Ron Werber, az izraeli kampánymenedzser 2001 őszén érkezett az MSZP-hez. Nagy volt a csodálkozás a pártban, hiszen az istenített Werber semmiféle újdonsággal nem állt elő. Amit ő tudott, azt tudta az MSZP vezérkara is. Csakhogy ez a tudás nagyon szétszórtan, elemeire szakadozva élt a párt tudatában. Az MSZP vezetése érezte például, hogy mindenképpen kezdenie kell valamit a kampányban a nemzet fogalmával. Az is világos volt számára, hogy nem elég a plakátok, a tévéviták üzenete, az MSZP gondolatainak és ígéreteinek sokkal személyesebb hangon kell eljutnia a magyar otthonokba. A pártelit pontosan tudta azt is, hogy a választási győzelemhez le kell járatnia a kormányon lévő Fidesz vezetőit, minisztereit.

Az újdonság végül is az volt, hogy ez a tudás nagyon koncentráltan, szakmaszerű rendezettséggel és sok-sok tapasztalattal megtámogatva, visszaigazolva élt, illetve él Ron Werberben. És ő nemcsak a célokat ismerte, hanem az eszközöket is, amelyekkel meg tudja valósítani őket.

Az izraeli kampánymenedzser tevékenységének egyik első jele az volt, hogy tele lettek az MSZP fórumai és rendezvényei magyar zászlókkal. Olyannyira, hogy a párt jelképe, a szegfűs lobogó szinte eltűnt, elveszett közöttük. Aztán jöttek a jelszavak, amelyekben egyre többet szerepelt a nemzet és a Magyarország szó. Werber ezen a ponton mindjárt támadásba is lendült, ekkor kezdte hangoztatni az MSZP, hogy a Fidesz bűnös módon kisajátítja magának a nemzet fogalmát.

2001 végén Ron Werber fokozta a tempót, s olyan ötlettel állt elő, ami alaposan meglepte a szocialista párt elitjét is. Az izraeli menedzser ugyanis utcára parancsolta az MSZP prominenseit. Odaállította őket a város forgalmasabb pontjaira, egy lepedőből készített transzparens alá, ahol a járókelőkkel kellett szóba elegyedniük. Ígérni, amit csak lehet, s szidni a Fideszt, ahogy csak lehet. Ez volt a feladat. A pártelit több tagja is úgy érezte, ezen már túl vannak, a leereszkedő utcai munka inkább a fiataloknak, vagy a nyugdíjas aktivistáknak való.

Werber azonban nem engedett.

Sőt ez a rámenős, nyomulós szellem mélyen meggyökeredzett egyes vezetőkben. Lendvai Ildikó például sorra járta választókörzetében, a budapesti XXII. kerületben a lakótelepi házakat. Becsengetett egy-egy ajtón, bemutatkozott, elbeszélgetett. Megvolt a személyes kontaktus, az a politikus asszony nézett be hozzájuk, akit tegnap a tévében láttak nyilatkozni. És ennek híre ment, a lépcsőházakban, a kapualjakban, a hentesnél és a postán is beszéltek róla. Így vagy úgy, de részesei lettek az élménynek azok is, akiknél nem járt Lendvai Ildikó, villámgyorsan megteremtődött a politikus asszony közvetlenségéről szőtt mítosz. S ezt persze az emberek kivetítették magára az MSZP-re is.

A halottak nem válaszoltak

A másik nagy, személyességen alapuló werberi fogás a levelezés volt. Medgyessy Péter kormányfő aláírásával érkeztek az MSZP díszesen nyomtatott, logós küldeményei a magyar családokhoz. Névre. Ráadásul ezek a levelek tartalmukat tekintve is azt a benyomást keltették, mintha kifejezetten a címzettnek szólnának. Mást kaptak a nők és mást a férfiak, mást kaptak a huszonéves lányok, mint a negyvenéves asszonyok, mást a falusiak, mint a városban élők. Ezzel nemcsak a személyesség és a közvetlenség látszatát akarta kelteni Werber, de azt a hamis érzetet is, mintha külön-külön minden magyar szavazópolgár sorsára figyelne a szocialista párt.

