Újabb botrányok a magyar labdarúgásban

Nagy pénz van a magyarországi kis fociban, ezt jelzi, hogy egy újabb üzletember jelent meg a focipályák mentén, Gyárfás Tamás. Az elmúlt hetekben kirobbantott labdarúgóbotrány január 3-án elérte célját. Bozóky Imre megbuktatásával nincs a Magyar Labdarúgó Szövetségnek elnöke, elnöksége, szövetségi kapitánya. Van viszont néhány milliárdos, akik azután jelentek meg, hogy Magyarország egyik legnagyobb esélyese lett a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésének.

A magyar labdarúgás néhány vezetője már évek óta nem a sportág fejlesztéséről, felemeléséről vitatkozik, sokkal inkább kicsinyes hatalmi harcokat vív és a labdarúgást zsákmányszerzésnek tekinti. Ennek egyik legékesebb példája zajlott le napjainkban. Bozóky Imrét, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökét hosszas viták után elmozdították.

Jelenleg se elnöke, se elnöksége nincs az MLSZ-nek. Sőt, a magyar válogatottnak nincs szövetségi kapitánya, hiszen Lothar Matthäus szerződése 2005. december 31-én lejárt. Az a szerződés, amely a magyar labdarúgáson belüli hatalmi harcot gerjesztette. Ebben a küzdelemben vállalt címszerepet Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Liga (MLL) elnöke. Bizonyos időszakokban egyetértés volt, s már-már úgy érezhette a hazai labdarúgó-társadalom, eljött annak az ideje, hogy a magyar foci méltó legyen régi nagy híréhez. Akkor még Kisteleki István is Matthäust méltatta, mondván, ha rajta múlna, négy évre kötne szerződést a német aranylabdással. De nagyot fordult a világ.

Szeptemberben a labdarúgó liga első embere megindította a támadást az MLSZ és Lothar Matthäus ellen. Szeretett volna bepillantást nyerni abba a szerződésbe, amelyet a Derball Kft.-n keresztül a német szakemberrel kötöttek. Bozóky Imre a Derball Kft.-vel aláírt megállapodásról elmondta, az MLSZ szponzori bevételei ennek a szerződésnek köszönhetően az elmúlt két évben 80 millió forintról 140 millióra emelkedtek. A Derball Kft. 30 százalékos jutalékot kapott a szponzori szerződések után.

– Mindenki aláírta volna, és az utódaim is belekényszerülnek majd az ilyen helyzetekbe. Az MLSZ a tavalyi évre összesen nyolcmillió forint támogatást kapott a magyar államtól a működésre, az egymilliárd forint fölötti költségvetés fennmaradó részét a szövetségnek kellett összeszednie – hangsúlyozta Bozóky Imre.

Azonban ekkor már Kisteleki István és a „profi” liga vezetése Bozóky Imre leváltásán dolgozott, félretéve mindent, még azt sem érdekelte őket, hogy ezzel a botránnyal veszélybe kerülhet a 2012-es labdarúgó-Eb rendezés magyar-horvát sikere. Kisteleki többször kijelentette, nem akar MLSZ-elnök lenni. Akkor mi motiválta? Kik állnak mögötte? A magyar labdarúgó-társadalom többsége nem, hiszen a szurkolók szimpátiatüntetést szerveznek Lothar Matthäus mellett. Akkor mi Kisteleki István kirohanásainak célja?

Matthelyzet

Jött egy ember a profi foci világából, aki ráadásul rendkívül sikeres labdarúgó is volt egykor. S ez az ember olyan szemléletet, s olyan munkamódszereket próbált meggyökereztetni Magyarországon, amelyek már több évtizede teljesen elfogadottak a nyugati országok labdarúgásában. Matthäus nagy reményekkel és még nagyobb tervekkel érkezett hazánkba. S ha most elmegy, egy törött bicskát visz majd a zsebében…

Először nem is a játékosok gyorsaságán, robbanékonyságán, technikai felkészültségén akart javítani, hanem a legalapvetőbb dolgon: a hozzáálláson. Több mint 70 játékost próbált ki, de a végére csupán pár ember maradt mellette. Lothar Matthäus úgy tapasztalta, hogy több játékosban is megvan a megfelelő hozzáállás és profi mentalitás, de a klubok fura módon nem kérnek ebből. Sőt ellene dolgoznak. Mint ahogy nem ébresztgetik és fejlesztgetik játékosaikban az olyan pszichikai erényeket sem, mint a küzdeni és győzni akarás, a játék és a közösség – azaz a klubcímer és a nemzeti címer – iránti alázat.

