Fotó: MTI Fotó: Komka Péter
Molnár Imre történész beszédet mond Esterházy János emléktáblájának avatási ünnepségén a nemzeti összetartozás napján
Hirdetés

A 2021-es dupla évforduló alkalmából mind a négy visegrádi országban tartanak szentmiséket és megemlékezéseket a mártír politikus Esterházy János tiszteletére, akinek boldoggá avatási eljárása 2019 márciusában kezdődött meg a krakkói főegyházmegyében. Az emlékév mottója, Esterházy János visegrádi küldetése – négy nemzet egy lélekben – nem is lehetne találóbb, a XX. század első felében, a trianoni súlyos trauma után ugyanis nagyon kevés olyan államférfi akadt, aki úgy képviselte a magyarság érdekeit, hogy közben kiállt Közép-Európa népeinek összefogásáért is.

„Közép-Európa legbecsületesebb politikusa”

Az első világháborút lezáró békediktátum következtében a történelmi Magyarország északi területe több mint egymillió magyarral Csehszlovákia része lett. A magyar–lengyel származású gróf Esterházy János nyitraújlaki birtokán élte át a cseh csapatok bevonulását, és bár Trianon után birtokainak kilencven százalékát elvették, mégis szülőföldjén maradt. Gondolkodásának és tevékenységének középpontjába ekkor került a felvidéki magyarság megmaradásának ügye, illetve ennek mindenáron való elősegítése. Már nagyon fiatalon kitűnt közvetlenségével és lengyel édesanyjától örökölt szociális érzékenységével: soha nem engedte például, hogy grófnak szólítsák, az 1933-as kárpátaljai árvíz károsultjainak országos gyűjtést indított, és nehéz sorsú gyermekek továbbtanulását is támogatta.

A szlovákiai magyar politikai életbe a húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Párt (OKSZP) tagjaként kapcsolódott be, amelynek 1932-ben az elnöke lett. Közéleti tevékenységét, párttársaiéhoz hasonlóan, a csehszlovák hatóságok már a kezdetektől gyanakodva figyelték, bírságokkal, házkutatásokkal félemlítették meg, „államellenes izgatásért” pedig kétszer is börtönbüntetésre ítélték, miközben csak az elszegényedés nyilvánvaló tényére hívta fel a figyelmet beszédeiben. Az 1935-ös parlamenti választásokon Kassa képviseletében lett a prágai nemzetgyűlés tagja, ahol aktívan bírálta az állam kisebbségellenes politikai gyakorlatát. Ennek ellenére Beneš elnök felajánlott neki egy tárca nélküli miniszteri posztot. Azzal hárította el, hogy ahhoz a kormánynak előbb ki kell érdemelnie a magyar kisebbség bizalmát. Egy évvel később megválasztották az OKSZP és a Magyar Nemzeti Párt egyesüléséből létrejött Magyar Párt (MP) ügyvezető elnökének.

– Esterházy ideológiája és a politikai tevékenysége három alappillérre épült: a magyar nemzeti eszmére, a keresztény felfogásra és a szociális igazságra – mondja Molnár Imre történész, Esterházy János életművének legjelesebb kutatója, a mártír politikus boldoggá avatási perét előkészítő történészbizottság tagja. Szerinte a politikust mindig a keresztény hite vezérelte, és a meggyőződés, hogy a térségben élő népeknek, így a lengyeleknek, cseheknek, a szlovákoknak és a magyaroknak össze kell fogniuk, hiszen csak így tudnak ellenállni a hol keletről, hol nyugatról érkező veszedelemnek. A közép-európai sorsközösség, testvériség és egymásrautaltság gondolata különösképp aktuális volt a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió szorításában, a négy nemzetet összekötő kapocs pedig egyértelműen a kereszténység.

Korábban írtuk


– Esterházy célja az volt, hogy érvényt szerezzen mindannak, amit a Versailles környéki békeszerződések a nemzeti kisebbségeknek jogilag garantáltak. Ezért éppúgy kiállt a csehszlovákiai magyarokért, mint a magyarországi szlovákokért. Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezért is nevezte őt Közép-Európa legbecsületesebb politikusának – teszi hozzá Molnár Imre.

„A mi jelünk a kereszt”

