Egyre többen települnek haza

Az utóbbi tíz évben a baloldali média és megmondóemberek rendre azt sulykolják, hogy Magyarországról menekülnek az emberek, itt nem lehet élni, boldogulni, a maradókra mindenképpen valamiféle fuldoklás vár a sötét diktatúra miatt. E mantraszerűen ismételt siránkozás szerencsére nem hat a magyar családokra. A statisztikai adatok azt mutatják: Európában legkevésbé a magyarok készek feladni otthonukat, hogy más országban próbáljanak szerencsét.

Nagy elszívó hatás

Annak ellenére igaz ez, hogy az ENSZ statisztikái szerint valamivel több mint 700 ezer Magyarországon született honfitársunk él külföldön. Ám az ENSZ statisztikusai összegzésükben azt nem vizsgálják, ki mikor távozott hazájából. Ez az adat tehát nem mutatja meg, hányan mentek el közvetlenül a világháború után, menekültek el az 1956-os forradalmat követően vagy vágtak neki a nagyvilágnak a hatvanas–nyolcvanas években. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1990-es adatok szerint már akkor közel 400 ezer Magyarországon született ember élt külföldön. Talán éppen a történelmi kataklizmákat kísérő keserű kollektív tapasztalat az egyik oka annak, hogy a magyarok kétszer is megfontolják az elvándorlást, mielőtt döntenének.

– Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt az elvándorlási mutató, mint nálunk, holott a volt szocialista országok között arányaiban ezt a három országot hagyták el a legkevesebben – szögezi le Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.

Románia, Bulgária és a balti országok nem voltak ilyen szerencsések. Mára minden ötödik román és majd minden negyedik bolgár és litván állampolgár külföldön igyekszik biztosítani családjának a megélhetést. (Igaz, a balti országok mutatóit az is befolyásolta, hogy nagy volt a területükön élő oroszok aránya. Közülük sokan visszatértek Oroszországba.)

A közép- és kelet-európai vándorlási kedvet jelentősen táplálta a nyugati munkaerőpiac megnyílása utáni időszakban a régi uniós tagországok elszívó ereje. Ezeknek az államoknak már az ezredforduló környékén is óriási szükségük volt képzett munkaerőre, az üres álláshelyeket a keleti blokk országainak munkavállalóival igyekeztek feltölteni. Törekvéseiket segítette a keleti és a nyugati munkabérek közötti óriási különbség is.

Pontosított fogalmak

A folyamatok megértéséhez Szalai Piroska szerint nélkülözhetetlen, hogy pontosan értsük a fogalmakat.

Mint a szakértő elmondta, kivándorlónak tekintjük azt a magyar állampolgárt, aki legalább 12 hónapra ténylegesen vagy tervei szerint elhagyja az országot. Ehhez a csoporthoz sorolják a statisztikusok azokat a külföldi állampolgárokat is, akik a visszatérés szándéka nélkül hagyják el Magyarországot. E körbe tartoznak azok is, akiknek lejárt a letelepedési engedélyük, vagy visszavonták.

– Bevándorlónak azt a személyt tekintjük – mondja Szalai Piroska –, aki eddig legalább 12 hónapig külföldön élt vagy a határokon kívül született, és letelepedési céllal érkezik haza. Ugyanebbe a csoportba tartoznak azok a külföldi állampolgárok is, akik letelepedési engedélyt vagy regisztrációs igazolást kaptak az adott évben. A KSH mindkét adatot közli évente, sőt azt is nyilvánossá teszi, hányan vannak, akik 12 hónapos külföldi tartózkodás után térnek haza, és hány külföldön született telepszik hozzánk munkavégzési céllal vagy házasodási okokból.

Így nézve meglehetősen érdekes végigböngészni a ki- és bevándorlási adatokat. Abba bele kellett törődni, hogy a kétezres években a balliberális kormányzás alatt a válságról válságra bukdácsoló Magyarországról tízezrével mentek nyugatra a mesteremberek, mérnökök, informatikusok és orvosok. Az ápolók, a bölcsészdiplomás fiatalok egy része is Nyugaton próbált boldogulni, részint mert mesterségesen is alacsonyan tartották a béreket, részint mert drámaian csökkent az álláshelyek száma. Tucatszám zárták be az iskolákat, kórházakat, a kilencvenes években privatizált gyárak addigra becsukták kapuikat, a földek parlagon hevertek, nem volt szükség immár növénytermesztőkre, állattenyésztőkre, mint ahogyan fölös mennyiségű tanár, orvos és mérnök is lézengett az országban. A pályakezdők közül pedig jó, ha minden harmadik talált valamilyen munkahelyet, zömében nem a képzettségének megfelelőt.

A gazdasági mélypontot, mint közismert, 2010-ben érte el az ország, amikor az államcsőd tényét az uniós tisztségviselők is segítettek leplezni. A csődhelyzet kezelése rengeteg energiát és hosszú éveket vett igénybe. Így érthetően 2015-ig folyamatosan nőtt a kivándorló állampolgáraink száma, vagyis azoké, akik külföldön kerestek munkát legalább egy évre. Abban az évben közel 33 ezren hagyták el az országot. 2016-tól azonban folyamatosan csökkent a számuk, és 2020-ra 20 ezer alá esett. Ezzel akár elégedettek is lehetnénk, ha eközben nem növekedett volna meg a külföldön született magyar állampolgárok, vagyis a kisgyerekek száma.

Mint Szalai Piroska elmondta, 2016 óta minden évben több volt a hazaköltöző magyar állampolgár, mint amennyien elhagyták az országot. 2022-re már közel 36 ezren érkeztek haza, miközben összesen 26500-an dolgoztak külföldön.

A szakértő szerint van olyan adat is, amely további bizakodásra ad okot: a külföldön élők és a hazaköltözők lakosságszámra vetített aránya, vagyis a migrációs egyenleg értéke Magyarországon az egyik legalacsonyabb Európában, 1,5 százalékpontnál kisebb. Ebbe a klubba rajtunk kívül csak Finnország, Ciprus és ma már Észtország tartozik. Az Európai Unió többi államában ennél lényegesen nagyobb mobilizációs értékekkel kell számolni.

Ár-érték arány

A figyelemre méltó adatok hátterében komoly társadalmi, gazdasági változásokat találunk. Harminc évvel ezelőtt a nyelvtudás hiánya magyarázta, hogy mi, magyarok kevésbé vagyunk vállalkozó szelleműek, mint mások. Szalai Piroska most úgy látja, elsősorban gazdasági okai vannak a fiatal családok hazatelepülésének. Az emelkedő bérek, a stabil társadalmi viszonyok egyre vonzóbbak a külföldön élő magyar családoknak.

– A nyugati országokban durván megemelkedtek a megélhetési költségek, a rezsi, a fűtés, a lakbér, a villanyszámla – állítja a szakértő –, emellett tovább növekedtek az amúgy is magas gyermeknevelési kiadások. Mindezek mellett úgy látja: sokak számára csábítóak a családokat érintő támogatások is. Egyebek mellett a megfizethető óvodai és gyermekétkeztetési ellátást, az ingyenes tankönyveket vagy éppen az otthonteremtést segítő támogatásokat és hiteleket azok tudják igazán értékelni, akik már megtapasztalták, hogy ilyesfajta szolgáltatásokért mennyit kell leszurkolniuk a családoknak a Lajtától nyugatra. Mindezek mellett el nem hanyagolható szempont az sem, hogy itthon közel vannak a nagyszülők, a rokonság, a barátok. E kapcsolatok értéke már összevethető a külföldön megkereshető összegével, sőt jelentősen meg is haladja azt.