Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

– Végéhez közeledik az a ciklus, amelyben már nem ön vezette a fővárost. Mit lát, milyen állapotban van ma Budapest?

– Erről nem könnyű beszélnem. Engem minden ehhez a városhoz köt, abban az illúzióban élek, hogy elég jól ismerem. Nem Újpesten keresem Csepelt, mint Karácsony Gergely, és nem Káposztásmegyeren Békásmegyert, mint anno Demszky Gábor. Tizenhat éven át voltam Óbudán polgármester, közel egy évtizedig főpolgármester. Nem az én dolgom értékítéletet mondani, mert nem az én számból hangzik a legjobban. De azt érzékelem, hogy a város anarchikusabb, szervezetlenebb és rendezetlenebb lett. Még ennél is feltűnőbb, hogy a Karácsony Gergely-féle kommunikációnak egyre kevesebb köze van a valósághoz. Általában is az a tapasztalatom, hogy a kommunikáció és a valóság egyre inkább eltávolodik egymástól. Mondhatni, világjelenség, legalábbis a nyugati világban. Ezt szélsőliberális körök az utóbbi időben nem is igen titkolják. A főpolgármester úr magyarázkodása valamennyi problémás ügy esetében, amiben ő maga is részes, egy vicc: valakire ijedten rámutat, megállapítja, hogy tíz esetből tizedszer is félrevezették, majd eliszkol.

– Hogy látja ma, sorsszerű volt öt éve a baloldali fordulat?

– 2019. október 13-ig az európai fővárosok közül összesen kettőben volt jobboldali főpolgármester: Madridban és Budapesten. Ma már – tudomásom szerint – csak Madridban van. Nyolcvan év alatt én voltam Budapesten az egyetlen jobboldali városvezető. Ez a két ciklus a miniszterelnök úr szavaival szólva kegyelmi időszak volt, de a 2019-es budapesti kampányról nem akarok beszélni. 2010 és 2019 között együttműködés volt a kormány és a főváros vezetése között. Voltak viták, de az együttműködésnek kézzelfogható eredményei lettek. Ezek az építmények itt maradnak, a távoli jövőben is a város javát szolgálva.

– És azóta?

– 2019 óta alig volt ilyen, mert ami megvalósult, az is vagy áthúzódó beruházás volt, ami még az előző ciklusban kezdődött, vagy értelmetlen, mint a sárga vonalak meg a méhlegelők. 2019 és 2024 között nem zajlott tényleges együttműködés a főváros és a kormány között. A főváros nem is akarta. Az általam kiharcolt Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa a mi időnkben nagyon jól működött, majd leállt, és évek óta már csak formálisan létezik. A jelenlegi városvezetés hisztérikusan működött.

– Mennyire átlátható a gazdálkodásuk?

– Soha valós, pontos számokat a főváros költségvetéséről nem mondtak. Megjósolható, hogy újra terítékre kerül majd, mennyi pénz maradt a kasszában. Azt fogják mondani, hogy ott volt, de nem használhatták. Úgy számolnak majd, hogy a fel nem használt fejlesztési hiteleket is levonják a maradványból, pedig azt felhasználhatták. Másrészt várhatóan azt a trükköt alkalmazzák, hogy a költségvetésbe formálisan, politikai alku részeként bekerülő, de előre tudhatóan meg nem valósuló tételeket is kötelezettségvállalásnak fogják tekinteni.

Korábban írtuk

– Számháború lesz?

