Lázár János: Új korszakot kezdünk

– Szimbolikus győzelmet aratott, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével mérette meg magát és nagy fölénnyel nyert. Mi volt a siker titka?

– Azzal, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester nemcsak listavezetőként, hanem egyéni képviselőjelöltként is helyet követelt magának a választáson, a nulladik pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a választókerület szimbolikus helyszínné válik, ahol a baloldali ellenzék a teljes kampányarzenált felvonultatja majd ellenem. Ennek ellenére előre kijelentettem, ha nem tudom újra kiérdemelni a választók bizalmát, befejezem a politikai pályafutásomat. Lényegében bizalmi szavazást kértem, húsz év képviselői munka és közel négy év intenzív ellenzéki lázározás után politikailag és erkölcsileg is ezt láttam helyesnek. Azt gondolom, ezzel a választópolgárok is egyetértettek, és jól megfontolták, hogy milyen döntést hoznak. Az elmúlt időszakban három választás történt Hódmezővásárhelyen. 2018 februárjában volt egy helyhatósági választás, amit elveszítettünk, még az év áprilisában volt egy parlamenti, amit megnyertünk, és ’19-ben egy újabb helyhatósági, amit ismét elveszítettünk. Noha az ellenzéki miniszterelnök-jelölt állításaival ellentétben mi ketten szemtől szemben korábban sosem mérkőztünk meg, nemcsak nekünk, jobboldaliaknak, hanem nekem személy szerint is le kellett vonnom e választások tanulságait. Hátrébb kellett lépnem az országos és a helyi politikából, ezt kívánta a becsület és a politikai logika is. Újra kellett építenem, építenünk a hátországot. Hódmezővásárhelyen volt egy több mint három évtizede működő politikai struktúra, amit emberről emberre, házról házra, utcáról utcára lejárva, alapjaitól szerveztünk újjá. Lényegében a sikerünk titka is ez. Rengeteg munkát fektettünk bele, nagyon sok civil segítségünk és aktivistánk volt, sok száz ember közös erőfeszítéséből született meg a győzelem. Nem lehet egyes szám első személyben beszélni. Nem én, hanem mi győztünk. Ez a hódmezővásárhelyiek, a dél-alföldi emberek közös győzelme.

– Nagyon nagy ellenszélben kampányolt. Gyakorlatilag minden erőforrás rendelkezésére állt a baloldalnak, hogy felépítsék a jelöltjüket, és helyben győzelemre segítsék.

– Elképesztő túlerővel szemben harcoltunk. Az ellenfelem mindennap többször szerepelt az országos médiában, szinte többet volt pesti tévéstúdiókban, mint a városházi irodájában. Ezeknek a felületeknek pedig hatalmas az elérésük és a hatásuk, ráadásul óriási, vélelmezhetően külföldi erőforrás is állt mögötte, bár a mai napig nem számolt el a kampánypénzekkel. A magyar jogszabályok szerint egyéni képviselő ötmillió forintot költhet a választási kampányára – az 50 nap egészében. Márki-Zayék ezt többszörösen túllépték. Nem csupán a mi becsléseink, hanem a saját nyilatkozataik szerint is mintegy 3500 plakátot helyeztek ki a választókerületben, miközben mi mindössze 800-at. Volt olyan hét, amikor csak a Facebookon 30 millió forintot költöttek hirdetésre! Több száz millió forintra becsüljük azt az összeget, amit ebben a választókerületben Márki-Zay győzelme érdekében elköltöttek. Ehhez hozzáadódott egy példátlan gyűlöletkampány, reggeltől estig a csapból is orbánozás és lázározás folyt. Be kell valljam, volt bennem némi aggodalom, hogy ez a gyűlöletcunami, a közösségi médiából ömlő hirdetésáradat, illetve az a hazug lejáratókampány, amit ellenem és a családom ellen folytattak, nem bizonytalanítja-e majd el az embereket. A dél-alföldiek azonban világos választ adtak minderre, és a negatív kampány inkább visszafele sült el. Nem a gyűlölet és az uszítás nyert, hanem a munka és a teljesítmény. A kézzelfogható fejlődés, illetve az, amit a Fidesz ajánl a vidéki embereknek. A vidéki választópolgárok az elmúlt tíz évben megtapasztalhatták, hogy a jobboldali kormányzat kész és képes megteremteni mindent, amit az életük jobbá tételéhez szükséges. Munkahelyet, család- és otthonteremtési támogatást, óvodát, iskolát, illetve a falvak és kistelepülések fejlesztési lehetőségeit. Mindenki léphetett egyet előre az elmúlt tizenkét évben, a következő években pedig ennek a munkának a fokozására vállalkoztunk: történelmi mértékű vidékfejlesztésre.

