Végre egy hely, ahol nem lopnak, ahol még udvariasak a férfiak, melegsátor helyett pedig gyermeksarok és Hófehér Sátor néven magzatvédő kuckó várta az érdeklődőket. A mércének tekintett tízezres lécet messze sikerült leverni, csaknem minden faház elkelt, az esős idő ellenére többen vertek sátrat, mint valaha, és az sem tántorította el a szigetlakókat, ha olykor-olykor beázott alkalmi lakhelyük.

A parkoló már pénteken megtelt, és a Magyar Sziget-buszok is rendszerint tömve szállították utasaikat a verőcei vasútállomástól a völgybe. A nemrég sínekre dobott zónázó vonatnak köszönhetően a Nyugati pályaudvarról már 35 perc alatt ki lehetett száguldani a tett színhelyére.

A táborban idén a magyar történelem hivatalosak által elfelejtett jeleseiről nevezték el a faházak és sátrak közti utakat, tereket. Így találkozhatunk a Horthy Miklós körúttal, a Prónay Pál térrel, a Héjjas Iván úttal vagy a Hamvas Béla Előadóteremmel. Természetesen a baloldali sajtó képviselői sem maradhattak el a rendezvényről, a delikvensek mindjárt a második, azaz a leghűvösebb és legesősebb napra időzítették látogatásukat. Feltehetően abból a célból, hogy lelkes balliberális olvasóik már a verőfényes hétvégén első kézből értesülhessenek arról, hogy a Magyar Szigetet elmosta az eső. Persze azt nem lehet tudni, hogy a fent említett úriemberek konkrétan milyen programokon vettek részt, Kiszely István előadását, amelyre mellesleg olyan sokan voltak kíváncsiak azon a sáros napon, hogy minden ülőhely elkelt, nyilván rangon felülinek érezték.

Bár bizonyára sértette volna kényes fülüket a professzor úr előadása, amelyben sok minden egyéb mellett arról is szó volt, hogy a magyar ember genetikailag magasabb rendű. A lovasbemutató, csakúgy mint a rovásírás-oktatás ismét nagy tetszést aratott.

A zenekarok közül az első napokban fellépett többek között a Romantikus Erőszak, az Ismerős Arcok és a Dobogó Kő. Szasza (Zorall), aki egykor a régi jó Sex Actionben tüzelte a közönséget, most is nagyot alakított. A hétvégén az ég is megszánta a tábort, és a nap beragyogta fényével a gyönyörű verőcei Csattogó-völgyet, és vele együtt a rengeteg fiatal és idősebb látogatót.

A Magyar Sziget látogatói meghallgathatták Tudós-Takács János előadását arról, valóban sötét volt-e a középkor, Virág László pedig az evolucionizmus kritikájáról beszélt. Gaudi-Nagy Tamás, Bakay Kornél előadása és az immár hagyománynak számító Sajtóklub Bencsik András, Tóth Gy. László, Toroczkai László, Haeffler András és Ágoston Balázs vezetésével ismételten megtöltötte az Atilla király nagyszínpadot.

Volt ifjúsági kerekasztal a Fidelitas, az Ifjúsági Demokrata Fórum, a Jobbik, a MIÉP Ifjúsági Tagozata és a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részvételével, s észt, francia, horvát és német érdeklődők is megtisztelték jelenlétükkel a Magyar Szigetet. A derűs idő még több mosolyt csalt az arcokra, többen meg is jegyezték, hogy Isten mégis szereti a Magyar Szigetet.

Sőt, bátran állíthatjuk, hogy a rendezvény kinőtte önmagát. Lassan kevés lesz a hely a lelkes Kárpátia-rajongóknak, de a Kormorán- és a TransylMania-koncerten sem maradt egy gombostűnyi hely sem. De legalább senki nem fázott. Sokak nagy örömére az idén is fellépett a Rómeó Vérzik nevezetű felvidéki csapat.

A fiúknak már a megjelenésük is impozáns, koncertjük fényét pedig még tovább emeli, amikor felcsendülnek a Twin Peaksből ismert Laura Palmerre emlékező szám akkordjai. Fellépett még Herczeg Flóra népdalénekes, az Egészséges Fejbőr, az Oi-Kor, a Nemzeti Front, a kárpátaljai Credo, az R-Go, a Beatrice, az Ossian, a Parázsló Hamvak, a Szökős táncegyüttes és a Szilaj Dobcsoport, s az érdeklődők megnézhették a délvidéki Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház Halottak napjától Virágvasárnapig című darabját.

Némi kellemetlenséget okozott, hogy a menza előtt a nap minden órájában sorok kígyóztak, és a büfékben is csak nagy sokára lehetett harapni- és innivalóhoz jutni, így sokan a helyi közértből fedezték az utánpótlást.

Végül, de nem utolsósorban megszólalt a Tekintetes Úr hangja Pozsonyi Ádám vezényletével, akinek a tavalyi elmaradt koncert után végre lemezbemutatóval és fergeteges előadással sikerült kiengesztelnie közönségét.

A Magyar Sziget bebizonyította, hogy nemcsak egy fesztivál a sok közül, nem ellentábor, amely mások sárba tiprásáról szól, hanem a saját magunk, az egységes magyar nemzet, a Trianon-talanítás ünnepe. Elnézve a létszámot, a jelenlévők erejét, azt a fegyelmezettséget, amellyel a legkeményebb rocker is át tudott váltani a Kárpátiáról a székely himnuszra, kezét a szívére a téve, van mit ünnepelnünk.