Azt hinnénk, spontán módon törnek ki tiltakozások az Orbán-kabinet politikája ellen. Mindent a hirtelen keletkező elégedetlenség, felháborodás és harag irányít. Jogos vagy jogtalan? Mindegy. Csakhogy szó sincs erről. A valóságban pontosan megírt terv szerint zajlanak az akciók. Működésbe lépett a „magyar tavasz” ördögi forgatókönyve.

Több pilléren nyugszik az ellenzék egyre erősödő, kormánybuktató és kormányváltó kampánya. A stratégia lényege, hogy egy időben több fronton is támadások érjék a kabinetet, a számítások szerint ez a párhuzamosság és egyidejűség egyrészt azt benyomást keltheti a szavazóban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a mögötte álló Fidesz–KDNP-koalíció a végső összeomlás stádiumába került. Másrészt pedig egy adott pillanatban létrejöhet valamiféle egymást erősítő hatás a párhuzamos akciók között, s ez áttolhatja az ellenzéki tiltakozásokat az utcai harc terepére. A cél mielőbb, de legkésőbb 2018-ban leváltani a jelenlegi kormányt.


Célkeresztben

Az ellenzéki pillérek közül a korrupció kapta a legnagyobb hangsúlyt. Nem sokkal ezelőtt kerültek ki a közterületekre – közelebbről a Simicska Lajos által birtokolt hirdetési felületekre – azok az óriásplakátok, amelyeken például meglehetősen előnytelen Orbán-, Habony- stb. portrékat látni, mellettük pedig a szöveg: „Ti dolgoztok! Ők lopnak.” Eddig talán ez a legerősebb, a nagy nyilvánosságnak szánt ellenzéki effektus a kormánnyal szembeni korrupciós tematizálás terén.

Erős effektus volt, és joggal feltételezhetjük, hogy hazai, balliberális táborból indult a 2014. őszi amerikai kitiltási ügy is, amikor több magyart nemkívánatos személlyé nyilvánított az Egyesült Államok korrupció gyanúja miatt. A kitiltottak listáját és a kitiltások konkrét okát soha nem ismertették, vagyis ez egy sima rágalom volt.

Vannak kormánypárti, illetve a kormánypártokhoz köthető szereplők, akik körül folyamatosan korrupció gyanúját kelti az ellenzék. Az egyik Mészáros Lőrinc felcsúti vállalkozó, akit azzal vádolnak, hogy ilyen-olyan mutyikkal és összejátszásokkal 263 millió forint a keresete naponta. Ez a napi.hu összesítésében olvasható. Andy Vajna személye is rendszeresen szóba kerül. Elsősorban kaszinói és online kaszinója miatt, amelyekhez informális kormányzati kapcsolatai révén jutott az ellenzéki állítások szerint, de hasonlóképpen hangos vádak érték, amikor megvásárolta a TV2-t. „Andy Vajna az adófizetők pénzéből gazdagodik, de adózni már nem akar”, írta a kettosmerce.blog.hu, a jobbikos Alfahír pedig „rendszerszerű korrupciót” emlegetett Vajna kapcsán.

Szintén sokat támadott ember a fideszes Rogán Antal. Tavaly augusztusban így írt róla az atlatszo.hu: „Hét korrupciógyanús ügy, amikbe Rogán Antalnak régen bele kellett volna buknia.” A „Rogán-sztorit” 2002-től indítja a honlap. Az ellenzéki média a Portik–Vizoviczki-kettőssel, azaz az alvilággal is kapcsolatba hozta a Miniszterelnöki Kabinetiroda első emberét. Rogán Antalt azzal is vádolja az ellenzék, hogy cége jelentős hasznot húz a letelepedési kötvényekből. Tavaly decemberben a DK a kínai korrupcióellenes hivatalhoz fordult a kötvények okán. Eredmény persze nincs.