A levélakciókat azonban beárnyékolta néhány brutális, Werberre jellemző hiba. Levelet kaptak például olyanok is, akik meghaltak már. Ez súlyos kegyeletsértés volt, az MSZP azonban nem kért bocsánatot senkitől sem. Ezt Werber nyilván visszavonulásnak tekintette volna. A kampánymenedzser különben jól számolt, amikor átlépett minden erkölcsi fenntartáson. Pontosan tudta, hogy egy olyan országban, ahol negyven év szívós munkájával verte szét a pártállam a hagyományos polgári morált, nincs az a nyomulós és agresszív kampányfogás, ami általános felháborodást keltene. Ron Werber megtapasztalta már ezt korábban Romániában, ahol Ion Iliescu pártjának kampányát irányította. Itt az egyik politikai ellenfelet egy villaüggyel próbálta lejáratni, jóllehet az illetőnek semmi köze sem volt az adott épülethez. Maguk Iliescuék szóltak Werbernek, hogy hagyja már abba az akciót, hiszen tisztázódott az illető a vádak alól. Werber azonban leintette őket.

Az MSZP kampányában is feltűntek hasonló elemek. Például Kende Péter Orbán Viktorról írott könyve. Semmitmondások és közönséges piaci pletykák keveréke volt a kötet, minden kontroll nélkül. Az efféle könyveket általában az érdekelt pártok sem veszik komolyan, rendes körülmények között. Ebben az esetben azonban Kende Péter az MSZP-s és SZDSZ-es fórumok ünnepelt díszvendégévé vált, sőt a werberi gépezet igyekezett később olyan érzetet kelteni, mintha Kende Orbán Viktor egyenrangú ellenfelévé emelkedett volna, mintha a jó és a rajtakapott gonosz erői csapnának össze személyükben.

Werber lejáratási kampánya természetesen minden polgári, illetve jobboldali politikust célba vett, akit csak lehetett. Figyelték a fideszes vezetők nyilatkozatait, a félreértés halvány lehetősége is elég volt a mesterséges botrányhoz. Ott volt például Kövér László emlékezetes esete az akasztófakötéllel. Egy szövegkörnyezetéből kiragadott, amúgy pedig szándékosan félreértelmezett mondat. Bár az effajta ügyek idővel elhalványulnak, a werberi ötlettárnak megfelelően ezt az ügyet menetrendszerűen felelevenítette az MSZP választási kampánya során, sőt napjainkban is menetrendszerűen előveszi. A párt egyik belső tanulmányából kiderül, hogy sok MSZP-s mekkora jelentőséget tulajdonít a Kövér-ügynek a szocialisták választási győzelmében. Hasonló reményeket fűztek az MSZP-sek Orbán papa mondvacsinált beszállítási ügyének is. Werber ezt is újra és újra felmelegíttette, még úgy is, hogy az ügyben feltárt tények, mint az eldobott bumerángok, fenyegetően kezdtek visszarepülni az MSZP felé.

Megszámolhatatlanul sok formában támadta Werber totális kampánya a Fideszt, illetve a Fidesz-kormány minisztereit. Autópályaügy, beregi újjáépítés, Széchenyi Terv satöbbi. A cél az eredmények kétségbevonása, lejáratása volt.

Az egyik legszemléletesebb példának a beregi újjáépítés számított, ahol mindenki, akinek elvitte a házát az árvíz, új és szép otthont kapott. Természetesen ingyen. Az MSZP részéről Kovács László lendült támadásba, szerinte a Fidesz-kormány súlyos hibát követett el, hiszen csak lakóházakat épített a károsultaknak, de a gazdasági épületekről megfeledkezett.

Ez volt a Bereg, ahol egyébként több helyi szocialista politikus – épp az újjáépítés hatására – egy Fidesz-MSZP-koalícióról kezdett ábrándozni. Persze csak nagyon csendesen.

