Horthy Miklósra emlékeztek Kenderesen
Horthy, a kormányzó
A portugáliai száműzetésben elhunyt vitéz nagybányai Horthy Miklós utolsó kívánsága az volt, hogy a szovjet csapatok kivonulása után szülőföldjén, Kenderesen helyezzék végső nyugalomra. Az újratemetésre 1993. szeptember 4-én került sor. A harmincadik évforduló alkalmából egész napos programsorozattal emlékeztek a néhai kormányzóra a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kisvárosban. Emellett átadták a közönségnek a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új vasúttörténeti kiállítását, amelyet a Horthy Miklós kezdeményezésére felújított és kibővített Kenderesi Vasútállomás épületében rendeztek be.
A világ számos pontjáról érkező több száz résztvevő a Horthy-ligetben található I. világháborús emlékműnél gyülekezett, mielőtt lerótta volna kegyeletét a családi kriptánál, a portugáliai emigrációban elhunyt kormányzó három évtizeddel ezelőtti újratemetésének helyszínén. A kisvárosban különleges tisztelet övezi Horthy Miklóst, akinek számos középületet köszönhetnek. Ezek a létesítmények máig meghatározzák a település arculatát. Csakúgy, mint a Horthy-kultusz modernkori emlékhelyei, a szeptembertől újra látogatható Tengerészeti Kiállítóterem és a frissen megnyitott vasúttörténeti kiállítás.
Szent István utóda
A civil ruhás megemlékezők mellett nemzeti szalaggal átkötött koszorúkat szorongató, díszmagyarba és katonai uniformisba öltözött múltidézők is szép számmal érkeznek Kenderesre. A Horthy-liget díszparkjának közepén emelkedő I. világháborús emlékműnél – amely a Jász-Kun 13. Huszárezred hősi halottainak állít emléket – találkozunk vitéz Kátay–Barba Rafael Péterrel a Vitézi Rend Budapesti Törzsvezető székkapitányával, aki kérdésünkre elmondja, hogy a ma működő Vitézi Rend a Horthy Miklós által 1920-ban alapított szervezet egyetlen jogfolytonos jogutódja.
– A kommunizmus történelemhamisító évtizedeinek köszönhetően a mai napig nagy a zűrzavar az emberi fejekben a kormányzó személyét illetően. Akadnak, akik fasizmussal vádolják, elfelejtve a tényt, hogy Horthy Miklósnak döntő szerepe volt abban, hogy az egész kontinenst lerohanni képes haderővel rendelkező németek csak 1944-ben tudtak bevonulni Magyarországra. Amennyire a körülmények engedték, halogató politikájával szövetségesként is arra törekedett, hogy hazánk kimaradjon a háborúból. Megtagadta, hogy Hitler szándéka szerint a teljes magyar haderőt a keleti frontra vezényeljék. A Führerrel való kapcsolatát jól szemlélteti, hogy a Gestapo 1944. október 15-én, a meghiúsult kiugrási kísérlet után elrabolta és koncentrációs táborba hurcolta a kormányzó fiát, ifjabb Horthy Miklóst.
Az antiszemitizmus vádjával kapcsolatban a székkapitány kiemeli, Horthy Miklósnak köszönhető, hogy meghiúsult a deportálásokért felelős Adolf Eichmann és Baky László nácibarát belügyi államtitkár budapesti zsidóság elhurcolására tett próbálkozása. A kormányzó Esztergomból rendelte fel hűséges ezredesét, Koszorús Ferencet, aki 1944. július 5-én és 6-án páncélosaival akadályozta meg a fővárosi zsidóság deportálását. Az esemény mementójaként avatták fel a fővárosi Dohány utcai Zsinagógával szemben Koszorús Ferenc emléktábláját a rendszerváltás után. Nem véletlen, hogy a portugáliai emigráció éveiben a szűkösen élő Horthy család támogatói között hálás zsidó adományozók is voltak.
– Az államalapító Szent István királynak, második honalapítónknak, IV. Bélának, valamint Hunyadi Mátyásnak egyaránt méltó politikai utóda Horthy Miklós kormányzó. Bár nem volt tévedhetetlen, személyét nyugodtan lehet az említett uralkodókkal egy sorban említeni. Ferenc József szárnysegédjeként, a magyar tengerészeti haderő vezetőjeként, Otrantó hőseként nem kis lelki tusával vállalta a neki felkínált államvezetői tisztséget egy rendkívül nehéz történelmi időszakban.
Máig élő hagyaték
A megemlékezésen országos, megyei és helyi közéleti, illetve egyházi vezetők méltatták a kormányzót. Az ünnepi beszédek során olyan államférfi képe rajzolódik ki előttünk, akinek a magyar történelem csakugyan embert próbáló időszakában – a nemzeti sokkot kiváltó trianoni országvesztést követően, a gazdasági világválság szorításában, majd a II. világháború árnyékában – kellett kormányoznia nemzetünk hajóját.
