Hirdetés

A húsvéti ünnepkör egybeesik a tavasz kezdetével, ezért sok ősi hagyomány is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, amelyek együtt, párhuzamosan, egymást erősítve élnek – mondta a legnépszerűbb videomegosztó portálon is megtekinthető (látható) adásban Tátrai Zsuzsanna.

„Mondhatjuk azt, hogy a keresztény hagyományokba a korábbi pogány, nem a keresztény hagyományokhoz kötődő elemeket illesztettek be” – összegezte Áder János.

A néprajzkutató felidézte, hogy a keresztény egyház számára a húsvét a legfontosabb ünnep, hiszen Krisztus a halálával megváltotta az emberiséget és a feltámadás reményét adta, de a húsvéti ünnepkör a hívők és a nem hívők számára egyaránt fontos.

Az ünnepkör virágvasárnappal kezdődik, ami egy felszabadult és vidám ünnep. Ekkor arra emlékeznek a hívők, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, és pálmaleveleket szórtak elé. Magyarországon ezért barkát szentelnek. Régen ebből a szentelt barkából néhány szemet lenyeltek, hogy ne legyenek torokfájósak, vagy beletűzték a veteményesbe, hogy a férgek ne bántsák a növényeket. A régiek nem pazaroltak, például az előző évi száraz barka hamujából rajzolták a keresztet a homlokukra hamvazószerdán, a farsangi mulatságok után felgyülemlett ételt pedig a csonkacsütörtöknek nevezett első böjti péntek előtt ették meg.

Korábban írtuk

Áder János felidézte, hogy „a harangok Rómába mentek” mondás szintén húsvéthoz kötődik. Tátrai Zsuzsanna elmondta, hogy nagycsütörtöktől három napon át megszűnik a harangozás a katolikus templomokban, nagyszombaton szólalnak meg legközelebb. „Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, mert ilyenkor valami zöldet kellett fogyasztani, a következő év jó termésének az elősegítésére. Ilyenkor salátát, vagy csalánfőzeléket ettek” – idézte fel.

Nagypéntek a legsötétebb napja az évnek, ezt vetítették ki minden péntekre, innen erednek a pénteki napokhoz kötődő babonák, például a baljóslatúnak tartott péntek tizenharmadika is, ami az utolsó vacsorán lévő résztvevők számára, Jézusra és a tizenkét apostolra utal – fejtette ki.

Áder János felidézte, hogy komoly tilalmak is kapcsolódnak a nagypéntekhez. Nem sütöttek például kenyeret, vagy semmi olyat, amihez tűz kellett. Tátrai Zsuzsanna elmondta, hogy nagypénteken kioltották a tüzet és amikor nagyszombaton megszentelték az új tüzet, akkor csuprokban vitték haza a parazsat, ennek a melegénél sütötték meg a húsvéti ételeket. Nagypénteken a víznek is nagy jelentősége van, az állatokat és a gyerekeket is megfürdették, hogy egész évben egészségesek legyenek.

Húsvétvasárnap a boldogság napja, ilyenkor vitték szentelni az ételeket is, a tojást, a sonkát, a kalácsot, a bárányt és a bort. A szentelt ételek maradékát sem volt szabad eldobni, sőt ezekből egy keveset a tűzbe is vetettek, hogy a túlvilágon élő szeretteik se éhezzenek. A vizet is nagyon megbecsülték, nem pazarolták, hiszen hordani kellett valahonnan, ami komoly fizikai munkát jelentett.

Áder János felidézte a zöldágjárás nevű hagyományt is. Ekkor a fiatal lányok, legények letördelték a friss, zöld ágakat és azt behordták a falu utcáira, ezzel is jelképezték, hogy itt van a tavasz.

Húsvéthétfő már teljesen világi ünnep, a húsvéti locsolás miatt vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték.

A néprajzkutató kifejtette, hogy a nyúl a szaporasága miatt került valószínűleg az ünnepkörbe, hogy mitől lett tojáshozó, arra több elképzelés is létezik. Az egyik ilyen, hogy régen a földesúrnak sült nyulat és tojást kellett beszolgáltatni, de lehet, hogy a németül hasonlóan csengő gyöngytyúk és a nyúl nevének hasonlatossága miatt mosták össze őket.

Pünkösd a szentlélek kiáradásáról, az egyház születéséről szól, a protestáns egyháznál ilyenkor van a konfirmáció, a katolikusoknál pedig a bérmálkozás ideje. Áder János kiemelte: ehhez az ünnephez kapcsolódik a csíksomlyói búcsú, amelyen hosszú évek óta sok százezer ember gyűlik össze. „Ez is egy jeles ünnep, van egy komoly lelki tartalma az egyházi hagyományokból gyökerező hagyományon túl, és nemcsak a katolikus hívők, hanem az összmagyarság találkozóhelyévé is vált az évek során” – emelte ki.