2001 végére, illetve 2002 elejére már minden lehetséges csatornán folyt a szocialista rágalomhadjárat, amely talán az emlékezetes szórólapozásban érte el csúcspontját. A werberi elgondolásnak megfelelően ezeknek a szórólapoknak és füzeteknek ízekre kellett szedniük a Fidesz-kormányt.

Napóleon mondta, két dologgal lehet mozgósítani a tömegeket, az érdekkel és a félelemmel. Nos, a szórólapok mindenkiben igyekeztek félelmet kelteni. Azt sulykolták a fiatalokba, képtelenek lesznek lakáshoz jutni, a rászorulóknak azt, hogy a módosabbak elviszik előlük a támogatásokat, a nyugdíjasoknak azt, hogy kivette a pénzt a zsebükből a Fidesz-kormány, a bérből és fizetésből élőknek azt, hogy elveszítik az állásaikat, mert Orbán Viktorék kiűzik Magyarországról a külföldi tőkét. A félelemkeltés eszköze volt az antiszemitizmus vádja is, de ez a fajta akciósorozat végül is akkor pörgött a csúcsra, amikor 23 millió román munkavállaló rémképével kezdte riogatni az embereket Werber és az MSZP.

Ebbe a vonalba tartozott az is, amikor a munka törvénykönyvének fideszes módosítását úgy fordította le a közemberek nyelvére az MSZP, hogy Orbán Viktorék el akarják venni tőlük a szabad szombatot. Ezt a csúsztatást nem Werber találta ki, de a werberi kampánystáb egészen 2002 áprilisáig életben tartotta, mint a Fidesz szociális érzéketlenségének legékesebb bizonyítékát.

És az érdek? Azt a megalapozatlan ígéretdömpinget, amellyel az MSZP árasztotta el a magyar szavazókat, nem kell bemutatni senkinek. Annál kevésbé, mivel mindegyik tétele az ellenkezőjébe fordult azóta. A werberi kampánystratégák itt csak arra figyeltek, hogy az ígéretek személyes megerősítést kapjanak. Ennek megfelelően Medgyessy Péter rezzenéstelen arccal jelentette ki, hogy nem lesz gázáremelés. Amikor mégis lett, s számon kérték rajta az ígéretét, akkor azt mondta, hja, ő csak a 2002-es évre gondolt.

Nem ismerjük a titkot

Fontos tudni, hogy a kampányra való felkészülés jegyében sajátos kiképzést kapott az MSZP aktivistáinak széles csapata. Az egyik: kellett egy olyan felkészített, s érzelmileg is feltüzelt réteg, mely az MSZP suttogó propagandáját terjeszti mindenütt, ahol csak megfordul. A sorban, zöldségespult előtt, minden autóbuszon és villamoson, a kapualjban és liftben. Szidalmazni a Fideszt, cigányozni Orbán Viktort, reményt kelteni a szocialistákkal kapcsolatban. A felkészítés fél évvel a választások előtt kezdődött, régi MSZMP-s taglisták megőrzött nyilvántartásai alapján. Valóságos hadsereg épült fel, mely a suttogó propaganda mellett a szórólapok kézbesítésével, sőt plakátragasztással is foglalkozott.

Az MSZP kampánya hamarosan totálissá vált. Ennek következtében szinte polgárháborús hangulat uralkodott az országban. Tettlegességig fajultak a dolgok, felhergelt szimpatizánsok jobboldali képviselőjelölteket vertek meg, kéretlenül az MSZP segítségére siettek – a meglebegtetett amnesztia miatt – egyes lumpen és alvilági elemek is. Nagy kedvvel és tegyük hozzá, minden jogi következmény nélkül bántalmaztak például embereket, akik a polgári kokárdamozgalom résztvevői voltak.