Merőben más világ ez morálisan is, mint amire Matthäus számított. Ugyan mikor fordul elő a Bundesligában, hogy egy játékos baksist fizessen az edzőjének azért, hogy pályára léphessen? Mert ez hazánkban sajnos nem is olyan ritka dolog. Jellemzi a magyar viszonyokat, hogy egy serdülő korú futballistának bírósági pert kellett indítania, hogy klubot válthasson…

Mi vezetett ide? Nyilván ezernyi oka van a magyar labdarúgás gyenge teljesítményének, de az egyik legfontosabb az úgynevezett edzői kartell kialakulása. Évek, évtizedek óta ugyanazok a szakemberek vándorolnak csapatról csapatra, ezzel a magyar foci veszélyesen belterjessé vált, sokszor már nem is a csapatok és sportolók érdekei állnak az első helyen, hanem az edzők kényelme, szakmai eltunyulása. Ha a sportág kudarcairól kérdezik őket, persze készen állnak a válasszal, általában mindent a pénz hiányára, no meg a rendszerváltással megszűnő állami támogatásokra fognak. Csakhogy a cseh, az ukrán, az orosz, a román labdarúgástól is egyik pillanatról a másikra vonták meg a korábbi állami támogatásokat, ma mégis a sportág élvonalába tartoznak ezek a válogatottak. Nálunk tehát nem a pénzhiány okozza a magyar foci súlyos lemaradását, hanem az edzők, vezetők szakmai hiányosságai.

Érdekes, hogy Matthäus megjelenésével azért mégiscsak felszökött a hazai labdarúgók ázsiója. Korábban alig-alig kerestek magyar játékosokat a nyugati klubok, s ha nincs Matthäus, akkor Gera Zoltán, Király Gábor, Huszti Szabolcs, Torghelle Sándor, Juhász Roland még mindig a hazai bajnokságban futballozna. Ami egyébként nagyon jó dolog lenne, ha nemzetközi mércével is mérhető lenne a magyar bajnokság színvonala…

Lothar Matthäus bírálói a milliós fizetésen túl elsősorban azt hányják a szemére, hogy a válogatott ezúttal sem jutott ki a világbajnokságra, holott erre határozott ígéretet tett a német szakember, amikor megkezdte magyarországi tevékenységét. A bírálók elfelejtik azonban, hogy olyasmit kérnek számon Matthäuson, amire egyébként ők sem voltak képesek az elmúlt 20 évben. A magyar válogatott ugyanis utoljára az 1986-os mexikói vb-n vett részt világbajnokságon. Kisteleki István talán éppen azért bátorodott fel ennyire, és indított támadást Matthäus ellen, mert beállt mögé a magyar edzői kartell is…

És eljött a nagy nap: január 3-án délelőtt még úgy tűnt, minden szereplő a magyar labdarúgás ügyét akarja szolgálni. Úgy tűnt, csitulnak a harcok, és mindenki azon fáradozik, hogy a 2012-es Európa-bajnokságot Magyarország és Horvátország rendezze. A megyei labdarúgó-szövetségek elnökei nyilatkozatot adtak ki: „a labdarúgásunk jelenlegi helyzetében, amikor az MLSZ elnöksége működőképességének határán van, minden korábbinál nagyobb szükség van az egyetértésre, a közös fellépésre annak érdekében, hogy az előttünk álló legfontosabb feladatok teljesítése ne szenvedjen csorbát.”

A megyei elnökök nyilatkoztak arról is, hogy: „az OTP-Mol Bozsik Labdarúgó Akadémia folytassa a megkezdett utat, a Sport XXI Program keretében szervezzük az iskolai labdarúgást, válogatott csapataink működését biztosítsuk, sikeresen megrendezzük az UEFA Kongresszust Budapesten, a Horvát Labdarúgó Szövetséggel közösen eredménnyel kecsegtető pályázatot nyújtsunk be a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogának elnyerésére. E feladatoknak, és egyéb itt nem felsorolt kihívásoknak való megfelelés érdekében egységre szólítjuk fel a hazai labdarúgó élet szereplőit. Tevékenységüket, döntéseiket a magyar labdarúgás érdekei határozzák meg.”

Ehhez képest január 3-a délutánjára lemondott tagságáról a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségében Horváth Cs. Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei szövetség elnöke, és Nemes Ferenc Fejér megyei elnök. Távozásukkal a testület létszáma az eredeti fele alá csökkent, így az elnökség megszűnt, akárcsak az elnök, Bozóky Imre mandátuma is. Kisteleki István és a mögötte álló erők megnyerték a csatát.

Mi történt?

Az elmúlt hat évben Bozóky Imre vezetésével visszaállították az eredeti labdarúgó-szövetségi címert, elindították az OTP-Mol Bozsik Akadémiát, amely a magyar foci utánpótlás-nevelés legnagyobb bázisát jelenti. Megalkották a megyei instruktori hálózatot, a Felnőttképzési Intézetet, valamint az UEFA-licences edzőképzést. A Népstadiont Puskás Ferenc Stadionná keresztelték, valamint az Európa-bajnokságra a horvát szövetséggel együtt pályázatot nyújtottak be, amely jelenleg az egyik legesélyesebb jelölt a 2012-es kontinensviadal megrendezésére.

