Indul a kampány: Szex a politikában
A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget minden héten, félórában a kampány aktuális kérdéseiről. A legújabb adás témájául a szex szolgált, amelynek kapcsán egy sor kérdésről – például a magánszféra és közszféra határáról, az őszinteség problémájáról, és a média hatásáról – diskuráltak a vendégek, mindezt kulturális és politikai filózófiai keretbe helyezve. Abban mindketten egyetértettek a magánéleti szexualitás kapcsán, hogy azon kérdéseknek, amelyek kívül esnek a büntetőjog és a nemzetbiztonság területén, azoknak nem szabadna befolyásolniuk a politikai preferenciákat.Gerő András azzal kezdte a beszélgetést, hogy az elmúlt időszakban nyilvánosan tárgyalt politikai kérdéssé vált, hogy kinek mi a szexuális irányultsága, ami által pedig a szexuális ügyek felhasználása is megjelent a politikában. G. Fodor Gábor szerint ezen akciók egyértelműen a politikai ellenfél megbuktatását célozzák, ám ezen eszköz legitimitása kérdéseket vet fel, mivel – meglátása szerint – a politikai tevékenység valódi fokmérőjét a közért végzett munka adja meg.
A történészprofesszor ennek kapcsán kifejtette, hogy a nyugati civilizációban heterogén a kérdés megítélése, hiszen amíg az Egyesült Államokban Bill Clinton botránya nagy hullámokat csapott, addig például Franciaországban egyáltalán nem játszik szerepet, és szinte a kultúra elfogadott része.
A politikai filozófus szerint a kulturális határátlépést a média szerepének megváltozásának tulajdoníthatjuk, hiszen a technológia fejlődése és a vizualitás elterjedése által a közcsámcsogás mindent megmutat, ami átszűrődik a politikai megítélésbe is.
Gerő András azzal érvelt, hogy egy közép-európai, polgári nézőpontból a szexualitás kérdése továbbra is a magánszféra részének minősül, ezért az nem lehet ízléstelen megítélés tárgya, ahogyan azt például Márki-Zay Péter teszi rendszeresen.
G. Fodor Gábor azt is hozzáfűzte, hogy a szexuális jellegű lejáratások ráadásul kontraproduktívak is lehetnek, hiszen például Silvio Berlusconi vagy Donald Trump karakteréhez kifejezetten hozzátartoznak ezek a karakterjegyek, és sikert is tudnak kovácsolni belőlük. Hangsúlyozta, hogy a választók dolga megítélni azt, hogy a politikusok méltóak-e arra, hogy képviseljék az embereket.
A történészprofesszor szerint a közbeszéd és a magánbeszéd közötti határvonal is kezd elmosódni, példaként említve Márki-Zay Péter rasszista viccmesélését, valamint Karácsony Gergely vulgáris válaszát a vizsgálóbizottság kérdésére a Városháza-ügy kapcsán. G. Fodor Gábor egyetértett, hogy valós veszélyt jelent a vulgaritás a politikai nyelvbe is átszivárgása, aminek a világa éppen fegyelmezettséget és kifinomult szóhasználatot követelne meg. Gerő András azon véleményét is kifejtette, hogy a baloldali miniszterelnökjelölt „őszintének” titulált szavai sokszor szinte vérlázítók és szürreálisak, amihez G. Fodor Gábor azt fűzte hozzá, hogy éppen ezért ezek a kijelentések a paródia határait súrolják.