Miközben a Magyar Tudományos Akadémia, a SOTE Szenátusa, a tudomány megannyi felkent papja és papnője követelte egyre hangosabban Schmitt Pál köztársasági elnök doktori címének visszavonását, a diplomafosztó professzorokat, a tiszteletre méltó egyetemi és főiskolai tanárokat a jelek szerint csak a múlt egy kiragadott mozzanata érdekli, de a jelen nagyüzemi hamisításait valahogy nem veszik észre. E jeles professzorok ugyanis évek óta szemet hunynak afelett, hogy a szakdolgozatok másolása, letöltése, mi több, pénzért való megíratása az erre a feladatra szakosodott profi bértollnokokkal ma már általános és bevett gyakorlat a végzős hallgatók körében, a megrendelésre történő szakdolgozatírás pedig az értelmiség árulása révén gyümölcsöző iparággá, a feketegazdaság egyik húzóágazatává fejlődött.

A megrendelésre dolgozatot írók a tudomány árulói, a szellem kufárai: szerencsétlen prostituáltak, akik azzal védekezek, amivel a legtöbb prostituált: de hisz óriási a kereslet…

Így azután jól jön az egyetemeknek az a néhány plágiumbotrány, aminek kapcsán felháborodva kifejthetik, hogy a plagizálás megengedhetetlen és felháborító, miközben az egyetemisták és főiskolások jelentős hányada ma már a másolásba sem fektet energiát, hanem profi szakdolgozatíróval készre írt dolgozatot nyújt be.

– Bocsásson meg, tanár úr, még nem volt időm elolvasni. Csak tegnap kaptam kézhez – védekezik a végzős, amikor a konzulens belelapoz a dolgozatba és feltesz néhány kérdést.

– Nem maga írta?

– Hát, az a helyzet, hogy egy barátom segített…

– Vegye úgy, hogy ezt nem hallottam. És hogy fogja megvédeni?

– Addigra átolvasom…

Ez nem képzeletbeli párbeszéd. Megtörtént. Vajon hány hasonló párbeszéd zajlik az egyetemek, főiskolák falai között? Ahonnan soha nem szivárog ki a bizonyosság, hogy ez az egész egy óriási csalás? A tanár abban érdekelt, hogy minél több diák minél jobb eredménnyel tegyen záróvizsgát. Ez minősíti a munkáját, ez az oktatók értékelésének az alapja. A diák pedig minél kevesebb energiaráfordítással minél jobb jegyet szeretne.

– El vagyok keseredve – panaszkodik egy diák, aki arról számol be, hogy ő csak hármast kapott az évfolyamdolgozatára, pedig hetekig dolgozott rajta, miközben az egyik évfolyamtársa dolgozatát, aki az egyik leglinkebb diák az egész évfolyamon, jelesre értékelték. – Tegnap dicsekedett vele, hogy pénzért vette a dolgozatát. Még az árat is elárulta: 25 ezer forintot fizetett érte. Szerinte nem sok. De nekem nincs ennyi pénzem. És különben sem tennék ilyet…

„A szakdolgozat, diplomamunka eredeti célja az volt, hogy a tudományos területre készülő hallgatók számot adjanak róla, hogy képesek tudományos munkák felhasználásával önálló gondolatok, eredmények publikálására. Mára azonban a felsőoktatási rendszer nagymértékben átalakult, számos olyan szakterület létezik, amelyek esetében a végzett hallgatóktól soha többé nem várják el tudományos, szakmai publikációt. Attól még lehet valaki jó szakember, hogy nem tud 50-100 oldalt írni! A szakdolgozat tehát sok esetben nem más, mint szükséges rossz, ami azonban elengedhetetlen az oklevél megszerzéséhez” – olvasható egy liberális vélemény a szakdolgozatiras.hu oldalon, ahol személyes hangú felhívás is található: „Ha itt jársz, valószínűleg felmerült benned, hogy segítséget vegyél igénybe szakdolgozatod megírásához. Sokak szerint ez elítélendő, és nem is érdemel diplomát az, aki nem tud megírni egy szakdolgozatot. Én a magam részéről számos kitűnő szakembert ismerek, aki a saját szakterületén kiválóságnak számít, de az íráskészsége – folytatódik világhálóra, hogy néhány email-váltást követően engedjen a kísértésnek, és bértollnokkal írassa meg a saját diplomamunkáját? Nem kell hosszasan keresgélnie, hiszen a szakdolgozatírás mára mindenki számára könnyen elérhető szolgáltatássá fejlődött. A szolgáltatók vajmi keveset törődnek törvénnyel, etikával és erkölccsel, a piacgazdaság farkastörvényei közepette versenyeznek egymással határidőkben és árban: minél sürgősebb a dolgozat, annál drágább. De ez még nem minden. Van, aki még a védésre is felkészíti ifjú megbízóját…

„Szakdolgozatírást vállalok. Olcsón, gyorsan, kiválóan. Egyetemisták, főiskolások, figyelem!!! Szakdolgozat, diplomamunka, doktori disszertáció, OTDK-dolgozat, PhD-dolgozat, pályamű és évfolyamdolgozat megírását vállalom rövid határidővel, diszkrécióval, garanciával, nyelvszakok kivételével minden BTK-szak, főiskolai szak, jog, környezetvédelem, statisztika, közgazdaságtan és kereskedelem jöhet” – hirdeti a bértollnok, hozzátéve, hogy egyedi hangvételt és stílust, egyénre szabott kialakítást, mi több, önálló gondolatmenetet és mindenre kiterjedő érvrendszert is ígér.

