– A Fidesz kongresszusa immár hivatalosan is szélesre tárta a párt kapuját a szövetséggé alakulás előtt. A folyamat további részében kiemelt szerepet kapnak a későbbiekben megalakuló tagozatok. Orbán Viktor önt kérte fel a gazdatagozat megszervezésére. Milyen értékek lesznek a meghatározók, hiszen a kisgazdapárt teljesen szétesett a 2002-es parlamenti választásokon?

– Azzal kezdeném, hogy a gazdavilágból egyedüliként kaptam meghívást a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör megalapítására. A tanácskozás után jó egy esztendőn keresztül azon törtük a fejünket, hogy mit is kellene csinálnunk a keresztény, nemzeti jobboldallal, miképpen lehetne megszüntetni annak széttagoltságát. Közismert, hogy az MDF elnök asszonya még a választások éjszakáján, ahhoz képest, hogy igen szomorú volt a helyzet, meglehetősen derűsen jelentette be, hogy a Magyar Demokrata Fórum mindenképpen önálló politikát akar folytatni a jövőben. A kisgazdapárt leszereplését nem kell külön ecsetelnem, azt viszont igencsak hangsúlyoznám, hogy nem a kisgazdák által képviselt értékrend, hanem Torgyán József akkori pártelnök és szűk körű csapata, hogy úgy ne mondjam, lakájai járatták le e párt tekintélyét, történelmi értékeit. Éveken át kihasználták a saját céljaik érdekében, a különösen az idősebb korosztályban mind a mai napig élő kisgazda nosztalgiát. Aztán a 2002. őszi dobogókői tanácskozáson a miniszterelnök úr kijelentette, a kisgazdapárttal nincs mit kezdeni, és hozzátette, a KDNP sorai rendeződni látszanak, mert hogy akkor már Varga László állt a párt élén. Én is felszólaltam és elmondtam, nem osztom Orbán Viktor úr optimizmusát a KDNP-vel kapcsolatban. Sőt igazából nem is értem, miért nevezik történelmi pártnak, hiszen a kisgazdapártból kiváló Barankovics-szárny alapította meg 1947-ben. De arról is említést tettem, hogy a kisgazdáktól kivált egy másik, a Sulyok Dezső vezette Szabadságpárt is. Majd hozzátettem, a magam részéről csak sajnálni tudom, hogy nem annak lett folytatása inkább. Erre a miniszterelnök úr tréfásan azt válaszolta: „Sándor, nem gondolod, hogy az a Fidesz?” Ekkor egy picit elgondolkodtam, lejjebb engedtem a szemüvegemet, és azt feleltem neki: „Ha rád nézek és rád gondolok, akkor igen. Egyébként pedig?” Hadd ne ragozzam. Hosszú… inkább beszéljünk a gazdavilágról! A lényeg, hogy valóban nem a kisgazdapártot kell újraszervezni, mert az szerintem reménytelen dolog. Természetesen, akik meg akarják ezt tenni – vannak erre kezdeményezések -, ám csinálják. Bár megjegyezem, merész vállalkozásnak tűnik, különösen olyanok részéről, akiknek reflexeibe mélyen beívódott a „torgyánizmus”. Tudomásul kell venni, hogy a kisgazdapárt – a tradicionális értékrend szerint – sajnos de facto nem létezik. Meg sem alakult. Csupán de jure hivatalossá tették. Felvették a nevét. Igaz, így is 10-12 százalékos eredménnyel bekerült a parlamentbe. Azonban ezzel, mint már mondtam, sajnos nem a valóságos kisgazda értékrend jutott diadalra. A földmunkás jelző, Torgyán kedvenc és oly sokszor hangsúlyozott jelzője, ha valaki nem tudná, a kubikosokat jelentette. Hol vannak ma már kubikusok? És azt is tudom, hogy a földmunkás szó csak azért kerülhetett a kisgazda névkapcsolásba, mert Dobi István, a „klasszikus” álkisgazda, aki kubikus volt, azt szorgalmazta. Ezért úgy gondolom, és ezt javasoltam Orbán Viktornak, vissza kell térni a tradicionális kisgazda alapokhoz. Egyértelmű, hogy azt a kisgazdák képviselte értékrendet, a 10 százaléknál is többet hozó szavazóbázist kell mozgósítani, amelyik nem pusztán a földművelésből élőket jelenti, hanem azokat is, akik a gazdavilág, a falvak és a tanyák népe által megőrzött hagyományokat, népi kultúrát ma is nemzeti alapértékeknek tekintik. Hozzávéve a magyar tudományos, kulturális élet kimagasló személyiségeit, az alkotó értelmiség meghatározó képviselőit, akik értékrendjükben, életvitelükben a magyar hagyományok folytatását követik. A trónfosztott magyar életként szoktam ezt megnevezni, mert ebben a megfogalmazásban minden benne van: a bukásaink, a magyar ember jókedve, vendégszeretete, befogadókészsége, családszeretete, dolgos világa. Szöges ellentétben a Torgyán József által mutatott nagyhangúsággal, ami mindig is idegen volt az önérzetes, büszke tartású magyar gazda lelkivilágától.

