Merre gurul a magyar alma?
A magyar kertkultúra régi, emblematikus gyümölcse az alma. Úgy tartjuk, a miénk a legszebb, a legízesebb, versenytársaink a nyomunkba sem érhetnek. Egykor így is volt, ám a rendszerváltozás alaposan megtépázta az ültetvényeket. A termőterület csökkent, a behozatal nőtt, a régi tájfajták visszaszorultak. A Demokrata felmérte a helyzetet.
Valaha almanagyhatalom volt Magyarország. A közvélemény egészen a rendszerváltásig úgy tartotta, hogy nagyhatalmi státusunk egyik jele az világpiaci cserearány, amelyben egy kilogramm szabolcsi jonatánért három kiló szép banánt adtak. A rendszerváltást követő nagy szabolcsi almafakivágási kampány épp ezért megdöbbentette a magyarokat.
Az 1980-as években 1,2-1,5 millió tonna alma termett hazánkban, összesen 60-70 ezer hektárnyi területen. Az elmúlt tíz esztendő átlaga ennek alig fele, 600 ezer tonna, és a termőterülete is jelentősen visszaesett, 25 ezer hektár napjainkban. A csökkenés ráadásul folyamatos, az ezredforduló környékén még 40 ezer hektáron termett itthon alma.
Ami a termést illeti, nagy az évek közötti szóródás. A rosszabb esztendőkben csak 300 ezret, a jobbakban viszont akár 800-900 ezer tonnát is leszednek az ültetvényeken. Apáti Ferenc, a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szerint körülbelül tízezer almatermelő vállalkozás tevékenykedik ma az országban, átlagosan 2,5 hektárnyi területen. A rendszerváltás előtt a magyar alma legnagyobb felvásárlója a Szovjetunió volt, a hazai termés felét – 600-700 ezer tonnát – oda exportáltuk. Ma a hazai termés nagy része ipari gyümölcs, úgynevezett léalma, ez általában 500 ezer tonna körüli mennyiséget tesz ki. Magyarország egyébként ott található a világ tíz legjelentősebb almasűrítményt készítő országa között, sok mindenre használja a gazdaság ezt az alapanyagot, többek között ebből készülnek a különféle kólák is. Az étkezési alma termésmennyisége átlagosan 150 ezer tonna. Rosszabb esztendőkben ennél jóval szerényebb a termés, akkor ki kell nyitni a hazai piacot az importalma előtt. Németországból, Olaszországból, Ausztriából, Hollandiából is érkezik ilyenkor gyümölcs, de a legjelentősebb beszállítók a lengyelek, mintegy tízezer tonnával. A mennyiségi gondok nem indokolnának ilyen mértékű lengyel behozatalt, Apáti Ferenc szerint az olcsó lengyel importtal nyomja le a hazai kereskedelem az átvételi árakat…
A nagy fejszecsattogás
A rendszerváltást követő almafakivágás főként a szabolcsi ültetvényeket sújtotta. Miután a Szovjetunió szétesésével megszűnt az ottani felvevőpiac is, körülbelül évi 600-700 ezer tonna alma maradt a magyar termelők nyakán. Az összeomlásban szerepet játszott a gazdák, de a termőfák elöregedése, a dinamikus generációváltás hiánya is. A mai, összesen 25 ezer hektáros hazai termőterületből tízezren ma is kifáradt almafákat találni. Nem jártak igazán rosszul azok sem, akik meghagyták elöregedett gyümölcsösüket a kilencvenes évek elején, mert ezekre is éppúgy fel lehetett venni a területalapú támogatásokat, mint az új ültetvényekre. Mai számítások szerint a tízezer almatermelő vállalkozásból 2500-3000 korszerű, ezekben öntözőrendszereket találni, és hálós módszerrel védekeznek a jégkár ellen.
Az étkezési alma importja általában 5 és 15 ezer tonna között mozog, de a nagyon rossz években elérheti a húszezret is. Például a Pink Lady nevű almát nem termesztjük itthon, de alacsony árai miatt a lengyel jonagold és idared az uralkodó külföldi fajta. A korábbi évi fejenkénti 30 kilogrammos fogyasztás jelentősen visszaesett, 12-14 kilogrammra. Két esztendeje, 2019-ben közös kampányt indított az agrártárca, az agrárkamara és a FruitVeb a fogyasztás felfuttatására. A sikert nehezíti, hogy a narancs vagy a banán ára gyakran mélyen az alma ára alá süllyed.
