Nem csak az övék a kultúra

– Nekünk azt tanították, első a gazdaság!

– Hosszú a marxizmus árnyéka, ráadásul rokona a neoliberális kapitalizmusnak, mindkettő anyagelvű, képesek is együtt dolgozni. Márpedig a Biblia is arról ír, hogy az Ige lesz testté, és nem fordítva. Egyébként is, kultúra alatt a legtágasabb szellemi horizontot kell érteni, az ugyanis nemcsak a könyvkiadást és a táncházmozgalmat jelenti, hanem beletartozik a szimbólumoktól a férfi-nő kapcsolatig minden. Kulcsa pedig nem más, mint a nyelv. Mert mi is lehetne kulturálisan gazdagabb értelmű ennél?

– Nap nap után győzködnek bennünket arról, hogy véget ért a történelem, véget ért a politika, kössünk egyezséget, Békés Márton szerint viszont tartani kell a frontokat, mert háború van. Nem a kultúrák között, hanem a kultúráért!

– Elérkezett a „történelem vége”, kihaltak az ideológiák – ez az altatás módszere, ami azt mondja, hogy nincs itt semmi látni­való, kedves jobboldaliak, menjetek szépen haza. A másik módszer épp az ellenkezője: bejelentik, hogy éles kultúrharc zajlik. Ez már inkább igaz, csakhogy ezt meg éppen ellenünk vívják! Itthon száz éve támadja a progresszió a konzervativizmust. Lukács György 1919-es közoktatásügyi népbiztossága óta küzdenek a kultúra teljes birtokbavételéért. Ez a harc egyszer a politika megkerüléséért, máskor felülírásáért, van, hogy a változások előkészítéséért, olykor meg az eredményeinek a megőrzéséért folyik. Aktuális példái az MTA, a CEU és az SZFE körüli katlancsaták. Szeretnék, ha a kultúra definiálása, a nyelv uralása, a gondolatok meghatározása a balliberális oldal kizárólagos hitbizománya lenne, pontosabban maradna. Az elmúlt tíz év történései pontosan azért váltottak ki hatalmas felháborodást belőlük, mert kiderült, hogy a kultúra nem csak az övék. A jobboldal komolyan veszi és kezdi belakni a kulturális teret.

– Furcsa, hogy Ön az olasz Gramscit állítja a jobboldali törekvések szellemi hátterébe. No de Gramsci marxista gondolkodó volt!

– Ő mondta, hogy a kulturális hegemónia megteremtése a legfontosabb. Szerinte lassú áthatással, ideológiai munkával kell a kultúra terepét – benne a szimbólumteremtéssel és tudástermeléssel – átvenni. Ha ugyanis ez sikerül, akkor a kultúra területén megszerzett többség egy idő után politikai többséggé válik. Azt is írta, hogy a katolikus egyház volt ennek az atyamestere, amely a kongregációkon, plébániákon, szerzetesrendeken keresztül áthatotta az olasz nép egészét a maga vallásos fogalomkészletével, és később a polgári pártok ezen a szemantikai mezőn erősítették meg hatalmukat. Szeretném, ha a Gramsci által eldobott bumeráng a kezükbe repülne vissza. Gramsci egyébként antisztálinista volt, baloldaliként is „népi-nemzeti” értelmiséginek vallotta magát, pályája végére szerintem szakított a materializmussal is.

– Harcoljunk! Ezt üzeni ön a kötetében. De ahogy Eötvös József is írta, a modernisták mindig aktívabbak…

– Ez régi probléma, valóban. Vegyük tudomásul, hogy nem Nagy-Britanniában élünk, nem vagyunk angolok, akiknél 1688-tól a brexitig nem történt semmi szerkezetátalakító fordulat. Ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy a britek helyzetébe álmodjuk magunkat. A mi történelmi tapasztalatunk eltér az angolszászokétól, nekünk magyar konzervativizmust kell csinálnunk, ez pedig a világnak ezen a tájékán, ahol élünk, aktív magatartást követel. Orbán Viktorban például megvan ez a kezdeményezőkészség, a jó értelemben vett csibészség, vagányság. De egyébként is elolvadt mára a „régi, boldog Albion” képe, sőt, a Nyugat sem példa többé. Ha van minta, akkor mi magunk vagyunk azok.

– Mit jelent az a Békés Márton-i kifejezés, hogy „jobboldali paralízis”?