– A bolsevik diktatúra bekényszerítette a parasztokat az ipari termelésbe, a városokba. Bár sokan kétlaki életmódot választottak, de a téeszesítéssel végleg ki akarták irtani a magyar népi-paraszti kultúrát. Ezt építené fel újra a gazdatagozat?

– Feltétlenül, még akkor is, ha létezik az ön által elmondottaknak egy mai megfelelője, nevezetesen, hogy a mostani baloldali hatalom nem támogatja a polgári kormány által elindított családi gazdaságokat. Pedig ezek a gazdaságok lehettek volna az alapjai a Rákosi-rendszerben szétvert paraszti identitás és népélet, a magyarságtudatunk feltámasztásának. Egyébként hivatkozhatok Kodályra és Bartókra is, akik világosan látták, hogy a magyar műveltséget, kultúrát, az egész közéletet, bár ez nem tartozik az általuk képviseltek körébe, csak a „tiszta forrásból” merítve lehet megmutatni, megújítani. Ez most romokban hever! Mégis úgy gondolom, hogy a magyar néplélek, nem akarok olyan kifejezést használni, hogy faj, mert akkor rögtön valami szörnyűséges dologra gondolnak egyesek, azért valahol mindig is tovább élt. Ha történelmünk elmúlt 1100 esztendejére gondolunk, amióta a Kárpát-medencében élünk – bár a magyarság ennél sokkal régebben itt volt már, de ez egészen más irányba vinné a beszélgetést -, soha nem tudták elpusztítani a magyarságot. Visszalapozva a történelemben, ismerhetjük, hogy se a tatárdúlás, se a török uralom, se az azt követő elnyomatás vagy a XX. században Trianon sokkja nem törte meg a magyarságot. Sokszor emlegetem, hogy Horthy Miklóst az elmúlt század egyik legnagyobb magyarjának tartom, mert szeretném látni, ki tudná megcáfolni azt, hogy az ő vezetésével sikerült ennek az országnak oly rövid idő alatt talpra állnia, miközben elcsatolták területe kétharmadát, gazdaságát tönkretették, infrastruktúráját lecsökkentették, népességét szétdarabolták. Egyetlen nép nem lett volna a Földön, amelyik a trianoni tragédiát túlélte volna. A legnagyobb veszedelem sem tudta kiirtani a magyarságot. Bizony a mostani helyzetet is ilyennek, ennyire tragikusnak érzem, mert a Csonka-Magyarország röpke öt év alatt sokkal jobban konszolidálódott Trianon után, mint a mindenféle háború nélküli rendszerváltás utáni Magyarország, ahol nem voltunk képesek az elmúlt 13 év alatt javítani az ország helyzetén. Az optimizmusomat mégis éppen ezek a magyarság történelméből fakadó tények adják, és szerintem nemcsak az enyémet, hanem szerencsére sokunkét is. Nyilvánvaló, hogy úrrá kell lennünk a gondjainkon, ezért úgy kell hozzányúlni a pártpolitikához is, ahogy azt 1989-ben nem tudtuk megtenni. Mert hogyan is lehetett volna akkoriban alulról szerveződni? Sehogy, hiszen a pártok és vezetőik, senkit nem akarok megbántani, tisztelet a kivételnek, az MSZMP köpönyege alól bújtak ki. Most végre megtehetjük, létrejöhetett egy olyan alakulat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, amely valóban alulról épül fel. Ennek egyik első megnyilvánulása 2002. április 13-án a Kossuth téren volt, ahol másfél millió magyar ember vett részt a gyűlésen. Ez egy olyan alap, amelyre bátran lehet építeni. Orbán Viktor vázolta fel a dobogókői találkozón, hogy a német CDU-CSU azért tudott sok évtizeden keresztül hatalmon maradni, mert az organikus fejlődésbe bevonták a civil szervezeteket, valamint az egyházi közösségek segítségével, a különféle szellemi műhelyek együttműködésével széles alapra támaszkodhattak. Nekünk, kisgazdáknak, a gazdatagozatnak, a magángazdálkodókat tömörítő és jelenleg 830 szervezettel, Jakab István elnökletével működő Magosz lehet az egyik kiinduló bázisunk, erre, vagyis a valóban gazdálkodókra és nem a csupán ránk hivatkozókra kell majd alapoznunk.