– Arra lehet számítani. De még egyszer mondom, mert ténykérdés, hogy a 200 milliárd ott volt a kasszában, és ennek az összegnek egy jelentős része szabad felhasználású volt. A Lánchidat például késedelem nélkül legalább háromszor fel lehetett volna belőle újítani. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert mi valóban nagyon nagy adóssággal vettük át a várost. A városházi adósság nagy részét 2013-ban átvállalta az állam, 2015-ben pedig átvette a BKV adósságállományának maradékát is, addig mi fizettük. Ezzel a kormány sokat segített a fővároson, de mi is hozzátettük a magunkét. 2010-ben a BKV 78 milliárd forinttal volt eladósodva. A mi időnkben 2011-től a BKV nem vett fel működési hitelt: egyetlen fillér működési hiány nélkül adtuk át a céget. Az elmúlt öt évben viszont ismét működési problémák keletkeztek, és nem is csak a BKV-nál. A törvény úgy rendelkezik, hogy önként vállalt feladatokat csak akkor lehet finanszírozni, ha a működés biztosítva van. Azt eddig még senki nem nézte meg, hogy mennyit költöttek önként vállalt feladatokra úgy, hogy a működés finanszírozása nem volt biztosítva. Ez önmagában törvénysértés.

Fotó: Demokrata/Vogt Gergely

– Az ön idejében világos volt a definíció: Budapest a nemzet fővárosa. Ön nevezte így először, és Budapest mind szellemi-kulturális, mind strukturális értelemben valóban a nemzet fővárosa volt. Most hogy látja?

– Magyarországon Budapest az egyetlen igazi nagyváros. A Trianon előtti nagyvárosi koszorú, Nagyvárad, Kassa, illetve Pozsony szerepét a Trianon utáni Magyarország nagyvárosai, Debrecen, Miskolc vagy Győr nem tudták átvenni. Budapest a mai vidék nagyvárosaitól abban is különbözik, hogy nincs lehetősége egységes várossá válni. Ennek a városnak alapvetően rossz a közigazgatási struktúrája.

– Ezt hogy érti?

– Olyan sem a tanácsrendszer idején, de a háború előtt sem volt, hogy a városrészek kvázi egyenrangúak legyenek a fővárossal. Azelőtt a kerületek alá voltak rendelve a fővárosnak. Persze mondhatják, hogy amikor tizenhat évig Tarlós kerületi polgármester volt, akkor megfelelt neki, amikor főpolgármester lett, akkor már nem felelt meg. De ez így nem igaz, már korábban, a harmadik, negyedik kerületi ciklusomban is többször mondtam hasonlókat. Sehol Európában nem működik ez a modell. Londonban próbálkoztak hasonlóval, de ott is hamar visszarendezték, mert nem vált be.

– Mi a baj vele?

– Az akaratok, felfogások széttartóak, a pénzek forgácsolódnak, a szabályok egy része eltérő. A kerületi polgármestereknek érthetően a saját kerületük a legfontosabb, az újraválasztás szempontjai gyakran megelőzik a főváros érdekeit. Mintha egy erős, egységes, jól megfinanszírozott főváros egy közvetlenül választott, legitim főpolgármesterrel politikailag nem volna kívánatos. Ez a modell van érvényben 1990 óta egyfolytában. Van másik észrevételem is…

– Elárulná?

– A tízezer lakos alatti települések vezetőjét nem nevezném polgármesternek.

– Hanem?

– Elöljárónak nevezném, így hívták a háború előtt is, nem szégyen ez a fogalom. Nem arányos, hogy egy ötszáz lakosú település vezetője és Debrecen első embere is ugyanúgy polgármester. Most végre azt is kimondom, hogy a huszonötezres lélekszám feletti településeken nem engedném meg, hogy valaki egyetemi vagy főiskolai diploma nélkül polgármester legyen. Ma már ezt egy üzemegység-vezetőtől is megkívánják.

– Mennyiben függ össze a főváros közigazgatási struktúrája azzal, hogy a városvezetés alá van rendelve a politikai szempontoknak?

– Nem alárendelve van, hanem bizonyos értelemben kiszolgáltatva. A főpolgármesternek egyfelől jelentős a szuverenitása, másfelől a forrásmegosztás és a törvényalkotás révén mégis kiszolgáltatott. Ebből következik, hogy ha a főváros vezetése képes és hajlandó együttműködni a kormánnyal, akkor van fejlődés, de ha bármelyik fél miatt ez akadozik, akkor kedvezőtlen helyzet áll elő.

