Hazánkban ritkább és kevésbé erős a szeizmikus aktivitás
Földrengések árnyékában
Földrengés-veszélyeztetettség szempontjából hazánk közepes aktivitású országnak minősül, vagyis a földmozgások ritkábbak és kevésbé erősek, mint a nagy aktivitású zónákban, amilyen például Törökország is. Magyarországon az elmúlt 1500 évben a legerősebb földrengések magnitúdója 6,5-ig terjedt. Ekkora energia 100-200 évente szabadul fel hazánkban a földmozgások során, de a rengések pontos idejét előre nem lehet meghatározni – nyilatkozta a Demokratának Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője.
– Mikor volt hazánkban az utolsó számottevő földrengés?
– Az utolsó jelentősebb hazai földrengés 2011-ben Oroszlányban pattant ki, ekkor 4,8-es magnitúdójú rengést mértek, de 2020 decemberében érezhető volt Magyarországon a 6,5-es erősségű horvátországi petrinyai földmozgás hatása. Az említett számok egy exponenciális energiaskálát jeleznek. Az úgynevezett magnitúdó- vagy régebbi nevén Richter-skálán nemcsak az egész számoknak, hanem minden tizedes jegynek is óriási jelentősége van, hiszen a felszabaduló energia kéttizedenként megduplázódik.
– Tehát ha a 4,8-es magnitúdójú, egyébként figyelemre méltó oroszlányi földrengéshez hasonlítjuk a mostani 7,8-es erősségű törökországit, akkor szinte elképzelhetetlen az a hatalmas energiakülönbség, amely a magyar és a török rengés során szabadult fel?
– Az eltérés mértéke 32 ezerszeres…
– A szakirodalom szerint az elmúlt 1500 esztendő legnagyobb erősségű hazai földmozgása 1763-ban Komáromban történt. Akkor még nem volt lehetőség műszeres mérésre, de a szakemberek 6,3-es magnitúdójúra teszik az erősségét. Mennyire reális ez a szám?
– A Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium és a tanszékünk munkatársai által néhány éve készített tanulmány szerint a földrengés epicentruma, vagyis a kipattanás feletti felszíni pontja a szlovákiai Csallóköz keleti részén fekvő, Komáromhoz közeli Megyercs település környékére tehető, és számításaink szerint 6,4-es erősségű volt. Felvidék egyébként földrengés-veszélyeztetettség szempontjából érzékeny területnek számít.
– Honnan lehet tudni, hogy melyek a legsérülékenyebb területek?
– A történelem során feljegyzett korábbi földrengések alapján készített térképeken jól kirajzolódnak azok a jellemzően néhány kilométer széles és akár száz kilométer hosszúra is elnyúló törészónák, amelyek mentén a földrengések csoportosulnak. A szeizmikus aktivitásokat a kőzetlemezek mozgása okozza.
– Mennyi törészóna van Magyarországon?
– Rengeteg, de azok száma, ami a tektonikai térképre is felkerült, nagyjából húszra tehető. Közöttük tíznél kevesebb az olyan, amelyikre komolyabban oda kell figyelni. A Kárpát-medence északi és déli része lemeztektonikai szempontból két kisebb területre, az afrikai kontinensről levált Alcapa-lemeztömbre és az Eurázsia-lemezről letört Tisza terrénumra bomlik, amelyek el tudnak mozdulni egymástól. Ezeket osztja ketté a közép-magyarországi törészóna, amely a leghosszabb hazánk területén, lényegében átszeli az országot, de nem mindenhol mutat aktivitást. Érdekesség, hogy a legjelentősebb hazai földrengések nem ehhez a törésvonalhoz kapcsolódnak, hanem a Balaton keleti végét Komárommal összekötő sáv mentén pattannak ki. A hazai földmozgásokat az Adriai-tenger alatt húzódó mikrolemez idézi elő. Ez a mikrolemez, ami voltaképpen az afrikai kőzetlemez kinyúlt tüskéje, északi irányban évente fél centimétert nyomul be az európai kontinensbe, és szeizmikus feszültséget gerjeszt a közép-magyarországi törészóna mentén összeillesztett Kárpát-medencében. Ezen túlmenően ez az Adriai tüske felelős Ausztria, Szlovénia és Horvátország földrengés-veszélyeztetettségéért is. Az itt kialakuló rengések viszonylag sekély fészkűek, általában 10-15 kilométer mélységben pattannak ki, így a felszínen sokkal jobban észlelhetők, de kisebb területen hatnak, mint egy olyan földrengés, amelyik 200 kilométer mélyen tör ki például Romániában a Kárpátkanyarban.
– 2020 decemberében Budapesten is észlelhető volt egy földrengés, akkor sokan arról számoltak be, hogy a székek kissé imbolyogtak a lakásban, és a karácsonyfáról lepotyogtak az ünnepi díszek. Milyen erősségű volt ez a földmozgás?
