Régiós élvonalban

Javított a Magyar Honvédség besorolásán a Global Firepower. Míg 2022-ben az 56. helyezést kapta meg a 145 ország fegyveres erőit rangsoroló szervezettől, idén két hellyel előrébb került, így most az 54. Javult a PowerIndexünk is, mely mutató összeállításakor egyebek mellett figyelembe veszik a népesség méretét, a természeti adottságokat, az erőforrásokat, a földrajzi elhelyezkedést és a költségvetést, valamint a hivatásos és tartalékos katonai állomány létszámát, a szárazföldi, légi és vízi eszközállományt is. Az index célja, hogy összehasonlíthatóvá tegye a különböző országok katonai erőforrásait, és rangsorolja őket a képességek alapján. A nullás GFP-index az elméletileg lehetséges legjobb érték, és minél közelebb van egy országé ehhez, annál nagyobb a katonai ereje a rangsorban. Magyarország esetében ez a mutató idén 0,8643 volt. Az abszolút első nem meglepő módon az Egyesült Államok 0,0712-del; az utolsó, száznegyvenötödik Bhutánnak pedig 6,2017. Hazánk számára ez a helyezés azt is jelenti, hogy Európában miénk a huszadik legütőképesebb hadsereg.

Innen volt szép nyerni

2017-ben az akkor vizsgált százharminc országból Magyarországot a 63. helyre rangsorolták – azért nevezetes ez a dátum, mert abban az évben indult el az akkor még Zrínyi 2026-nak nevezett honvédelmi és haderőfejlesztési program, amelynek sikerét jól mutatja, hogy úgy vagyunk képesek folyamatosan egyre előkelőbb helyezést elérni a GFP rangsorában, hogy közben Európa-szerte minden országban gőzerővel folyik a fegyverkezés, haderőreform, és a Magyar Honvédségnek régiós viszonylatban csaknem a sor végéről kellett indulnia.

A rendszerváltás utáni években a szomszédos országokkal összevetve még viszonylag kedvezően alakultak hazánk számára az erőviszonyok, arzenál tekintetében mindössze Ukrajna és hajszálnyival Románia előzött meg minket. Ezután következett nyolc év mélyrepülés létszámcsökkentéssel, forráselvonásokkal és a fegyverzet kiárusításával, amelynek az lett a vége, hogy 2010-re már csak Szlovénia állt mögöttünk a rangsorban, Ausztria, Szerbia, sőt Szlovákia is megelőzött bennünket. A balliberális kormányok után az első kétharmados Fidesz-kabinet belekezdett ugyan a kármentésbe, de az akkori körülmények között ez csak arra volt elég, hogy legalább további képességek ne szűnjenek meg. Éles váltást a 2015-ös migrációs krízis okozott, ekkor mutatkozott meg minden korábbinál jobban, hogy szükség van a honvédség fejlesztésére, mert veszélyes idők jönnek. Ki nem mondva, de biztosan az is közrejátszhatott a döntésben, hogy régiós szinten már megkezdődött a fegyverkezés, Románia egy ütemmel korábban kapcsolt magasabb fokozatra, és nem is eredménytelenül. 2016-ban 13 helyet ugrott előre a GFP-rangsorban, akkor 126 listázott ország közül a 43. helyre került, messze lekörözve ezzel Magyarországot, mivel hazánk abban az évben a 62. helyen rostokolt. Az örökölt hátrányt mára sikerült jószerével teljesen lefaragni; ha a fegyverekkel mesterségesen feltuningolt, 15. helyre sorolt Ukrajnát nem számítjuk, régiós viszonylatban Magyarország hadereje igen jól teljesít. A románok időközben visszacsúsztak a 47. helyre, a Magyar Honvédség előrelépett az 54.-re, így jelentősen zárult az olló, az igazán releváns országok közül pedig már csak a 48. helyen álló cseh haderő van előttünk, miközben a 67. helyre visszacsúszó Szlovákiát már jelentősen lehagytuk. Lengyelországról eddig nem esett szó, és okkal. A lengyel hadsereggel ugyanis semmilyen szempontból nem érdemes magunkat összemérni, tekintve hogy hazánk célja egy regionális középhatalmi ambícióknak megfelelő haderő felépítése, a méretben és lakosságszámban jóval nagyobb Lengyelország ennél komolyabb ambíciókkal lép fel, szeretnék a kontinentális Európa legerősebb konvencionális haderejét felállítani. Ez ma már nem is tűnik irreálisnak, tekintve hogy a GFP-listán a 20. helyen állnak, de ha az Európai Unió államait nézzük, csak Olaszország és Franciaország áll előttük, és a NATO-tagok között is a 6. helyen vannak. Fejlesztésre ehhez mérten hatalmas összegeket fordítanak, csak a dél-koreai K2 típusú harckocsiból 1000 darabot vásárolnak számos egyébb harceszköz mellett. Mindent egybevetve akkora mennyiségben vásárol fegyvereket, ami túlszárnyalja a három másik V4-ország összes beszerzéseit.

