A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából „A kommunizmus meg nem született áldozatai” címmel rendezett pódiumbeszélgetés megnyitóján a kormánypárti politikus rámutatott: a XX. században számos tragédia, szerencsétlenség sújtotta a magyar nemzetet, nagyrészt azért, mert nem volt szuverenitása. Birodalmi központokban mondták meg mi történjen vele, ezért kell megbecsülni, hogy „ma mi dönthetünk a sorsunkról”.

Hirdetés

Felidézte: 1945 és 56 között sok száz kivégzés történt politikai okokból és sok tízezren kivándoroltak. 1956 után ismét többszáz halálos ítélet született politikai megrendelésre, és újabb 200 ezer ember hagyta el az országot. A kommunizmusban egész társadalmi csoportok szenvedtek el kifosztást, megaláztatást, üldöztetést. Az abortuszok folytán pedig mintegy 4,4 millió meg nem született élet tehető erre az időszakra, aminek az oka az érték- és közösségellenes szovjet politika volt.

Manapság számos eredményt ér el az ország, a legnagyobb nemzet vagyunk a Kárpát-medencében. Abból merítünk erőt, hogy az élet pártján állunk. Azért vagyunk itt, azért vagyunk erősek, mert támogatjuk a gyermekek születését és a megszületett gyermekeket, akik a jövőt jelentik – hangoztatta Nacsa Lőrinc.

 Hal Melinda klinikai szakpszichológus a pódiumbeszélgetésen rámutatott: a gyermek kulturális, gazdasági érték. Az élet védelme az egyetlen út, hogy fennmaradjon a társadalom, a nemzet és a nemzeti identitás.

Korábban írtuk

Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő a pódiumbeszélgetésen azt emelte ki: a gazdaság is csak akkor tud fennmaradni, ha gyermekek születnek. Az abortusz legalizálására először a Szovjetunióban az 1920-as évek elején került sor, ám az 1930-as években újra jelentősen megszigorították. Magyarországon az abortusz legalizálása éppen 1956. június 4-én, Trianon évfordulóján történt.

Mezey András egyháztörténész a pódiumbeszélgetésen arról beszélt: Magyarországon az 1950-es évek radikális tiltása, a Ratkó-korszak után az abortusz legalizálásával a társadalom „átesett a ló túlsó oldalára”.

1956-ban, majd a kollektivizálással a társadalom gerince roppant meg. Sokan úgy érezték: „ ennek a rendszernek még gyereket szülni se érdemes” – mondta a szakember.