A virágok királynője
A magyar ornamentika fő eleme a növényi motívum. A honfoglalók díszítőmintái ugyanakkor magukban állnak, és az az ízlés nem a mai hazában született – állapítja meg Huszka József, neves néprajzkutatónk. Sokszínű népművészetünk legfőbb alapelemei a tulipán, szegfű, gránátalma, páva, rózsa. A hungarikumok listáján elég korán megjelent a szőregi rózsa.
A rózsa népművészetünkben nagyon régóta szerepel, és éppúgy, mint a többi díszítőelem, csak ránk, magyarokra jellemző. A motívumoknak megvolt a szerepük abban a tiszta szerkezetben, amely eleink világát egyszerűvé és széppé tette. A népművészet nyelve a magyar ember számára dekódolható jelbeszéd: benne van múltunk, jelenünk, de még a jövőnk is.
Hogy a rózsát máig megőrizte népünk, az azt bizonyítja, hogy legősibb élményei közé tartozott. Ezért szerepel olyan gyakran népmesékben, népdalokban és a tárgyi népművészet megjelenésében. Néhány máig ismert példa, ami összeköt a keleti ősforrással: a rózsa leszakítása a magyar népdalban az első szerelmi együttlétre utal; a szép lányok arcán rózsa nyílik; a lányok rózsát nevetnek; a hős rózsába bújva elrejtőzik menyasszonyán (Rejtekbe látó királykisasszony). A rózsa lehet az újjászületés jelképe is, az elhunyt szeretők sírján piros rózsa nyílik (Ördögszerető, Kádár Kata, János vitéz).
Érdekes, hogy hiába tudunk sok mindent a rózsákról, géncentrumát, származási helyét máig nem ismerjük pontosan, ezzel kapcsolatban a legkülönbözőbb elméletek láttak napvilágot. Bevett szokás, hogy aminek a származási helyét nem ismerik, azt elsőre a „Közel-Keletről” behozottnak vélik, majd összekapcsolják a görög–római kultúrával. A hajdankor híres költeménye szerint egyébként a rózsa eredetileg fehér színű volt, azért Anakreón a tenger fehér tajtékjából származtatta a rózsát. Néhányak szerint mivel a legszebb rózsa – a százlevelű (centifolia) – Ázsiából származik, onnan eredeztetik, ahol a bibliai Paradicsom volt, és Salamon a dzsinnekkel kötött szerződését rózsalevelekből készült papírra vetette. Végül, miután Európába több fajtája a török hódítás alatt került ide, az oszmán-törökökhöz kötötték. Szép mesét is kerítettek köréje Gül Babáról, akit a rózsák atyjaként is emlegetnek türbéje rózsáskertje kapcsán, mások szerint ő honosította volna meg a növényt Magyarországon. Csakhogy bizonyos rózsafajták már jóval korábban megjelentek Magyarországon. A legújabb kutatások szerint a rózsa őshazája Belső-Ázsia, Kelet-Turkesztán. Egy-egy növény génközpontja nagy valószínűséggel ott van, ahol a legkorábban épült be a néphagyományba.
A rózsának ősi idők óta sajátos erőt tulajdonítanak. A piros-vörös rózsa a vágyat, a szerelmet, az arany rózsa a tökéletességet, a sötét rózsaszín a hálát, a halvány rózsaszín a csodálatot és a szimpátiát, a fehér az ártatlanságot, a nagyrabecsülést és a tiszteletet, a sárga a titkos szerelmet, a boldogságot, a narancsszínű a rajongást jelenti.
A magyarság is sok bűvös erőt kötött a rózsához. Torokbetegségeknél a rózsalevél kivonatát használták. Borát fül-, száj-, fogíny gyógyítására, a borban oldott szirmokat pedig gyomorfájás ellen alkalmazták. A bimbókból készített itallal hasmenést kezeltek. Friss, főzött leveleit dagadások ellen, a rózsaecetet pedig ájulás esetén használták. A rózsaolajat mindig is kedvelték, ételekbe és italokba tették.