A magyar termés 80 százalékát öt fajta adja. A gála, a golden, a jonagold, az idared és a red delicious. Eredetüket tekintve ezek mind idegen földről származnak. A fennmaradó 20 százaléknyi termés körülbelül húsz fajta között oszlik meg, de ebben a szegmensben is nagyon kevés már a hagyományosan magyar fajta. Apáti Ferenc szerint ennek az az oka, hogy – kevés termésféleségtől eltekintve – Magyarországon 15-20 évvel ezelőtt bizonyos forráselvonások miatt visszaesett, ha éppen le nem állt a növénynemesítési intézetek tevékenysége. Így a magyar fajtákat nem fejlesztették tovább, nem igazították az új követelményekhez, főként nem a már jó ideje tapasztalható klímaváltozáshoz.
A mindenség jelképe
Az alma a kultúrtörténet egyik legősibb, kultúránként eltérő jelentésű szimbóluma. A teremtéstörténetben a viszály forrása: Éva leszakítja a tiltott gyümölcsöt, ezért Ádámmal együtt kiűzetnek az Édenkertből. A hellén mitológiában Erisz, a viszálykodás istennője aranyalmával szított békétlenséget az olümposzi istennők között, ez vezetett a trójai háborúhoz. A magyar kultúrában az aranyalma a siker, a győzelem jelképe, megszerzésével a hős elnyeri a királylány kezét és a koronát. Hasonló módon, már az ókortól hatalmi szimbólumként is ismert. A tökéletesség és a mindenség tárgyiasultságának tekintették egyrészt alakja, másrészt nemes beltartalma miatt. A magyar koronázási ékszereknek is fontos darabja az országalma, először az 1031-ben készült koronázási paláston tűnt fel, ahol a király és a vértanúk is egy gömbölyű tárgyat tartanak a kezükben.
Vita tárgya, hogy fizikai valójában is létezett-e ekkor már az országalma, vagy csak később készítették el, és illesztették a tetejére a kettős keresztet. A feljegyzések szerint az első, valóságosan is létező országalmát 1014-ben ajándékozta VIII. Benedek pápa II. Henriknek, amikor azt német-római császárrá koronázták. Több kutató szerint a magyar országalma már XI. században, Könyves Kálmán uralkodásának idején is létezett, de csak ebben az időben került rá a kettős kereszt és a négyszer vágott címer.
Édes, ízes gyógynövény
Naponta egy alma az orvost távol tartja – szól a régi mondás, amellyel újabban rendelők várójában is találkozni. Hétezerfajta almát ismer a világ, és szinte mindegyikük kiváló élettani hatást gyakorol az emberi szervezetre. Egy közepes alma A-, B- és C-vitamint tartalmaz, tömegének 3,7 százaléka pedig rost, amelynek anyaga pektin. Ez az egyik legegészségesebb vízben oldható rost, kedvezően hat a bélflórára, a vérnyomásra, a koleszterinszintre és szerveztünk anyagcseréjére. Az alma méregtelenítő, tisztító hatású, természetes gyógyszere a köszvénynek. A tapasztalatok szerint ahol sok almát fogyasztanak az emberek, feltűnően alacsony a köszvényes megbetegedések száma. Ráadásul az alma alacsony kalória- és magas rosttartalma miatt nagy mértékben segíti a fogyókúrát, de emellett a fogakat is rendben tartja. Magas vastartalma okán emeli a vér hemoglobinszintjét is, azaz megfelelő gyógyszer a vérszegénységre is. Olasz kutatók vizsgálatai szerint bizonyos daganatos betegségek kialakulásának esélyét is nagyban csökkenti a rendszeres almafogyasztás. Az almaecet gyulladáscsökkentő, valamint baktérium- és vírusölő hatású. Nem véletlen, hogy a történelmi korokban inkább gyógynövénynek, mint gyümölcsnek tartották.
Sütve, főzve, bundában
A gasztronómiában sokféleképpen használhatjuk az almát. Ehetjük elsőként nyersen, ihatjuk préselt levét, csíkozva, kockázva salátákba keverhetjük, például zellerhez, tormához. Süthetünk almás rétest vagy almás pitét, eltehetjük kompótnak, főzhetünk belőle almalekvárt. A főtt húsok kitűnő kísérője az almaszósz, sültek mellé adhatjuk köretnek kíméletesen sütve, zöldfűszerekkel hintve. A felkarikázott, palacsintatésztával bundázott sült alma fahéjas porcukorral közkedvelt csemege. Erjesztve és lepárolva almapálinkát nyerhetünk belőle, az almaborból pedig almaecet lesz, ami többek között az anyagcserét is gyorsítja, így jól kiegészíti a fogyókúrát.