A kampány, amit Ron Werber meghonosított nálunk, eddig ismeretlen volt a magyar közéletben. Utólag látni lehet, szinte mérnöki módon tervezte meg a brutális kampányt az izraeli menedzser, annak minden részlete pontosan illeszkedett egymáshoz. Üzent a médiában, ezt az üzenetet pedig a felkészített helyi aktivistáknak kellett értelmezniük és átbeszélniük szomszédaikkal, lakótársaikkal a saját környezetükben. Werber kivitte az utcára az MSZP prominenseit, de bedugta ezeket az embereket a kereskedelmi tévék vitaműsoraiba is, ahol ugyanazt kellett elmondaniuk, amit az utcán, de már nem az utcai agitátorok, hanem az intelligens politikai elemzők stílusában. Azt is Ron Werber találta ki, mi a teendő akkor a tévékamerák előtt, ha nem egy MSZP-közeli műsorban szerepel a szocialista politikus. Meg kell hallgatni a kérdést, bármi legyen is az, majd válaszként el kell mondani a párt választási programját. Ennyi.

Medgyessy Péter imázsépítése is folyt eközben. Portréfilm készült a miniszterelnök-jelöltről, s vidékre is leparancsolta őt az izraeli kampánymenedzser. Például egy roma család szegényes hajlékába, ahonnan kilépve könnyeit törölgette a látszólag megrendült Medgyessy Péter. Miközben húszezer forintos ing volt rajta. Egy sajtófotó tanúsága szerint ilyenkor mindig a közelben volt Ron Werber is, nehogy valami váratlan dolog történjen, mert ezekben könnyen összezavarodik a jelölt. A nagy óvatosság ellenére mégis előfordultak ilyen esetek. Egy kiszálláson például idegesen hátraszólt az őt követő kampánystábnak, hogy „mondjátok meg, mit csináljak, azt teszem, amit mondtok”. Mindezt azonban szalagra vette az MTV egyik stábja, s le is ment egy tudósításban a rövid jelenet. Az MSZP természetesen tiltakozott a tévénél, de nem volt mit tenni, csak a valóságot rögzítette a kamera.

Az izraeli kampánymenedzser találta ki és lepte meg a magyar választókat az úgynevezett párhuzamos választási számítógépes rendszerrel, amelyet az MSZP üzemeltetett, s amelynek titkait ma sem ismerjük.

Amint szó volt már róla, a választások napján került reflektorfénybe az előbb említett aktivista sereg. Itt újra nagy jelentősége lett a régi MSZMP-taglistáknak, valamint az aktivisták által összegyűjtött neveknek. Az MSZP pontosan tudta, kikre számíthat a választásokon, s ellenőrizte is azt, hogy minden általa regisztrált szavazó megjelent-e az urnák előtt. Aki nem jött el, arra rászóltak telefonon, akinek nem volt telefonja, azt személyautókkal, kisbuszokkal gyűjtötték össze. Még a parkok mélyéről, bérházak sötét hátsóudvaraiból is húztak elő embereket, többek között olyanokat, akiknek fogalmuk sem volt Magyarország belpolitikai viszonyairól, annál jobban ismerték azonban a kannás bor ízét.

Ron Werber végül is ezzel, vagyis a szavazás napján végrehajtott mozgósítási akcióval nyerte meg a választást az MSZP-nek. Más kérdés, hogy az efféle mozgósítás a magyar választási törvény paragrafusaiba ütközik. Másfél évvel a történtek után el is ítélte az Országos Választási Bizottság.

A nemrég lezajlott demecseri időközi választáson az MSZP lemásolta Werber 2002-es akcióját. Most azonban rögtön megállapította a törvénysértést a bíróság. Mindez azonban nem változtatott az eredményen, ismeretlenek megfenyegették a Fidesz polgármesterjelöltjét, aki visszalépett a megmérettetéstől.

A werberi akció legtöbb eleme felbukkant a 2002 októberében rendezett önkormányzati választásokon is. Az MSZP félt Orbán Viktor szónoki erejétől, emlékezett a Testnevelési Egyetem előtt mondott beszédére és annak hatására a parlamenti választások második fordulójában.

Az októberi önkormányzati választások előtt hatalmas kampánykörutat tett Orbán Viktor az országban, az MSZP riasztotta erre Ron Werbert. A menedzser azt találta ki, hogy követni kell Orbánt, mindenütt tartani kell egy szocialista kampánygyűlést is egy-két órával később, de ugyanott, ugyanazon a helyszínen. Sajátos üldözéses verseny alakult ki. Werber abban bízott, hogy bármit mond Orbán, mindig az utolsó felszólaló szavai, az általa keltett utolsó benyomások maradnak meg az emberekben.

