Ellenőrzöttebbek lesznek az állami beruházások
Építeni csak pontosan, szépen
A kormány az állami építési beruházások teljes folyamatát ellenőrzi az előkészítéstől az üzemeltetésig. Megszűnnek az egy ajánlattételes közbeszerzések, erősödik a magyar ágazati szereplők pozíciója, átláthatóbb és gazdaságosabb lesz a rendszer, nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság és az együttműködés a területet átfogóan újraszabályozó törvénynek köszönhetően. A jogszabály augusztus elsején lép hatályba.
Július elején fogadta el az Országgyűlés az állami építési beruházások rendjéről szóló törvényt. Az Építési és Közlekedési Minisztérium által kidolgozott és hosszas társadalmi és szakmai egyeztetés során végleges formába öntött jogszabály nemcsak kisebb módosításokat vezet be, hanem lényegileg újraszabályozza a területet.
A regula alapvető célja, hogy rendet vágjon a néha átláthatatlan, esetlegességekkel és menet közben igencsak megugró költségekkel terhelt rendszerben. Ennek érdekében az állam az illetékes szakminisztériumon keresztül ezentúl a beruházási igény fölmerülésétől az előkészítésen, a tervezésen és a kivitelezésen át az üzemeltetésig és a fenntartásig végigköveti a teljes folyamatot, így biztosítva a hazai közpénzek és az uniós források célszerű, értelmes, eredményes felhasználását. A törvény hatálya alá azon építési beruházások tartoznak bizonyos kivételekkel, amelynek forrása legalább 50 százalékban hazai vagy uniós közpénz.
Rendszer – ez a kulcsszó. Az új törvény értelmében ugyanis hosszú távú ágazati koncepciókat, terveket kell elkészíteniük a minisztériumoknak, figyelemmel a jogszabályok által meghatározott településképi, környezetvédelmi, energiahatékonysági, esztétikai és egyéb szempontokra. A tervek között – a teljesség igénye nélkül – szerepelhetnek óvoda-, iskolaépületek, közlekedési infrastrukturális fejlesztések, sportlétesítmények is. Az első, 2035. december 31-éig tartó programozási időszak ágazati keretprogramját 2024. február 28-áig fogadja el a kormány.
A beruházásokat minden érdekelt fél – állam, szakmai szereplők, önkormányzat, adott esetben vallási felekezet és így tovább – együttműködésével kell megvalósítani. Javaslattevő, véleményező, érdekegyeztető szakmai fórumként létrejön az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács, elnöke a mindenkori szakminiszter.
Külön szabályozza a törvény az uniós forrásból megvalósuló állami építési beruházásokat, nyilvánvalóan összefüggésben a vonatkozó brüsszeli kötekedéssel. Augusztus 1-jétől ilyen beruházások esetén be kell vonni a vállalkozásba konzorciumi tagként az Építési és Közlekedési Minisztériumot, ugyanakkor a konzorciumi tagságtól a szaktárca belátása szerint el is állhat. A beruházás koordinálására a minisztérium úgynevezett projektszervezetet hoz létre, és írásban meghatározza a projektszervezet szereplői közötti feladat- és információmegosztás, az együttműködés és a felelősség szabályait.
Fontos, hogy az állami építési beruházások előkészítésében és megvalósításában részt vevő szereplőknek egymástól függetleneknek kell lenniük, nem állhatnak a beruházáson kívül munkaviszonyban, és nem lehet közös tulajdonosi érdekeltségük, sem kapcsolt vállalkozási viszonyuk. Vagyis az Építési és Közlekedési Minisztérium a kartellezést igyekszik felszámolni, teret nyitva ezzel sokkal több magyar építőipari kis- és közepes vállalkozásnak. Ez növeli a versenyt, ami az árak oly gyakori elszállását is mérsékelheti.
A gazdaságosság jegyében egyébként is felértékelődik a közbeszerzési eljárások során az ár. A törvény értelmében például a kivitelező nem készít saját költségvetést, hanem a kiadott összköltség figyelembevételével ad tételes költségekre lebontott ajánlatot. Vagyis – leegyszerűsítve – a szaki nem állíthatja falhoz a vevőt hasra ütéssel bemondott árral, hanem a megrendelő által meghatározott összegből kell gazdálkodnia, nem srófolhatja folyamatosan felfelé az árakat.
De nem a költség lesz az egyedüli szempont. A jogszabály szerint a közbeszerzési eljárás során előnyt jelent az építési, esetleg bontási hulladék és a csomagolóanyagok elkülönített gyűjtése, az újrahasznosítás, a minél kisebb szén-dioxid-kibocsátás, adott esetben a foglalkoztatottak szállításának minél alacsonyabb klímaterhelése. A környezetvédelmi szempontok tehát erőteljesebben érvényesülnek ezentúl.
Ugyancsak fontos, hogy megszűnnek az egy ajánlattételes közbeszerzések. Ez Brüsszel aggodalmaskodásainak egyik sarkalatos pontja volt, azzal együtt, hogy az ilyen eljárások aránya messze nem volt kirívó Magyarországon uniós összehasonlításban. Lobbizni ugyan továbbra is lehet, de csak átlátható módon. Az ellenőrzés pedig a beruházás gondolati megszületésétől a kivitelezésen át a működtetésig terjed, vagyis folyamatos lesz a monitorozás.
Kevésbé lényegbe vágó, de érdekes és rokonszenves kitétel a törvényben, hogy közösségi célú, közhasznú beruházások esetén az összköltség legalább 3 ezrelékéből a vállalkozással összefüggő vagy annak közelében elhelyezendő képző- és iparművészeti alkotásokat is meg kell valósítani. Éspedig főként, de nem kizárólag kortárs műveket.
Az előzetesen az Európai Bizottsággal is egyeztetett, a brüsszeli testület igenjét elnyerő jogszabályt bemutató sajtótájékoztatón Lázár János építési és közlekedési miniszter elmondta, hogy a közpénzek felhasználását 32 év után újraszabályozó, a társadalmi vita során 40 szakmai szervezet nagyjából ezer javaslatával megtámogatott törvény egyik fontos célja nem titkoltan a magyar vállalkozások helyzetbe hozása az építési alapanyagok előállításától a kivitelezésig, de a minőség ugyanolyan fontos, mint a nacionálé. Az átfogó újraszabályozás hatására szintet léphet a hazai építőipar, ugyanakkor feszesebbé, felelősebbé válik a költségvetés. Lám, külső körülmények okozta nehezebb helyzetekből is lehet előnyt kovácsolni.