Immár egy éve vagyunk az Európai Unió tagjai. Azt ígérték a szocialista politikusok, ha csatlakozunk Európához, nyithatunk majd cukrászdát Bécsben. Vállalkozhatunk, kiszélesednek a magyar termékek előtti piacok. Aztán eltelt az első év. Egyetlen honfitársunk sem nyitott cukrászdát Bécsben. A hazai mezőgazdasági termékek pedig nemhogy meghódították a nyugati piacokat, még az itteniből is veszítettek. Nem rajtuk múlott. Vajon Magyarország egésze vesztese az első évnek, vagy ismét vannak kivételek?

Három héten át tüntettek a magyar gazdák a Felvonulási téren az uniós tagság tiszteletére felállított időkerék szomszédságában a túlélésükért. A szocialista kormány egy éven keresztül visszatartotta az unió által folyósított területalapú támogatások kifizetését, nem beszélve a nemzeti kiegészítésről. Nagy szívességet tett ezzel a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány a szlovák gazdáknak. Tőlünk északra az agráriumból élők időben megkapták a kifizetéseket és egyúttal azt a lehetőséget is, hogy termékeikkel megjelenjenek a magyar boltokban.

A lengyelek repülőrajtot vettek az uniós tanulóévben a bruttó hazai termék (GDP) 5,3 százalékkal nőtt. Az ország teljes árukivitelének majd háromnegyede az uniós piacokra kerül. Lengyelország kedvelt célpontja lett a tőkebefektetőknek is, tavaly 7,8 milliárd dollárt fektettek be ottani vállalkozásokba.

Mi a helyzet Magyarországon? Hazánk nettó befizetője lett a közösségnek. Ennek az az egyik oka, hogy a csatlakozási tárgyalások zárófordulójában a szocialisták meghajoltak a szervezet által diktált feltételek előtt. Kovácsék kitértek az elől a lehetőség elől, hogy a csehekkel, lengyelekkel, szlovákokkal közösen lépjenek fel a hatékonyabb érdekérvényesítésért. Ez a mentalitás azóta sem sokat változott. Magyarország a közelmúltban veszítette el annak lehetőségét, hogy a Határőrizeti Ügynökséget befogadja. Erre a hazánknál rosszabb feltételeket ajánló lengyeleknek lesz módjuk.

A nemzeti érdekképviseletben nem jeleskedett a kormány. Tagjai azonban nem maradtak észrevétlenek Brüsszelben. Kovács László energetikai biztosi meghallgatásán még a sokat látott európai politikusok is megdöbbentek. Igazságtalan lenne azonban az első uniós évet egyértelműen kudarcként értékelni. Történt néhány pozitívum is, igaz ez nem (sem) a szocialistáknak köszönhető.

Mertek kicsik lenni

Az Európai Unió nem elveken, hanem csak érdekeken alapszik, és az jár jól a tagsággal, aki érvényesíteni tudja akaratát. Ezen a téren Magyarország kifejezetten rosszul teljesített az elmúlt évben. A szocialista kormányzat tevékenységének köszönhetően Romániának sikerült kiharcolnia, hogy ne kelljen annyi környezetvédelmi beruházást elvégeznie, mint hazánknak a belépéshez, ráadásul megszerezték a „pálinka” elnevezés használati jogát is.

Az európai színtéren történtek ugyan előrelépések az elszakított területek magyar közösségeit érintő ügyekben, ám ezek minden esetben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőinek, különösen Gál Kingának köszönhetők. Jellemző, hogy jobb- és baloldali európai parlamenti képviselők, az EU különböző szerveinek munkatársai több alkalommal is jártak Erdélyben, részt vettek autonómiakonferenciákon, fórumokon, s puszta jelenlétükkel lendületet adtak az ottani magyar önrendelkezési törekvéseknek, miközben a magyarországi diplomácia legfeljebb a tervezett verespataki aranybánya miatt bírálja Romániát, s mélyen hallgat az autonómiáról. Eörsi Mátyás (SZDSZ), az Országgyűlés európai integrációs ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke odáig ment, hogy az erdélyi magyar önrendelkezési törekvésekről egy interjúban ezt mondta: „Adnánk mi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” Ennek ellenére az Európai Parlament Külügyi Bizottsága olyan véleményt fogalmazott meg, amely különleges kisebbségvédelmi intézkedések foganatosítását szorgalmazza. A javaslat arról is szól, hogy a romániai kisebbségek az önkormányzatiság elve alapján ápolhassák identitásukat, valósíthassanak meg kulturális önrendelkezést. A szocialista kormány olyannyira nem jeleskedik e fontos kérdés képviseletében, hogy az MSZP-s Tabajdi Csaba és az SZDSZ-es Szent-Iványi István ellene szavazott. Ugyanakkor soha nem mulasztotta el kinyilvánítani, mennyire elkötelezett a budapesti kormány Románia EU-csatlakozása mellett. Azokat pedig, akik felvetették a vétó lehetőségét, a magyarságot ért törvénytelenségek és atrocitások miatt – például a Trianon-film vetítése – felelőtlenséggel, nacionalizmussal, populizmussal vádolták.