A Csehszlovákia déli határait, így a Felvidék déli részének visszacsatolását megállapító I. bécsi döntés után a magyar parlamentben felsőházi tagság és tárca nélküli miniszteri poszt várt Esterházy Jánosra, ám ő Kassa átadásakor bejelentette, Szlovákiában marad, hogy az ott rekedt hetvenezer magyart segítse. A más nemzetek iránti örök szolidaritását bizonyítja, hogy ekkortájt elhangzott beszédében nyilvánosan kérte Horthy kormányzótól, tartsák tiszteletben a Magyarországhoz került szlovákok jogait. Úgy, ahogy elvárták az akkori Csehszlovákiától is fordítva. Az önállósodott Szlovákia parlamentjébe végül a Magyar Párt egyedüli képviselőjeként került be. Itt is mindig szót emelt a magyarok védelmében, a Tiso-féle szlovák állam diktatórikus politikai körülményei között pedig nagy kitartással szervezte meg a magyar néptöredék saját hagyományaira épülő közösségi életét: mecénásként többek között könyvkiadót alapított, kulturális egyesületeket szervezett újjá, a szegények számára létrehozta a Szlovákiai Magyar Házak hálózatát. Elindította az úgynevezett Magyar család programot is, melynek révén vallási, világnézeti és politikai hovatartozáson felülemelkedő közösséggé szervezte a Magyar Pártot, amiben így helyet kaphattak üldözött szlovákok, németek és zsidók is. Amikor 1939-ben Szlovákia megtámadta Lengyelországot, Esterházy és pártja részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében, a szlovák hatóságok emiatt rendőri felügyelet alá helyezték.

– Képviselői igazolványával „visszaélve” menekülteket hozott ki a börtönből, és segített nekik Magyarországra jutni, számos lengyel katonatisztet pedig feleségének budapesti házában bújtattak. Ha kiderült volna, hogy Esterházy maga csempészte át a lengyel hadügyminisztert, Kazimierz Sosnkowski tábornokot Lengyelországból Budapestre, a szlovák rögtönítélő bíróság azonnal kivégezte volna, hisz Szlovákia hadban állt Lengyelországgal. Ezért tehát nem túlzás azt mondani, hogy az életét tette kockára mások megsegítéséért – szögezi le Molnár Imre.

Áttételesen ezt tette akkor is, amikor hivatalos nyilatkozataiban „A mi jelünk a kereszt” jelszóval fejezte ki meggyőződését az evangéliumot tagadó náci és kommunista ideológiával szemben. Amikor 1942 májusában a szlovák parlament elé került a helyi zsidóság Németországba való deportálását lehetővé tevő törvényjavaslat, a kereszténység alapértékeire és katolikus hitére hivatkozva a jelen levő képviselők közül egyetlenként nem szavazta meg az általa istentelennek és embertelennek nevezett törvényt. Sőt, még ennél is tovább ment: az újlaki családi birtokon közmunkára alkalmazta zsidó honfitársait, hogy megvédje őket a kitoloncolástól, jóléti juttatásokat fizetett nekik, hamis dokumentumokkal látta el őket, és megszervezte menekülésüket a szabad országokba.

Fotó: Magyar Kurír
Marek Jędraszewski, a Krakkói Főegyházmegye érseke 2018. december 12-én nevezte ki Paweł Cebula minoritát (jobbra) Esterházy János boldoggá avatási perének posztulátorává

Jutalom: tíz év Szibéria

– Nemcsak hogy zsidók százait segítette Magyarországra, de igyekezett munkát, lakhatást is szerezni nekik. Olyan történetekről is tudunk, miszerint elintézte zsidó fiatalok magyarországi egyetemre való bejutását, ami a zsidótörvények idején igencsak nagy segítség volt – ecseteli Esterházy János páratlan embermentő tevékenységét Molnár Imre. Aminek jutalma az volt, hogy a németek többször átkutatták a gróf nyitraújlaki kastélyát, majd 1943-ban felfüggesztették a képviselői mentelmi jogát, és államellenes cselekedet miatt büntetőeljárást indítottak ellene. Az indokolás szerint utóbbihoz elegendő, hogy az év augusztus 22-én Poprádon egy vonat késése miatt felháborodásában – magyarul! – azt találta mondani: „Mi ez, kérem, egy közönséges harmadosztályú kocsi, s még erre mondják, hogy Tátra-expressz. Ez egy közönséges svindli, mint minden ebben az országban.” 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok is letartóztatták és halálosan megfenyegették, mivel élesen bírálta őket, és nem volt hajlandó szlovákiai pártját nyilas párttá átszervezni, majd háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo szintén hajtóvadászatot indított ellene. A háború utolsó időszakát bujkálva vészelte át, és bár lett volna lehetősége elmenekülni, mégis Pozsonyban maradt.

A háború végén a nyitraújlaki Esterházy-kastélyt feldúlták, kirabolták és államosították, a politikust pedig néhány napra letartóztatták a Pozsonyba bevonuló szovjetek. Ezután kereste meg Gustáv Husák kommunista belügyi megbízottat, hogy tárgyaljon és tiltakozzon a megalakult csehszlovák kormányzat készülő, a magyarok és a németek kollektív bűnösségét rögzítő jogfosztó intézkedései ellen. Husák azonban támogatás helyett szintén letartóztatta, és átadta a szovjet titkosszolgálatnak, az NKVD-nek. 1945 júliusában több társával együtt egy moszkvai börtönbe hurcolták, ahol előbb megkínozták, majd koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkatáborra ítélték. Az embertelen körülmények közepette súlyos tüdőbeteg lett, és életveszélyes állapotba került.

