2005 legszenzációsabb tudományos kísérletét Balatonfenyves térségében hajtották végre ezen a nyáron, de bárhol máshol is megtörténhetett volna. A kísérletet végző személy szembefordult a Balatonnal és erősen nézte a tájat. Látta túlnan a Badacsony kúpját, s a mögött a többi vulkanikus hegyet, látta a tó ívét, a felette kéklő eget és beleborzongott abba a szépségbe, ami a szeme elé tárult. Ezt követően 180 fokos fordulatot tett. És elfogta az undor, a kétségbeesés…

A siófoki strandfürdő bejáratánál álldigáló jegyszedő néni vendégre vár. A napi belépő felnőtteknek 700, gyermekeknek 350 forint, heti belépőt 3500 és 1750 forintért válthat, aki ide jön. Ha kabinjegyet is szeretne, akkor még 1000 forintot ki kell fizetni naponta, illetőleg 5000 forintot hetente. Ez így már húzós tétel. Az értékmegőrzőért további 1000 forintot számítanak fel. Hozzátartozónk elvesztését vagy egyéb közérdekű mondanivalónkat 400 forintért tudathatjuk a gyér nyaralóközönséggel. De nem ezért pang a strand. A jegyszedő néni szerint azért jönnek kevesen, mert még javában tart az előszezon. Július közepétől augusztus közepéig lesz sok vendég. Úgy legyen.

A szomszédos szabad strandon sincs tumultus. Tetovált karú fiatalemberek isszák az alacsony kategóriás sört, mellettük pár méterre háromgenerációs család gubbaszt otthonról hozott kockás pokrócon. Kényelmetlen helyzetükön sokat lendíthetne az 500 forintért bérelhető napágy, amelyből nekik öt kellene, ez naponta 2500 forinttal terhelné meg pénztárcájukat, egyhetes nyaralás esetén pedig 17 500 forintot kellene kifizetniük a kikölcsönzött alkalmatosságokért. Egy ágy nem ágy, így marad a pokróc.

Néhány elszánt vakációzó bemerészkedik a gyanús állagú vízbe. Iszapos és homokos, a nagy szárazság idején a kiszáradt tófenékre homokot hordatott számos önkormányzat, hogy az apadó tónak igazi beach hangulata legyen. Most aztán ez ott lebeg a vízben. Néhányan úszkálnak is egy keveset, páran vitorláznak, az öt percre ezer forint ellenében igénybe vehető ugráló, illetve a vízibicikli azonban láthatóan hidegen hagyja a népeket. Pedig minden látogatóra jutna fejenként legalább három darab vízi jármű. Lehet, hogy a szabad strand szomszédságában folyó monumentális építkezés zavarja meg a vízi sportok kedvelőit. A feltúrt terület, a hatalmas munkagépek és a kimagasló daru messziről sem kellemes látvány, nem beszélve a mindezzel együtt járó zajról és porról.

A part menti falatozók jutányos áron kínálgatják az italt és a harapnivalót – ebben a sorrendben. Egy pohár Martini bianco 600 forint, 70 százalékos abszint 750, 80 százalékos abszint 900, mexikói kávé 750, rágógumi 200 forint. Ha még maradt kedvünk és pénzünk az étkezésre, akkor igény szerint választhatjuk a legendásan magyar gyrost 500 forintért, a sült krumplit 300-ért, egy darab körtét 120 forintért, egy kis tálca ribizlit 250-ért.

A város felé haladva olykor hajléktalanokkal is összefuthatunk, akik lelkesen kutatják a dugig tömött szemeteskukák tartalmát. Nem messze tőlük csillogó üzletek tömkelege várja roskadozó árukínálattal a lézengő turistákat. Az angol és német feliratok mellett alig akad egy-egy bolt, amelynek tábláin magyar szavakat olvashatunk. Ellenben van itt minden, ami a fogyasztói társadalom nélkülözhetetlen kellékeinek sorát gyarapítja; olcsó kínai ruhától és marihuánaleveles törülközőtől kezdve a thai, szecsuáni, jobb esetben olasznak nevezett ételeken át az erőteljesen Auchan-benyomást keltő gumipapucsig, és természetesen a félkarú rabló sem hiányozhat a sorból. Ez utóbbi impozáns forgalmat bonyolít le.

Nem úgy, mint a beszédes József sétány egyik panziótulajdonosa. A középkorú hölgy panaszkodik, hogy a tavalyi nyárhoz hasonlóan, az idei szezonra is nagyon kevés foglalás érkezett. Két évvel ezelőtt mintegy 30 százalékkal nagyobb forgalma volt. Azóta elsősorban magyar fiatalok jönnek, őket inkább a bulizás és a nemrég kezdődő koncertsorozatok vonzzák Siófokra, és általában csak hétvégére vesznek ki szobát. A külföldi vendégek néhány jeles időszak – például pünkösd – kivételével alig tévednek erre. Júniusban csupán néhány németet és osztrákot sikerült egy-két napra elszállásolni. Pedig a szobaárak tíz év óta változatlanok. A hölgy állítása szerint férje, aki az északi parton fekvő Ábrahámhegyen kínál szállást, még nehezebb helyzetben van, ugyanis idáig mindössze két család jelezte, hogy jönnének a nyár folyamán, egy-egy hétre. Pedig bárhol a Balaton partján már 1600 forinttól lehet szállást kapni.

