Fotó: Roszatom
A Novovoronyezsi Atomerőmű I–II. blokkja május 1-jén kapcsolódott a hálózatra
Hirdetés

Az egyik DK-s ellenzéki politikus szerint a megújuló napjainkban olcsóbb, mint a fosszilis vagy az atomenergia, és tulajdonképpen egyszeri befektetéssel ingyenes energiaforrást jelent. Éppen ezért nem érti, hogy miért a paksi beruházást erőltetjük a megújuló energiára történő áttérés helyett. A klímavédelmi élharcosnak beállított zöld kispárt, az LMP pedig még mindig ott tart, hogy a Paks II. beruházás felesleges, drága, veszteséges, rossz üzlet, nemzetbiztonsági szempontból kockázatos, a megújulóké a jövő, és alternatívaként a beruházási költséget inkább lakásszigetelésre kellene fordítani…

Semmi sincs ingyen

Ma már teljesen egyértelmű, hogy ha tenni akarunk a gyerekeink, unokáink jövőjéért, akkor a globális klímavédelmi célok érdekében az atom- és a megújuló energiákra ugyanúgy szükség van. De nem szabad azzal kábítani az embereket, hogy „a megújulók lényegében ingyenes energiaforrást jelentenek”. Természetesen a megújulós fejlesztésekhez valóban szükség van beruházási és egyéb támogatásokra is. Állami pénz nélkül hazánkban nem épülnének ilyen mennyiségben a naperőművek sem. A hazai aktuális kötelező átvételi árak így alakulnak a csúcsidőszakiakat figyelembe véve: a Metár- (közel 32-36 forint/kilowattóra), de a káttámogatások között található közel 40,5 forintos érték is.

Konkrét példával megvilágítva, az „ingyen megújulókat” a működésük érdekében a németek az idei évben közel 27,3 milliárd euróval (8920 milliárd forint!) kívánják támogatni. Emiatt a németek toronymagasan vezetnek az európai villamosenergia-árak tekintetében. Az aktuális adatok szerint a berlini lakossági fogyasztó fizeti a legtöbbet a villamos energiáért Európában, ugyanis az átlagos ár átszámítva közel 101 forint/kilowattóra, miközben Budapesten csak 38,5 forint. Ennyit a gazdaságos és ingyenes megújulókról.

A DK-s képviselő „a paksi beruházás erőltetéséről” megkérdezhetné azt a párttársát, aki immáron több mint tíz évvel ezelőtt, március 30-án szocialista miniszterként az új atomerőművi kapacitás építésével kapcsolatos elvi hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáján még ezt mondta: „…most már arról tudunk a mai napon dönteni, hogy várhatóan az előzetes jelek szerint nagy többséggel, hogy új atomerőművi kapacitást építsünk ki Magyarországon…”

Hőszigetelés = két új paksi blokk?

A Paks II. Atomerőmű ellenzőinek jó lenne már végre megérteniük, hogy a házak hőszigetelése nem alternatívája a két új blokk megépítésének. Épületszigeteléssel akkor lehetne spórolni az áramon, ha ezeket az ingatlanokat villamos energiával fűtenék. Ez azonban az új építésű lakóépületekre sem jellemző. Ahol korszerűsítésre van szükség, a fűtést zömmel fosszilis források felhasználásával oldják meg, azaz a szigetelés és az áramfogyasztás közötti kapcsolat elhanyagolható, irreleváns. Sőt, a fűtés-korszerűsítések során a hőszivattyús rendszerek elterjedésével a villamosenergia-szükséglet még inkább növekedni fog, nem is beszélve az e-mobilitás elterjedésével, valamint a gazdaság fejlődésével összefüggő igénynövekedésről.

