Kovács László szocialista pártelnöktől azt hallhatjuk, a csatlakozásnak csak nyertesei lesznek, vesztesei nem. Minisztertársa, Németh Imre, mégis – igaz csak halkan és visszafogottan – arról beszél, hogy számos gazda bizony tönkre fog menni, mert nem lesz versenyképes az uniós termelőkkel.

Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter minden nyilatkozatában azt állítja, semmilyen módosításra nincs szükség a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjak nem fognak 2004 után veszteni vásárlóértékükből. Kósáné Kovács Magda szocialista és Béki Gabriella szabad demokrata képviselők mégis elkészítettek egy határozati javaslatot a nyugdíjak reálértékének megőrzéséről az európai uniós csatlakozás után.

Két állítás és annak ellenkezője ugyanattól a politikai csoporttól. Mi az igazság? Miért van ez a kormányzati kétszólamúság? Talán, mert minden változás hoz jót is, rosszat is.

A nyugdíjasok egyszer már veszítettek a rendszerváltáskor. Az előprivatizáció során a nagy állami cégek életképes egységeit kimenekítették a tűzhöz közel állók, míg a többi üzemegység rövid vegetálás után tönkrement, több ezer embert munkanélküli vagy kényszernyugdíjas sorba taszítva. A hosszú munkásévek után méltatlanul alacsony járadékkal nyugállományba vonult emberek szociális biztonságát megingatta az, hogy a rendszerváltás utáni két kormány időszakában a nyugdíjak évről évre veszítettek vásárlóértékükből. A polgári kormány alatt viszont 16 százalékkal növekedtek reálértékükben a járadékok, ám ez a folyamat tavaly a kormányváltással megszakadt. Igaz, a Medgyessy-kabinet a száznapos program keretében kifizette az időseknek a 19 ezer forintot, megtagadta viszont az ellenzék azon követelését, hogy ezt az összeget építsék be a nyugdíjalapba. A szocialisták ezzel egy újabb lehetőséget vettek el az idősektől, hogy ellátásuk színvonala közelebb kerüljön az EU-tagállamok némelyikéhez. Például a kormányzati propagandában a legtöbbször mintaként emlegetett Görögországéhoz, ahol a minimum nyugdíj összege az 1993 előtt munkába állók esetében havonta 377 euró, azaz közel 137 ezer forint. Azoknak pedig, akik alig tíz éve létesítettek munkaviszonyt, a görög állam garantálja a 207 eurós (49 059 forint) legalacsonyabb ellátást. Írországban szintén törvény rögzíti a minimálnyugdíjakat, ennek értelmében hetente (!) minimum 144,40 eurót kap minden idős ember, vagyis havonta mintegy 137 ezer forintot. Portugáliában a legalacsonyabb nyugdíjakat a havi átlagkereset harminc százalékban határozták meg. Tizenöt éves munkaviszony után havonta a portugál nyugdíjasok legkevesebb 190 eurót (45 000 forint) kell kapniuk. Nem mellékes megjegyezni, hogy a legtovább a portugálok dolgoznak, a nők 65, a férfiak 67 éves korukig, az említett összeg azonban csak a másfél évtizedes munkaviszonyra vonatkozik.

A legfejlettebb országokban az idősek jóval magasabb juttatásokat kapnak. Franciaországban a legalacsonyabb nyugdíj 124 563 forint, Spanyolországban 107 598, míg Belgiumban 278 218 forint havonta.

Magyarországon a minimálnyugdíj 20 500 forint (86 euró), ami a legszegényebbként emlegetett tagországok (Portugália, Görögország) legalacsonyabb időskori juttatásának a felét sem éri el.

A hazai átlagnyugdíjak sincsenek közelebb az uniós szinthez. Jelenleg a közel hárommillió magyar nyugdíjas több évtizedes unkájáért havonta átlag 38 376 forintot vehet át a postástól.

Az osztrák átlagnyugdíj 632 euró, ami a magyarnak a hét és félszerese! A magyar nyugdíjas nemhogy cukrászdát nem tud nyitni Bécsben, de még egy süteményt sem tud elfogyasztani. Sem ott, sem másutt.