– A helyi választói attitűdben van valami speciális? Milyen emberek lakják a körzetét?

– Vásárhely alapvetően gazdamentalitású, parasztpolgári város. 2018-ban intellektuális értelemben az volt a kérdés, hogy ez a gondolat elveszítette-e többségét. Aki itt nőtt föl vagy itt él, az ma is tapasztalhatja, hogy mentalitásában ez egy alapvetően kálvinista közösség: munkamániás, szorgalmas, takarékos. Az itt élő emberek két lábbal a földön állnak. Számunkra ezért az volt a nagy dilemma, hogy ez az örökség megvan-e még, vagy valamilyen liberális trend fölülírta, mint oly sok helyen Európában. Az eredmények tükrében, azt hiszem, kijelenthető, hogy a parasztpolgári szellemiség megőrizte a többségét, és azok a választók is visszatértek hozzá, akik korábban elbizonytalanodtak az értékválasztásukban. A vásárhelyiek többsége megértette, hogy a város jövője szempontjából ez a hagyományos – a népi írók által is megénekelt – inkább kisgazda, parasztpolgári világ a helyes irány, mint a fokozatos önfel­adás. Ez a gondolat védte most meg a jussát egy nagyon zavaros, globalista, liberális szellemiséggel szemben, amit Márki-Zay Péter kereskedelmi ügynök módjára próbált eladni az itt élőknek.

– A kudarc ellenére sem teljesen sikertelenül. Friss hír, hogy a levélszavazatokkal együtt – ha paraszthajszállal is – legalább a vásárhelyi szavazókörökben ő kapta a szavazatok többségét.

– Ennek a hírnek éppúgy maga a polgármester úr a hiteles forrása, mint annak, hogy 75 százalékban teljesítette a választási ígéreteit. Ahogy az ellenzék „fehér bálnáját”, az állítólagos csalódott fideszes szavazókat is csak ő látta, senki más. Sem a közvélemény-kutatók, sem a szavazatszámlálók. Az elmúlt években sajnos többször kellett megtapasztalnunk, hogy Márki-Zay Péternek van egy valóságteremtő vagy inkább valóságtorzító képessége: amit bemond, azt sokan rögtön készpénznek veszik. Pedig most is érdemes elosztani kettővel, amit állít. A levélszavazatok és az úgynevezett átjelentkezők voksai ugyanis a teljes választókerületből, mind a 19 településről érkeztek, nem csak Vásárhelyről. Csak éppen az a szabály, hogy ezeket egyetlen szavazókör voksaihoz keverik hozzá, általában a legnagyobbhoz, ami nálunk, ugyebár, Vásárhely. A darabszám alapján egyértelmű, hogy ha ebből kiválogatnánk a tisztán vásárhelyi szavazatokat, már nem jönne ki a becsületgól mögötti matek sem, vagyis a polgármester úr a saját városában sem tudta elnyerni a választók bizalmát. Ez pedig roppant tanulságos. Nekünk is, de az ő számára még inkább.

– Ezzel a győzelemmel elégtételt vett?

