Park, melyhez hasonló nincs a világon
A várak szenvedélye
Egy dinnyési férfi makacsul hisz abban, hogy csak akkor felelhetnek meg a magyarok a világban zajló átalakulás legkeményebb kihívásainak, ha megtartják identitásukat. Ezt segíteni feladat és küldetés, amelynek teljesítésére különleges „múzeumot” rendezett be Alekszi Zoltán.
A Várpark átlagos vidéki ház, egy dinnyési porta hátsó kertje. Ám amilyen átlagos ez a ház, annyira különleges, sőt, egyenesen varázslatos a kéthektáros hátsó kertje. Negyvenhat kicsi, derékig érő vármakett található benne egy sétaút mentén elrendezve, amely a történelmi Magyarország határvonalát adja ki. Az apró építmények a tulajdonos Alekszi Zoltán hazaszeretetéről és történelem iránti vonzódásáról árulkodnak, de az alkotó mély keresztény hitéről is képet kaphat a látogató.
A most ötvenéves férfit Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye ragadta meg még gyermekkorában; az élmény fordította a várak felé az érdeklődését. Ha valaki a foglalkozásáról kérdezi, Alekszi Zoltán parképítőnek mondja magát, és mindaz, amit itt, a hátsó kertben látni, az ő alkotása még akkor is, ha persze mások is segítettek és segítenek neki a nagy munkában.
Az emlékezet perifériájáról
Minden kicsinyített vár abból az anyagból készült, amelyet építői eredetileg is használtak. A poroszlói földvár földből és gallyak fonatából, a körösszegi égetett téglából, a mecseknádasdi Rékavár kőből, de van itt több favár is. Az alkotás alapgondolata a mentés. E várak eredetije rendkívül romos, sokuk szinte már alig lelhető fel, ha megmaradt egyáltalán, vagy teljesen a történelmi emlékezet perifériájára szorult. Pedig szürkeségük dacára ezek is az elmúlt évezred fontos szereplői voltak. Nem nőtt akkorára a hírük, mint például az egri erősségé, nincs például benne a magyar társadalom történelmi tudatában, hogy a mecseknádasdi Rékavárban született Skóciai Szent Margit, Szent István unokája, vagy hogy a körösszegi várban gyilkolták meg Kun Lászlót 1290-ben. Több erősségnek igen rövid a története, a viski például 1281–1298 között épült, de a XIV. században már el is pusztult. Nekünk ma talán furcsa lehet, de a korban nem volt szokatlan, ami az egyébként impozáns méretű székesfehérvári várral történt. Ez Szent István erődítménye volt, amely Géza fejedelem szép palotáját és a hozzá kapcsolt négykarélyos kápolnáját is magában foglalta. Bizonyos kutatások szerint Fehérvár abban az időben az ország fővárosának számított. Géza 972-ben vette fel a keresztséget családjával, valamint testvérével, Mihállyal és magyar előkelőségek népes táborával együtt. Idővel az erődítmény azonban feleslegessé vált, a tartárjárás után elbontották, köveit a városfal építéséhez használták fel.
Alekszi Zoltán 2013-ban kezdte a park építését, az első makett a poroszlói földvárat ábrázolta. Minden esetben korabeli dokumentumok másolatai, alaprajzok, illetve a romfeltárások rajzai adják a munka alapját. Magától értetődik, hogy nem menne mindez olyan gördülékenyen, ha építőjük nem egyeztetne folyamatosan a régész- és történészszakma kiválóságaival. Nem véletlen, hogy látogatók mindenekelőtt a kutatómunkát értékelik, amit a makettek megépítése mögött sejtenek. A várak egyébként a legváltozatosabb formákat mutatják, nemcsak falaik vonalának, de udvaruk belső elrendezésének tekintetében is. Többségüket nyilván folyamatosan bővítették, alakítgatták tulajdonosaik. Sok vendég arra a következtetésre jut a park láttán, hogy Magyarország történelmének jelentős részében erősségekkel bőven ellátott, szilárd állam volt.