Nincs segítség

A felzárkózásért a kormányzat semmit nem kíván tenni, mivel álláspontja szerint nem jelent majd megrázkódtatást az idősek számára az uniós csatlakozás. A fogyasztói árak emelkedése a szocialista tájékoztatás szerint nem fog drasztikus méreteket ölteni. Vajon ezt a hazai kereskedők is megjegyezték? Az uniós csatlakozás legnagyobb előnyeként a Medgyessy-kormány az egységes, nagy belső piacot emlegeti és azt, hogy szabadon utazhatunk a tagállamok bármelyikébe. A 86 eurónyi magyar nyugdíjból azonban a magyar nyugdíjasok nem kelhetnek útra, hacsaknem gyalog. És jó, ha sátrat és hideg élelmet is visznek magukkal, mert ennyi pénzből Európa nyugati felében egy hétig sem lehet létezni.

Nem így fordítva. A nyugati tagországok idős lakói számára kedvelt célpont volt, és a jövőben még inkább az lesz Magyarország. Több százezres nyugdíjukból nálunk kényelmesen élhetnek, s fillérekért akár például nyugdíjas takarítót, sofőrt, cselédet is tudnak tartani. Nem lesz áremelkedés? Az itteni kereskedők vajon melyik pénztárcához fogják igazítani az áraikat: a 86 eurót rejtő magyar nyugdíjas pénztárcájához, vagy a 600-800 eurót hozó osztrákéhoz?

A kormány határtalan cinizmussal kezeli a nyugdíjasokat. Aggódó kérdéseikre adott válaszok helyett Medgyessy Péter és kormánya nem tesz mást, csupán emlékeztet. Emlékezteti az időseket a 19 ezer forintra, a beígért 13. havi nyugdíjra – egyheti pótlásra zsugorodott -, a méltányossági nyugdíjra, amit egyébként a kérelmezők nyolcvan százaléka nem kapott meg, mert kiürült az e célra félretett keret.

Az idő pedig egyre fogy a csatlakozásig. A kormány igyekszik megakadályozni minden ellenzéki törekvést is. Március 13-án Mátrai Márta és Harrach Péter fideszes képviselők határozati javaslatot nyújtottak be, amelyben arra kérték a kormányt, 2003. december 31-éig készítsen javaslatot arra, hogy miképpen óvja meg a nyugdíjakat a csatlakozás utáni reálértékvesztéstől. Az ellenzék ragaszkodott ahhoz is, hogy az egyeztetésbe ne csak kizárólag a Medgyessy Péter elnökségével vezetett Idősügyi Tanácsot vonják be, hanem a többi nyugdíjszervezetet is. A kérdésben illetékes Szociális és Családügyi Bizottság ülésén a kormánypárti képviselők megakadályozták az ellenzéki javaslat tárgyalását, arra hivatkozva, hogy egy hasonló tartalmú elképzelést dolgoztak ki ők is. Ami nem volt igaz.

Március 24-re elkészült ugyan Béki Gabriella szabad demokrata és Kósáné Kovács Magda szocialista képviselő javaslata a nyugdíjasok helyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címmel, ám a kormánypárti javaslat – szemben az ellenzékivel – semmilyen konkrét intézkedésre és annak meghozatalára való végső határidőre nem kötelezi a Medgyessy-kormányt. Vagyis üres ígéret. Porhintés.

A múlt héten tehát a kormánypártok megakadályozták, hogy a parlament elé kerüljön a Fidesz-MPP képviselői által benyújtott elképzelés. A baloldali képviselők által beterjesztett, a Medgyessy-kabinetre nézve semmilyen kötelezettséget elő nem író javaslatot viszont alkalmasnak tartották arra, hogy a parlament elé kerüljön.

A kormánypártok képviselői becsapták a nyugdíjasokat. Ráadásul Béki Gabriella (SZDSZ) és Kósáné Kovács Magda (MSZP) javaslatában az áll: „Az Országgyűlés tiszteletben tartja és követni kívánja az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokat.” Ez ám a ravasz megfogalmazás! A Medgyessy- kormány tehát a saját üres javaslata hatályba lépése után követni kívánja Európai Unió „elvárásait”. Hogy azok milyenek? Semmilyenek. Az EU-nak ugyanis a mai napig nincs egységes szociálpolitikája. A nyugdíjakról és az egyéb szociális ellátásról a tagállamok mindenkori kormányainak kell gondoskodni saját költségvetésükből. A köt bezárult.