– Ezzel kapcsolatban az elgyámoltalanodott nyugati verzióra utaltam, amelynek hű lenyomata az a politika, amit az Európai Néppárt folytat. Mára értékrendjét tekintve sem nem európai, sem nem néppárti, azaz nem kereszténydemokrata. Most szorította ki legerősebb, kormányon levő tagját. Miközben világjárvány van, az EPP-nek a Fidesz a legnagyobb problémája! A Soros-frakciók üres dióhéjként fogják szétzúzni Weber pártját, ugyanis feladta értékrendje magját. Láthatjuk, hogy azok a nyugati mozgalmak, amelyek említésre méltók, bennünket követnek, Salviniéra és Trumpéra utalok. A magyar jobboldalnak igen nagy tehát a felelőssége.

– A nyelv a harc első számú csatatere? Sajnos a hazai jobboldal is az ellenség nyelvén beszél, az ő fogalomrendszerét használja, ami már eleve fél vereség…

– Ez valóban gond, ám rendkívül sokat fejlődtünk. Ne felejtsük el, hogy 1945 és 2010 között a progresszív oldal, benne kommunistákkal, szocialistákkal, liberálisokkal, a nyelven keresztül lehetetlenítette el a konzervatív ügy megszületését. Amikor a konzervatívok saját nyelvet kezdtek beszélni, például Soros Györgyöt spekulánsnak és nem filantrópnak nevezték, határvédő kerítést mondtak szárnyas kapu helyett, migrációs krízist emlegettek, nem pedig menekültügyet, akkor az emberek hétköznapi tapasztalatát fejezték ki. Mi azt mondjuk: nekünk Magyarország az első, a balliberálisok viszont valamiféle „kompetitív autoriter rezsimet” emlegetnek. A jobboldal a valóság nyelvét beszéli, és ha ez így marad, akkor megnyerheti a kulturális összecsapás első félidejét.

– Megnyerhetjük?! Cohn-Bendit pont azt mondta 68 negyvenedik évfordulóján, hogy övék a totális győzelem…

– Beépültek az intézményekbe, átformálták őket, egyetemi tanárként tértek vissza 1968-as diáklázadásuk színhelyére. Mára Németországban a jog területét, Franciaországban a médiát, az Egyesült Államokban a nagyvállalati vezetést gyarmatosították, Skandináviában befolyásuk alá vonták az egyházat is. Steve Jobs például egy kaliforniai hippikommunából indult, és cége, az Apple ma a Szilícium-völgy meghatározó vállalata. A hatvannyolcasok és örököseik már nem az egyetemi tantervet írják át, azzal végeztek, hanem az ember biológiai természetét akarják felülírni. Elmennek a falig.

– Mi lehet a céljuk?

– A reneszánsz kori humanizmus óta ugyanaz, csak már összehasonlíthatatlanul fejlettebb eszközökkel: az ember átalakítása olyan lénnyé, ami nincs alávetve a természet – Isten által teremtett – törvényeinek, nem korlátozza semmi. Halhatatlan, képes megváltoztatni a nemét, a tudatát. Ez már egy poszthumán világ, amelyet Molnár Tamás filozófus jósolt meg a technika ugrásszerű fejlődése okán. Mindez egyben a kultúra végső horizontja is, hiszen ennek fő kérdése az, hogy mi az ember. Ma még a globalizmus és a szuverenizmus harcában fejezhető ki a szembenállás lényege, holnap már abban, hogy az ember része vagy parancsolója-e a természetnek.

– Veszélyes kísérlet. Mert a természet már sokszor megmutatta a maga erejét és intelligenciáját…

– Vissza fog vágni. A jobboldalnak folytat­nia kell a harcot, amihez az amerikai konzervatív fenegyerek, Willmoore Kendall receptet is adott. Azt mondja, először is ismerjék fel egymást a konzervatívok. Aztán értsék meg közös küzdelmük végső célját. És segítsék a konzervatívok a másik küzdelmét, ezek a helyi harcok ugyanis egyetlen fronttá állnak össze. Végül pedig a szellem emberei támogassák a cselekvés embereit. Röviden: ne legyen finnyás a konzervatív értelmiség egy nemzeti kormány támogatásában. Tessék odaállni mellé!

(A kötet a Gerillaháború és a Fordul a szél című művekkel alkot jobboldali trilógiát.)