– Nem az elégtétel volt a lényeg. Ez inkább becsületbeli ügy volt. Ebben a városban ahhoz, hogy az ember emelt fővel járhasson az utcán, eredményre van szükség, mert ez egy teljesítményre épülő közösség. Hétfő reggel emelt fővel tudtam kilépni az otthonunk ajtaján a Zsoldos utcában. Igen, ez nekem személyesen is fontos volt: az önbecsülésem, a tartásom szempontjából is volt jelentősége. Aki 45-50 év körüli, az talán érti, miről beszélek. Az ember életében ez az az életszakasz, amikor számot vet, hogy mit tett le az asztalra, és mire lehet képes még. Ha nem kaptam volna meg a választók bizalmát, úgy éreztem volna, már nincs helyem a politikában, mert a gyökereim elhaltak, és valami egészen mást kell csinálnom. Az én gyökereim ebből a földből valók. A Nyárfa utcából kerültem a miniszteri székbe. Vidékről küzdöttem föl magam, és nekem ez a vidék nagyon fontos volt ahhoz, hogy emberként két lábbal álljak a világban, ezért akkor is vidéki és vásárhelyi maradtam, amikor épp pesti politikus voltam. Azt hiszem, ez is nagy különbség volt köztem és kihívóm közt. A választók többsége azt látta, hogy ő csak dobbantónak használja a várost, számomra viszont ez a vidék, illetve általában a vidékiség „rehabilitálása” a cél. Az volt, és az marad ezután is.

– Revansvágy?

– Nincs. A győztes joga és szerintem felelőssége a megbékélés irányába terelni a dolgokat. Előre kell tekinteni. Ez a város mindig az innovációról volt híres, az újrakezdés képességéről. Hódmezővásárhelynek mindig nagyobb volt a becsülete, mint a lélekszáma vagy a gazdasági ereje. 2002 és 2018 között az élni és élni hagyni elvét követtük a helyi politikában, jobban szerettük a várost, mint amennyire fújtunk egymásra. Aztán 2018-ban jött egy ember Amerikából, aki rövid idő alatt fölbolygatta Vásárhelyet, és szembefordította egymással a helybélieket, ráadásul mindezt a „szeretet jegyében”… Úgy érzem, ezzel a győzelemmel, pontosabban azzal a megerősítéssel és bizalommal, amit a választópolgároktól kaptam, az a kötelességem, hogy megpróbáljak békét teremteni. Mi készen állunk arra, hogy a polgárháborút lezárva, túllépve a sérelmeken új korszakot kezdjünk. Stílszerűen szólva új békeidőket, amiben végre nemcsak kampányolni és birkózni, hanem fejlődni és gyarapodni is lehet újra.

– Polgárháborút emleget. Ennyire véres küzdelem zajlott?

– Valóságosan kettészakadt a város: a képviselő-testület, az egyházi közösségek, a tantestület, a gyülekezetek, de még az olvasókör is. Szembefordultak az egymást korábban jól megértő emberek. Nem volt olyan képviselő-testületi ülés, ami ne Orbán Viktorról és a Fideszről szólt volna, miközben Orbán Viktor ellenzékből és kormányból egyaránt támogatta a város törekvéseit, amely azonban – politikai számításból vagy vezetői alkalmatlanságból – e lehetőségek legnagyobb részét nem használta ki. Közben pedig szélsőségesen eldurvult a közbeszéd, verbális erőszakig fajuló küzdelmek zajlottak, aminek a polgármester nem csitítója volt, hanem még táplálta is az indulatokat, ez pedig hatalmas vétek. Egy ekkora városban nem engedhetjük meg azt a fényűzést magunknak, hogy a közösség kettészakadjon. Arra fogok törekedni, hogy mindenkinek képviseljem az érdekeit a választókörzetemben. Nem akarom, hogy azok, akik nem rám szavaztak, vesztesnek érezzék magukat. Tulajdonképpen a Fidesz politikájának is ez a lényege. Aki nem a Fideszre szavazott, az is nyer vele, míg az ellenzék győzelmével sajnos azok is vesztettek volna, akik rájuk szavaznak.

– Ellenfeleiben is megvan a szándék a békére?

– Egyelőre nem látunk erre vonatkozó szándékot. Egy biztos, Hódmezővásárhelynek a fejlődés és a béke volna az érdeke. Mi nem háborúzni akarunk, hanem munkával visszaszerezni a választópolgárok bizalmát a legközelebbi önkormányzati választáson.

– Hogyan látja Márki-Zay Péter politikai jövőjét, tényleg politikai hullává vált?