„A siker biztos, az általam készített szakdolgozatok mindegyikét OTDK-érettnek minősítették, természetesen 5-ös és dicséret mellett. Alapmottóm: lehetetlent azonnal, csodát három nap alatt. Ne te szenvedj, bízd rám, és a siker garantált. Írj bizalommal, 12 órán belül válaszolok!” – teszi hozzá a szakdolgozatot pénzért, más helyett megíró személy. Nem tévedés: akár PhD, vagyis doktori disszertációt is meg lehet rendelni: egyetlen szempont van, a diszkréció.

A fenti hirdetést 2012. március 6-án töltötték fel a világhálóra, ahol se szeri, se száma a hasonló ajánlatoknak. A legtöbben ideológiát gyártanak illegális tevékenységük hasznosságára: „A mai világban egyre fontosabb, hogy több lábon álljunk. Mégis belekényszerülünk olyan feladatok teljesítésébe, amelyekre nem marad időnk, vagy erőnk. De mindenre van lehetőség. Az ország legolcsóbb, többéves szakmai tapasztalattal rendelkező szakmai stábja várja azok jelentkezését, akik gyors és precíz, de mégis anonim megoldást keresnek a felmerült probléma megoldására. Stábunk magas színvonalon vállal beadandók, szakdolgozatok és prezentációk elkészítését a legjobb áron. Minden területen megoldást tudunk találni, a lehető legrövidebb határidőn belül, a megegyezés alapján. Miskolciaknak és miskolci egyetemistáknak akciós ár” – kínálja szolgáltatásait egy magát profinak nevező stáb…

Van, aki az árat is megadja, van, aki irányárat közöl. Egy EU, környezetvédelem, oktatás, kommunikáció és média szakterületen magát jártasnak hirdető szakdolgozatgyár 50 és 200 ezer forint közötti áron vállalja a diplomadolgozat megírását, rövid határidővel. Mások azonnali ajánlatkérésre buzdítanak.

„Nem haladsz a szakdolgozatoddal, nincs időd a házi dolgozatok megírására? Ha segítségre van szükséged, kérd ingyenes árajánlatunkat!” – kínálja fel magát egy másik csapat.

Vannak, akik a köszönetüket fejezik ki egy sikeres akcióért.

„Örömmel írom nektek, hogy mindkét védésemen sikeresen túlestem. Négyes osztályzat lett mindkettőnek az eredménye, bár én ötösre értékeltem mindkettőt. De én ezeknek a négyeseknek is nagyon örültem, és még inkább annak, hogy rátok találtam. Nagyon sokat segítettetek, nélkületek nem jutottam volna el idáig, mint ahol most vagyok. A tanároknak is tetszettek a dolik, és a védésemet is nagyon megdicsérték mindkét helyen, de a kisebb fenntartásaikból nem engedek… Én viszont tényleg nagyon örülök a végeredménynek. Kár, hogy az államvizsgában nem tudtok segíteni. Mondjuk, hogy nincsenek hasonmásaitok, akik a vizsgázók helyett bemennének felelni…”

Nem is rossz ötlet, testre szabott klónok… S akkor már csak be kellene iratkozni az egyetemre, majd átvenni a diplomát. A többit a klón elvégezné. Pénzért minden kapható…

A levélíró azt is bevallja, hogy eleinte rossz érzése volt. Na, nem az eljárás miatt. Nem a lelkiismeretét bántotta a dolog, sokkal inkább a pénztárcáját, de azóta rájött, hogy a megvásárolt dolgozat minden pénzt megért.

„Korábbi állításomat még mindig fenntartom: nektek kellene tanítanotok a főiskolán” – írja a végzős hallgató.

Nektek kellene tanítanotok a főiskolán? Mit? Lopástechnológiát? Csalásismeretet? És ha épp ott tanítanak? A feltevés korántsem abszurd. Kik ismerné jobban, hogy mi a követelmény egy adott egyetemen, ha nem az ott tanító tanár? Ki rendelkezik a legtöbb oktatási anyaggal, szakirodalommal? Ki a legjáratosabb az adott szakterületen? Kinek vannak ott „megértő” kollégái? Hátborzongató perspektíva.

S vajon honnan kerülnek tömegesen az internetre korábban írt szakdolgozatok, amelyeket a szakdolgozatírók kiegészítő szolgáltatásként pénzért árusítanak?

„Egy kedves fiatal ismerősöm egyetemi tanársegéd. Ő maga mesélte, hogy bizonyos (nem alacsony) összegekért vállal szakdolgozatírást. Olyannyira, hogy mostanában hármat is megírt” – olvasható az egyik internetes blogbejegyzésben.