Válság az unióban

Az Európai Unióban a megalakulás óta voltak arra törekvések, hogy a szociális kérdésekben közös döntések szülessenek. Ennek ellenére hosszú évtizedeken keresztül, sőt napjainkban is a tagállamok többsége ragaszkodik ahhoz, hogy saját maga határozzon ezekben a kérdésekben. Az országok között ugyanis felfogásbeli különbség van a tekintetben, hogy az egyes államoknak és magának Brüsszelnek milyen mélységben kell beavatkoznia a gazdasági folyamatokba és ehhez kapcsolódva a szociális ügyekbe. Az ellentétek hosszú évtizedekre megbénították a közös jogalkotás folyamatát. Végül 1989-ben megalakult a Szociális Charta, amely együttes fellépést szorgalmazott a bérezés, foglalkoztatás, a férfiak és nők egyenlő jogai, a fogyatékosok és az idősek védelmében.

Nagy-Britannia nem támogatta az új szervezet létrehozását, mivel úgy vélte, egy újabb területen veszi ki Brüsszel a döntések jó részét a nemzeti kormányok kezéből. Az egységes belső piac és a szabad munkaerő-áramlás azonban újra és újra felvetette a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek egységesítésének igényét. Hogy miért nincs ma sem egységes szabályozás? A tagállamok többségének nemzeti érdeke nem esett egybe ezzel a törekvéssel.

Az EU jogelődjének létrejöttekor, 1958-ban hozták létre az Európai Szociális Alapot (ESF). A működése azonban a forrás és az egységes elképzelések hiányában szinte észrevétlen maradt. Tizenhárom évvel később egy átfogó reformmal kívánták a tagországok hatékonnyá tenni az ESF tevékenységét, mivel egy egész kontinenst érintő problémát, a fiatalok tömeges munkanélküliségének kérdését kellett megoldani. Az Európai Szociális Alap szerepe az elmúlt időszakban lassan növekedni kezdett a gazdasági és szociális kérdések egyre mélyebb összefonódása és a kontinens egészét érintő gondok – elöregedő társadalom, munkanélküliség – miatt. Ám az utóbbi időszakban a kedvezőtlen folyamatok felerősödése ellenére sok kérdésben újra megtorpantak az egyeztetések, így az egységes nyugdíjrendszer tekintetében is.

A szervezet 2000-ben Nizzában – teljes egyetértés hiányában – csak ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára az egységes szociálpolitikai döntések meghozatalára. Ennek hátterében az áll, hogy a nemzetállamok mindegyikét sújtja a demográfiai válság. Jelenleg azonban számos tagállam megpróbál a bajjal egyedül megbirkózni.

Az EU már régóta küzd a népesség csökkenésének problémájával – hasonlóan hazánkhoz -, ugyanis a nyugdíjasok számának növekedésével szemben egyre kevesebb az aktív dolgozó. Az előrejelzések szerint a kontinens nyugdíjrendszere várhatóan össze fog omlani, mire a mostani pályakezdők elérik az aktív éveik végét. Anna Diamantopoulou, az unió foglalkoztatási és szociális biztosa ez év elején nyilvánosság elé tárt jelentése szerint néhány évtizeden belül az európai gazdaság összeomlik, mivel a jelenlegi születésszám megduplázódása, valamint a bevándorlók számának megkétszereződése sem tudja már biztosítani, hogy elegendő aktív tagja legyen a kontinensnek, aki képes lenne ellátni az időskorúakat.

Az előrejelzések mindegyike ugyanazt állítja, pár évtized múlva minden második felnőtt ellátást igényel majd koránál fogva. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyre kevesebb gyermek születik, az átlagéletkor viszont folyamatosan nő. Egy felmérés szerint 2050-re az unió minden harmadik állampolgára betölti a 60. életévet, minden tizedik pedig már túl lesz a nyolcvanon. A huszonévesek száma pedig 20 százalékkal lesz kevesebb a jelenleginél.