A délvidéki magyarellenes atrocitások ügyében az Európai Parlament vizsgálóbizottságot küldött a helyszínre tavaly ősszel, amelynek programját szinte egymaga szervezte meg Becsey Zsolt, a Fidesz EP-képviselője. A delegáció megállapította, hogy a sorozatos támadások, temető- és templomrongálások mögött etnikai gyűlölet áll, s bebizonyosodott az is, hogy a hivatalos szervek nemhogy nem tettek meg mindent a verekedések, garázdálkodások kivizsgálására, de sokszor a megtámadottak váltak vádlottakká. A küldöttség szocialista tagja, Hegyi Gyula a látogatással elintézettnek gondolta az ügyet, úgy vélte, sikerült megértetni a szerb politikai elittel, hogy Európa odafigyel a délvidéki kisebbségek kérdésére. Mint az azóta eltelt időszak történései mutatják, nem csökkent a magyarellenesség a Délvidéken.

Az Európai Néppárt tavaly vizsgálóbizottságot küldött Romániába annak feltárására, megfelel-e a hirtelenjében módosított választási törvény a demokratikus alapelveknek. A küldöttség munkája során megállapította, hogy a módosítás súlyosan sérti az esélyegyenlőség és a demokratikus választás elvét. A bukaresti változtatást elítélte az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságainak Kongresszusa, az Európa Tanács jogi szakbizottsága, a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság 2004-es országjelentése és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentése is. Éppen csak a magyarországi kormány hallgatott a Magyar Polgári Szövetséget diszkrimináló törvénymódosítás ügyében. De a budapesti bürokrácia a legújabb szlovákiai magyarellenes hullám kapcsán is néma maradt, nem ítélte el a vezető pozsonyi politikai körökből érkező fenyegető hangnemű megnyilatkozásokat, és nem áll ki azon felvidéki magyar szervezetek mellett, amelyek a Benes-dekrétumok eltörlését követelik, valamint anyagi és erkölcsi kárpótlást kérnek. Az uniós tanulóévben a szocialisták igazolták, mernek kicsik lenni. Az ország határain kívül. Itthon sajnos nagy a szájuk.

Esélytelenül

Az első év végi bizonyítványosztásnál hazánk a maastrichti kritériumok teljesítését illetően mind a négy tárgyban megbukott. A tavaly csatlakozó tíz ország közül egyedüliként egy feltételt sem tudtunk teljesíteni, ami az euró bevezetéséhez szükséges. Az euró bevezetésének tervezett időpontja a korábban tervezett 2005-ről 2010-re került át. A helyzet azonban még ennél is súlyosabb, ha beigazolódik mindaz, amiről Nógrádi Zoltán fideszes országgyűlési képviselő beszélt: az uniós pénzek pályáztatásánál az intézményesített korrupció jelei mutatkoznak. Ha mindez Brüsszel számára is nyilvánvalóvá válik, Magyarország elvesztheti amúgy is megtépázott nemzetközi hitelét – és az uniós forrásokat is.

A szocialisták régóta úgynevezett tűzoltópolitikát folytatnak. 2002-ben a választásokat csak olyan ígérethalmazzal tudták megnyerni, aminek részbeni teljesítése is megroppantotta a költségvetést. A hiány a gazdaságélénkítő programok leállításával és a túlköltekezéssel folyamatosan nő. Ezért az uniótól megkapott források kifizetését visszatartják, és annak kamataiból igyekeznek betömködni a kiadási oldalt hol itt, hol ott. Ám ez csak az érem egyik oldala.

A Fidesz-MPSZ és annak vezetője több alkalommal kérte Gyurcsány Ferencet és az uniós pénzeket felügyelő tárca nélküli minisztert, hogy a parlamenti ciklusokon átnyúló beruházási terveket és azok költségigényeit ossza meg az Országgyűléssel. Válasz helyett a múlt hét elején a kormány nyilvánosságra hozta azoknak a nagyberuházásoknak a listáját, amelyek a következő két évben valósulhatnak meg. Ezek a kohéziós forrásból elkészülő programok nagyvárosokat, megyéket, régiókat érintenek. Közös ismertetőjegyük, hogy mindegyiket a kormányzati pártok irányítása alatt lévő régiókban valósítják meg. A nagy projektek előkészítésére a Gyurcsány-kormány mindjárt ki is kanyarított a költségvetésből 27 milliárdot.