Világhírre jutottak
Magyarország a gyümölcsészetben is a világ élvonalához tartozik. Legnevezetesebb fajtáink a kissé savas húsú batul, a fűszeres ízű egri piros, a zamatos és lédús nyári csíkos borízű, a pikánsan savanykás szentiványi, a zöldessárga húsvéti rozmaring, a jonatán családba tartozó naményi piros.
Pótolhatatlan tájfajták
A Zala megyei Pórszombatban élő Kovács Gyula erdész, pomológus (gyümölcsszakértő) az 1980-as években kezdte gyűjteni, lajstromozni az addigra jórészt elfeledett göcseji tájfajtákat. Akkor még éltek sokan az öregek közül, akik birtokában voltak az ez irányú tudásnak. Munkássága nyomán szökkent szárba Kárpát-medence-szerte Szarvas József Kossuth-díjas színművész névadásával a helyi tájfajták gyűjtését célzó Tündérkert-mozgalom.
– Száz évvel ezelőtt a Kárpát-medencében több ezer különböző régi magyar almafajta volt megtalálható, a Göcsejből kétszáznál többet sikerült megmenteni. A gyepűvidék ugyanis az Óperencián túlról, vagyis nyugat felől érkező veszedelmek kivédésére szolgált, így a történelem viharaiban az itteni emberek sokszor csak gyümölcsöt tudtak termeszteni. Ezt aztán nagy tudatossággal tették, évszázadok tapasztalatai alapján szelektáltak, figyelembe véve az ellenálló képességet, a minél hosszabb érést, a beltartalmat, az eltarthatóságot – mondja Kovács Gyula, hozzátéve, hogy metszés, permetezés nélkül életképesebb a fa, így több száz évig is élhet.
Ennek köszönhetően a Göcsej valaha egyedi pálinkakultúrával és gazdag gasztronómiával rendelkezett. Gönczi Ferenc néprajztudós a XIX. és a XX. század fordulóján még fellelt olyan falvakat e vidéken, melyek lakói szinte kizárólag gyümölcsöt, illetve abból készült ételeket ettek. Erről, valamint az itteni nép sajátos lelki beállítottságáról, társadalmi viszonyairól, hagyományairól, szokásairól, nyelvjárásáról, étkezéséről és gyógymódjairól, a természethez fűződő viszonyáról részletesen beszámolt 1914-ben megjelent, Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése című fő művében.
– A Kárpát-medence gyümölcskultúrájára a második világháború után berendezkedő kommunista diktatúra mérte a legnagyobb csapást – idézi fel Kovács Gyula. A hozzáértő gazdákat, a falvak szellemi elitjét kuláknak bélyegezték, sokukat deportálták, a kolhozosítással kifosztották őket, és a könnyű művelhetőség, valamint a termésmennyiség lett a fő szempont, háttérbe szorítva a minőséget és a sokszínűséget.
A rendszerváltozás újabb csapásnak bizonyult az erdész-pomológus szerint. A hírmondónak maradt gazdálkodókat, a háztájizást ellehetetlenítették, a magyar vidék hagyományai lassan az enyészeté lettek, az évszázadok tudása mára elveszett, ennek híján pedig nincs, aki őrizze a helyi tájfajtákat.
Európa legnagyobb fajtaszámú gyűjteménye kétségkívül a pórszombati. Több mint három és fél ezer régi gyümölcsfajta és azok változatai találhatók meg itt, ebből 1100 almafajta. A családi erőből létrehozott és fenntartott génbankot kutathatóvá akarták tenni például az egyetemek számára. A gyümölcsfák mellett hasonló elkötelezettséggel gyűjtött hagyományos szerszámokat, használati tárgyakat is felvonultató interaktív szabadtéri skanzen felépítése is tervben volt, de Kovács Gyula szándéka elakadt a hivatali bürokrácia útvesztőiben. Ráadásul egy osztrák vadásztársaság 2018-ban a gyümölcsfagyűjtemény húsz százalékát elpusztította, de a kárt nem térítette meg – ha ugyan a régi fajták egy részének letarolása pénzben mérhető. Az erdész-pomológus ezért lezárta a kerteket, és azóta nem fogad látogatót. Oltványokat ugyanakkor továbbra is készít a Kárpát-medencében működő Tündérkertek számára.
