A nemzetek Európájában hiszünk

– Létezik-e még olyan nemzet Európában, amely őshonos kisebbségeit tekintve olyan helyzetben van, mint a magyar?

– Nincs ilyen. Ami az elmúlt száz évben érte a magyarságot, az példátlan: ma az egyetlen olyan nép vagyunk, amely saját nemzettársaival szomszédos. És éppen e „szomszédok” helyzetét ismerve dolgozta ki a kormány 2010-től kezdődően azt a nemzetpolitikát, amelyben egyedülálló gazdasági, társadalmi és szociális támogatással a mindennapokban és a szimbolikus terekben is összeforrasztotta a nemzetet. Fontos gesztus volt az is, hogy a Magyar Országgyűlés 2020-at, Trianon szomorú centenáriumát a nemzeti összetartozás évének nyilvánította.

– Kik a szövetségeseink a kisebbségi politika terén?

– Az unió népességének tíz százaléka az őshonos nemzeti kisebbségek körébe tartozik. Ez 50 millió ember! Ilyenek a Lappföldön élő svédek, a dél-tiroli németek, a katalánok, a baszkok és így tovább. Csakhogy 2015 óta megugrott Európában a bevándorló kisebbségek száma is, és az uniós intézményrendszer nem különbözteti meg a kétféle kisebbségi közösségeket. Sőt, elsősorban a bevándorlókéira figyel, az őshonos kisebbségekkel nemigen foglalkozik, ügyükben kerüli a döntéseket.

– A balliberális oldalon meglepetést kelthetnek szavai. Önt mint az MSZP egykori prominensét vádolhatják azzal, hogy lepaktált a Fidesszel?

– Én mindig is baloldali politikus voltam. De szép számmal dolgoztak még olyanok a szocialista pártban, akik népben, nemzetben gondolkodtak. Elég, ha csak Pozsgay Imrére, Szűrös Mátyásra, Gazsó Ferencre, Kósa Ferencre utalok.

– Miért nem tudott megerősödni ez a vonal?

– Az elmúlt harminc évben sajnos a neoliberális irány dominált a hazai baloldalon. Jól jelzi ezt a balliberális megnevezés, amely szemantikailag is sokatmondó.

– Ha megerősödött volna a baloldali nemzeti csoport, és megszületik az azóta is hiányolt nemzeti minimum alkotmányba is illeszthető kódexe, mennyivel tartana előbbre az ország?

– Sajnos nem erősödött meg. Igaz, még 2000 körül is volt esély arra, hogy irányt váltson az MSZP. De a 2004. december 5-i népszavazást megelőző baloldali kampány és az abban foglalt álláspont jelezte, hogy nagy a távolság a balliberálisok és a népben-nemzetben gondolkodó politikusok, illetve szavazók között. Nem szeretek pártokról beszélni, mert ma már nem a pártok, hanem a neoliberális és a nemzeti eszmerendszer között húzódik törésvonal a hazai politikában. Minden pártnak van nemzeti szárnya, amelyek sokkal közelebb állnak egymáshoz. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat idézem, miszerint három kérdésben nemzeti egyetértés van Magyarországon. Ez a kettős állampolgárság, az ehhez kapcsolódó választójog és a határainkon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseinek támogatása. Persze, ha létrejött volna a nemzeti minimum kódexe, akkor az őshonos kisebbségeink ügyének rendezéséből sem veszítettünk volna el annyi évet.

– A 2004. december 5-i népszavazás után úgy tűnt, végleg le is kerül a kérdés a napirendről.

– Tény, hogy nagy visszalépés történt a párbeszéd megszűnésével a voksolást követően. De épp ennek ellensúlyozására hoztam létre a ma is működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. Igazán 2010 jelentette az origót. Beleilleszkedve a kormány nemzetpolitikai döntéshozatali mechanizmusába, azóta is teszi a dolgát az Állandó Magyar Értekezlet, amely a 2011-ben elfogadott nemzetpolitikai stratégián alapul. Fontos, hogy megszületett a Magyar Diaszpóra Tanács is. Mára már a finomhangolás a feladat a magyar nemzetpolitikában. A pártoknak pedig már, pestiesen szólva, „ciki” nem részt venni ebben.

– Gyurcsány vállalja a „cikiséget”?