– Kik lehetnek a segítői az eredeti kisgazda értékek felfedezésében és azok éltetőinek a Fidesz-szövetségbe való bevonásába?

– Az alapokhoz való visszatérésben szívesen látom az egyházi közösségeket, a hagyományőrző egyesületeket, a népdalköröket és a különféle vallási és népi szokásokat felelevenítő szerveződéseket. Ezekbe kell nekünk belekapaszkodnunk. Persze óvatosan, minden lépést meg kell fontolnunk. Nem arról van szó tehát, hogy az ilyen egyesületek, csoportok tagjait máról holnapra be fogjuk léptetni a szövetségbe. Aki akar, belép, aki nem, az nem. Az a fontos, hogy az általunk képviselt értékrend legyen a közösség összefogó ereje. Innen kell indulnunk, és hogy őszinte legyek, el is felejtjük, hogy már létezett egy kisgazdapárt a rendszerváltás után.

– Ez szép gondolatnak tűnik, de a kérdés nyitott marad, hogy miképpen lesz ebből az értékteremtő és megőrző csapatból a polgári oldalra szavazók tábora?

– Úgy, hogy az említett hagyományok már most is újraéledtek az emberekben, ezt naponta tapasztalom. Bár lehet, hogy nyilvánosan nem beszélnek erről. Talán tudatosan nem is jelenik meg ez, csak amikor összejönnek baráti társaságban vagy családi ünnepségeken. De a közös gondolatok azért időnként felszínre kerülnek a különböző eseményeken, és az egyházi közösségek is most jobban éreztetik azt a hatást, amit sajnos nem nagyon tapasztalhattunk 1989-90-ben.

– Az egyházak nem álltak volna a nemzeti oldalon akkoriban?

– Nem lenne szerencsés általánosítani, de sok olyan egyházi személyiség volt, akiket akár kényszerrel vagy más módon csatasorba állított a kommunista párt, majd később az MSZMP. A másik részüket, akik nem álltak be a sorba, üldözték. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éppen emiatt az egyháziak állandó félelemben éltek. Sokat meghurcoltak közülük, ezért nehezebben mozdultak.

– A gazda és a föld elválaszthatatlanok egymástól. Mostanában azonban olyan időszakot élünk az EU-csatlakozással, amikor nagy veszélybe került a magyar termőföld, hiszen a mostani hatalom kiszolgálója a külföldi érdekeknek ezen a területen is. Mit lehet tenni a föld védelméért?