Ég a zászló

Az MSZP a választások után is ragaszkodott Ron Werber személyéhez, és várta tanácsait. A munkakapcsolat leglényegesebb következménye, hogy az MSZP nagy energiával folytatta választási kampányát 2003-ban is. Az ellenzék ellenzékének pozíciójából támadta folyamatosan a Fideszt és a polgári erőket.

Ron Werber sajátos helyzetbe került. Lendvai Ildikó egy ízben az MSZP állandó kampánymenedzserének nevezte, az izraeli szakember a párt az EU-s népszavazási kampányában is részt vett. Egy ízben pedig megbízta a Miniszterelnöki Hivatal is, hogy készítsen tanulmányt a MeH felépítéséről és működéséről. A munka azokra a mélyinterjúkra támaszkodott, amelyeket Ron Werber s két munkatársa készített a hivatal államtitkáraival és fontosabb munkatársaival. A módszerből látszik, hogy Werber ismeretlen terepre került, ijesztő, hogy a tervek szerint ennek a tanulmánynak hosszú évtizedekre kellett volna meghatároznia a mindenkori Miniszterelnöki Hivatal működését. Megdöbbentő módon harminc évre titkosította a Medgyessy-kormány az elkészült anyagot, amikor ellenzéki képviselők is szerettek volna betekinteni a dokumentumba, mondván, a magyar adófizetők 10 ezer dollárjába került az anyag.

A kormány először érthetetlen módon nemet mondott, majd három nappal később épp ily érthetetlenül mégis betekintést engedett a tanulmányba. Répássy Róbert országgyűlési képviselő tekintette át a Fidesz részéről a dokumentumot, amit nagyon középszerű szellemi terméknek nevezett. Különösnek találta azonban, hogy nem szerepelt az anyag végén Ron Werber neve, s a MeH nem tudta megmutatni Répássy Róbertnek a Ron Werberrel készült megbízási szerződést sem.

Amúgy is különös felhangja van az egész ügynek. Ron Werber az izraeli Munkapárt alkalmazásában állt eredetileg, a MeH-ben készített mélyinterjúk során megismerhette a teljes magyar valóságot, annak minden gazdasági, kulturális, védelmi, biztonsági és politikai elemével együtt. Ne legyünk olyan ostobák, hogy azt hisszük, mire a tel-avivi Ben Gurion betonjára ereszkedett a repülőgép, Werber mindent elfelejtett.

Legalább ennyire izgalmas vetülete a problémának, hogy Ron Werber a román Ion Iliescu pártjának kampánymenedzsere volt korábban. Nyilván jó barátság maradt Iliescu és Werber között. Különös, hogy erre a kérdésre semmilyen módon sem reagáltak annak idején a magyar hatóságok. Iliescu kampányának egyik legvaskosabb oszlopa ugyanis éppen a magyarellenesség volt. Nyilván a werberi félelemkeltés jegyében fenyegette a magyarokkal a román szavazókat Iliescu pártja. Csak értelmezés kérdése, hogy ezt magyarellenes tevékenységnek tekinthetjük-e vagy sem. A magyar hatóságok érezhetően nem léptek az ügyben, de a Fidesz sem tárta ezt a széles nyilvánosság elé, pedig a kérdés komoly kontravágás lehetett volna az erőszakosan nyomuló Ron Werberrel és az MSZP-vel szemben.