– A korábban említett és a térségben kifejezetten erősnek számító horvátországi 6,5-es földrengés hatását még a magyar fővárosban, az epicentrumtól mintegy 300 kilométerre is érezni lehetett. A petrinyai rengés Budapesten 4-es intenzitást okozott, de a délnyugati határ menti vármegyékben 1,5 milliárd forintos káreseményt rögzítettek a biztosítók. A földrengés-veszélyeztetettség tekintetében tehát nem csak a határainkon belüli területek mérvadók. Ebből a szempontból a horvát határvidék mellett számolni kell Sopron környékén a Bécsi-medence, illetve Debrecen térségében az erdélyi érmelléki vidék szeizmikus aktivitásával is. Egyébként az 1-es, 2-es magnitúdójú földmozgások eléggé gyakoriak, ilyenből évente akár több száz is megjelenhet, de ezek olyan enyhék, hogy műszerek nélkül nem is érezzük meg őket. A már jól észlelhető és kisebb károkat is okozó 4,5-5-ös erősségű rengések nagy átlagban tízévente fordulnak elő hazánk területén. Az erős, komoly veszteségekkel együtt járó 5,5-6-os magnitúdójú rengések ennél jóval ritkábbak, legfeljebb 40-50 évente kell ilyennel számolni.
– Januárban jelent meg az a szeizmotektonikai térkép, amely Magyarország földrengés szempontjából legveszélyeztetettebb területeit mutatja be. Az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetének munkája többek között segít lokalizálni azokat a régiókat, ahol célszerű a védekezés jegyében földrengésbiztosan építkezni. Hogyan állunk mi, magyarok ezen a téren?
– Japántól még volna mit tanulnunk, de a kiemelt objektumoknál, mint amilyen a Paksi Atomerőmű, természetesen hangsúlyosan figyelnek erre a szakemberek, és például Budapestet is vizsgálják ebből a szempontból. A gyakori építkezésekkel terhelt területeken nem mindegy, hogy az altalaj milyen hullámzást közvetít a legjobban. A tervezésnél azt kell kizárni, hogy az épület saját frekvenciája, ami például egy nagyobb széllökésnél is érvényesül, hasonló legyen a földrengés gerjesztette hulláméhoz, tehát ne erősítsék egymást, mert ez az épületek összedőléséhez vezethet.
– A török–szír természeti katasztrófával kapcsolatban arról is szóltak egyes tudósítások, hogy bár az epicentrum különösen veszélyeztetett terület, mégsem arról híres, hogy ott az emberek biztonságosan építkeznének. Mit gondol erről?
– A török–szír határon nagyon sok közel-keleti, főként szír menekült várja sorsa jobbra fordulását. Nem hiszem, hogy a 2011 óta tartó polgárháború szorításában az elmúlt években éppen a földrengésbiztos speciális építkezés lett volna a legnagyobb gondjuk…
A komáromi földrengés Jókait is megihlette
Az 1763-as komáromi földrengés története csaknem száz esztendővel később Jókai Mórt is megihlette, aki igen szemléletesen ábrázolta a drámai eseményt Az elátkozott család című regényében. Mivel abban az időben még nem álltak rendelkezésre műszeres földrengés-megfigyelések, munkája során az író főként a korabeli visszaemlékezésekre, illetve saját tudományos ismeretire támaszkodhatott. A nagy magyar mesemondó 1858-ban megjelent művében így ír a szülővárosára lesújtó természeti csapásról:
„…A föld folyvást reszketett, mintha valami borzongató láz gyötörné belül, egyes apró lökéseket érzett minden ember maga alatt, mintha nagy gonosz óriások akarnának fejeikkel keresztültörni a földön, hogy a két Duna folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák újra meg újra ütötték az egyet… És a föld minden állatai között legrémültebb volt az ember. Amazok csak a halál leheletét érzék, de ez tudta, hogy itt Isten van közel; őt a reszkető föld nemcsak sírjára emlékezteté, hanem ami még azon alul van. – Mi lehet még a síron alul? – Mindenki sápadtnak látta a mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket, mindenki érzé, hogy itt az emberi kéz hatalmának vége… A kétségbeesés visszakapta a szavát. – Nem volt menekülés. Az emberek nem láttak szabadulás után, nem futottak többé; hanem összebújtak meghunyászkodva, megsemmisülve és kiáltozák Isten nevét, míg alattuk a föld rengett, körül a hullám csattogott, s a föld repedésein kirohanó forró lég bőgve tört magának utat, undok posványt és forró ércolvadékot túrva ki maga körül…”
A Mária Terézia királynő parancsára összeírt kárlajstromból tudjuk, hogy Komáromban több száz ház dőlt össze, illetve rongálódott meg. A katolikus egyház adatai szerint 63 ember veszítette életét és sok százan megsérültek, de a protestáns áldozatokkal együtt valójában lényegesen nagyobb lehetett az elhunytak száma.