Igaz ez? Nem tudni, de szinte biztosra vehető. Bár a szakdolgozatírók anonim, arc és név nélküli emberek, akik gondosan ügyelnek arra, hogy ne lehessen őket semmilyen módon megfogni, mégis könnyen körülhatárolható, hogy milyen körökből kerülhetnek ki. A témaajánlatok alapján vannak közöttük levitézlett külkereskedők, munkanélküli jogászok, tankönyvírók és tankönyvszerkesztők, újságírók és főleg tanárok, zömében bölcsészek. A főiskolai, egyetemi tanárok, tanársegédek, óraadó oktatók ha bérírásra vállalkoznak, gondosan ügyelnek arra, hogy ez ki ne derüljön, mert az állásuk forog kockán, de nagy a kísértés: nekik is jól jön a fizetéskiegészítés.

A lebukást egy módon lehet elkerülni: a főszabály, hogy soha ne üzletelj a saját diákoddal.

Az interneten köttetnek az ügyletek, a termék árának 20-30 százalékát előlegként, a fennmaradó összeget a dolgozat átvételekor kell kifizetni. Többnyire postai utánvéttel. A bérdolgozatírás, noha illegális, virágzó üzlet: a megrendelők nem tesznek feljelentést, mert akkor ők is nyakig ülnek a pácban… A bértollnokok adómentes jövedelemhez jutnak egy olyan illegális és etikátlan szellemi prostitúció révén, amelyet azért is nehéz felgöngyölíteni, mert a legtöbben személyesen soha nem lépnek kapcsolatba a megrendelővel és telefonszámot sem adnak meg. Erre az anonimitásra azóta különösen ügyelnek, amióta tavaly ősszel az Oktatásért Felelős Államtitkárság végleg eloszlatta a kételyeket: felhívta a főiskolai és egyetemi hallgatók figyelmét arra, hogy bűncselekményt követ el, aki sajátjaként nyújt be más által készített diplomamunkát.

„A közelmúltban több sajtótermékben jelent meg olyan hirdetés, amelyben ismeretlen személyek szakdolgozatok írására ajánlkoztak. Arra is volt példa, hogy álláshirdetésben toboroztak szakdolgozatírókat egyetemi hallgató ügyfeleik részére. Az államtitkárság figyelmezteti a hallgatókat, hogy a hatályos felsőoktatási törvény egyértelműen kimondja: a záróvizsga részét képező szakdolgozat az oklevél megszerzéséhez szükséges ismeretek, készségek ellenőrzésének egyik formája, melyhez a jogszabály kreditértéket rendel. Mind a záróvizsga teljesítése, mind az előírt kreditek megszerzése szorosan a hallgatói jogviszonyhoz kapcsolódik, így a szakdolgozat szükségképpen és kizárólag a hallgató egyéni és saját szellemi terméke lehet. Az a hallgató, aki sajátjaként nyújt be olyan diplomamunkát, amelyet más készített, magánokirat-hamisítást követ el, és akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Aki a dolgozatot megrendelésre elkészítette – és ilyen módon szándékosan segítséget nyújtott a bűncselekmény elkövetéséhez – bűnsegédként vonható felelősségre. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium minden olyan esetben, amikor a szakdolgozatírással kapcsolatos visszaélés tudomására jut, kivétel nélkül feljelentést tesz az Országos Rendőr-főkapitányságnál. Az Oktatásért Felelős Államtitkárság kéri a felsőoktatási intézmények rektorait, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját, tájékoztassák a hallgatókat arról, hogy a cselekmény büntetőtörvénykönyvbe ütközik, s hogy az elkövetett csalás milyen következményekkel jár, valamint tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ilyen bűncselekmények megelőzésére. A jövő magyar értelmisége a mostani hallgatókból áll, nem megengedhető, hogy csalás révén jussanak diplomáikhoz” – áll az Oktatásért Felelős Államtitkárság közleményében.

Ám a csalók egyelőre nem rettentek vissza. A hirdetéseket ma is megtalálni a világhálón. Több egyetem, főiskola folyosóján, hirdetőtábláján is megjelennek a kis cetlik, a megrendelésre dolgozatírást vállalók hirdetései. Az egyetemek plágiumkereső szoftverekkel, az opponensek a hallgató munkájának nyomon követésével védekeznek, de úgy tűnik, hiába. A bérdolgozatírás egyetlen hatásos ellenszere az érdemi szóbeli vizsga lehetne, mert bármelyik tanár a harmadik kérdésnél csalhatatlan biztonsággal meg tudja állapítani, hogy saját tudásból, vagy hozott anyagból készült a vizsgázó. S ha a diák lebukott, a többi már a nyomozóhatóság dolga. A mai rendszerben azonban biztos, hogy az egyetemek, főiskolák nem fognak feljelentést tenni, mert attól tartanak, hogy ezzel ártanak az intézmény hírnevének. Holott az árt igazán, ha az érintettek is homokba dugják a fejüket, ha szemet hunynak az intézményesült csalások felett. Ha nagyüzemben bocsátják ki a felsőoktatási intézmények a doktor Csalókat. Mert milyen országot fognak azok építeni?

Hernádi Zsuzsa