A tanulmány mellett egy másik fontos feladata is akadt az izraeli szakembernek. Egy közel 600 fős, fiatalokból álló kampánycsapat szervezése és felkészítése az EU-s választásokra. A 2003-ban beindult akció a Csapatjáték fedőnevet viselte, amiből kitűnik, hogy Ron Werber, de az MSZP vezetői is tanácsosnak látták titkosítani az egész akciót. Annyit lehetett csak tudni, hogy egy helyi, azaz lakókörzeti politikai szimpátiatérkép készítésével kérhette egyáltalán a felvételét egy-egy fiatal a kurzusra. Amint azt már korábban megírtuk, egy budapesti szállodában tartották a bentlakásos tanfolyamot, ahol a pszichológia számított kiemelt tantárgynak, de a jelölteknek tanulniuk kellett Sükösd Mihály és Vásárhelyi Mária könyvéből is. Számítások szerint legalább 1-1,5 millió forintba került egy-egy aktivista kiképzése. Az MSZP feltétlenül bízott Werberben mint a mozgósítás megkérdőjelezhetetlen szakértőjében. Az elképzelések szerint a csapatnak az EU-választások kampánya előtt már részt kellett volna venni a kormányt népszerűsítő MSZP-s akciókban, s nyilván a Fidesz folyamatos lejáratásában is. A Kövér László által csak Werber-jugendnek nevezett csoport kiképzése minimum 800 millió forintot emésztett fel, a siker azonban elmaradt. Elegendő ránézni a közvélemény-kutatási adatokra. Werber sem tévedhetetlen. Nem jött rá, hogy ma már nem lehet pozitív színben feltüntetni azt, ami valójában nincs is. Azaz a kormány eredményeit.

Arról szólnak a tudósítások, hogy Werber az MSZP kampány-koncepciói körül kialakult vita miatt távozott. Szerette volna bevonni a kormányt a párt kampányába, Medgyessy Péter viszont ódzkodott attól, hogy egy vereséget ígérő választási kampányba belevigye rogyadozó kormányát. Végképpen lejáratva és megsemmisítve azt. Vereség esetén ugyanis széles társadalmi rétegekben vetődhet fel a kormány lemondatásnak gondolata. A kormányfő azt hiszi, ha elhatárolódik a párttól a választásokon és a kampány során is, megmenekül. Nyilván előkerül majd az a kártya, hogy ő nem is tagja az MSZP-nek. Minthogy hivatalosan több minisztere sem az! Gyorsan átfestik a cégtáblát, végrehajtanak néhány személycserét, s egy szakértői kabinet színében igyekeznek feltűnni.

Valójában az igencsak költséges kampánycsapat kudarca miatt kényszerült Werber a távozásra. Egyszer már felvetődött az ötlet, hogy menesztik. Első nagyobb kudarca a hallatlanul alacsony EU-s népszavazási részvétel volt. Werber itt nem élhette ki erőszakosságát, ebben a kampányban nem győzködést, reklámfilmeket és pontonhidat várt az ország, hanem felkészítést és felvilágosítást a csatlakozásra. Werber nem érzett rá erre.

Neki a gyűlölet és a mozgósítás a szakmája.

Nem véletlen, hogy a Tilos rádió előtti tüntetésen jó ötven perccel a demonstráció befejezése után előkerült valahonnan egy izraeli zászló. Állítólag hazulról hozta valaki. Ez úgy hangzik, mintha polgári beállítottságú emberek általában izraeli zászlókat tartanának otthonukban. Az sem kerülheti el az éles szemű szemlélő figyelmét, hogy a televíziós stábok, amelyek meg sem várják a demonstrációk befejezését, csinálnak néhány snittet és elmennek, most ott maradtak a helyszínen, kivárták azt a bizonyos ötven percet is.

Nem kellett, hogy Werber szervezze meg mindezt, jóllehet ekkor még itt volt az országban. Sok-sok tanítványa van a baloldalon a menedzsernek, olyanok akik feltöltődtek a „mester” tudásával és szellemével. Werber rászoktatta az MSZP-t a durva, totális kampányra, a provokációkra, a közvélemény hiszterizálására. Az MSZP most épp a zászlóégetéssel, s az ehhez hasonló esetekkel igyekszik elterelni a figyelmet az ország tragikus gazdasági állapotáról, vagyis a lényegről. Ráadásul Werber jelentősen megváltoztatta a baloldal eddig sem elegáns politikai kultúráját. Mondván, ha működött az agresszió a kampányban, működni fog a kormányzásban is.