Szentek hosszú sora
Sok minden van itt még a várakon kívül. Például egy kopjafák ihlette oszlopsor a sétány vonala mentén, rajtuk a magyar uralkodók, fejedelmek agyagból égetett portréival. Még nagyobb attrakció a kéthektáros birtok mentén körbefutó, 300 méter hosszú Szentek fala. Itt az Oroszi fazekas-szobrász család szenteket ábrázoló kisplasztikái láthatók, összesen 614 szobor. A sor Szent Habakukkal kezdődik és Szent II. János Pállal végződik. Alekszi Zoltán ígéri, bővülni fog a tárlat.
A Várpark része egy skanzen is, amely az Árpád-kori magyar falvak életét mutatja be. Mindenekelőtt az úgynevezett veremházakkal, amelyek 50-70 centiméter mélyen süllyedtek a talajba, és erős, náddal fedett sátortető került föléjük. A tágas terület iskolai osztályok, hagyományőrző csoportok, kirándulók, nyugdíjasközösségek találkahelye. Nem ritkák a jelmezes történelmi előadások sem, a kézműves-bemutatók pedig olyan régi, mára már majdnem kihalt mesterségeket élesztenek fel, mint például a kőfaragóé.
A tér kétségtelenül legérdekesebb pontja egy gerendákból épített, XI. századi fatemplom. Ha jól értjük, eredetije a Tápióságban állhatott egykoron. Résein bebújik a napfény, a legenda szerint István király egyszer ezeken keresztül leste ki, minként imádkozik odabent fia, Imre herceg. A szép, archaikus jelekkel ellátott magyar oltáron ott a hármas osztat: középen Szűz Mária, tőle jobbra Szent István, balra pedig Szent László király jele. Ennek nyomán az Oroszi család készített egy hármas kisplasztika-kompozíciót. Két példányban: az egyiket Ferenc pápa kapta, a másikat Novák Katalin államfő. Egyébként az Oroszi család alkotta a Szentek fala szobrait is, akárcsak azokat a kisplasztikákat, amelyek a 17 Árpád-házi szentnek állítanak emléket a templomban. És itt pihen annak a prágai kardnak a másolata is, amely Szent István koronázásának fontos kelléke volt.
A kegyhely mögött két makettet is épít most Alekszi Zoltán. Az egyik a fehérvári koronázóbazilika, a másik pedig a dinnyési templom lesz. Az utóbbi már modern, földradaros vizsgálat alapján készül.
Külön érdekesség innen pár méterre két életnagyságú vár. Mindkettőt rekonstrukciós kísérletnek nevezi Alekszi Zoltán. Az egyik a feketehegyi palánkvár, amelynek a nyomaira 1988–1989-ben találtak rá a kutatók. Életnagyságú mása az eredetinek, de hangsúlyozottan kísérlet, mert csak az erődítmény földsáncait örökölte meg az utókor. A többit hozzá kellett gondolni.
A másik egy szekérvár. Mi úgy tudtuk, hogy ez elsősorban a huszita hadak specialitása volt, de Alekszi Zoltán szerint már a hunok is használták. Érdekessége, hogy az egymáshoz kapcsolt szekerek magas, erős falai mögött álló védők a rájuk támadó lovasokkal egy magasságba kerültek, ami segítette őket a harcban.
Az Úrtól kapott feladat
Benézünk a Várkutatók emlékházába is, ez egy padokkal berendezett kis faház a maketteket körülölelő sétány szélén. Itt többek között kisfilmeket tekinthet meg a látogató például arról, miként épült, bővült a Várpark, amely egyébként négy Guinness-világrekordot is beállított már. A legkülönfélébb elképzelések forognak még az alkotó fejében, például egy olyan kerti vasút terve is, amely a hetven, de főként a nyolcvan év fölötti látogatókat vinné körbe az egész létesítményben, de mindenekelőtt a Szentek fala mentén.
De mi is adja Alekszi Zoltán fékezhetetlen alkotói lendületét? A már említett kisfilmek egyikében arról vall az alkotó, hogy 2008-ban súlyos beteg lett, és azért adta neki a Mindenható a parképítés, ezzel pedig a történelmi ismeretterjesztés küldetését, hogy így menekítse meg a legrosszabbtól. Azaz a Várpark lett az élete, a szó szoros értelmében. Felesége történelemtanár, nincs ok családi vitára, kilencéves fia pedig már azt kérdezi, mikor építhet várat végre ő is. Nem véletlenül nyilatkozta egyszer a Várpark kapcsán Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere: „Egy ilyen hely annyit ér, amennyi gyermeket ide elhozunk.”