Vagyis itt is van egy alap, hatalmas összeggel, pályázat-előkészítésre. Működik már ilyen, igaz, szerényebb összegből, 7,5 milliárdból. 2003-ban a szocialista kormány Európában egyedülálló módon létrehozta a pályázat-előkészítő alapot (pea). Az indoklásuk szerint erre azért volt szükség, mert a legjobb pályázatokra akarnak uniós forrásokat folyósítani, és a hazai vállalkozóknak, önkormányzatoknak amúgy sem lehet még kellő tapasztalatuk a tervek elkészítésében.

A hazai pályáztatás gyakorlatáról egy pályázatíró cég két, neve elhallgatását kérő szakembere úgy nyilatkozott, sérül az esélyegyenlőség elve, másrészt olyan elemek jelentek meg, amelyek az unióban nem léteznek. Hazánk ugyanis 2004 és 2006 között társfinanszírozással 1200-1500 milliárd forint támogatásra jogosult. Ezek igénybevételéhez a kormányzatnak Nemzeti Fejlesztési Tervet és Operatív Programokat kellett készítenie. Ez eddig nem tér el az európai gyakorlattól, ám a szocialisták által felállított egyedi intézményrendszeren (pea) keresztül lehetőség nyílik arra, hogy előnyhöz juttassák az érdekkörükbe tartozó pályázókat – vélik a szakemberek.

A pea ötletgazdája két éve a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala volt. Négy operatív program 22 területére lehetett pályázni két hónapon át egészen 2003 májusáig, ezután az irányító hatóságok – a témában illetékes minisztériumok – választották ki az általuk támogathatónak vélt elképzeléseket. Az alap szakmai tanácsot ad a pályázatok elkészítéséhez, a nyertesek ötleteinek kidolgozását pedig négy közbeszerzésen kiválasztott konzorcium segíti.

A pea kiírására azonban a politikailag preferált földrajzi területekről kevés pályázat érkezett, „ezeket be kellett várni”, így csúszott az ötletek elbírálása. Utóbb kiderült, a nyertesként kihirdetett tervek 78 százalékát a jelenlegi kormánykoalícióhoz köthető civil szervezetek, önkormányzatok nyújtották be. Szakértők szerint előfordult több esetben, hogy az alap által elutasított tervek végül forráshoz jutottak. Aki a pea „oltalmába” kerül – vélik – az előtt szinte sima az út a pályázati pénzig.

Az alapnál szakmai segítséget kapnak azok az ötletek, amelyeket támogatandónak tartottak. Vannak – jegyzik meg a szakértők -, akik pénzt kapnak, hogy szakértőket fogadjanak a tervek kidolgozásához, ám a pályázati költségvetésben nem elszámolható a projekt megíratása. A peás jelentkezők mégis megkapják az államtól ezt a cseppet sem csekély összeget – ami a pályázott összeg 0,2-0,8 százaléka, míg a sikerdíj a megnyert összeg 2-8 százaléka.

A pályázatírással immár egy évtizede foglalkozó informátoraink szerint igazságtalan az is, hogy a benyújtandó adatlapon kérdésként szerepel, igénybe vettek-e segítséget (pea) a pályázat megírásához. Vagyis az értékelésnél azonnal kiderül, benne van-e a kosárban az illető vagy sem. Ha nem szerepel a kérdés a dokumentációban, akkor a csatolmányok között kérnek a pályázótól egy minőség-ellenőrző tanúsítványt, amelyben szintén meg kell említeni az esetleges kötődést az alaphoz.

A szakértők és számos pályázó véleménye alapján az a kép bontakozik ki, hogy az elbíráláskor nem egyenlő feltételekkel versenyeznek a pea által támogatott pályázatok a többiekkel. Ezt sokáig csak sejtették a vállalkozók, civil szervezetek, önkormányzatok. Ma már bizonyosak benne. Mint mondták, azt tapasztalták, hogy eleinte még az illetékes szervek, a regionális fejlesztési ügynökségek is tagadták, hogy a pea-pályázókat külön kezelik. Aztán megtörtek és hivatalos levelet küldtek a pályázóknak, amiben arról értesítették őket, hogy „a projekt-előkészítő alap keretében kidolgozott pályázatokról azok beérkezése és értékelése után a tartaléklistán szereplő projektekkel összevetve, versenyeztetve születik meg a támogatási döntés, amely vagy a pea segítségével kidolgozott, vagy a már tartaléklistán szereplő pályázat támogatását jelenti.”

