– Adatok támasztják alá, hogy a harmadik világban sokkal kisebb a rák kialakulásának esélye, mint a fejlett ipari országokban. Mi lehet ennek az oka?

– Bizonyos daganatos megbetegedésekre, így például a mellrákra valóban igaz, hogy elsősorban az indusztrializált világban jelentkeznek. Erre az összefüggésre a nyolcvanas években figyeltek föl először – ha jól emlékszem –, amikor észrevették, hogy Long Island-en háromszor-négyszer nagyobb a mellrák előfordulásának aránya, mint az USA más részein. Kutatni kezdték az okokat, a gyanú pedig az ott futó rengeteg magasfeszültségű vezetékre terelődött. Bár mind a mai napig nem egyértelemű, hogy valóban a vezetékek hálózata az ok, annyi azonban kiderült, hogy vannak helyek, ahol kiugróan kisebb a daganatok kialakulásának esélye, mint máshol. És persze olyan helyek is vannak, ahol viszonylag alacsony a rákos megbetegedések aránya, mint például Mexikó, Közép-Amerika, India vagy az észak-afrikai országok. Tehát hatnak a környezeti tényezők, nagy átlagban biztonsággal kijelenthető, hogy az iparosodott világban magasan vezet a rák mint halálozási ok. Hazánkban is minden negyedik ember daganatos betegségben hal meg, amellyel így sajnos az európai felső harmadban állunk.

– A környezetei ártalmak tehát erős rizikófaktorai a rák kialakulásának?

– Igen, pusztán azt kellene tisztáznunk, hogy miféle környezeti hatásokról beszélünk. Van néhány, amelyekkel kapcsolatosan egyértelmű összefüggéseket lehet találni, mint a radioaktív sugárzás, bizonyos kémiai karcinogének, vagy legújabban a mobiltelefon, de van számos olyan is, amelyekről csak most kezd kiderülni, hogy rákkeltű hatású lehet; ilyen, sajnos találunk az élelmiszerekben és kozmetikai készítményekben adalékanyagként. Sőt van a környezeti hatásoknál fontosabbnak tűnő rizikófaktor. A mellrákkal kapcsolatos angol és amerikai vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy az életmód, a táplálkozás negyvenszázalékos rizikófaktort jelent; azaz helyes táplálkozással jó eséllyel el lehet kerülni, rossz táplálkozással viszont éppenséggel elősegíteni a tumor kialakulását. Persze húsz százalékban a génjeink a felelősek, és éppen nem a mellrák, de általában a rák első számú rizikófaktora pedig maga az életkor, ami világosan mutatja a betegség valódi okát, ami a DNS-t érintő, akkumulálódó meghibásodás a szervezetben, a sejtekben. Bár a rák gyógyításában a korai diagnosztikát leszámítva nem igazán értünk el eredményeket az elmúlt évtizedekben, az a tény azonban, hogy az okokat kezdjük megismerni, reményt adhat. És az is, hogy a környezeti hatások nagyobb része ellen védekezhetünk, valamint változtathatunk életvitelünkön és étrendünkön is.

– Hogyan?

– Meggyőző adatok támasztják alá, hogy a mozgáshiányos életmód következtében fellépő elhízás növeli a rák kialakulásának esélyét. De tudjuk azt is, hogy például a krónikus gyulladásos állapot, ami szintén a rák egyik rizikófaktora, bizonyos élelmiszerek segítségével pozitívan befolyásolható. Nem véletlen, hogy Indiában nagyon alacsony a rák előfordulása.

– Mire gondol?

– Ennek valószínűleg a kurkuma vagy más néven indiai sáfrány rendszeres fogyasztása az oka. A benne lévő hatóanyagok, a kurkuminoidok jelentős rákmegelőző hatással bírnak, sőt kísérleti állatokon végzett vizsgálatok alapján még tán gyógyító hatásuk is feltételezhető. A kurkumát nem is olyan rég egyébként még a magyar konyha is jól ismerte, vele színezték meg például a húslevest. Mára viszont teljesen eltűnt, míg az indiaiak hatalmas mennyiségben fogyasztják: egy átlag indiai annyit eszik naponta ebből a sárga fűszerből, ami megegyezik úgy 200-250 mg kurkuminbevitellel.

– Igaz tehát, hogy fűben-fában van az orvosság?