Gazdasági elemzők szerint néhány évtizeden belül összeomlanak a nyugdíjrendszerek. Elsőként Franciaország válik képtelenné arra, hogy ellássa idős polgárait, majd dominószerűen követi azt Portugália és a többi állam is. Egy uniós tanulmány szerint 3,5 trillió euró ráfordítással néhány évtizeddel meghosszabbítható lenne a rendszer élettartama.

A tények ismeretében és a 2000-es Nizzai Szerződés aláírása óta – amelyben a tagállamok elkötelezték magukat az egységes nyugdíjrendszer bevezetésére – semmilyen érdemi döntés nem született. Számos megoldási javaslat viszont körvonalazódott. A legismertebb az elképzelés, hogy a tagállamoknak engedni kellene az aktív korú bevándorlók befogadását. Ezzel ellentétes az a folyamat, ami az utóbbi időszakban zárult le a szervezetben, hogy a tagállamok megszigorították a betelepülőkre vonatkozó előírásokat. Ez egybecseng azzal, hogy a tagországok többsége elutasítja a tömeges bevándorlást, mivel az kiélezi az „őslakosok” és a betelepülők között a feszültséget. Hollandiában éppen ebből tudott politikai tőkét kovácsolni a tavaly meggyilkolt politikus Pym Fortuyn és pártja.

Új népvándorlás?

Nagyon nagy a baj. Hogy milyen nagy, arra jellemző, hogy egyes számítások szerint 400 millió új munkavállaló tudná életben tartani a kontinens nyugdíjrendszerét! De honnan jöjjenek bevándorlók? A legnagyobb számban kínai munkavállalók érkeznek Európába. Kínaivá legyen Európa? Vagy törökké? Miközben megkezdődött az egyelőre még lokalizálhatónak látszó harmadik világháború a fogyó energiahordozók újrafelosztásáért, nagy kérdés, hogy az egyesült Államok mellett milyen hatalmi tényezők tudnak dönteni a föld békéjéről vagy éppen békételenségéről. Az egyre dinamikusabban fejlődő Kína és Japán mellett a válságokkal küzdő Európa lehet-e szuverén világhatalmi tényező?

Ez a legnagyobb ellentmondás: az elöregedést csak tömeges bevándorlással lehet orvosolni, a tömeges bevándorlás viszont tönkretenné az amúgy is igen bonyolult, rendkívül árnyalt és sokszínű európai öntudatot. Ahogy Széchenyi mondta: nem mindegy, hogy egy üveg tintát a tengerbe öntenek vagy egy tányér levesbe. A betelepülők többsége Kínából, kisebb számban az arab világból érkezik Európába. Mindkét csoport rendkívüli módon ragaszkodik saját kultúrájához és azt sem titkolják, munkájuk gyümölcséből elsősorban nem a befogadó államot igyekeznek gyarapítani, hanem saját otthon maradt családjukat és hazájukat. Vajon ők milyen igényekkel állhatnak elő idővel az adott nemzetállammal szemben tudván, hogy munkájuk nélkül összeomlik a gazdaság?

A bevándorlás ellenzői ezért születések számának növelését szorgalmazzák. Ezt a teljesen természetes és értelmes elképzelés azonban szemben áll azzal a brüsszeli elképzeléssel, hogy minél több ember, főleg nők vállaljanak munkát. A munkaadók ugyanis nem szívesen alkalmaznak félállásban, részmunkaidőben családanyákat. Az állam hatékonyabb szerepvállalása – esetleges járulékcsökkentés a foglalkoztatóknak – jogos igényként merülhet fel, ám ez óriási terheket ró a költségvetésre.

Felmerült a javaslat is, hogy a tagországokban egységesítsék és – hát persze, miért ne? – emeljék fel a nyugdíjkorhatárt. Nyolcvanéves munkavállalók? Ez volna ám a szép új világ!

A tagállamok többsége ma még nem meri vállalni ezeket a népszerűtlen döntéseket. A brüsszeli törekvések Portugália példáját akarják általánossá tenni, ahol a férfiak 65, a nők 63 éves korukig dolgoznak. Az olaszok viszont majdnem egy évtizeddel korábban kezdhetik meg jól megérdemelt pihenésüket. Az egyenlőtlen viszonyok magában rejtik annak veszélyét, hogy a munkaerő szabad áramlása révén a munkavállalók tömegével áramlanak majd az olaszokhoz hasonló feltételeket kínáló tagállamokba, amely feszültségeket okozhat az europolgárok között az állásokért folytatott versengésben.