– Ezt látjuk ma. Az együttműködés hiányának többnyire a fővárosiak a kárvallottjai.

– A kormány tud adni Budapestnek a városvezetés nélkül is. Más kérdés, ha a megvalósulás esélyét a városvezetés nyilvánvaló politikai indítékkal nap nap után rongálja, az nem javítja az együttműködést. Példa erre az Atlétikai Stadion, aminek felépülése óta a csodájára járnak.

– Mennyire transzparens a főváros pénzügyi helyzete?

– Ötödik éve nem vagyok ott, de azt biztosan tudom, hogy a városvezetéstől a főváros pénzügyi helyzetéről jó négy év alatt ugyanazokat a számokat még nem hallottam.

– Milyen típusú városvezetőre lenne szüksége ma Budapestnek?

– Nehezen dolgoztam fel a 2019-es választás körül történteket, de legalább annyira igaz, hogy nem tudnának annyit fizetni, hogy visszamenjek a napi politikába. Ezért érdek nélkül beszélek arról, hogy milyen tulajdonságai kell hogy legyenek egy alkalmas főpolgármesternek. Nem állítom, hogy én valamennyinek birtokában voltam. Először is nem szabad egyetlen valamiben zseninek lennie, az összes többire viszont üveges szemekkel tekintenie. Mindenhez kell értenie, az átlagnál valamivel többet, de minimum a megértés szintjéig. Kellenek jó ösztönök, bizonyos rutin is, kialakult világlátás, határozottság. A bátorság, ahogy sokan értelmezik, nem a legjobb kifejezés. Az nem a félelem hiánya, olyan ember még nem született, aki ne tudna félni. Inkább arról van szó, hogyan és mennyire tudja a félelmeit leküzdeni, illetve a helyzetet uralni. Ez viszont számít. Kell őszinteség is, megfelelő kommunikációs készség és kitartás, állóképesség, szorgalom. Én sokszor napi tíz, olykor még több órát töltöttem a hivatalban, máskor egyéb hivatalos helyeken. Aztán kell hogy tudjon szimbolikus értelemben ütni, de ha kell, embereket vigasztalni, biztatni. Kell arányérzék, ez az egyik legfontosabb. Szükséges az az igazságérzet, ami nélkül nincs jó vezető. Azokkal nem tudok egyetérteni, akik kőkemény politikai filozófiát vallanak, hogy a politikában csak a nettó eredmény számít, és nincs helyük az érzelmeknek. Nyilván van egy mérlegelési kényszer, van, amikor keménynek kell lenni, de hiányosság, ha valakiben nincs fogékonyság emberek örömére, félelmére, bajára, bánatára. Akik velünk dolgoznak, azoknak is van lelkük. Végül pedig nem árt a humorérzék, és képesség az öniróniára, és persze a pozitív kisugárzás.

– 2023 júniusában egykori helyettesét, Szentkirályi Alexandrát javasolta a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltjének. Ezért jó választás egy női jelölt?

– Én nem beszéltem erről a Fidesz vezetőivel. A Fidesz most őt jelölte, úgy látszik, egyformán járt az eszünk. Bizonyos kontextusban elvileg a komolyan vehető jelöltek bármelyike megválasztható. Számít azonban a megjelenés. Nem mindegy, hogy milyen a város arca. De nem ez a legfontosabb. Alexandra ismeri közülük legjobban a várost, és nem a menetrendekről beszélek, és ő lehet képes a legtöbbet megszerezni Budapestnek. A mai világban pozitív fejlemény az, ha egy nő vezet egy milliós nagyvárost. São Paulónak, Rio de Janeirónak már húsz éve női főpolgármestere volt. Azután jött Madrid, Párizs, Róma.

Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Tarlós István főpolgármester és Szentkirályi Alexandra, a Fidesz–KDNP képviselője a Fővárosi Közgyűlés ülésén 2012-ben

– Évekig dolgozott vele, jól ismeri. Mik az erősségei?

– A három pályázó, Karácsony Gergely, Vitézy Dávid és Szentkirályi Alexandra közül egyedül Alexandrának van önkormányzati, fővárosi és kormánykörnyezetből származó tapasztalata egyaránt. Jól kommunikál. Vitézy agresszívan hadar, Karácsony folyton jajveszékel. Alexandra humán területen otthon van. Az üzemeltetés kérdéseiben minden ágazatból ismer annyit, hogy elboldoguljon. Karácsony mindegyikben gyengébb. Vitézy, ahogy erre már korábban is utaltam, önkormányzati terepen a közlekedésen kívül lényegében semmihez nem ért. Fejlesztési téren pedig Alexandrának van a legnagyobb lobbiereje.

– Fel tudja venni a harcot a két ellenzéki jelölttel, Karácsonnyal és Vitézyvel?

– Szerepet kaphatnak a politikai indulatok, hamis uszítások. Az ellenfelei jelmondatokkal, rövid, ellenőrizhetetlen vádakkal próbálkozhatnak. Az LMP el is kezdte. Máris Alexandra visszaléptetését vizionálják. Alexandra visszaléptetésével azonban gikszer lenne. Ha visszaléptetnék, akkor Vitézy elkerülhetetlenül a Fidesznek és annak az ellenzéki LMP-nek a közös jelöltjévé válna, amelyik jó előre leszögezte, hogy szóba sem áll a Fidesszel. Vitézynek akadna egy kis baja már az előterjesztéseinél és a közgyűlési szavazásainál is. Ha pedig Vitézy végül mégsem fogadja el az LMP jelölését, miután hónapokig tárgyalt velük, akkor a kiszámíthatatlanságát igazolná. Én egyébként sem tárgyaltam volna hónapokig egy ellenzéki párttal. Karácsony önállótlansága és teljesítménye normál esetben napnál világosabb kellene hogy legyen. Ha Alexandra pozitív mondanivalóra helyezi a hangsúlyt, reális esélye lehet. Amit pedig a pozitív kisugárzásról említettem, ilyen aurát is csak Alexandránál észlelek a három jelölt közül.

– Milyen kampányra számít?

– Karácsony Gergely körül rengeteg a zűrös ügy, ettől már láthatóan szorong. Durva kampány elébe nézünk: már most látszik, hogy Budapesten nem a teljesítmény fog dönteni. Karácsony mindenféle torzításokkal kreál vizsgálóbizottságokat, ügyeket, amiket nyilván saját botrányai elfedésére igyekszik használni. A valóságtól eltérően interpretál ügyeket, legújabban az e-jegyrendszerrel kapcsolatban, komoly elhallgatásokkal. Ráadásul álnok módon előre egy hamis hétmilliárdos, „eddigi legnagyobb” károkozást jelent be, miközben például az M4-es metrónál valóban százmilliárd körül várható károkozásról kellett elindulni a projekt folytatásakor. Ordít Karácsonyról, hogy fogalma sincs az e-jegy szerződéseinek tartalmáról. Tanácsadói tudják, hogy a közvéleményben nem logikus levezetéssel, hanem rövid, bizonyítás nélküli ütős mondatokkal lehet nyomot hagyni. Szívesen operál kapcsolati erőszakra való utalásokkal, „akkor én már börtönben lennék”, mondja magáról. Csak nem az aggodalom szól belőle? Ugyanakkor a 2026-os országgyűlési választások szempontjából nem érzek veszélyt. Vidéken a többség ítélőképessége talán természetesebb, mint a budapesti relatív többségé. Igaz, az sem normális, amikor olyan emberek okoskodnak Budapestről, akiket ha este ledobnának ejtőernyőn a Népliget közepébe, reggelig sem találnának ki belőle.