A Siófoktól néhány kilométerre lévő Zamárdiban sem jobb a helyzet. A víz tisztább ugyan, mint Siófokon, döglött halakat csak elvétve látni, a szabad strand parkolójában néhány magyar autó mellett egy-egy külföldit is fel lehet fedezni. Egy idős német turista elmondja, hogy ő és családja visszatérő vendég a Balatonon. Mindennel nagyon elégedettek, kiváltképp az árakkal, náluk ugyanis minden jóval drágább. Éppen ezért nem értik, miért szalad mindenki Mallorcára és Tunéziába.

A svéd Nielsson család három egymást követő nyáron választotta úti célul Balatonakalit, de most úgy döntöttek, inkább Görögországban vakációznak. Mindig is szerettek itt lenni, de most már valami mozgalmasabb nyaralásra vágynak.

Az északi parton valóban nincs még akkora élet sem, mint a délin. Balatonfüreden kellemes környezet, gondozott sétány és nyugalom fogadja a kevés pihenni vágyót. A gagyiholmik viszont már ide is begyűrűztek. A parton a napokban vertek sátrat a vásárosok és a körhintások. A megszokott játékhorgászatok és céllövöldék mellett plüssállatokért is lehet célba dobni, 500 forintért. A zsiráf- és mackóhegyeket elnézve nem sokan vállalkoztak erre a nemes feladatra. A közelben üldögélő vattacukorárusnak szintén a nagy pangás jelenti a legnagyobb gondot, így szüntelenül mondogatja búcsús kollégáinak, hogy az idén júniusban feleannyit adott el, mint egy évvel korábban.

A mólónál Kántor Szilvia sétahajókázásra invitálja az arra járókat. Elmondása szerint kedveli a közönség ezt a fajta szórakozást, annál is inkább, mivel rossz időben – az augusztusban megrendezett bormulatságokon kívül – egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni az emberek. Pedig nagy lehetőségek lesznek. Csak a jelen unalmas, a jövő csupa szín: fejlesztések várhatók Füreden, nemsokára felépül a Bormúzeum és Galéria, valamint felújítják a Horvát házat is. Ez már valami.

Sokan vélik úgy, hogy a negatív reklám tette be a kaput a balatoni turizmus előtt. Azért mennek az emberek inkább Horvátországba és Spanyolországba, mert a média szidja a magyar tengert. Gyalázza a hazafiatlan sajtó a nejlonbutikok végeláthatatlan sorát, a félrészeg vagy tán egészen az sporthorgászokat, akik délutánonként ellepik a vízpartot a szabad strandokon és legyalázzák, aki a közelükben fürdési célból a vízbe merészkedne, a lépten-nyomon vazzegező, hangosan és észbontóan trágárul beszélő suhancokat, a rikítóan ízléstelen butikok által ellepett városközpontokat, az önkormányzati pénzen kulturális célból alkalmazott kétszemélyes élő zenekarokat, amelyek dús számítógépes háttérrel kiegészítve az NDK-rock legsilányabb pillanatait idézik fel maximális hangerővel… az egész lepukkadt prolivircsaftot, amelyből valami égrengető süvítéssel zúg világgá a fájdalmas kiáltás: hol vagy, Zimmer Feri?

De hiába. Nem érkezik válasz. Túl a bús proletár partokon, ahol Kádár János népe még ma is valami hihetetlenül makacs reménykedéssel várja a mérsékelten gazdag „dajcsok” felmentő seregeit, akik konvertibilis valutájukat adómentesen szobabérletre váltanák, valahol a végtelen villarengetegen túl már épül az autópálya, amely a tetejükön kerékpárokkal teletűzdelt autók millióinak karavánját röpíti sebesen és olcsón az Adria hűs kék hullámai felé. Hol vagy, magyar tenger? Hol vagy, Balaton?

* * *

Talán az angolok

Meglepő módon a magyar vendégek idecsábítását tűzte maga elé célul az angol SCD Holding-Central Europe Rt., amely a Siotur megvétele után most 97 százalékban a Balatontouristot vásárolta fel. A Veszprém megyei közgyűlés igen szigorú feltételekkel vált meg az északi part legnagyobb idegenforgalmi cégétől. A dolgozói tulajdonban lévő három százalékra is 400 százalékos árfolyamon kell ajánlatot tennie az SCD Holdingnak, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy egy évig nem bocsát el dolgozókat, és két éven belül is csupán legfeljebb 10 százalékos elbocsátást hajthat végre. Az új tulajdonos vállalta, hogy 60 napon belül 4,1 milliárd forintos tőkeemelést is végrehajt, és 40 milliárd forintot fordít fejlesztésekre a Balaton északi partján. A vállalatcsoport tárgyalásokat folytat a Zalatours megvásárlásáról is. Összesen 100 milliárd forint értékű fejlesztést terveznek a tó körül, amelyek megtérülési idejét 15 évre teszik. Terveik között szerepel, hogy konferenciaközpontokat és wellness-szállókat építenek többek között Révfülöpön, Zamárdiban és Balatonszemesen, ahol uniós követelményeknek megfelelő szolgáltatás fogadja majd az üdülni vágyókat, ezenkívül családos szállodák, más néven kinderhotelek építése is várható. Alsóörsön és Zamárdiban pedig egész évben látogatható, fedett víziparkot és szórakoztatóközpontot létesítenek.