– Emelt fővel távozom. Sajnos a magyar miliő olyan, hogy egy bizonyos ügy támogatottsága általában nem számít, az számít, hogy bizonyos emberek mögött kik állnak – mondta búcsúzó tájékoztatóján Bozóky Imre. Mi történt?

A pénz nagy úr

Valóban csupán a Lothar Matthäus tevékenységét irigykedve figyelő edzői kartell áll Bozóky Imre bukása mögött? Irigy edzők, akiknek nem sikerült olyan tömegeket állítani a magyar labdarúgó-válogatott mögé, mint a német szakembernek?

A történteknek van egy másik olvasata is. Január 3-án délelőtt, amikor még mindenki egyetértett, megszavazták, hogy Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke legyen a 2012-es magyarországi Európa-bajnoki pályázat szervezőbizottságának elnöke. Majd miután ez azt a döntést elfogadták, megbuktatták Bozóky Imrét, akinek jelentős érdemei voltak abban, hogy a magyar pályázat bekerült a legesélyesebb három közé.

Mit keres a markánsan balliberális kötődésű médiamilliárdos Gyárfás – aki már hosszabb ideje az úszószövetség vezetője – a labdarúgás legbelsőbb köreiben? Hogyan helyesebb kérdezni? Mit keres, vagy menynyit keres? Mert még ebben a siralmasan alacsony színvonalú fociban is hatalmas üzlet van. Pláne, ha esélyesek vagyunk egy Európa-bajnokság megrendezésére.

Mekkora összegekről van szó? Amikor Portugália álmodott egy nagyot, és úgy határozott, hogy vendégül látja Európa futballelitjét, hatalmas bevételeket könyvelhetett el. A 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságon a házigazda portugálok a televíziós közvetítésekből 817 millió eurót, azaz kettőszáznégymilliárd forintot kerestek! Annak a tíz százaléka is bőven húszmilliárd forint… Ráadásul az Európai Labdarúgó Szövetség 230 millió eurós nyereséggel számolt, azon túl, hogy a következő kontinenstornára már el is különített további 200 millió eurót.

Lehet, hogy bűnrossz a magyar foci, de van pénz benne. Irtózatosan sok pénz. A szaga messzire száll és nem véletlenül vonz egyre több nagyragadozót. Nem csoda tehát, hogy egyre több kalandor – és tisztesség ne essék szólván – egyre több korrekt üzletember kering lendületes szárnycsapásokkal a magyar a labdarúgás haldokló teteme felett. Európa-bajnokság… az igen! Egy Eb megrendezése és lebonyolítása az évszázad üzlete lehetne – néhány bennfentesnek. Ami pedig Gyárfás Tamást illeti, minden bizonnyal sok focistával beszélgethetett a saját tévéjében. És bizonyára olyan sokat tanult tőlük, hogy most már miért ne vezetné éppen ő az Eb-business csapatát?

A milliárdos haszon alapos reménye, Lothar Matthäus irritálóan szakértő személye, mindez együttesen kellett ahhoz, hogy sikeres hat év után a célegyenesben kilőjék Bozóky Imrét. Mert ha az ő vezetésével rendeznénk Eb-t, akkor hosszú időre bebiztosíthatta volna elnöki pozícióját, és ez úgy tűnik, nem tetszett a hoszszú szárnyú befektetőknek. Bozóky Imre utolsó sajtótájékoztatóján elmondta, emelt fővel távozik, úgy érzi, leszámítva az elmúlt heteket, hogy az ő elnöksége a futballról szólt.

Lothar Matthäusról szólván kijelentette:

– A magyar futballnak szüksége van olyan hatásokra, amelyek által a mentalitás változik ebben a közegben. A visszajelzések arra utalnak, hogy ez a változás bekövetkezett. Én most is azt mondom, hogy Matthäusra szükség lenne.

A menesztett MLSZ-elnök kijelentette, ha ma kellene döntenie, ugyanígy tenne, mert minden más híreszteléssel szemben a magyar labdarúgás pénzügyileg és mentálisan is sokat nyert az elmúlt két évben. Így érzik ezt a szurkolók is, ám az ő véleményük számít a legkevésbé, ezért január 21-én a Puskás Stadionnál tüntetnek Lothar Matthäus maradása mellett.

Látványos foci helyett több mint húsz éve csupán látványos veszekedések jellemzik a magyar labdarúgást. Az 1953-as Aranycsapattól az 1986-os mexikói búcsúig szól a magyar foci története. Húsz év telt el, húsz éve sehol semmi. Pedig azóta nem sokat változott a játékszabály, legfeljebb 1953-hoz képest a labda gömbölyűbb egy kicsit. A mai magyar fiatalok semmivel sem tehetségtelenebbek, mint angol, brazil, olasz társaik, a világ azonban mégis elszaladt mellettünk. De ez nem a fiatalokon múlik, hanem azon, hogy a magyar labdarúgásban mindig minden változik, és a vezetők mindig más irányba indulnak el. De az első kanyarnál senki sem jut tovább.

G. Kurucz Péter