Magyarul: a pályázó a kiírásnak megfelelően elkészített tervét beadja az illetékes hatóságnak, ám arról nem tud, hogy lesznek olyan konkurensei (pea-pályázók), akiket be kell várni a bírálatkor. Baráth Etele a Népszabadságban megerősíti, az elbírálásnál egyenlőtlenek a feltételek. „Esetenként azért nem bírálják el a pályázatokat beérkezés után, mert bevárják a többi elképzelést is, hogy a legjobbakat választhassák ki.”

Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese az egyik gazdasági napilapnak azt nyilatkozta annak kapcsán, hogy a regionális operatív program (rop) legtöbb kiírását fel kellett a nagy érdeklődés miatt függeszteni: „Meglesz a lehetőség a pea támogatásával kidolgozott projektek befogadására, még akkor is, ha a rop pályázati ablakainak többségét már bezárják.” A folytatásban Heil cáfolta, hogy ezzel kivételezett helyzetbe hoznák őket és megsértenék az esélyegyenlőség szabályait.

A szakértők szerint Brüsszelben elfogadhatatlannak tartanák azt a gyakorlatot, hogy bizonyos pályázatokat tartaléklistára tegyenek és azokat külön versenyeztessék támogatott projektekkel. Ráadásul az elbírálás menetét kormányrendelet határozza meg. A döntés-előkészítő bizottság ülése után 5 napon belül kötelesek nyilvánosságra hozni az eredményt. A gyors határidejű döntések lényege éppen az lenne, hogy kivédjék a visszaélés lehetőségét. Elő sem fordulhatnak olyanok, mint amiről Baráth Etele beszélt, hogy bevárnak pályázatokat, és összevetik a már értékelt tervekkel, akármire hivatkozva.

A két szakértő szerint az uniós pályázatokkal alig ezer ember foglalkozik az országban. Vagyis mindenki ismer mindenkit. Így fordulhatott elő, hogy a pea által támogatott pályázók hamarabb ismerték egy program kiírásának feltételeit, mint ahogy azt közzétették volna. A nyilatkozó szakértők szerint a pályázat-előkészítő alap segítségével indulóknak sikeresnek kell lenniük, hiszen el kell fedniük azt, hogy hazánk nettó befizetője lett az uniónak.

Időzített bomba

A pályázók félnek és nem szívesen beszélnek tapasztalataikról, az őket ért méltánytalanságokról. Dabas polgármestere, Kőszegi Zoltán hosszas vívódás után úgy döntött elmondja, miként győzött a politika a szakmaiság felett. Dabas városa 2000-ben 200 milliós önerővel iskolaépítésbe kezdett, majd uniós forrásokból a térség szakképző központját szerették volna létrehozni. Annak ellenére belevágtak a pályázatba, hogy a helyi képviselő-testület szocialista tagja előre jelezte: „felesleges erőlködni, a másik két pályázó fog nyerni.”

A jóslat beteljesült. Az eredményt a kiírás szerint január 15-én kellett volna kihirdetni, de ez nem történt meg. Csak bő egy hónappal később, február 25-én. Mi történt ezalatt? Kevesebb lett a nyertes pályázatok támogatási összege annál, amit kértek programjuk megvalósításához.

A dabasiak megpróbálták felkutatni a két település képviselő-testületi jegyzőkönyveiben, hogy eredetileg milyen forrásokat igényeltek a kivitelezéséhez – meséli a polgármester. A dabasiak levélben a közreműködő hatóságokhoz fordultak. A minisztériumok válaszukban elismerték a költségcsökkentés tényét, ám egyúttal kijelentették, ez nem veszélyezteti a pályázatok megvalósítását.

– Ha ez valóban így lenne, akkor miért nem kértek eredetileg a pályázók kevesebb összeget a beruházásra? – kérdi Dabas első embere.

A dabasi polgármester elmondta, úgy tudják, a három terv közül az ő fejlesztésükhöz kellett volna a legkevesebb pénz. Ám az eredményhirdetés egy hónapos csúsztatása alatt a riválisok pályázatának költségeit lefaragták a versenyképesség szintjére.

Egy tavalyi kormányrendelet szerint a pályázók a bírálat szinte teljes folyamatába betekinthetnek. Dabas vezetése ezt írásban kérte az illetékes hatóságtól, ám nem kaptak választ a kérésükre. Csordogálnak az uniós pénzek. Brüsszel öt évre visszamenőleg ellenőrizheti a források felhasználását. Ha úgy találja, hogy azt nem megfelelően használták fel – például egy építkezésnél három helyett csak két emelet épül fel – az unió visszaveszi a forrást. És itt a baj. Brüsszel a pénzt a mindenkori kormányzattól hajtja be. Ketyeg az időzített bomba. Vajon kinek a kezében robban fel?