– Ez szóba került a professzorok Batthyány körének hódmezővásárhelyi eszmecseréjén is. A kötetlen beszélgetésen valaki arról elmélkedett, hogy vajon mi volt az, ami meg tudta tartani a magyar népközösséget a Kárpát-medencében. Megadta a választ is a kérdésére, amivel magam is teljesen egyetértek, a föld, a termőföldnek a tulajdonlása. A magyar emberek többsége kötődik a földjéhez, a birtokához, a jószágaihoz. Jószerivel azon keresztül ítéli meg a világot. Egy parasztembernek, és ez nem elítélendő, sokszor még a családtagjainál is fontosabb volt az, hogy mi van a lovával, a jószágokkal, a terméssel, a betakarítással… Amennyiben megfosztják a magyar gazdákat a termőföld megtartó, mondhatni mágikus erejétől, akkor az már nemcsak a gazdatársadalom vesztesége lesz pusztán, hanem Magyarország végzete is. Az EU normatívái szerint Magyarország területének 96 százaléka vidéki térségnek számít. A 9,3 millió hektárból, világelsők vagyunk ebben, 7,7 millió hektár termőföld. Az ország területének 83 százaléka. Hatalmas érték ez, amire sokaknak fáj a foga, és amire éppen ezért nagyon kell vigyázni. Továbbá, ha a gondos gazdák nem családi alapon művelhetik meg ezt a földet, akkor a szülőföldünk tájképe és vele a kultúrája változna meg végzetes módon. Idegenné válna a saját országunk. Ugyanis, mi a multinacionális nagytőke törekvése? Mihez asszisztál most a Medgyessy-kormány? Ahogy annak idején a Horn-kormány is ezt tette, sőt akarata ellenére még az Antall-kabinet sem tudta átlátni, hogy mit is kellene tenni a magyar gazdákkal, a földdel. A multinacionális cégek beáramlásával nagy agrárgyárak létesülnének, miáltal a kisebb-nagyobb falvak, települések azokkal lennének körbe zárva. Vége lenne annak a sok szépségnek, ami mindnyájunknak nagy gyönyörűséget okoz, bármely tájékán járunk is ennek az országnak.

– Az Orbán-kormány a családi gazdaságokat támogatta. Ezt a Medgyessy-kormány megszüntette és a nagyüzemi gazdaság felé mozdul el az agrárszerkezet. Módosították a földtörvényt, amivel könnyebbé tették a külföldiek földvásárlását, miután nem a helyben lakó gazdálkodóké az elsőbbség, hanem az adott településre bejelentkező különböző és főleg tőkeerős társaságoké. Erre gondol?

– Igen, de érdekes a tulajdonszerkezet is a jelenlegi Magyarországon, mely szerint a föld 88 százaléka magántulajdon, 10 százaléka a gazdasági társaságoké és csak 2 százaléka a szövetkezeteké. A pártállam végén úgy 2 százalék volt a magántulajdon aránya, ennyit fordult a világ. Sajnos a földhasználat a szerencsétlen kárpótlási törvény és licites ügyek miatt messze nem azonos a vázolt tulajdonszerkezettel. Amikor azzal vádolják az Orbán-kormányt, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazott, és hogy ez micsoda felháborító, akkor elfelejtik az urak és elvtársak, hogy 40 évet csak majdnem 40 év alatt lehetne behozni, mert amikor elvették a földjeinket, akkor bizony szerszámostul, lovastul, mindenestül tették azt. Hogyan induljunk el és hozzuk helyre mindazt a kárt, amit annak idején okoztak? Hogyan versenyezzen a családi gazdaság a nagyüzemekkel? Azokkal, ahol egyébként egy nagyon furcsa folyamat játszódott le, mert a kárpótlási jegyeket is nagyobbrészt a téeszek, állami gazdaságok politikai, gazdasági vezetői vásárolták meg, az embereket becsapva. Akik, miután nem reménykedhettek állami támogatásban, odaadták a földjeiket vagy kárpótlási jegyeiket az eredeti ár feléért, negyedéért.