– Szerintem azoknak van igazuk, akik úgy látják, hogy a politikai pályafutása véget ért. A következő években, évtizedekben azzal kell szembenéznie, hogy ő volt az a miniszterelnök-jelölt, akinek a választási kampánya következtében Orbán Viktor negyedjére kapott kétharmadot, az ellenzék pedig elveszített 850 ezer szava­zót. Semmit sem hozott, de sokat vitt. Nem a csalódott fideszeseket szólította meg, ahogyan ígérte, hanem a meglévő baloldaliakat bizonytalanította el. Ezzel tulajdonképpen 12 év ellenzéki építkezését tette tönkre mindössze néhány hónap leforgása alatt. Ez nagy felelősség. Azt hiszem, ha olyan alázatos ember volna, amilyennek szívesen szokta lefesteni magát, lemondana a polgármesterségről is, és visszavonulna a közélettől. Ehelyett azonban, ha jól látom, kizárólag másokra mutogat, önkritikus mondat még nem hagyta el a száját. Ez önmagában természetesen az ellenzék belügye volna, ha nem érintené ilyen közelről a szülővárosomat. Április 3-án este hét órakor Magyarországon véget ért a kampány, már csak ott folytatódik, ahol épp Márki-Zay Péter van. Pedig ennek a városnak épp elég kárt okozott már, hogy négy évig itt húzódott a frontvonal. Az emberek a békére szavaztak.

– Magánemberként sajnálja?

– Ő is hódmezővásárhelyi, polgárként mindig helye lesz ebben a városban. Mi nem fogjuk őt kiközösíteni, nem szeretném, ha a családját, a barátait vagy a támogatóit bármiféle hátrányos megkülönböztetés érné. Ezt igyekeztem nyomatékosítani már a választás éjszakáján elmondott beszédemben is. Azt, hogy valaki a baloldal miniszterelnök-jelöltjévé lett Hódmezővásárhelyről, a Bercsényi utcából, komoly teljesítménynek tartom. Esélyt esély után kapott meg az élettől. Egy nagyszerű város, Hódmezővásárhely polgármestere lehetetett, aztán lehetősége nyílt arra, hogy az ország vagy legalább az ellenzék vezetőjévé válhasson. Ma már tudjuk, hogy nem tudott élni egyikkel sem, ezt pedig már soha nem fogja tudni letenni, élete végéig együtt kell élnie ezzel a tudattal. Igen, ezért akár még sajnálom is. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ezt a történetet le kell zárni. Mi már leszedtük a plakátjainkat, a baloldaléi még kinn vannak. Mi túl akarunk lépni ezen a választáson, és pláne azon a megosztottságon, ami korábban sosem volt jellemző erre a városra. Legyünk utolsókból újra elsők, legyünk a legmegosztottabb magyar településből újra az együttműködés városa, ahogyan régen.

– Ön is kockára tette a karrierjét, azt nyilatkozta a választások előtt, hogy ha nem nyer, kiszáll a politikából.

– Nem akartam surranópályán bekerülni a parlamentbe. Nekem az emberektől jövő megerősítésre szükségem van, abból táplálkozik az, amit én a politikában országosan képviselni akarok. Másrészről azt gondolom, ha valaki veszít, akkor le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat. Nem szeretném, ha Magyarország következmények nélküli ország lenne. Úgy gondoltam, ha a választók megvonják tőlem a bizalmat, akkor az a feladatom, hogy a politikából kilépjek. Aki ismer, pontosan tudja, hogy ezt halálosan komolyan gondoltam.

– Ön hűséges barát és szövetséges hírében áll. Mit gondol arról, hogy ellenfelét saját szövetségesei támadják hátba bukása után?

– Hogy ki milyen ember valójában, az mindig bajban mutatja meg magát igazán. Az ellenzék vezetői most megmutatják. Ha egymással így viselkednek, vajon mit tennének a politikai ellenfeleikkel, mit tennének az országgal?

– Evezzünk békésebb vizekre! A beszél­getésünk elején említette, hogy a helyi választásnak az a tanulsága, hogy az emberek a munkát és a teljesítményt választották a gyűlölet helyett. Ez országosan is érvényes igazság?