A Kovács Gyula által Pórszombatban létrehozott páratlan értéktárat érdemes volna méltó módon felkarolni, hiszen a hagyományosan önellátásra alkalmas tájfajták jelentősége egyre inkább felértékelődik. Nagyüzemi termesztésre persze nem megfelelők, nem is erre valók, ugyanakkor sokkal jobbak, mint a tömegtermesztésben fellelhető gyümölcsök. E fajták gazdag beltartalma annak köszönhető, hogy vadalanyra oltják a fákat, a gyökér így mélyre hatol, és több tápanyagot szív fel. Ezzel a termesztéstechnológiával a fák 200 évig is elélnek, a termésből készül ételek, italok pedig nemcsak rendkívül ízesek, hanem egészségesek is.
Mátyás király almája
Legjelesebb uralkodónk nemcsak az országalmát szerette, magát a gyümölcsöt is. Nagy kedvence a kormos alma, más néven a bőralma volt. Udvara nagy erőfeszítéseket tett, hogy beszerezze és a király asztalára tegye. A bőralma egyes alfajainak cukortartalma a szőlőével vetekedett. A télen érő almafajtákat különösen nagy becsben tartották, akkor voltak a legízletesebbek, amikor kora tavasszal előbújtak a fa alatt az olvadó hó alól.
Gyümölcsök a jövőnek
Tíz hektáron, állományban tartva őriz sok ezer gyümölcsfajtát a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ. A Tápiószelén működő intézménynek otthont adó birtok egykor dr. Szelényi Lajos orvos, könyvtáralapítóé volt, aki 1885-ben végrendeletében az Országos Magyar Gazdasági Egyesületre hagyományozta. 1959-ben dr. Jánossy Andor gazdász, akadémikus kezdeményezésére itt alakult meg az Országos Agrobotanikai Intézet.
2010-ben ennek jogutódjaként jött létre a Növényi Diverzitás Központ, 2019-ben pedig a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, miután a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központot a tápiószelei intézménybe integrálta az Agrárminisztérium.
Az így létrejött génbank ültetvényein másfél hektáron 228 különböző, 2015-ben, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben telepített Kárpát-medencei almafajta található a batultól a húsvéti rozmaringig, a nemes szercsikától a Daru sóváriig, a Parker pepintől, más néven bőralmától a fekete tányéralmáig. Fúrt kút és napelemes öntözőrendszer segíti a termesztést.
– Gyümölcsgyűjteményünkben összesen 1030 tételt, 3424 egyedet őrzünk, ebből 228-féle az alma. Jó része gyűjtött, de vannak tételeink más génbankokból is. Fajtaazonosságukat ismerjük, azonban pontos információt a morfológiai felvételezéssel és a genetikai ujjlenyomattal kaphatunk. A munkatársaink által gyűjtőutak során talált értékes fajtákat a teljes tenyészidőben vizsgáljuk. Tételenként húsz-húsz gyümölcs mennyiségi és minőségi jellemzőit vesszük górcső alá, például a méreteit, fedő- és alapszínét, a csészemélyedés nagyságát. Nézzük az éves vesszők, a levelek paramétereit, továbbá az egyes fajták növekedési erélyét, habitusát. Fotódokumentációt is készítünk pomológiai céllal, laboratóriumunkban pedig a beltartalmi értékek vizsgálata kezdődött meg. Génbankunk adatbázisában 43 gyümölcsgyűjtemény szerepel, melyek az ország más-más pontjain találhatók meg – avat be a részletekbe az intézmény gyümölcstermő növények osztályának vezetője. Gyurkó Adrienntől megtudjuk, nem alaptalan híresztelés általában a gyümölcs, így az alma beltartalmi értékének csökkenése, ám ennek mértéke fajtafüggő, ahogy a termesztéstechnológia és a környezeti tényezők is befolyásolják. Ugyanez igaz a fagy- és szárazságtűrésre és a kártevőkkel, betegségekkel szembeni ellenálló képességre.
– Az általunk őrzött és vizsgált fajták ma már főként csak kiskertekben lelhetők fel – mondja Gyurkó Adrienn.
