Győzedelmeskednie kell az igazságnak
Ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg hétfőn az Erdély és Moldva határán fekvő Úzvölgye katonai temetőjében a völgyben 75 éve vívott csata áldozatairól.
A Csíkborzsovai Férfikórus elõadása
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke
Tamás József segédpüspök misét celebrál
Tamás József segédpüspök misét celebrál
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes beszédet mond
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes beszédet mond
Bíró Erika ozsdolai református lelkész beszédet mond
Kovács Albert 95 éves úzvölgyi veterán
Bartha Mihály 95 éves úzvölgyi veterán koszorúz
Bartha Mihály 95 éves úzvölgyi veterán
Boér Imre 94 éves úzvölgyi veterán
A megemlékezés szónoka, Böjte Csaba ferences szerzetes az igazság és a szeretet szükségességéről beszélt. Úgy vélte, a szeretetet igazságba kell öltöztetni, és Úzvölgye ügyében is győzedelmeskednie kell az igazságnak.
Arra biztatta a hallgatóságát: imádkozzanak azért, hogy a bukaresti parlament épületére is felkerüljön a székely zászló.
„Ha ennek az országnak jó a mi adóként befizetett pénzünk, a verejtékes munkánk, akkor legyen jó a mi zászlónk is, himnuszunk és a nyelvünk is”
– jelentette ki.
Úgy vélte ugyanakkor, hogy nem szabad letérni a szeretet útjáról. Példaként egy dévai rendőr történetét említette, aki egykor felelősségre vonta őt, amikor az első utcagyermekeket befogadta a ferences kolostorba. Később ugyanez a rendőr adománygyűjtő bált szervezett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által befogadott, műtétre szoruló egyik gyerek megsegítésére.
„Voltak és lesznek még úzvölgyék, de az a dolgunk, hogy hidat építsünk a kőből, amivel megdobtak”
– állapította meg.
A temetőben összegyűlt megemlékezőket köszöntő Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke kijelentette: az úzvölgyi csatában elesett székely fiatalok példája a mai utódokat is bátor ellenállásra készteti.
Hozzátette: a hétköznapi vitákon túl kellenek azok a pillanatok, amikor a magyarok egységesen lépnek fel, megmutatják, hogy a bajban tudják zárni soraikat.
„Erőt mutatunk fel azoknak is, akik magukénak akarják ezt a földet, ami nekünk ezer éve az otthonunk”
– jelentette ki.
A csata 75. évfordulóján minden korábbi megemlékezésnél többen, mintegy ötezren vettek részt. A résztvevők között volt a 75 évvel ezelőtti úzvölgyi csata három túlélője is. A megemlékezés szervezői korlátokkal zárták el a tömeg elől a temetőnek azt a részét, amelyen Darmanesti polgármesteri hivatala áprilisban román parcellát és emlékművet állított. A csendőrség az esemény idejére lezárta az Úzvölgyébe Moldva felől vezető utat, hogy megelőzze a magyar megemlékezés esetleges ellenzőinek a helyszínre jutását.
1944. augusztus 26-án, három nappal az után, hogy Románia átállt a tengelyhatalmak oldaláról a szövetségesek oldalára, a szovjet csapatok Úzvölgyénél érték el először az akkori Magyarország határát, ahol a székely határőr zászlóalj 17-18 éves fiúkból álló katonáival ütköztek meg. A páncélosokkal megerősített szovjet túlerő két óra alatt áttörte a magyar védők vonalát.
Súlyos cáfolat
Incidensek nélkül és méltóságteljes hangulatban zajlott le az úz-völgyi istentisztelet, mondta a demokrata.hu-nak Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke. Becslése szerint körülbelül háromezer ember vehetett részt az eseményen. Szerinte óhatatlanul is kisebb vihart kavart minden jelenlévőben annak a román emlékműnek, és azoknak a román betonkereszteknek a látványa, amelyek még mindig ott vannak az úz-völgyi magyar katonatemetőben. Tőke Ervin úgy véli, hogy Dărmănești polgármestere, aki az emlékművet és a kereszteket állíttatta ez év áprilisában, győztesnek hiszi magát, de ennek a csatának – nem úgy, mint az 1944-es összecsapásnak -, nincs vége. Még több erőre lesz szükség a székelység részéről, tette hozzá a politikus, hogy kiderülhessen az igazság, tudja persze, hogy megvan ennek az „ütközetnek” a diplomáciai menete és kerete.
Tudjuk, hogy a magyar fél, azaz a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nem is oly rég két fontos dokumentum birtokába jutott. Az egyik a valaha volt Eger című napilap 1940. október 5-i száma, amely egyik cikkében részletesen elemzi az úz-völgyi katonatemetők kialakulását és sorsát. A másik pedig egy olyan korabeli, hiteles levéltári adatsor, amely azt bizonyítja, hogy a bukaresti ONCE (Nemzeti Hőskultusz Hivatal) által említett, valamint feltétlenül románnak mondott, és az Úz-völgyében eltemetett tizenegy katonából öt biztosan magyar állampolgár volt és a magyar honvédségben szolgált. Ez még akkor is igaz, ha egyiküket valóban Román Mihálynak hívták. (S. F.)