– Azóta kiderült, bár komolyabb leleplezésre nem került sor, hogy már már a szervezett bűnözés határát súrolta az akkori időben a kárpótlási jegyekkel történt visszaélések sorozata…

– Ha valódi jogállam lenne Magyarország, akkor ezt valóban nem lehetett volna eltűrni. Csak hát a jogszabályokat is úgy alakították ki, már előzetesen, hogy meglegyen a jogi lehetőség ezekre a visszaélésekre. Magyarán az említett menedzsmentek és baráti köreik jogszerűen csaltak, loptak, így teremtődött meg a jelen helyzet. Ebből nagyszerű kibontakozás kezdődött el 2001-ben, sajnos csak akkor. Ennek meg az volt az oka, hogy 1998-tól, az Orbán-kormány hatalomra kerülése után Torgyán József került az FVM élére, aki nem azzal foglalkozott, hogy a gazdák problémáit megoldja. Pedig a nyolc év ellenzéki időszaka alatt nagyon sokat hangoztatta a retorikájában, hogy majd ezt meg azt csináljuk, ha hatalomra kerülünk, hogy minisztersége első idejében beterjeszti a javaslatot a családi gazdaságok támogatására, amit végül is a távozása után lehetett megtenni. Ezután biztosított százmilliárd forintot az első évre a polgári kormány – ami további 100 milliárdokat generált a feltételezett saját erővel – vissza nem térítendő támogatásként a családi gazdálkodóknak, 3,5 százalék hitelkamattal hosszú lejáratra, 10-20 éves futamidővel. Az ilyen és hasonló intézkedésekre körülbelül egy évszázada várt a magyar parasztság.

– A kedvező hitelek ellenére is tőkehiány akadályozza a fejlődést a hazai agráriumban, mondják a hatalmon lévők. Elsorvadtak volna a családi gazdaságok?

– Ez nem igaz. Nemrégiben beszéltem Vonza Andrással, aki Torgyánt követte az FVM miniszteri székében, és ő elmondta, hogy 2003-ra már 200 milliárd forint volt tervbe véve erre a célra. Az se igaz, amit Medgyessyék hatalomra kerülve hangoztattak, hogy üres az államkassza, miközben szétosztogattak vagy 300 milliárd forintot. Most emiatt is kell eladni mondjuk a bábolnai ménesbirtokot, privatizálni a Postabankot, a Földhitel és Jelzálog Bankot, valamint a Konzumbankot, mert 200 milliárdos privatizációs bevételt terveztek. Különösen fájdalmas a Földhitel és Jelzálogbank, valamint a Konzumbank privatizálása, hiszen ezzel nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a gazdák, akik innen vették fel a hiteleket. Ehhez jön még, hogy nem leszünk versenyképesek az EU-csatlakozás után, mert az uniós gazdák támogatásának csak a negyedét kapjuk. Csupán Medgyessy Péter ígérete a garancia, ami nem igazán garancia, hogy ezt 30 százalékkal kiegészíti a kormány a magyar költségvetésből. Számtalanszor elmondtuk, a karcagi gazda-kongresszuson is keményen megfogalmaztuk, hogy a szóbeli helyett törvényi garanciát kér a gazdavilág erre a kifizetésre. De ismerve a baloldali ígérteket, még a törvényi garancia se, igazi garancia, mert ha nincs pénz, akkor miből tudnák a családi gazdálkodóknak juttatni bármit is.

– Mit ígért Orbán Viktornak, mit fog teljesíteni, ha megalakul a gazdatagozat?

– Egyelőre még csak a szövetség alapszabály-tervezete készült el, ehhez kell csatlakoznunk a saját alapszabályunkkal, amiben meghatározzuk, hogy milyen formában dolgozunk. Erről azért nem tudok mondani részleteket, mert most kezdjük összeállítani azokat a munkacsoportokat, melyekben a legfontosabb kérdéseket beszéljük meg. Közülük kiemelten fontos, hogy a parlamenti frakcióból sorainkba vonzzuk azt a szakpolitikusi képviselői gárdát, amelynek tagjai jól ismerik a gazdatársadalom valós gondjait, hiszen közülük többen maguk is a gazdálkodnak. Az ugyanis nem folytatható, hogy a leendő szövetség agrárpolitikája – például a Kisgazda Polgári Egyesület, Turi-Kovács Béla vezetésével, aztán Glattfelder Béla agrárkabinetje és még mások is megszólalnak agrárügyekben – más-más változatban jelenjen meg.