Hadrendbe állnak a nagyragadozók

A szép magyar eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy hazánkban a védelmi kiadások gyors ütemben nőnek, már 2024-ben reális lesz a vállalt 2 százalékos GDP-részarány. A nagy pénz, nagy foci elve itt is érvényesül, az elmúlt években a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program (HHP) keretében tető alá hozott nagybevásárlások eredményeként pedig egyre több modern harceszköz áll szolgálatba. Csak a legfontosabbakat említve ilyenek a tatai bázison rendszeresített Leopard 2A4 harckocsik, amelyeket kiképzési célra bérel a Magyar Honvédség. Az első PzH 2000 önjáró tüzéreszközök is megérkeztek már, ahogy a következő generációs gyalogsági harcjármű, a Lynx KF41 első példányainak lánctalpai is a magyar földet szaggatják. A sokáig haldokló forgószárnyas képességünk is egyenesbe jött a szolnoki bázisra települt 20 darab Airbus H145M típusú könnyű helikopternek köszönhetően. Fontos eredmény, hogy a Magyar Honvédség létszáma jelentősen, közel hatezer fővel nőtt egyetlen év alatt 2020 és 2021 között. Emellett folyamatosan duzzad az állományon belül a harcoló alakulatok aránya, és csökken a köztisztviselőké és közalkalmazottaké. Bővül a legénységi és tiszthelyettesi állomány is a tisztek arányának ellenében, azaz egyre kevésbé fejnehéz a haderő.

Mikor érjük utol a cseheket?

A V4-rangsor az utóbbi pár évben állandó: első helyen áll Lengyelország, majd Csehország, Magyarország, és végül Szlovákia. A magyar haderőreform ezzel hozta a kötelezőt, viszont igazán fontos mérföldkő az lenne, ha sikerülne utolérni vagy akár le is hagyni a cseheket. Visegrádi partnerünk jelenleg a 48. helyet foglalja el a GFP rangsorában, ami már nem tűnik behozhatatlan előnynek, és számos jele van annak, hogy sikerülni is fog utolérni. Csehország mérete és lakosságszáma szinte megegyezik Magyarországéval, még a 26 ezer fős aktív katonaállománya is nagyságrendileg hasonlít a Magyar Honvédségéhez. Hogy hagyományosan jobban teljesít hazánknál a GFP-rangsorban, leginkább történelmi örökségének, a világviszonylatban is kiváló hadiiparának köszönhető, illetve annak, hogy a rendszerváltás után gondosabb gazdái voltak a harceszközeiknek, és nem számoltak fel fontos képességeket. Most azonban úgy tűnik, ráültek az eredményre, és 2021-ben a legkisebb arányban költöttek védelmi célokra, mindössze a GDP-jük 1,43 százalékát. 2022-ben ezt növelték, és a tervek szerint idén is, de arányait tekintve kisebb mértékben, mint a többi visegrádi ország. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter tavaly év végén arról beszélt, hogy a 2023-as költségvetésben a védelmi kiadások el fogják érni a NATO-kritériumot, azaz a GDP 2 százalékát, mivel az idei központi költségvetésben az orosz–ukrán háború fenyegetéseire válaszul létrehozták a Honvédelmi Alapot, amelynek keretösszege 842 milliárd forintot tesz ki. Ráadásul számos olyan közelmúltban tető alá hozott üzlet teljesül hamarosan, amelyek jelentősen befolyásolják majd hazánk GFP-helyezését, így valószínűleg már 2025-ben, de legkésőbb 2026-ban elválik, sikerül-e megelőznünk Csehországot. Az esélyeink mindenesetre jobbak nem is lehetnének.