– Határozottan igen. Most nagyon sokat fognak azon lamentálni, miért nyert a Fidesz és miért veszített ilyen mértékben az ellenzék. Én megkockáztatom azt, hogy Magyarországon az általunk – főleg az utóbbi két évben – képviselt politika az emberek kedvére való volt. Ezzel nem azt mondom, hogy az a 850 ezer szavazó, aki elpártolt az ellenzéktől, mind fideszes lett, de azt igen, hogy azok az intézkedések, amelyeket hoztunk, hogy megvédtük az embereket az inflációtól, a háborútól, az illegális bevándorlástól, a koronavírustól, a devizahiteleseket a csődtől, hogy árstopot vezettünk be és visszaadtuk a 13. havi nyugdíjat, mindezt messze nem csupán a Fidesz-szavazók, hanem a választópolgárok többsége is támogatta. Ez egy pártokon és világnézeti töréseken átívelő kormányzati politika volt. Az ellenzék vezetői azonban mintha nem értenék a választókat, nem értenék ezt az országot. A Fidesz, azt hiszem, azért tud folyamatosan nyerni, mert sokkal jobban érti a magyar valóságot, jobban érzi, hogy mire van szüksége az embereknek, és ami a legfontosabb: képes védelmet nyújtani a baj idején. Bajból pedig mostanában alaposan kijut a világnak és ennek a térségnek. A jövő legfontosabb kérdése is ez lesz. Az emberek szeretnének biztonságban élni, ha bajba kerülnek, elvárják, hogy a kormány védje meg őket. Létbiztonságot és közbiztonságot akarnak, a Fidesz pedig bizonyította, hogy ő tudja ezt garantálni a számukra. Aki otthon maradt ellenzékiként, valójában az is a Fideszre szavazott. Csöndben rábólintott a folytatásra, mert megtapasztalta az előnyeit annak, amit a jobboldal kínál az országnak. A magyar politikában az a legfontosabb, hogy mindig a magyar emberek oldalára kell állni, hiszen minden más érdeknek már megvan az erős képviselete vagy erőközpontja a világban. Ha a magyar kormány sem a magyar emberek érdekeit képviseli, akkor ugyan ki fogja? Ezért álltunk az IMF-fel szemben a magyar emberek oldalára, a bankokkal szemben a magyar devizahitelesek oldalára, a multinacionális áram- és gázszolgáltatókkal szemben a magyar rezsifizetők oldalára, az infláció elleni küzdelemben pedig a magyar nyugdíjasok oldalára. Az ellenzéki erre azt mondja, hogy populizmus. Mi meg azt, hogy a nemzeti érdek érvényesítése.

– Melyik az önazonos, a leghitelesebb Lázár János? A Ménesbirtok jó működéért felelős kormánybiztos, aki időnként csizmát húz vagy aki a fővárosban vívja véres politikai küzdelmeit elegáns öltönyben?

– Mindkettő. Egy embernek többfajta feladatban és szerepben is komfortosan kell tudnia mozognia. Azt tanultam Rapcsák Andrástól, Hódmezővásárhely legendás polgármesterétől, hogy a jó politikusnak képesnek kell lennie mindenkivel szót érteni: bemenni a legrosszabb hírű alföldi kocsmába és ott megbeszélni az emberekkel a problémáikat, segíteni nekik, miközben az Országházban is tudnia kell expozét mondania az elképzeléseiről. De nem akarom megkerülni a kérdést. Igazán kint a természetben vagyok önazonos, az az én világom. Ott vagyok igazán otthon, amikor kint sétálok a kutyáimmal, vagy a lovakkal töltöm az időt. Földműves alkat vagyok, az a valódi énem. Budapesten dolgoztam, de soha nem éltem ott, minden este hazajöttem. Ez talán beszédes. Ezzel együtt nagyon szeretem a fővárost, Budapest fantasztikus város, egy óriási lehetőség arra, hogy megmutassuk magunkat a világnak, hogy megértsék a külföldiek, kik vagyunk, és mire képesek a magyarok. Ezért sem értem, hogy a főváros jelenlegi vezetése miért csak a tagadásig jut a munkában. Nemekből még nem épült város sehol a világon.