Az idei esztendő különösen megpróbálta a gyümölcsöt. A tavaszi fagy, a kevés csapadék, a tetű, gomba okozta varasodás egyaránt kihívást jelentett az almásokban. A kártevők ellen permetezéssel, rovarspecifikus feromoncsapdákkal védekeznek, a gyümölcsöt előszeretettel dézsmáló vadat ultrahangos riasztóval igyekeznek távol tartani.
– Az expedíciók során gyűjtött oltó- vagy szemzővesszőket faiskolában szaporítjuk, onnan kerülnek ki intézményünk ültetvényeire – mondja az osztályvezető.
A csemeték igény esetén kiskertekbe is eljutnak. A cél ugyanis az, hogy ezek a régi fajták visszakerüljenek a köztudatba és szélesebb körű termesztésbe.
Ezt előmozdítandó született meg még 2011-ben az úgynevezett gyümölcsészmegállapodás „a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésében való együttműködésről”. Ennek keretében önkormányzati vagy egyházi tulajdonban levő területeken, például templom- vagy iskolakertekben hoztak létre akár csak néhány fából álló gyümölcsöskertet. Némelyikben gyümölcsészszakkör működik, mások szabadtéri óráknak adnak helyet, néhol kis méretű feldolgozóüzem is létesült. Jelenleg már 191 ilyen kiskertben 7775 csemete növekedik országszerte. Ősszel pedig a 200-at is át fogja lépni a számuk.
Uralta a Kárpát-medencét
A batul az az almafajta, amelyet egykor a Kárpát-medence minden részében meg lehetett találni. Erdélyből, a Maros vidékéről terjedt el. Nevét egy XI–XII. századi, bihari településről kapta. A batulnak (másként batur) több alfaja is volt. A közepes nagyságú, kerek mosolygó batul szeptembertől érett. Húsa enyhén savas, ez az alma egyébként a szüret utáni nyár közepéig – tehát majd egy évig – minden különösebb károsodás nélkül elállt. A jonatán megjelenése előtt ez volt a legjelentősebb magyar fajta.
Viharban
Több gond is nyomja a mai magyar almatermesztők vállát. Az egyik a klímaváltozás, amely a gazdálkodók és vállalkozások számára nem újdonság, már tizenöt éve érzékelik egyre erősödő hatásait.
Elsősorban a tavaszi fagyok okoznak jelentős károkat. Még úgy 10-15 évvel ezelőtt is csupán egy-két fagyos áprilisi, ritkábban májusi éjszaka csapott le az ültetvényekre. Számuk azonban napjainkra már legalább tizenötre növekedett. Egy fagyos éjszakát még átvészelhet az almafa, de több egymást követőt már nem. Becslések szerint idén a tavaszi fagyok körülbelül 150 ezer tonnás veszteséget okoztak a hazai almaágazatnak. Tavaly pedig 300 ezret.
Hiányzik a munkaerő is. Felszívta a konjunktúrában levő építőipar vagy más szektorok, márpedig az étkezési almát csak kézzel lehet leszüretelni.
Fontos probléma a gazdálkodók tőkehiánya is, az ültetvények közel fele korszerűtlen. Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában az alma 80 százaléka étkezési, nálunk épp ekkora az arány a léalma javára. Eközben Nyugaton a léalma szedését teljes mértékben gépesítették, Franciaországban például négy ember lát el egy ötvenhektáros léalmagyümölcsöst.
Nagy a léalmatermelők piaci kitettsége. Három éve, 2018-ban a feldolgozók 13 forintért akarták átvenni tőlük a gyümölcs kilóját, noha annak akkori termesztési önköltsége legalább 25-30 forint volt.
Fenyegető réme lett az almatermelőknek az egyre gyakoribb jégeső. Mindenki elismeri, hogy hasznos az országosan kiépített jégkármérséklő rendszer, de az csak 40-70 százalékos hatásfokkal működik, és számos esetben csupán felezi, kisebbíti az alázuhanó jéglabdákat. Ezzel is 300-400 milliárd forintot takarít meg évente az agráriumnak. Az almában azonban az egy centi átmérőjű jégdarab is komoly kárt tud tenni. Ezért a felkészültebb termelők jéghálóval védekeznek a jégeső ellen, csakhogy a hálós rendszer hétmillió forintba kerül hektáronként. Tegyük hozzá, hogy felismerve a gondokat, az agrártárca két éve már jelentősen csökkenteni igyekszik a támogatások adminisztrációját, és egyre nagyobb súlyt fektet a beruházások és a termelési minőség, a technológiai szint támogatására. Általában ugyanis a területalapú és a környezetgazdálkodási támogatások ugyanúgy segítik a hibás termesztést, mint a minőségit. Vagyis a rossz ültetvény hektárjára épp úgy 300-400 ezer forintot lehet kapni évente, mint a jóéra.