– Balogh Gyula átigazolt a kisgazdákhoz, kivált a Fideszből és azt nyilatkozta, hogy Turi-Kovács Béla egyesülete nem képvisel semmiféle kisgazda értéket. Mennyiben zavarhatja meg ez a gazdatagozat munkáját?

– A kettőjük ügyébe nem akarok beleszólni. Mondhatom, a béke barátja vagyok, és nem hinném, hogy ellenségek lennénk. Léteznek sajnos komoly és kemény valódi ellenségeink, azokkal kell harcolni, nem egymással.

– Mind a kettőjükkel tudna együtt dolgozni?

– Mindkettőjükkel jó a kapcsolatom, és ahogy mondtam, szerintem azonos térfélen vagyunk. Balogh Gyulával tárgyaltam, ő keresett meg korábban, nincs viszály közöttünk. A választók ítélete lesz a mérvadó, ami mérhető lesz a 2004-es európai parlamenti választásokon. Akkor kiderül, hogy mit hoz az, amit mi követünk, és mit, amivel mások próbálkoznak.

– Mennyire lesz képes mozgósítani a gazdákat, hogy az EP választásokon eredményt lehessen felmutatni?

– Minden megyében nagyon sokan jelentkeztek, sokan aláírták az alapító nyilatkozatot. Igazából most kezdődik a munka dandárja. Segítőinkkel járjuk a vidéket, és tapasztaljuk, hogy sokan átérzik a hazai agrárium problémáit, és többen támogatják a munkánkat, akik nem szeretnék elveszíteni azt az értékrendet, amit a valódi kisgazdavilág képvisel. Ez év októberében megtartjuk Karcagon az első hivatalos választmányi ülésünket, ahol ilyenkor lovasbemutatót és különböző folklórprogramokat rendez a majdnem teljes jobboldali összetételű önkormányzat.

– Fontos lenne, hogy a szövetség gazdatagozatából képviselő jusson be az Európai Parlamentbe?

– Feltétlenül. Annál is inkább, mert az EU-ban nemcsak az alkotmány módosításának a folyamata zajlik, hanem a közösségi agrárpolitika is most formálódik. Nemrégiben eszmecserét tartottunk agrárszakemberekkel, hogy miképpen jelenjünk meg az EU-ban. Az első és egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfogalmazzuk a magyar agrárpolitikai érdekeket, hogy azt ne tudják megkerülni, és ne nélkülünk döntsenek rólunk is, az EU agrárpolitikájáról.

– Melyek a magyar érdekek?

– A legfontosabb, hogy a földtörvényt abba a formába kell visszaállítani, ahogy azt a polgári kormány elfogadta. Magyarán, az elővásárlási és a haszonbérleti jog a magyar gazdatársadalmat illesse, a helyben élők elsőbbséget élvezzenek.Továbbá minél több féket berakni a törvénybe, hogy a külföldi tulajdonosnak szinte lehetetlen lehessen további földtulajdonokat szerezni Magyarországon. A Dunántúlon, sőt már nem is csak ott, eddig is igen sok területet birtokolnak a külföldiek. Továbbá fel kell tőkésíteni a magyar gazdatársadalmat, az agráriumot. Nagy tisztelettel hívjuk fel a nagyüzemek reálisan gondolkodó szakembereinek figyelmét, hogy azt ne higgyék, ők kimaradnak a multinacionális tőke bekebelező szándékából, hiszen elsősorban komplett nagyüzemeket akarnak megszerezni. Tehát, ha nem változik meg a földtörvény, akkor egy nagy cégbe is bármikor beszállhat a külföldi tőkés bérlőnek. És ha ez megtörténik, miután nem vagyunk versenyképesek – éppen ezt mutatja a sertésválság is, ami nem csak a kisemberek válsága, nagyobb mértékben a nagy sertéstartókat érinti – már csak a külföldi diktál. Aztán ki kell használnunk a nemzeti költségvetésből adható kiegészítő támogatásokat. Ehhez sajnos a Medgyessy-kormány eddigi tájékoztatása egyenlő a nullával, hiszen a gazdák többsége nem tudja, még a nagyok sem, hogy hol lehetne pénzhez jutni. Ugyanakkor az EU-tól járó támogatások, csak lehetőségek. Kovács László MSZP-elnök propagandája, amikor azt mondja, X milliárdot fizet be Magyarország az EU-kasszába, és hogy már az első évben többet kapunk vissza. Igen, de a lényegről nem sokat beszélnek, hogy ezek lehívható pénzek, és ha nem sikerül megoldani a pályáztatás megfelelő rendszerét, hogy a legkisebb gazdától a legnagyobb üzemekig mindenki érvényes, az EU-ban elfogadható pályázatot készítsen, akkor nem jut hozzá senki ezekhez az összegekhez. Magyarországon nincs meg az ilyen pénzek megszerzéséhez feltétlen szükséges intézményrendszer. Valószínű, hogy a csatlakozásunkig ez már nem fog elkészülni, de ha még ez megtörténne is, akkor még hol van a szakértői gárda, aki majd segít a magyar gazdáknak abban, hogy miképp kell a pályázatokat elkészíteni. A következő probléma, hogy a hazai agrárkoncepció, az agrárszerkezet nem a szerint működik, amelyekre támogatásokat kaphatna Magyarország. Mivel az EU-országaiban, minden ellenkező híreszteléssel szemben, a családi gazdaságok a döntőek és minden EU-s ország védi a saját termőföldjét a multinacionális tőke ellen. Erről nálunk senki nem beszél a polgári oldalon kívül. Ezek a legfontosabb kérdések, amit a gazdatagozatnak is a magyar érdekek képviseletében meg kell fogalmaznia, és kifejtenie az EU parlamentjébe még a csatlakozásunk előtt is.

