– A Tilos Rádió előtt tartott tüntetés után történtek óta a polgári körök tagjai azt kérdezik, hogyan tovább. Lejárt az utcai politizálás időszaka?

– Az utcai politizálást a szocialisták a Kossuth téren tartott nagygyűlés óta megpróbálják negatív színben feltüntetni. Miért? Mert a baloldal képtelen arra, hogy ötven vagy akár százezer embert felsorakoztassanak egy értékrend mellett. A polgári oldalon a tömegeket soha nem kell kivezényelni, a lelkiismeretüket követve jönnek el a különböző rendezvényre. A Széna téren százezren emlékeztek az 1956-os forradalomra. Az emberek erőt merítettek abból, hogy sokan voltak. A Vörösmarty téren az anyák napi drogtüntetésen abból töltekeztek, hogy sikeresen megakadályoztak egy nemzetellenes döntést, a kábítószerek legalizálását. A polgári körök a jövőben is tudnak méltóságteljesen megemlékezni, és bátrak lenni, ha érdeksérelem éri közös nemzeti és demokratikus értékeiket.

– A Tilos Rádiónál történtek után ismét Orbán Viktor került a szocialisták célkeresztjébe. Választásra kényszerítheti az MSZP vagy éppen a jobboldal baloldala a Szövetséget, hogy a továbbiakban is együttműködjön-e a mozgalommal?

– A polgári körök tagjai egyre kevésbé oldalakban, nem csak feltétlenül horizontálisan gondolkodnak. Ezt a baloldali pártpolitika akarja rájuk erőltetni. A küldetésük több ennél. Meg kell menteni Magyarországot! A mozgalom, úgy gondolom, egy új fejlődési szakaszba lépett és tevékenységében a korábbiakhoz képest áthelyeződnek a hangsúlyok. 2002 májusában Orbán Viktor arra kérte támogatóit, hogy alakítsanak polgári köröket, hogy megvédhessék értékeiket és álljanak készen, ha mozdulni kell. Az elmúlt másfél évben ezt tették. A tavaly nyáron elkezdődött és hamarosan folytatódó Történelem Fő utca rendezvénysorozaton, mely a polgári körök kulturális, közéleti találkozója volt, megtapasztalhattuk Tiszafüredtől Tatabányán át Nagyváradig, hogy a közös célokért, értékekért képes a társadalom összefogni. Olyan nemes ügyeket karoltak fel a polgárok, tanszercsomagok vásárlása roma gyermekeknek, a látássérültek megsegítése, 56-os emlékmű állítása. Most már azonban ez is kevés! A nemzetünkért kell kiállni! A csak gazdasági, arctalan kormányzati politika számos társadalmi réteg helyzetét kilátástalanná tette. A jelenlegi hatalom adófizetőkben, a polgári körök tagjai velük együtt élő emberekben gondolkodnak.

– Ki kell állni a nemzetért! A Fidesszel vagy anélkül?

– Ez nem lehet kérdés. Az Orbán Viktor vezette Fidesz a szocialistákkal szemben nem nemzeti minimumban, hanem nemzeti maximumban, nem köztársaságban, hanem egységes nemzetben gondolkodik. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni az elkövetkezendő 25 év politikáját, akkor a kérdés annyi: megmaradunk-e vagy sem? Itt csak nemzeti maximum van, a megmaradás. A Horn Gyula-i minimum azt sem tudjuk mit jelent, csupán egy szófordulat. A Fidesz képes arra, hogy egy olyan gondolkodásmódot képviseljen és olyan cselekvési programot dolgozzon ki, amit a polgári körök a társadalom mikroközegeiben képviselni tudnak. A nagypolitika feladata a mag elültetése, a polgári köröké, a jó szándékú embereké, a gondozás, a növekedés segítése. Ezt építkezésnek hívják, szemben a werberi rombolással. Ők ültetés helyett kiszórják a magokat, hadd civakodjanak rajta az emberek. Van, akinek jut, van, akinek nem. Ahogy Heidegger mondja: „A mindennapi dolgokra szűkített gondolkodás elvonja a figyelmet a magasabb valótól.” Ők ezt akarják, ösztönszinten tartani az országot.