Nagy baj az is, hogy a választási kampányból is show-elemekkel tűzdelt pankrációt csináltak, s messzire lökték egymástól a választási ígéreteket meg az azt követő valóságot. Ez a legalkalmasabb eszköze a parlamenti demokrácia lejáratásának. És miért is védené ezt az intézményt az MSZP, amikor sokkal jobban érzi magát egy diktatúrában. Afelé tartunk, ezt bizonyítja Bencsik András nem jogerős bírósági ítélete is.

Jönnek az amerikaiak

Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója azt nyilatkozta egyébként, hogy nem keresik a távozó Ron Werber utódját. Mégis megjelent Medgyessy Péter kormányánál két amerikai cég és két tanácsadója. Az egyik tanácsadó, Jeremy Rosner igen komoly múlttal rendelkezik. Akárcsak Werber, ő is dolgozott Bill Clinton mellett, de dolgozott Tony Blairnek, majd pedig Gerhard Schrödernek is. Feltűnő, hogy amint Ron Werber, ő is csak baloldali politikusok mellett tevékenykedik. Mintegy közös szellemi alapot teremtve közöttük, nemcsak politikai kultúrájukat, hanem politikai céljaikat is közelítve egymáshoz. Ez nem valamiféle baloldali internacionalizmus, hanem sokkal fejlettebb, arrogánsabb formája annak. Ez a globalizmus.

Rosner mellett a szintén amerikai Tal Silberstein is segíti majd a MeH és Medgyessy Péter munkáját, ő korábban az izraeli Jehud Barak kampányfőnöke volt. A két cég: a Greenberg Carville Shrum, illetve a Greenberg Quinlan Rosner. A két tanácsadó vállalatot Stanley Greenberg amerikai politikai elemző személye és neve kapcsolja össze. Mindkét cég 15-15 millió forintot kap a munkájáért, hivatalosan a Miniszterelnöki Hivatal kötött velük szerződést. Kérdés azonban, hogy a MeH-megbízás mellett nem segítik-e majd az MSZP munkáját is, természetesen állami pénzen. S ki fogja ellenőrizni ezt.

A hazai polgári, illetve jobboldali pártok gyanakodnak. Több elemző is úgy gondolja, az amerikaiak Ron Werber stratégiája szerint dolgoznak majd, ismerik egymást, találkozniuk kellett ugyanazon a terepen, például az amerikai Bill Clinton környezetében. Rosner meglepetéseket és új lehetőségeket emleget. Olyanokat, amelyekre a hazai kampányszakemberek eddig talán nem is gondoltak.

Megdöbbentő, hogy az MSZP újabb és újabb pszichikai kísérleteknek teszi ki az országot, a magyarok karakterétől idegen politikai kultúrát importál. Igaz, éppenséggel az MSZP-nek is vannak saját, nem kevésbé meghökkentő elképzelései a kommunikáció terén. A Medgyessy-kormány például a közszolgálati televízió megszüntetésén gondolkodik, készen is áll már az ehhez szükséges törvénymódosítási koncepció. A lényeg: a közszolgálatiság a jövőben csak feladat lenne, nem kellene külön intézményt működtetni az ellátására, átvehetnék ezt a funkciót a kereskedelmi tévék. Az MTV kiegyensúlyozottságával ma is komoly gondok vannak, de ha megszüntetik, még az esélye is elvész a tisztes közszolgálatiságnak. A folyamat már lejátszódott több mint tíz évvel ezelőtt, az akkor még baloldali kormányzás alatt álló Portugáliában. S ha mindezt nemcsak televíziózás, hanem a rádiózás terén is végrehajtják, márpedig kormányzati program lett a Magyar Rádió ellehetetlenítése, akkor létrejön nálunk a teljesen kontrollálatlan kormányzati propaganda lehetősége. Magyarán, azt mondhatna saját tevékenységéről Medgyessy Péter és az MSZP- kormány, amit akarna.

Ebben a helyzetben akár haza is küldhetnék az amerikaiakat.