– Szanyi Tibor, az FVM szocialista politikai államtitkára azt mondta a parlamentben, hogy ég a bőr az arcán, mert a sertéstenyésztők, miközben panaszkodnak, nem jelentkeztek az FVM által szerzett nagy üzletre. Komoly piacot találtak, Moszkva hajlandó a piaci ár fölött sertéshúst vásárolni. Mi a véleménye erről?

– Az, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Ha nem jelentkezett senki, ha a nagy agrárcégek, a saját embereik sem lelkesednek a moszkvai piacért, akkor e mögött az lehet, hogy ők sem hisznek az FVM politikai államtitkárának. Nem hiszik el, hogy az oroszok kifizetik a kiszállított sertéshús ellenértékét. Szerintem még a mai napig is tartoznak a magyaroknak. Ezen a piacon komoly bizalmi probléma is van.

– A feldolgozóipar teljes egészében és lassan a termőföld is idegen kézbe kerül. Ezek után milyen lehetőségei maradnak a továbblépéshez?

– Nagyon nehéz a feladat. Sajnos számtalan konzervgyár, élelmiszeripari cég került külföldi kézbe az elmúlt évek során. Most éppen Medgyessy Péter jár az élen, különösen a franciák irányában. Az egyik legfontosabb és kiváló alapanyaggyártó élelmiszeripari vállalatot, a Martfűi Növényolaj-ipari Vállalatot a franciáknak adták el. Ez rendkívül nagy probléma a magyar agráriumban, tekintve, hogy Magyarországon a kisüzemek sokaságának a létrehozását kellene megcélozni. Azt gondoljuk, hogy az EU-ból lehívható pénzek segítségével és a költségvetésből kiegészített támogatással számos kisüzemet tudnánk létrehozni. És nagyon fontos kitörési lehetőségnek tartom a biotermelés további fejlesztését, felfuttatását, ennek is nagyok a perspektívái.

– A gazdatagozat egyfajta védelmet nyújtana azoknak, akik csatlakoznának ehhez az értékrendhez, illetve áttételesen a Fidesz polgári szövetséghez?

– Feltétlenül, mert ez a védernyő eleve azt is jelentené, hogy az itt megjelenő emberek támogatnák mindazt az értéket és eszmét, amit a polgári oldal is. Ugyanakkor 2006-ban, választások lévén, ezek a gazdatársak, kisebbek és nagyobbak, ha a jószándékunkat belátják, ha megértik, amit a számukra ajánlunk, remélhetőleg sok szavazatot hoznak a szövetségnek, a polgári oldalnak, ami számukra is kedvező változással jár. Csak a szűken vett számítások szerint is legalább 2,5 millióra tehető a magyar mezőgazdaságban valamilyen módon érintettek száma…

– Megnyerésükkel választást lehet nyerni, meg lehet menteni Magyarországot?