A lezárult uniós vizsgálatok is alátámasztották, hogy a Paks II. projekt javítja Magyarország ellátásbiztonságát, segíti az EU klímavédelmi céljainak teljesítését, a fogyasztói energiaárak maradnak, és a két új, VVER-1200 típusú blokk teljesíti a legszigorúbb nukleáris biztonsági és sugárvédelmi előírásokat is. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Bizottság azt is megerősítette, hogy az új blokkok megtérülnek. Persze az ellenzék ezekről teljesen megfeledkezik…

A Paks II. projekttársaság által részlegesen nyilvánosságra hozott fővállalkozói szerződéssel kapcsolatban olyan kritikát is hallhattunk, hogy az építő csak hároméves általános garanciát vállal a Paks II. Atomerőműre. Nem kell ahhoz a szerződést ismerni, és még különösebb szakértelemre sincs szükség, csupán józan észre, hogy az egyébként légből kapott, újabb bombasztikus csúsztatás teljes képtelenségét lássuk. A hasonló óriásberuházásokról szóló EPC-szerződések sajátossága, hogy egy sztenderd, általános garancia mellett a részletek a több száz oldalas mellékletekben találhatók, amelyek aprólékosan szabályozzák minden egyes berendezésre és részegységre lebontva a kiterjesztett szavatossági határidőket. A Paks II. Atomerőmű VVER-1200 típusú blokkjainak garantált üzemideje eleve hatvan év, tehát ezen időtávban a szükséges alkatrészellátás garantálva van. Oroszországban pedig már zajlanak olyan vizsgálatok, amelyek azt célozzák, hogy ez az időtartam nyolcvan évre is kitolható legyen.

A blöffök sorában nem kevésbé hangzatos az az állítás, hogy a szerződésben egy betűvel sem említik a 40 százalékos beszállítói részarányt. Nos, nem is említhetik, hiszen azt a 2014. január 14-én megkötött orosz–magyar államközi szerződés, és nem a fővállalkozói kontraktus tartalmazza.

Emlékeztetőül: a 2014. évi II. törvénybe emelt szerződés 4. cikk 2. pontja: „A Felek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy amennyiben ez a jelen Egyezményben foglalt együttműködés teljesítése érdekében megvalósítható és a jogszabályok által meghatározott keretek lehetővé teszik, hogy elérjék a 40%-os minimális lokalizációs szintet.” Egyébként a fővállalkozói szerződésben nem érdemes keresni azt az uniós követelményt sem, hogy a beszerzések 55 százaléka az Európai Bizottság előírásainak megfelelő eljárás útján valósuljon meg, merthogy ez sem ott található.

A hazai Paks II. projekt ellenzőinek láthatóan az sem tetszik, hogy Magyarország tender nélkül választotta ki a két új paksi blokk szállítóját, noha az uniós vizsgálat is kimondta, hogy Magyarországnak jogában állt Oroszországgal a Paks II. megépítésével és hitelfelvétellel kapcsolatban államközi megállapodást kötnie. Egyébként ebben nincs semmi rendkívüli. Manapság egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy az egyes országok nemzetközi tenderek helyett inkább egyedi megállapodásokat kötnek a technológia szállítóival a nukleáris kapacitások kiépítésére.

Vajon mi áll ennek a hátterében? A válasz egyszerű: a jelenlegi piaci és gazdasági körülmények között egy nemzetközi tender egyáltalán nem garancia a sikerre, hiszen például a csehek egyszer már becsapódtak a több évig tartó tendereztetéssel, ami nem vezetett eredményre. Nézzünk néhány példát! Az Egyesült Királyság két francia EPR, India hat amerikai AP1000, Finnország egy VVER-1200 típusú blokkot épít – tender nélkül.