Agg munkavállalók?

Vajon fizikai munkát végző emberek hogyan fogják állni a munkaerőpiaci versenyt 60. életévük táján? A tagállamok többségében, így Magyarországon is lehetőség nyílik számukra, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt előnyugdíjba vonuljanak. Ez ugyan járadékuk egy részéről való lemondást jelent, a brüsszeli vezetés mégis szeretné, ha megszűnne ez a gyakorlat. Nem véletlenül, mert ez újabb tömegeket vonna ki a munkaerőpiacról és tovább terhelné a már most is túlterhelt költségvetést.

Európában az átlagéletkor az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt. Az idős emberek ellátására fordított összegek szintén nőttek. Egy kimutatás szerint 65 és 75 év között megduplázódik, 85 év felett pedig megkétszereződik a szociális ráfordítások összege.

Értékálló magyar nyugdíjak? Medgyessy Péter úri becsületszava? Hát nézzük. Az eddig ismert legradikálisabbnak tartott tervezet szerint az Európai Uniónak korlátoznia kellene a nyugdíjak kifizetését. A tagállamok éves GDP-jük maximum 15 százalékát fordíthatnák az idősek ellátására. A kontinens demográfiai mutatói szerint évről évre növekszik a nyugdíjasok száma, vagyis egy rövid idő elteltével egyre több ember között kellene szétosztani ugyanazt az összeget. A nemzetállamok gazdasági fejlődését pedig előre meghatározzák az úgynevezett kvóták, amelyek előírják, hogy a túltermelési válság elkerüléséhez az egyes tagok mennyit termelhetnek.

Csehák Judit egészségügyi miniszter és vele összhangban a kormánypárti képviselők mindegyike arról beszél alaptalan a félelem, hogy az uniós csatlakozás után csökkenne a nyugdíjak reálértéke. Pedig nem az. Ellenkezőleg. Nagyon nagy a baj. Amit tovább súlyosbít, hogy a szocialista kormány rosszul szerződött az unióval és a szűk kvóták eleve kizárják a magyar gazdaság felfejlesztését, következésképpen nem lesz több pénz a nyugdíjakra.

A kormány nemcsak hazudik, sajnos lop is. Az idén a Medgyessy-kabinet 4,5 százalékos bérnövekedést engedélyezett a versenyszférában dolgozóknak – a miniszteri fizetések 100 százalékos emelésével szemben – közel 7 százalékos infláció mellett: vagyis a bér reálértéke csökkent.

A minimálbéreket a szocialisták befagyasztották, annak ellenére, hogy a Magyarországról készített országjelentésekben az EU elismerően szólt a polgári kormány időszakában elkezdett folyamatokról, amely a legalacsonyabb béreket 40, majd 50 ezer forintra emelte. A bérnövekedés ugyanis biztosítékot jelent a tagországok számára, hogy nem árasztja el őket tömegével az olcsó munkaerő a volt keleti blokk országaiból. Jelenleg a magyar minimálbér 210 eurónak felel meg. Ez fele a legalacsonyabbként számon tartott portugál minimálbérnek. Görögországban 473 euró a legalacsonyabb bér. Belgiumban ez az összeg eléri az 1163 eurót, Luxemburgban pedig közel 1300 euró.

A gyógyszer ára a közelmúltban 20 százalékkal, a fogyasztói gázárak 12 százalékkal emelkedtek. A nyugati határszélen élő nyugdíjasok Ausztriába járnak át bevásárolni, mert ott minden olcsóbb. Az ország keleti felében élők Ukrajnába és Romániába mehetnek. Pár nap múlva döntünk arról, hogy Magyarország tagja legyen-e az Európai Uniónak. Történelmi pillanat előtt állunk. Ami gyorsan tovatűnik majd. Aztán újra szembesülünk a változásokkal. S mint minden változás, lesz, akinek jót, lesz, akinek rosszat hoz: a nyugdíjasok azonban egyelőre ne reménykedjenek. Hacsak itthon nem történik valami, hacsak nem kerül a mostani helyére olyan kormány, amely a nemzetért felelősséget érez.