– Decemberben azért bevallotta egy ATV-s interjúban, hogy a DK-ban is megnőtt azoknak a száma, akik támogatják a határokon túli magyarok ügyét, és ő ezért visszavonulót fújt magának e kérdésben.

– Változékonyabb személyiség, mint Szili Katalin?

– Én baloldaliként inkább a keresztényszociális eszmerendszer téziseit vallom. Galló Béla politológus írt egy könyvet a pályafutásomon keresztül a baloldal huszonöt évéről, Mindig a haza címmel. Számomra a haza az első, ezért is teszem ma is a dolgom a nemzetért. Az építésben hiszek, nem a rombolásban.

– A bolondját járatja velünk az unió? Előbb hosszabbítást enged az aláírásgyűjtésben, aztán nemet mond mindenre…

– A Minority SafePack, vagyis az európai polgári kisebbségvédelmi kezdeményezés terén kaptuk a pofont Brüsszeltől január 15-én. Annak ellenére, hogy sikerült az 1,3 millió aláírást összegyűjteni, és az EP többsége mellette volt, az Európai Bizottság határozatában a kezdeményezés kilenc pontjából egyet sem támogatott.

– Akkor miért támogat minden más kisebbséget? Például az LMBTQ-, a roma és a genderkisebbségeket?

– Brüsszelt nem zavarják a kínos ellentmondások. Politikai döntést hozott, olyan stratégiákra hivatkozva, mint a rasszizmus elleni, a roma vagy a genderstratégia. A nemzeti kisebbségek ügyét nem vállalja, miközben kiadott például egy határozatot az afrikai származású bevándorlók alapvető jogairól, pozitív diszkriminációjáról. Ennek mintájára készítettem egy tervezetett az őshonos kisebbségek jogairól. Megkapta a delegációnk, reméljük, napirendre kerül.

– És mikor kerül terítékre a székely autonómia ügye az unióban?

– Jó kérdés. Amikor házelnökként találkoztam Băsescu román államfővel, azt mondta, hogy az irodájában ki se ejtsem azt a szót, hogy autonómia. Amúgy szinte végig arról beszélt, milyen fontos számukra a decentralizáció, miként adja le a román állam a döntési lehetőségeket a régióknak. Rendben, válaszoltam, akkor ne autonómiát mondjunk, hanem önkormányzást, vagy használjuk az EU-ban ismételgetett szubszidiaritás fogalmát. Nyilván Bukarestben, de még inkább Brüsszelben is a katalán recepttől félnek, arra gondolva, hogy Székelyföld is el akar szakadni. Pedig nem. Székelyföld az EU-ban létező példák alapján területi autonómiát akar.

– Február 7. a másik kezdeményezés, a nemzeti régiók ügyére vonatkozó aláírásgyűjtés végső határideje. Mitől esnének el a nemzeti kisebbségek, ha a Minority SafePack furcsa végjátéka után ez sem sikerülne?

– Jelentős, ezen a címen adható EU-s forrásoktól. Brüsszel eltolja magától az őshonos kisebbségek ügyét, az Európa Tanácsra hagyja. Májustól novemberig magyar elnökség lesz. Négy konferenciát is tervezünk, amelyeket remélhetően állásfoglalással zárhatunk le. Ennek fundamentuma a Kalmár Ferenc miniszteri biztossal együtt kidolgozott öt alapelv. Ilyen például, hogy a kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy; hogy az állampolgárság nem szükségszerűen azonos a nemzeti hovatartozással; minden ország ismerje el államalkotó tényezőnek az ott élő nemzeti kisebbségeket. Ez utóbbi így van Magyarországon és Szerbiában, de nincs így Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában sem. A polgárok nemzeti identitáshoz való jogának védelmét, a szülőföldön való élés jogát is alapelvnek kell tekinteni.

– Mindenki tudja, hogy ez túlmutat a magyarok ügyén?

– Igen. Jelzi egyben, hogy mi a nemzetek Európájában hiszünk. Látható, hogy az EU nem tudja megoldani a nemzeti kisebbségek és a migráció kérdéseit, de a keresztény értékek védelmét, a vakcinabeszerzés közös ügyét sem. De akkor hogyan tudna életképessé tenni egy föderális Európát? Európának a valódi kérdéseket kellene napirendre tűznie, megoldani, hogy e globális világban egy értékeire büszke, versenyképes közösség tudjon maradni. Ez a válaszom.