A DK-s Molnár Csaba az ATV-ben arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy „a Fidesz Európa legkorruptabb pártja, és ha az Európai Néppárt komolyan gondolja a korrupció elleni küzdelmet, akkor megindíthatná a Fidesz kizárását a közösségükből”. És mindig megérkezik valamilyen „összesítés” is: az év elején arról írt kiemelt cikkében az index.hu, hogy „Magyarország a maga 48 pontjával – ami 3 pontos romlást jelent az egy évvel korábbihoz képest – Romániával és Jordániával holtversenyben az 57. helyen áll a korrupciós listán”. Ahogy már szó volt róla, pillanatnyilag a Jobbik vádolja legerőteljesebben korrupcióval a kormányt. Ez összefügg Vona Gábor új stratégiájával, mely szerint a Jobbik a politikai jobbközép térfélre akar behúzódni, rá a Fideszre. És épp azt szeretné elhitetni a választókkal, hogy tulajdonképpen egyetlen különbség van a két politikai erő között: a Fidesz korrupt, a Jobbik nem. Ez a mai, jobbikos kormányváltási stratégia lényege.


Putyin a spájzban

Fontos ellenzéki pillér a magyar kormány és Oroszország kapcsolata is. Persze van átjárás a pillérek között. Kézenfekvő példa erre Paks II. ügye, amit az LMP oroszkérdésnek, egyben pedig nemzetközi korrupciónak tekint. Az ellenzék az ellentmondásokat keresi Moszkva kapcsán. Az Alfahír azt írta 2014-ben, hogy „Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkárral szintén nagyon fordult a világ, mert most az egekig magasztalta a magyar-orosz (Paks II) megállapodást. Sőt azt is kijelentette, hogy »ez egy egyre jobban működő érdekházasság, ami egyre nagyobb élvezetet biztosít a feleknek«„ – dobta be a szenzációt az Alfahír. Íme egy információ 2016 februárjából, a 444.hu-tól: „Orbánnal mutatja ma meg Putyin, hogy van barátja a nyugati táborban.” Aztán egy rövid cikk a nol.hu-tól 2016. augusztusából, a címe: „Orosz fordulat a Fideszben, országos agymosásra készülnek”. Többek között ez olvasható az írásban: „a Kreml kulturális fegyverkezése elért Lezsák Sándor népfőiskolájáig. Reális Oroszország-kép kialakítása a magyar közvéleményben – a 2011-es alapító nyilatkozat szerint a többi közt ez a célja a Tolsztoj Társaságnak, amelyet Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke vezet.”

Majd jöjjön egy slágersor 2017. február 2-án, az orosz elnök idei budapesti látogatásának napján az atlatszo.hu-tól: „Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! Így számolt le Putyin elnök a külföldi ügynökszervezetekkel.” A honlap kiemelt egy orbáni mondatot is a találkozót követő sajtótájékoztatóról: „Megbecsülendő a két ország közötti együttműködés, a két országnak nehéz nemzetközi környezetben kell együttműködnie.”

Jeszenszky Géza, az Antall-kabinet magát megrögzött atlantistának nevező külügyminisztere is beszállt a kampányba. Az index.hu szerint ezt mondta év elején egy tanácskozáson: „Orbán úgy viselkedik, mintha még mindig a puszták népe lennénk, és olyan szövetséges törzseket keresnénk a nagy keleti sztyeppén, akik szívesen jönnek velünk együtt kalandozni a gazdagabb nyugati királyságokba. Hogy Orbán éppen az oroszokban látja ezt a kalandozó partnert, annak egyetlen kézzelfogható indoka lehet. Az egyetlen regionális nagyhatalom a közelünkben ugyanis Oroszország, amely valós ellensúlyt tud képezni az EU gazdasági erejével szemben.”

Idén áprilisban pedig Ujhelyi Istvánt, az MSZP EP-képviselőjét így aposztrofálta az ATV: „Ujhelyi István szerint a lex CEU orosz mintára készült. A politikus azt írta, hogy Orbán Viktor és a Fidesz az oroszok kottájából játszik, ha úgy tetszik: Putyin csicskása.” És egy velős összegzés a végére, megint az Indexen: „A fideszesek a legnagyobb oroszbarátok de a többség szerint Nyugaton a helyünk.” Ezek az ellenzéki megnyilvánulások tökéletesen mellőznek minden reálpolitikai meggondolást és gazdasági előrelátást.