A XX. század első felének meghatározó politikusa így vallott hazaszeretetéről és nemzeti kötődéséről a Portugáliában papírra vetett emlékirataiban: „Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen… de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!”
– Ilyen nagyszabású rendezvény régen volt Kenderesen – jegyzi meg az egyik helyi asszony, aki ünneplőbe öltözve figyeli az eseményt.
– Kenderesen nagy tisztelet övezi a néhai kormányzót és családját. Sok közintézmény viseli a nevét, a legtöbbet ő maga alapította, vagy újíttatta fel. Kastély, városháza, iskolák, postahivatal építése, templomok, vasútállomás megszépítése kötődik a nevéhez, olyan épületeké, ahová nap mint nap járunk – veszi át a szót egy másik helyi lakos.
A megemlékezés házigazdája, Kenderes polgármestere Barabásné Forgács Edit a Demokrata érdeklődésére kiemeli, hogy a helyi önkormányzat elsősorban Horthyt mint magánembert és a hozzá kapcsolódó máig élő hagyatékot szeretné bemutatni az ideérkezőknek.
– A kisváros közintézményei a két világháború között épültek, ebben az időszakban alakult ki a település mai arculata a főutcán végigfutó „húsvirágú” gesztenyesorral, amely mögött patinás, neobarokk stílusú középületek sorakoznak, ami nagyban eltér a környező alföldi helységek jellégtől. Ezt a kulturális örökséget szeretnénk megőrizni a jelenkori és a jövő generációk számára. A kormányzó úr és családja ezer szálon kötődött a helyiekhez, a nevéhez kapcsolódó fejlesztések a mai napig Kenderes javát szolgálják. Az itt élők azokban az évtizedekben sem felejtették el a család jótéteményeit, amikor üldöztetés járt érte.
A Halasy–Horthy-kastély épp felújítás alatt áll. A szépen rendben tartott díszkertben az Alföldi ASZK Kenderesi Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium középkorú szakoktatói kalauzolnak bennünket, akik önkéntesként vesznek részt az ünnep lebonyolításában. Elmesélik, hogy – a máig tisztázatlan körülmények között repülőgép-szerencsétlenség következtében elhunyt – Horthy István kormányzóhelyettes özvegye, gróf Edelsheim-Gyulai Ilona a 2013-ban bekövetkezett halálig gyakran megfordult Kenderesen. Szerencsésnek tartják magukat, hogy többször is találkozhattak vele.
– Szép, intelligens, méltóságteljes, szerény hölgy volt, ha nálunk járt, a kastélyban szállt meg. Nagyon örült annak, hogy a család egykori rezidenciájában magyar fiatalok tanulnak. Sokszor hangoztatta, hogy amíg oktatási célokra használják, addig a leszármazottak nem kérik vissza az épületet – mondja egy helyi pedagógus. Majd hozzáfűzi, hogy ő a 70-es években az általános iskolában szinte semmit sem tanult Horthy Miklósról, a kormányzó tevékenységét az elhallgatás légköre lengte körül.
A Turán különvonat
Szakadó zivatarban, villámcsapások közepette érkezünk meg a Kenderesi Vasútállomásra, amelyet a MÁV a magyar kormány támogatásával néhány éve az 1931-es állapotában állított helyre, és amely szeptemberig nem fogadott látogatókat. Az ünnepséget csaknem elmossa a szűnni nem akaró eső, mielőtt a nagyszámú érdeklődő birtokba veszi a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum frissen berendezett kiállítását.
Megtudjuk, hogy a Kisújszállás–Kál-Kápolna mellékvonalon található pályaudvarra manapság csak pár utast szállít a komótosan döcögő „kis piros”, jegypénztár híján online, vagy a kalauztól lehet menetjegyet váltani. A 30-as években maga a kormányzó is előszeretettel használta a XIX. század végén felépített neobarokk állomást. Kíséretével az általa felújíttatott, és saját kormányzói váróval kiegészített épületben várakozott a Turán nevű államfői különvonatra, amelyen a két világháború között, illetve a háború éveiben utazott.
A Turán szerelvény szalon-, étkező-, és személyzeti kocsival is rendelkezett, de az államfő autóját is ezen szállították. A vonat fejlesztésében oroszlánrésze volt a kormányzó idősebb fiának, Horthy Istvánnak, aki gépészmérnöki diploma birtokában egy ideig a MÁV elnök-vezérigazgatói tisztét is betöltötte.