– Az utóbbi tíz-tizenöt évben valóban felgyorsultak azok a kutatások, amelyek a természetes anyagok egészségünkre gyakorolt pozitív hatásait tanulmányozzák. Ma már tudományosan igazolt, hogy egyes növényi eredetű vegyületeknek antikarcinogén hatásai vannak, ezért szerepet játszhatnak a rákbetegség megelőzésében.

– Melyek ezek?

– Az úgynevezett polifenolok, a kurkuminoidok, a rezveratrol, vagy például a brokkoliban található hatóanyag, a szulforafán. De feltétlen idetartoznak az összes olyan, a természetben ezerszámra megtalálható természetes vegyületek, amelyek hatásos szabadgyökfogók. A szabadgyökök ugyanis talán az első számú DNS-károsító, rákkeltő anyagok, amelyeket sajnálatos módon még a saját szervezetünk is termel. Kulcsfontosságú tehát az ellenük való védekezés.

– A rezveratrolról már esett szó, de mik azok a polifenolok?

– A főként színes gyümölcsökben, bogyókban, található flavonoid-származékok, amelyek csodálatos hatás sal bírnak: nagyon hatékony sza badgyökfogók, számos más jótékony tulajdonságuk mellett. Epidemiológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a polifenol-bevitel fordítottan arányos a rák előfordulásának gyakoriságával. Célszerű lenne tehát jó sok színes gyümölcsöt fogyasztanunk, amivel persze nem mondtam újat.

– Mit lenne érdemes még a táplálkozással kapcsolatban megemlíteni?

– Nagyon érdekes az a legújabb vizsgálatsor is, amely a D- és a K2-vitamin kedvező hatásait mutatja. A D-vitaminról eddig főként azt tudtuk, hogy segíti a kalcium felszívódást, e célból, azaz az erős csontok érdekében, kellett csukamájolajat ennem gyerekkoromban. Az utóbbi években viszont az derült ki, hogy a D-vitamin több ezer gén működését szabályozza, hiánya növeli a rákos megbetegedések előfordulását, de számos más degeneratív betegség kialakulásának, többek közt az érelmeszesedésnek az egyik okozója. És a vizsgálatok az USA-ban azt mutatják, hogy a nem Floridában élők, azaz a keveset napon tartózkodók közt az emberek körülbelül 70 százaléka D-vitamin-hiányos. Európai adatok ugyan nem állnak rendelkezésünkre, de felteszem, hogy talán a mediterrán országokat leszámítva, Európában hasonló az arány.

– A K2-vitamin kevésbé ismert. Ez micsoda tulajdonképpen?

– Ez egy újonnan felfedezett vitamin, a jótékony hatásai, illetve a hiánya csak az utóbbi néhány évben vált ismertté. Itt, Európában az egyetlen jól használható K2-vitamin-forrás a büdös sajtokban, például a pálpusztaiban lenne, mert a bennük lévő erjesztő baktériumok termelnek ilyet, de a fűevő állatok húsából is kellő K-2 vitaminhoz juthatnánk. Bizonyos norvég vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az európai ember ma már teljesen K2-hiányos. A K2 úgymond divatja egyébként onnan származik, hogy megfigyelték, a japánoknál az öregkori combnyaktörés jóval ritkább, mint akár nálunk. Ennek oka pedig, hogy az öregkori osteoporosis, azaz a csontok kalciumvesztése, kevésbé jellemző ott. A japánok ugyanis rendszeresen eszik a natto nevű fermentált szóját, amiben rengeteg a K2-vitamin. Ma úgy tűnik, hogy a K2 valamelyest rákellenes hatású is, de legfőképpen a felvett kalcium csontba történő beépülését segíti, illetve meggátolja az érfalon történő kalciumlerakódást. Javasoltnak tűnik tehát a D- és a K2-vitamin együttes pótlása.

– A mesterségesen bevitt vitaminpótlással azonban szintén vigyázni kell.

– Igen, néhányat, például az A- és E-vitamint, túl lehet adagolni, ami sajnálatos módon a rákos megbetegedések esélyét növeli: napi dózisuk duplára emelése húsz-huszonöt százalékkal növeli azt. Érdemes ezzel kapcsolatosan megemlíteni a szelént is, amit mostanában divat nagyobb dózisban fogyasztani. Van például olyan agyonreklámozott hajszépítő és körömnövesztő készítmény, amely őrületes dózist tartalmaz, ami ugyancsak növeli a rák kialakulásának esélyét.

Farkas Anita