– Egy Ladában Lázárral. Miért hagyta abba? Az Ön YouTube-műsora volt az egyik legérdekesebb marketingfogás a magyar politikai piacon, mégis befejeződött, mielőtt kifutotta volna magát a sztori.

– Sikeres projekt volt, a koronavírus miatt függesztettük fel, nem hagytuk abba végleg, újra fogjuk kezdeni. Ráadásul Mezőhegyesen nagyon sokat léptünk előre az elmúlt két évben, nyártól újra lesz mit megmutatnom az érdeklődőknek. Úgyhogy nyáron újraindul a Lada Niva.

– Képviselőtársainak is jó szívvel ajánlja, hogy töltsenek több időt vidéken?

– Nemcsak a politikusoknak, de általában az embereknek szükségük van a találkozásokra. Amikor polgármester voltam, ezt csináltam reggeltől estig. Miniszterként kevesebb lehetőségem volt rá. Az elmúlt négy évben és most a kampányban azonban újra megtanultam, mekkora szükség van arra, hogy jelen legyünk az emberek között. A polgárok két választási kampány között is szeretnék látni a képviselőiket, szeretnék a segítségüket kérni, szükségük van a képviselőik jelenlétére és támogatására. Minden embernek a saját ügye a legnagyobb ügy. Ez nem önzés, ez életrevalóság. Ráadásul ilyen egyéni ügyekből áll össze az ország nagy ügye: a nemzet közös érdeke is. Orbán Viktor azt mondta, 2030-ra Magyarországnak Európa egyik legjobb helyévé kell válnia. De ezzel tudnia kell azonosulni minden magyar embernek. Nem elég kimondani ezt a gondolatot, meg is kell szerettetni a közösségünkkel és a választópolgárokkal. Nem lehet erőszakkal megreformálni egy országot, az a liberális tempó, amire Magyarország már többször határozott nemet mondott.

– „Ha a Fidesz nyer 2022-ben, neki fog látni a hibák kijavításának. Erre a párt mindig képes volt. Van is egy belső mondás: a Fidesznél csak a Fidesz a jobb.” Mit gondol erről a korábbi véleményéről, lesz mit kijavítani? Egy még jobb Fidesz jön?

– Igen, és erre szerintem szükség is lesz. Ezt indokolja az is, hogy irtózatos ütemben változnak körülöttünk a körülmények. Egy láthatóan hosszan elhúzódó háború árnyékában él az ország, amelynek az európai gazdaságra nézve súlyos következményei lesznek, a gazdasági növekedést, inflációt, kamatkörnyezetet és általában a gazdasági helyzetet is érinteni fogja. Most három dologra kell a Fidesznek koncentrálnia. A politikájának kereszténynek kell lennie, ami az irányát, tartalmát és az erkölcseit illeti. Az erkölcsre vonatkozó részt aláhúzom, az elmúlt évek ezen a téren bőven szolgáltak tanulsággal a közösségünk számára. Szociálisnak kell lenni, azaz keresztényszociális politikát kell folytatni, mert a következő időszakban az embereknek nagyon fontos lesz a tudat, hogy nehézségek esetén számíthatnak a kormányra, a jobboldalra. A harmadik tényező pedig az, hogy erős, szuverén módon cselekvő államra van szükség, amely a létbiztonságot és a közbiztonságot garantálni tudja. Erős keresztényszociális állam. Ebben hiszek, és abban, hogy a Fidesz képes lesz az ehhez szükséges politikai innovációra.

– Nehéz kampányon van túl. Gondolom, van egy pár hét, pár nap kegyelmi idő, amikor kicsit pihenhet. Mivel tölti a pihenésre szánt idejét?

– Mezőhegyesen most születnek a csikók, illetve kukoricavetés előtt állunk, a legfontosabb kérdés most az, hogy lesz-e elég eső, úgyhogy nincs idő pihenni, de őszintén szólva, nem is vágyom rá. Dolgozni akarok. A tettek mindig jobban érdekeltek a szavaknál.