A szerelvényt a II. világháború idején a bombázások elől a Dunántúlra menekítették, majd a vasúti kocsik hadizsákmányként Csehszlovákiába kerültek, mindössze kettő maradt meg belőlük. Az egyik, a kenderesi tárlat legnagyobb attrakciója, a két személygépkocsi szállítására is alkalmas Turán 12-es autószállító vagon, amelyet néhány nappal korábban Budapestről szállítottak az állomás területére. Az eredeti állapotában helyreállított vonatkocsi az 1980-as években került vissza Magyarországra. Benne az a Maybach DS8 típusú személygépkocsi is látható, amelyet a köznyelv Zeppelin néven emlegetett. A 30-as években a DS8 Európa legnagyobb méretű és teljesítményű gépkocsija volt. A múzeum tulajdonában levő, 1934-ben gyártott példányt a legenda szerint Horthy Miklós kormányzó Adolf Hitlertől kapta ajándékba, mások szerint József főherceg, vagy a Weiss család tulajdonában volt, de mindez hiteles forrásokkal nem igazolható. Az azonban bizonyos, hogy a II. világháború után Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) hírhedt vezetője használta. A szintén megmenekült, eredetileg bordó bőr és mustársárga bársony enteriőrű, 9-es számú étkezőkocsi, amelyet a kormányfő protokollesemények alkalmával használt, jelenleg restaurálás alatt áll. Erről és a magyar vasúttörténet két világháború közötti kihívásokkal teli, ám technológiai innovációkban gazdag hőskoráról is mesél az új kenderesi tárlat, a kormányzó szülővárosában.
Horthy hazafi volt
Kivételes államfő, igaz magyar hazafi, és hős katona – e megállapításokkal jellemezte vitéz nagybányai Horthy Miklóst a kenderesi családi birtokon történt újratemetés harmincadik évfordulóján Lázár János építési és közlekedési miniszter. Mint ismert, Magyarországnak a portugáliai Estorilban, számkivetésben elhunyt egykori kormányzóját 1993. szeptember 4-én a család kezdeményezésére, egyszersmind saját végakarata szerint helyezték végső nyughelyére az immár szovjet megszállóktól mentes kenderesi családi kriptában.
E magasztos kegyeleti aktus akkor is fékevesztett gyűlöletet gerjesztett a baloldali és liberális táborban. Primitív történelemhamisító gyalázkodások kísérték Horthy kormányzó újratemetését, egészen a Rákosi-korszakból megragadt fasisztázásig. Ez már a Kádár-korszak konszolidáltabb második felében is intellektuálisan kínos volt, ugyanakkor egyesek még ma, az újratemetés után 30 évvel is a tényeket elferdítő, belőlük céltudatos hamissággal szelektáló hazugságokkal mérgezik a lelkeket.
Sajnálatos, hogy a hergelésbe a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) országos főrabbija is beszállt. Fröchlich Róbert Horthy két politikai levelével igyekezett bizonyítani a néhai kormányzó antiszemita voltát, elhallgatva azt a körülményt, hogy egy diplomáciai iratban megfogalmazottak legkevésbé sem írójuk benső meggyőződéséről, hanem kora körülményeihez való taktikázásról tanúskodnak. És tántoríthatatlan emberségről: „nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat”, írta 1940-ben gróf Teleki Pál magyar királyi miniszterelnöknek egy levélben, aminek lényege éppen az, hogy elfogadhatatlan bármiféle megbélyegzés, igazságtalanság, pláne brutalitás.
Szégyenteljes David Pressman újabb beavatkozása hazánk belügyeibe. Az Egyesült Államok nagykövete egyenesen azt hazudta, hogy „Horthy Miklós bűnrészes volt a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában a holokauszt idején. (…) Az Egyesült Államokat aggasztja, hogy az Orbán-kormány egy magas rangú tisztviselője közreműködik azokban a törekvésekben, amelyek Horthy brutális örökségének rehabilitálására és népszerűsítésére irányulnak.”
Ennek valójában pont az ellenkezője igaz. A kormányzó tevékenysége csakis más, ma egyébként közmegbecsülésnek örvendő kortársai vonatkozó megnyilvánulásaival egybevetve ítélhető meg Churchilltől De Gaulle-on át Rooseveltig. Ami a német megszállás után bekövetkezett hazai zsidóüldözést illeti, Veszprémy László Bernát történész, holokauszt-kutató, a Szombat zsidó folyóirat korábbi munkatársa, a Neokohn zsidó hírportál volt főszerkesztő-helyettese így nyilatkozott lapunknak (Horthy zsidómentő is volt, Demokrata, április 5.): „…nem szabad ezt feltétlenül összekötni a Horthy-rendszer antiszemita klímájával, hiszen Hollandiában a helyi közigazgatás minden parancsot teljesített, olyan katonás fegyelemmel működött együtt a németekkel, hogy a helyi közösség 75 százaléka elpusztult, ez nyugaton kirívó arány. (…) Horthy 1944. július 6-án Koszorús Ferenc altábornagy vezetésével Budapestre rendelte az esztergomi páncéloshadosztályt és leállította a deportálásokat.”
Horthy öröksége a szélsőségektől mentes keresztény magyar önépítés. Ezt 30 évvel ezelőtt Antall József miniszterelnök is elismerte, amikor kijelentette: Horthy Miklóst magyar hazafinak tartja, akit a nemzet folytonosságában és nemzettudatában is tisztességgel el kell helyezni.