– Így igaz, az egyik fontosabb, mint a másik. Ha a 2006-os választások után újra a polgári kormány kerül hatalomra, mégpedig hitem szerint lehetőleg kétharmados többséggel – végre rendes magyar alkotmányunk, választójogi törvényünk és olyan képviselőházunk lehet, amilyent a magyar hagyományok megkövetelnek. Továbbá a föld megtartására most hét plusz három év a moratórium. Ez 2011-ig tart, de a győzelmünk esetén, amíg a földvásárlási moratórium meg nem szűnik, számos olyan intézkedést, technikai akadályt lehet teremteni, amivel megállítható a pusztulás folyamata, a magyar föld elveszítése.

– Jobbára a vidéken élőkről, a gazdákról beszélgettünk, de hogyan kapcsolódhatnak ehhez a városon élők, a kétlaki életet folytató kiskertekben gazdálkodók. Számítanak-e rájuk?

– A kétlaki feltétlen támogatni fogja a gazdatagozatot, mert ők lesznek az elsők, akik elveszítik azt a kis kiegészítő jövedelemforrásukat, ami jelenleg bizonyára nagyon sokat segít számukra a család létfenntartásában. Számítunk azokra is, akik elsődlegesen a gazdavilágból származnak, értelmiségiek lettek, városi életet élnek, de tele vannak nosztalgiával. Megtartották azt az értékrendet, amelyről beszéltünk. Tapasztalatom szerint a magyar földet majdnem többen féltik azok közül, akiknek már régen nincs közvetlen közük a földműveléshez…

– Részt vett a gödöllői agrárfórumon?

– Igen. Az agrárvilág ellenérdekelt felei ültek le egymással beszélgetni. Jóleső érzés volt hallani, hogy Nagy Tamás, a MOSZ elnöke is keményen bírálta a mostani kormány tehetetlenségét az agrárügyekben…

– Nem lehet ez a gazdatagozatba való beszivárgás színjátéka?

– Erre is gondoltunk… Valami olyasmiket mondott, hogy a politikát távol kell tartani a szakmától, mert ha a politika belekeveredik és tovább is ilyen erősen befolyásolja azt, abból mindig csak problémák támadnak. De ez azt jelenti számomra, hogy bennük is kezd tudatosulni, hogy a multinacionális tőke számukra is veszélyt jelent. Most már látják, hogy a kistermelők csak rabszolgák, de a Nagy Tamás-féle irányítók pedig legfeljebb intézők lehetnek a multik agrárgyáraiban. Ezt pedig ők sem igen szeretnék…

* * *

LEXIKON

Faludi Sándor gazdálkodó, 1939. Tiszaszentimre. T.: ELTE magyar-népművelő, 1966-1971. É.: 1954-61. bányász, 1962-65 népművelő, 1965-82 újságíró, 1982-88 népművelő,majd 1988-ban elveszíti állását, 1991- szellemi szabadfoglalkozású, 1991- 94 vállalkozó, 1994-től családi gazdálkodó. 1988-tól az FKGP újjászervezőinek, majd 1989 márciusában az Ellenzéki Kerekasztal létrehozóinak egyike, 1989 őszén kizárják az FKGP-ből, később rehabilitálják. 1994-től az alulról szerveződő paraszti érdekképviselet szervezője. 2002. március 28-án kopjafát állít Karcagon – anyai nagyapja szülővárosában – a kommunizmus parasztáldozatainak emlékére. 2002. máj. 26. Orbán Viktor felkérésére egyik megalapítója a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek. 2002. okt.-től megyei önkormányzati képviselő, a mg-i biz. elnöke, majd novembertől a gazdatagozat megszervezését rábízza a volt miniszterelnök. Nős, négy gyermeke, öt unokája van.