– Vagyis fogva tartani az emberek figyelmét valóságsókkal, Tilos-, Bencsik-, Lovas-üggyel, hogy ne vegyék észre a gazdasági és az értékválságot. Hol a helyük ebben a polgári köröknek?

– A hétköznapi emberek hétköznapi világában. Ott, ahol az emberek beszélgetnek egymással, egymásról. Eljött az idő, amikor el kell választani a nagypolitikát és a polgári köröket. A mozgalom köznapi értelemben nem politikai tényező, nincs jelen a parlamentben, a közgyűlésekben. A polgári körök a társadalom szövetét jelentik, azt, amit a kovász jelent a kenyérben. A mozgalom tagjai a nemzet összetartói lehetnek. A 2002-es országgyűlési választásokon a nagypolitika, a werberi gyűlöletkampány mély árkot vájt a társadalom különböző csoportjai közé. Ez volt a szándék. Az elmúlt egy évben a kormányzati intézkedések egyformán sújtották a szakadék két oldalára állított embereket. A szocialisták által fenntartott és végletekig kiélezett társadalmi ellentéteket a pártok már nem tudják csillapítani, a Tilos Rádió-mizéria pedig azt jelzi, hogy ez a kormánypártoknak nem is érdeke. Azzal, hogy a keresztény értékrend szerint élőket megsértette egy rádiós műsorvezető és az emiatt tiltakozókat szocialista politikusok szélsőjobboldalinak bélyegzik, ismét kijelölik a szakadékot a társadalom különböző értékrendet valló csoportjai között. A céljuk világos, a polgári körök és Orbán Viktor démonizálásával akarják megakadályozni azoknak a választóknak a távozását támogatóik közül, akik kiábrándultak a kormányzat ígérgető, de nem teljesítő politikájából.

– Vissza a hétköznapokba?

– A tettrekészséget nem kell elhagyniuk a köröknek. A kampányban részt vesznek, de erre csak négyévente van szükség. A napi feladatuk, hogy a társadalom megújulásáért tartsák életben azokat a közösségeket, amelyeket a szocializmusban meggyengítettek, szétvertek. A rendszerváltozással megadatott az a lehetőség, hogy erőszakolt közösségek helyett, amilyen a KISZ, az úttörő- és kisdobosmozgalom vagy a brigádok voltak, önként válasszunk. A jó szívvel tett apró cselekedetek általában nem érik el a nagypolitika ingerküszöbét.

– Az ötvenes évektől kezdve gyanút ébresztett, ha öten-hatan összejártak, nem változott ez napjainkban sem?

– Hinni kell az apró dolgok erejében. A polgári körök egy része hozzálátott ehhez az irgalmatlanul nehéz feladathoz, a Magyar Zászló polgári kör például minden évben ad egy nemzetiszínű zászlót egy határon túli magyar településnek. Kis dolognak tűnhet ez a nagypolitika dimenziójában, de azoknak, akik részesei ennek, óriási esemény. A világ ma azonban arról szól, hogy a gesztusoknak nincs értékük. A szemléletünket a média segítségével abba az irányba terelik, hogy a nagy, a gazdag, az erős, a sok az, ami számít. Ennek ellenére az ismeretlentől való félelem, az uniós csatlakozás, az ország jelenlegi gazdasági helyzete mind szorosabbra zárja a társadalom sorát. Kezd egymásra találni a város és a vidék, megkerülve a viszonyukat kiélező politikai szándékokat. A városban élő családok összefogva elmennek falura egy disznótorra. A gazda eladhatja jószágát, miközben jó minőségű húst fogyaszthat a városi család. A közösséget és a társadalmat pedig sokszor ezek az apró dolgok tartják össze.

