Magyar Örökség
Lámpa a patakparti házból
Nagy költőnk születésének 200. évfordulóján érdemes számba venni minden olyan tárgyat, amely valamilyen módon kapcsolódik személyéhez. Ilyen az a lámpa, amelyik abban a házban volt a háromszéki Berecken, ahol Petőfi és Bem tábornok találkozott.
Petőfi Sándor gyalogosan bejárta az egész országot, nyughatatlan lelke, kíváncsisága egyre űzte egyik településtől a másikig. Ha tehette, megszállt egy-egy helyen, de hamar továbbállt. Mintha érezte volna: (rövid) élete nem teszi majd lehetővé, hogy alaposan megismerje a hőn szeretett hazát.
Születésének 150. évfordulója alkalmával a Kriterion Könyvkiadó jelentetett meg egy könyvet Bukarestben Petőfi Erdélyben címmel. Ebben a szerzők, Dávid Gyula és Mikó Imre összegyűjtöttek minden dokumentumot, ami a költő erdélyi tartózkodásához kötődött. Petőfi Sándor rövid, huszonhat életévéből mindent összevetve egyet töltött Erdélyben, ebbe beleszámítva a Bánságot és a Partiumot is. Nem hosszú idő, de ha azt nézzük, hogy ezalatt következett be életének két legfontosabb eseménye, akkor meghatározó. Ekkor ismerkedett meg Szendrey Júliával, élete nagy szerelmével, és itt vett részt a szabadságharcban, ahol 1849. július 31-én eltűnt. Itt látták utoljára élve, szemtanúk szerint kozákok elől menekülve. Aztán néma csönd.
A Háromszéki-medence és az Ojtozi-szoros találkozásánál fekszik Bereck; valaha mezőváros volt, rangját még Zsigmond királytól kapta 1426-ban. A régebbi okiratokban Bereczkfalva néven szerepel, és mint a határszél védelmével megbízott hely, előjogokkal felruházott kenézség volt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc három nagyszerű egyéniségének neve ragyogja be a ma csöndes kis települést: Bem tábornoké, az erdélyi hadsereg főparancsnokáé, Gábor Áron ágyúöntőmesteré és Petőfi Sándoré.
Bereck felső végén az Ojtozba vezető főút mellett áll a 227-es számú ház. A legutóbbi időkig nagyapámé volt, kertjét az Ojtozi-szorosból érkező Bereck-patak mossa. A többi háztól eltérően merőlegesen áll a szorosba vezető főútra. Sokáig emléktábla is volt a falán, ami azt tudatta, hogy ebben a házban találkozott Bem tábornok és Petőfi Sándor alig egy héttel a segesvári vesztes csata előtt. Azóta eladták, és külseje is megváltozott az új tulajdonos tevékenysége következtében. A nagy találkozásról Petőfi írt feleségének, ami egyben az utolsó levele is volt, lévén a találkozás dátuma július 25-e.
A színész barát, Egressy Gábor a találkozást a következőképpen adta elő: Bem tábornok az Ojtozi-szoroson át ment Moldvába, ahol mintegy kétezernyi orosz sereget szétvert. Berecki főhadiszállására tért vissza, ahol a főút mellett már várta a költő. Amikor meglátta a tábornok kocsiját, fölugrott rá, és megölelte. Az öreg hangosan nevetett örömében. A berecki lakosok, akik ezt látták, azt kérdezték Egressytől: ez az ifjú talán fia az öregúrnak? Egressy szerint sohasem volt olyan jó kedve Petőfinek, mint a Bemmel való találkozás után.
A költő többször kifejezte azt a szándékát, hogy családjával Háromszéken telepedne le, annyira tetszett neki a vidék. Különösen Sepsiszentgyörgyöt találta csodálatosnak. Terve nem valósulhatott meg, nem válhatott erdélyivé, amire annyira vágyott.
Bem tábornok – mint említettem – az öreg berecki házban tartotta haditanácsait. A nagyszoba mennyezetéről lógott le az a lámpa, amit egyik székelyföldi rokonlátogatást követően elhoztam magammal. Ez volt az egyetlen olyan tárgy, ami a sokat „látott” berecki házból származik; azóta ereklyeként őrzöm.