További probléma, hogy aki fejleszteni szeretné a szaktudását, hogy felzárkózzon a nemzetközi élvonalhoz, mert nem akar a léalma-, vagyis az alapanyag-termelés mellett leragadni, az ehhez szükséges ismereteket leginkább külföldön, például Németországban, Olaszországban vagy Hollandiában szerezheti meg.
Szűkös a hazai tárolókapacitás is. Igazán korszerű tárolóban évente csak 50 ezer tonna alma tárolására vagyunk képesek, továbbá van még mintegy százezer tonna elavultabb tárolókapacitásunk.
Óvatosan nőtt az ár
Nemzetközi viszonylatban jól áll Magyarország az almatermelés terén, ott van a legjobb húszban. Legnagyobb versenytársa Lengyelország. Ott különös fordulat zajlik, a lengyel agrárium eddig az étkezési alma termesztésére helyezte a hangsúlyt, mondja Cseh Tibor, a Magosz megbízott főtitkára, de most ugyanolyan hangsúlyt helyez az ipari almára. Számításaik szerint ez nagyobb jövedelmet hoz, az olyan nagy, multinacionális üdítőital-gyártó cégek, mint a Rauch, az AustriaJuice vagy a Döhler eddig is Lengyelországból és Északkelet-Magyarországról szerezték be az alapanyagukat, vagyis az ipari almát, illetve az almasűrítményt, hiszen Európában más tájain még mindig az étkezési alma áll a termesztés középpontjában. Az említett cégek most 25-30 forint között veszik át hazánkban az ipari alma kilóját. Cseh Tibor szerint Magyarországon összesen négyezer hektáron folyik kizárólag ipari almatermesztés.
Kevesebb ültetvény, több segítség
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2016-ban még 32 485 hektár volt az almáskertek összterülete Magyarországon, tavaly viszont már csak 25 973 – ez húszszázalékos csökkenés. Ugyanakkor az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint az intenzív, magas színvonalon művelt, professzionális étkezésialma-termő gyümölcsösök nagysága 2017 óta kis mértékben, de növekedett, 5426-ról 5436 hektárra.
A szaktárca a biztonságos termesztés érdekében különböző pályázati jogcímeken támogatja a telepítést, a különböző beruházások, gépek megvásárlását. A Vidékfejlesztési program keretén belül ültetvénytelepítésre igénybe vehető kétféle forrás segítségével 2016 óta közel 900 hektáron telepítettek új almaültetvényt, illetve újították meg a meglévő gyümölcsöst a gazdák, emellett jéghálórendszer, fagykárt megelőző technológia beszerzésére is lehetőség nyílt. Az idei kiírásban eddig 917 hektár almaültetvény telepítésére érkezett támogatási kérelem.
Jó hír, hogy az Európai Bizottság döntése nyomán augusztus eleje óta a tuzséri alma elnevezés uniós oltalmat élvez. Az Agrárminisztérium Földrajzi árujelzők programjának eredményeként így 73-ra emelkedett az uniós oltalom alatt álló magyar agrártermékek száma.
Ami a piaci viszonyokat illeti, a tárca álláspontja szerint a pozíciók erősítésére, a kiszolgáltatottság csökkentésére a termelői összefogás megerősítése a leghatékonyabb mód, amihez minden ösztönzőt és támogatást megadnak. A magyar almatermesztőket segíti a korábbi évek rossz tapasztalatai nyomán 2019-ben az ipari alma felvásárlásakor bevezetett kötelező írásbeli szerződéskötés. Ez egyfelől időben szélesíti az alkuperiódust, másfelől véget vet annak a zsarolásszámba menő gyakorlatnak, amivel sok felvásárló a feldolgozás elodázásával, a szóbeli árígéretekkel, majd az átvételkor ultimátumszerűen közölt úgynevezett napi árral kényszerhelyzetbe hozta a gazdákat. Az írásbeli szerződés elmulasztása esetén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ágazatfelügyeleti bírságot szabhat ki, ennek felső határa az 50 millió forintot is elérheti. Az elmúlt két év ellenőrzéseinek tapasztalata szerint a feldolgozók betartják a játékszabályokat.