Itt félni kell

Az ellenzék egyre keményebb és durvább szavakkal, egyre alpáribb stílusban támadja a kabinetet. Ez a verbális agresszió is egy pillér, amelyre a kormányellenes erők építenek. Íme a legfrissebb példa, Szilágyi György azt mondta a minap a parlamentben a napirend előtti felszólalások idején Dömötör Csaba fideszes államtitkárnak, hogy „gyere ki, úgy nyakon b…lak, hogy leszáll a fejed”. Hasonló módon nyilvánult meg korábban Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje is, aki azt üzente saját Facebook-oldalán a kormánypárt vezetőinek, hogy „kitekerem a nyakukat”. Május elsején pedig Botka bejelentette, hogy „a Fidesz régóta feszegeti a pofonos ládát, ami most a tüntetésekkel végre kinyílt…” Bár nem politikus és igazából nem is annyira ismert figura még Simicska Ádám, Simicska Lajos fia, de már ő is úgy érezte, a Fidesszel a lehető legdurvább tónusban kell beszélni: „Ezekért a dolgokért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell, ha mást nem, akkor milliméterenként lesz levágva a f…szuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk” – üzent a zsurpubi.hu-n keresztül Orbán Viktornak és a kabinetnek. És így tovább.

A durvuló beszédnek megvan a maga pszichológiai oka. Ennek a stílusnak jelentős funkciója van. Mintha Saul Alinsky hírhedt 12 pontja válna valóra. „Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására” – tanítja az anarchista guru. A szóbeli agressziónak és az így egyre agresszívabbá váló demonstrálóknak át kell lendülniük egy idő után a fizikai agresszió terepére. Nem véletlen, hogy Magyar Bálint azt nyilatkozta nemrég a Klubrádiónak, hogy csak egy narancsos forradalommal lehet leváltani az Orbán-kormányt. Az ukrajnai események után „majdanizációnak” nevezzük ezt a törekvést, melynek lényege, hogy utcai harcokkal kell kikövetelni egy kormányváltást, választások nélkül, azt ugyanis a jobboldal ismét megnyerné. A Kossuth téri demonstrációk esetében, de a ligetvédők tiltakozásainál is feltűnő volt, hogy a demonstrálók céltudatosan provokálták a rendőröket, hátha beindul a hatalom erőszakhengere. Ahogy beindult 2006 őszén az Astoria előtt, igaz, ahhoz provokáció sem kellett. Most azonban a rendőrség higgadt maradt.

A kísérletezés egyelőre eredménytelen. Tanúi lehettünk a Majdan-változat próbájának egyszer a Sándor-palotánál, utóbb pedig a Terror Háza Múzeumnál. A tüntetők mindkét esetben palackokat hajigáltak a szimbolikus erővel is rendelkező épületek felé. Ezekben a palackokban még csak ételfesték volt. De ha majd benzin lesz bennük…


Werber visszatért

Nemrég megszólalt Ron Werber, az MSZP egykori izraeli kampányguruja, a Heti Válasz készített vele rekláminterjút. Az agresszív kampány gyakorlati alkalmazója szerint nem az a negatív kampány amit most az ellenzék folytat a kormánypártokkal szemben, hanem amivel a kormány akarja legyűrni az ellenzéket. A 2002-es választás ügyei is szóba kerültek, Werber mindent tagadott, azt a mozgósítási módszert, amelyet alkalmazott és amit törvény tiltott azokban az időkben, legálisnak nevezi, mondván, ismerősök, barátok készítettek mozgósítási listákat, majd vitték egymást szavazni. Nem véletlenül bukkant fel újra Ron Werber. A szélsőbaltól szélsőjobbig felfedezhető agresszív stílus mintha már az ő tevékenykedésére utalna. Úgy tűnik, nem véletlenül jelentkezett be a Simicska-hetilapban. Werber úgy beszélt az interjúban, mint aki jól ismeri a magyar belpolitikai helyzetet. A kormánybuktató kampány elkezdődött. Célja az, hogy bármi áron megakadályozza a jövő évi választást.

Sinkovics Ferenc