– Szerintünk Ron Werber is felismerte a párbeszéd fontosságát, novemberben aktivistáit az utcára vezényelte beszélgetni. Mi különbözteti meg a beszélgető polgári köri tagot Werber aktivistáitól? Hiszen a céljuk közös, meg akarják szerezni pártjuknak a támogató szavazatot.

– Az elmúlt hetekben jelent meg a Magyar Nemzetben Fábián Gyula tanulságos írása, amelyben elmeséli, hogy visszament a falujába, ahol három gyermekkori barátjával beszélgetett, akik az elmúlt rendszerben a párthoz kötődve kerestek boldogulást. Ők elmesélték, hogy rádöbbentek arra, Kovács László és Medgyessy Péter arra használja őket, hogy a kijelölt napon az ikszet oda tegyék, ahová kell. Tudatosították magukban mindezt, de eddig nem volt olyan a környezetükben, aki meghallgatta volna őket és elmagyarázta volna, lehet másként is gondolkodni. Százezrével élnek közöttünk olyanok, akiket a rendszer három-négy évtizeden keresztül havi fixszel, panellakással, autóval hitegetett és magához láncolt. Olyan reflexeket alakítottak ki bennük, melyeket különböző technikákkal, a jóléti rendszerváltás ígéretével még mindig aktivizálni tudnak szavazáskor. Ezeket a beidegződéseket csak kellő állhatatossággal, megértéssel lehet kioltani.

– 2002-ben ez nem sikerült, a 19 ezer forint meg az ingyen tankönyv győzött.

– A társadalom több millió tagjának a szocializmus a megélhetés egyetlen formája volt. Nekik komoly lelki válságot okozott a rendszerváltoztatás. Számosan közülük látták, hogy a szocializmus hogyan semmizte ki apjukat-anyjukat és félelmükben szegődtek a hatalom szolgájává. Sokukat éppen a szülők biztatták erre: Fiam, ha boldogulni akarsz, lépj be a pártba! Ezeknek az embereknek, akik most ötven-hatvan évesek, vagy az ifjabb, Gyurcsány-generáció számára mindez lelkiismereti kérdés. Valahányszor szembesítjük őket ezzel, bezárkóznak. Nagyon fontos feladat, hogy miként tudjuk fogadni a közeledésüket, miként próbálunk közös célokat megfogalmazni. Itt természetesen nem a körömtépőkre, akasztókra és verőemberekre gondolok, hanem egy lelkileg kiüresített rendszer áldozataira, akik most saját lelkiismeretükkel próbálnak meg elszámolni. Ez az a feladat, amelyet a nagypolitika képtelen megoldani, mivel máig kénytelen kommunista-antikommunista, bal és jobb törésvonalak mentén hadakozni.

– Holott?

– A baloldal gyűlöletet kelt Orbán Viktor és az őt támogatók ellen. Ezekre a kontraszavazókra számít a baloldal, akik mindig a polgári körök és a Fidesz ellenfeleiként jelennek meg, velük szeretnék megnyerni a választást. Hacsak… és itt a polgári körök számára a feladat, el kell jutniuk minden egyes emberig, akiknek valóban lelkiismereti válságot okoz, hogy egy hazug rendszer „magyarországi leányvállalatának” kiszolgálója volt. El kell jutni azokhoz, akik látják, hogy tudatlanul asszisztáltak a társadalom lezüllesztéséhez, és saját gyermekeik, unokáik örökségét, jövőjét zálogosítják el. Meg kellene próbálni végre meghallgatni ezeket az embereket és megérteni a problémájukat. Nem győzködni kell őket, hanem megmutatni, hogy van más lehetőség is, mint az elmúlt évtizedek kádári világában érzett hangulatok felidézése nyomán szavazni. Ellenfeleink egyetlen esélye az árokásás. Nem képes más értéket felmutatni sem a szocializmus, sem a liberalizmus, csak a pénzt. Ha a polgári oldal komolyan gondolja a küldetését, akkor nem elsősorban a választásokat kell megnyernie, hanem a magyar nemzetet. Ha ez nem sikerül…

– Bekövetkezik a herderi jóslat és eltűnik a magyar nemzet, de nem a szlávok és germánok szorításában, hanem a globalizmus tengerében?

– A magyar nemzetben nagyon erős túlélési ösztön van, több mint egy évezredet éltünk a Kárpát-medencében, sőt a halálraítéltség vízióját is átvészeltük. Most olyan folyamatok zajlanak az országban, amelyek arra engednek következtetni, hogy az alma nem kívülről rohad, hanem belülről. Sokkal kegyetlenebb dolog ez, mintha külsérelmi okok eredményeznék a romlást. Mik ennek a jelei? Az élveszületések drasztikus csökkenése, kisebb, nagyobb közösségeink és az ország gazdasági ellehetetlenülése, kultúránk, nemzeti értékeink elhanyagolása. Az önsorsrontás útján járunk. Ha viszont az ezeréves történetünket nézzük, akkor büszkén mondhatjuk, hogy ez egy újabb próbatétel, amit túl kell és túl is fogunk élni akkor, ha a társadalomban zajló folyamatok, melyek az elmúlt fél évszázad következményei, lelassíthatók, megfordíthatók. A pénzközpontú, karrierista gondolkodásmód helyett az alapvető emberi értékek mentén elkötelezett, a nemzeti karakterre épülő gondolkodásmódot kell kialakítani.

– Nehéz feladat ez. Sem a nagypolitika, sem a média nem támogatja a törekvést.

– Egyes politikai csoportok a médián keresztül uralják a közgondolkodást. Ha ezzel nem tudunk megbirkózni, akkor a magyar közélet a parlamenti pártok viaskodásává fajul és az ezt közvetítő média privilégiumává válik. A politikai pártok választásokat akarnak nyerni, ez a dolguk, a tömegbázisukat pedig az emberek adják. A választópolgárok, akik jogosan várják el, hogy a politika kellő súllyal kezelje az ő hétköznapi ügyeit. Ugyanis az ember élete túlnyomórészt hétköznapokból áll. A polgári körök által véghezvitt jószolgálati cselekedeteknek ma még nincs kellő súlyuk, mert sem a politikusok, sem a média nem értékeli eléggé, pedig ez nagyon fontos. Ez hosszú távon fog beérni. Ha egy óvodában kicserélik a vízvezetéket, megjavítják a játékokat, annak hihetetlenül nagy közösségteremtő hatása van, nem a nagypolitika síkján, hanem a helyi közéletben. Akik ott egymásra találnak, nem engedik el egymás kezét nagy országos ügyekben sem. Ezért lesznek egyre erősebbek a polgári körök. Száz éve, amikor konzervatív, keresztény politikusok a felbukkanó szocialista eszmék kiüresítő szándékára figyelmeztettek, egyesületek, civil szervezetek, gazdakörök szerveződését szorgalmazták. Nemzeti önvédelmi reflex volt. Ebből nőtt ki a Nobel-díjasok, az Aranycsapat, a 16 aranyat nyerő helsinki olimpikonok nemzedéke, az egyházak karitatív szervezetei, a jótékonysági egyletek. Most a polgári körökön a sor. Ahogy Ron Werberék a rosszat hívják elő néhány pillanat alatt az emberekből, a polgári köri tagoknak a jót kell előhívni. Minden polgári körnek el kell vállalni ezt a küldetést, hiszen a nemzet így menthető meg. A Történelem Fő utca rendezvény is ezért folytatódik tovább. Hitet, reményt kell adnunk egymásnak. S bár a Fő utcának van bal és jobb oldala, sokan elférünk rajta, bizonyos helyzetekben a jobbra tartás kötelező és az senkinek nem válik kárára.