„Átnevelése nem érte el a célját”

– Miközben Esterházy a Gulagon küzdött az életéért, Csehszlovákiában hazaárulás és a fasizmus kiszolgálásának abszurd vádjával kötél általi halálra ítélték. A végrehajtásra a Szovjetunió 1949 áprilisában átadta a csehszlovák belügyi szerveknek, ám az akasztást a család és a barátok közbenjárására felfüggesztették. A köztársasági elnök végül „kegyelemből” életfogytiglani börtönbüntetésre, vagyis lassú kínhalálra változtatta az ítéletet – így Molnár Imre. Esterházy nagyságát bizonyítja, hogy amikor súlyos betegen a pozsonyi járványkórház fertőzőosztályára került, hozzátartozói, ismerősei felajánlották neki a szökés lehetőségét (ráadásul egy félhivatalos jelzés alapján a határon át való nyugatra juttatását hallgatólagosan a szlovák hatóságok is tudomásul vették volna), ám ő ismét elhárította a távozás lehetőségét. Tette ezt annak ellenére, hogy a hosszú börtönévek alatt családja is szétszóródott, csupán egyetlen húga, Mária tarthatta vele, főleg rendszertelen levelek útján, a kapcsolatot. Rendszeres amnesztiakérvényekkel próbálkozott ugyan, de ezeket rendre azzal az indokkal utasították el, hogy „átnevelése nem érte el célját”, ugyanis ragaszkodott „régi megrögzött elképzelései­hez”, azaz a vallásához. Egészségi állapota végül 1956-ban, a magyar forradalom leverésének híre után fokozatosan romlott. Utolsó kérését, hogy szállítsák a nyitrai börtönbe, mert a szülőföldjén akar meghalni, visszautasították. Esterházy János tizenkét évi földi szenvedése 1957. március 8-án, 56 éves korában, a morvaországi Mírov börtönében ért véget – földi maradványainak kiadását és így méltó eltemetését természetesen megtagadták a családtól.

Isten hűséges szolgája

Az utókor által Isten szolgájaként említett mártír gróf rehabilitációjára sok évtizedet kellett várni, boldoggá avatási folyamata pedig 2019 márciusában kezdődött a krakkói egyházmegyében. Boldoggá és szentté olyan ember lehet, aki vagy hitvalló, azaz hősies fokon gyakorolta az erényeket, vagy pedig vértanú, azaz életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről. Azon túl, hogy Esterházy János politikusi hivatását a szociális elveket lefektető Rerum novarum pápai enciklika alapjaira építve teljesítette, Istenhez való hűségét is számtalanszor bizonyította.

– A második világháború vége felé a szovjet hadsereg közeledtére nem menekült Nyugatra, pedig nemegyszer lett volna rá lehetősége, ahogyan a pozsonyi járványkórházból való szökésre is, ám húgának írt börtönleveleiből egyértelműen kiderül, hogy tudatosan ajánlotta fel magát áldozatul Istennek. Azt akarta, hogy Isten akarata valósuljon meg benne, a népében és az ellenségeiben. Utóbbiakat nemcsak hogy nem gyűlölte, de imádkozott is üldözőiért. Ellenségszeretete a legerősebb jele annak, hogy Krisztus híve, tanítványa volt – veszi át a szót Paweł Cebula minorita szerzetes, Esterházy János boldoggá avatási eljárásának posztulátora. Rögtön egy példát is mond arról, milyen megnyugvó lélekkel fogadta a próbatételeket a mártír politikus, aki így írt testvérének a pozsonyi járványkórházból: „A háború vége felé […] kezdtem imádkozni azért, hogy a Jóisten engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy Őt megtisztulva követhessem. És mivel ezt kértem, ezért imádkoztam, mikor az oroszok elszállítottak, és aztán később is, teljesen nyugodt voltam, és – mikor már úgy éreztem, hogy helyzetem nagyon nehéz – egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy nem szabad kétségbeesni, hanem örülni kell, mert az Úr Jézus meghallgatta kérésemet.” És nemcsak hogy ő maga nem esett kétségbe soha, de erős hitével tartotta a lelket rabtársaiban is előbb a Gulagon, majd a csehszlovák kommunista börtönökben. Szabaduló fogolytársai mesélték, hogy Esterházy ha tehette, segédkezett vagy ministrált, amikor az ott fogva tartott papok titokban misét celebráltak a bebörtönzötteknek. Akik ismerték, mind úgy nyilatkoztak, hogy a szentség hírében hunyt el.

– Sanyargattatása és mártírhalála még ha nem is közvetlen módon, de egyértelműen a Krisztusba vetett hitét soha meg nem tagadó tettei, gondolkodása miatt történt – szögezi le Paweł atya. Az Esterházy-emlékévvel emellett arra is szeretnék felhívni a figyelmünket, hogy Esterházy János szolgálata és mártíromsága ma is lelki iránytű lehet a magyarság és minden nemzet számára.