Még néhány nagyon lényeges gondolat a nyilvánosságra hozott fővállalkozói szerződéssel kapcsolatban. Teljesen egyértelmű, hogy a felelős és szuverén döntést hozó magyar kormány erős jogi garanciák mellett fix áras szerződést kötött a két új, VVER-1200 típusú, 3+ generációs blokk megépítése érdekében. Az egyik erős jogi garancia például az, hogy „a Projektnek a befejezésekor meg kell felelnie az alkalmazandó jogszabályokban, az alkalmazandó szabványokban és a vonatkozó bármilyen nemzetközi előírásban, kódexben, iránymutatásokban meghatározott bármely és valamennyi nukleáris biztosítéki és nukleáris biztonsági követelményeknek”, azaz a megvalósítási kockázat a fővállalkozót terheli. A projekthez komplex, többszintű garancia- és szavatossági rendszer kapcsolódik. Ennek részeként a fentebb említett, az egyes berendezésekre vonatkozó kiterjesztett szavatosságon túl a szerződés kitér például az úgynevezett rendelkezésre állási garancia esetleges megfizetésére is. Ez utóbbi alapvetően azt jelenti, hogy a két új blokkra vonatkozóan meg van határozva egy minimális rendelkezésre állás, azaz ha valamilyen műszaki ok következtében kevesebb villamos energia termelhető, akkor a fővállalkozónak kompenzációt kell fizetnie a Paks II. Atomerőműnek.

A nukleáris biztonság elsőrendűségének és a hazai szakmai követelmények teljesülésének egyik fő pillére az is, hogy a szerződés értelmében más „termékektől” eltérően a hazai nukleáris hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal és a megrendelő, a Paks II. Atomerőmű Zrt. szigorú ellenőrzése mellett történhet meg az egyes berendezések, illetve részegységek tervezése, engedélyeztetése, szerelése és üzembe helyezése.

A világ legjobbja

A Pakson is megépítendő két új, orosz VVER-1200 típust a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a világ első olyan működő atomerőművi blokkjaként ismerte el, amely megfelel a 3+ generációs atomerőművekkel szemben támasztott, a fukusimai atomerőmű-baleset után elfogadott nemzetközi biztonsági követelményeknek is. Nehéz lenne hozzá nem értéssel, részrehajlással vádolni a nemzetközi szervezetet, és aligha véletlenül adtak a Roszatomnak eddig 36 új blokkra megrendelést szerte a világban…

Lényeges azt is kiemelni, hogy a világon már három ilyen típusú blokk működik. Az első, a Novovoronyezsi Atomerőmű II. kiépítésének 1-es blokkja 2017 februárja óta kereskedelmi üzemben termel. A második, szintén VVER-1200 típusú blokkját 2019. május 1-jén, első alkalommal 240 megawattos teljesítményszinten már szinkronizálták az orosz villamosenergia-hálózattal.

Paks II. első számú referencia-erőműve a Leningrádi Atomerőmű II. kiépítése. Ennek első blokkja 2018. június 12-én érte el a névleges, 100 százalékos teljesítményszintet, tavaly október óta pedig kereskedelmi üzemben termel, és eddig mintegy 6 TWh villamos energiát táplált be az orosz hálózatba. A Leningrád II. kiépítés 2. blokkjának építése szintén a terveknek megfelelően halad.

A Belorusz Atomerőmű ilyen típusú blokkjai közül az első év végéig szintén megkezdi a működését. Mindeközben a világon több helyen is folyik ilyen típusú blokkok építése és előkészítése, és egyre több ország érdeklődik e technológia iránt. Ez pedig annak köszönhető, hogy ezek az országok az orosz technológiában látják az egyes kihívások alapvető megoldását.

Egyvalami viszont atombiztos! Hazánk célja, hogy garantálja a jövőbeli ellátás- és nemzetbiztonságot, teljesítse a klímavédelmi célokat, valamint biztosítsa az olcsó villamosenergia-szolgáltatást úgy, hogy közben minimalizálja a jelenleg is súlyos kockázatokat hordozó import részarányát. Ennek fő pillére egy egészséges és hosszú távon fenntartható, szakmai alapokon nyugvó energiamix részeként a Paks II. Atomerőmű mihamarabbi kivitelezése mellett más erőművek építése is.

Ez Magyarország elsődleges nemzeti érdeke. Aki nem így gondolja, az nem hazánk jövőjét tartja szem előtt, hanem például más országok, nyugati cégek vagy az energiakereskedők érdekeit!

A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök, Urántoll-díjas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője