Varga Judit: Nem engedünk a negyvennyolcból

– Az Európai Bizottság semmit sem tehet annak érdekében, hogy szabad és tisztességes legyen a 2022-es választás Magyarországon, mondta nemrég Věra Jourová, akinek a száját nem először hagyják el rosszindulatú megjegyzések a közelgő voksolással kapcsolatban…

– Az Európai Bizottság alelnöke az egész Európai Uniót képviseli, vagyis minden kérdésben pártállástól függetlenül kellene megszólalnia, ehhez képest ne felejtsük el, hogy ez a hölgy volt az is, aki például beteg demokráciának nevezte Magyarországot. Mostani nyilatkozatát ennek tudatában kell értelmezni. Teljesen nyilvánvaló, hogy Jourová egyike azoknak, akiket ránk állítottak. Egészen elképesztőnek tartom, hogy az ő pozíciójában megengedheti magának ezt a hangnemet, hiszen bár van még olyan uniós biztos rajta kívül is, aki kritizálja Magyarországot, a nyilatkozatok keménységét tekintve Věra Jourová még ebből a sorból is kilóg. Most ugyanaz a beavatkozási kísérlet erősödik fel a brüsszeli bürokrácia irányából, egy tőről kisarjadt nemzetközi civil szervezetekkel megtámogatva, amelyre már négy vagy nyolc esztendővel ezelőtt is volt példa a kampányban. A választások Magyarországon ezúttal is tisztességesek és demokratikusak lesznek; minden voksolásra jöttek nemzetközi megfigyelők, de ők sem tudtak érdemi kritikát megfogalmazni. Ahogy Kumin Ferenc londoni nagykövet írta a közelmúltban a The Telegraphban: a magyar választási rendszer összhangban van a nemzetközi sztenderdekkel. Mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne erről megbizonyosodni.

– Ahogy arra utalt is: az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala teljes körű választási megfigyelési misszió kiküldését javasolta a 2022-es magyarországi választásra. Van gyakorlati jelentősége annak, hogy harminc vagy kétszáz fő jön-e?

– Erről a Sargentini-jelentés narratívája jut eszembe. Abban is több helyen olvashattuk, és a vita során is elhangzott, hogy jó-jó, eddig minden rendben volt, de megvan az elméleti lehetősége annak, hogy az adott területen mégiscsak történjen valami rossz. Ezúttal is előre elkészült, előítéletes javaslatról van szó, de szerintem amúgy teljesen mindegy, hogy nyolc vagy kétszáztizennyolc embert küldenek-e. A nemzetközi megfigyelők jelenléte egyébként is bevett nemzetközi gyakorlat, magyar küldöttek is rendszeresen vesznek részt különböző országok választásain.

– Valószínűleg nem véletlen, hogy az ellenzék is éppen most jött elő az egyik Soros-szervezet jelentésével, amely azt állítja: „komoly az esélye annak”, hogy a Fidesz választási csalásnak köszönhette a kétharmadot 2018-ban. Tud bármit tenni a kormány az ilyen hazug, egyébként négy évvel az adott voksolás után felbukkanó vádakkal kapcsolatban?

– A magyar választók valóságérzékelése szerintem csalhatatlan. Itt élnek, tudják, milyen a kormány teljesítménye, márpedig ők hoznak majd döntést áprilisban, nem az NGO-k. A hasonló vádakat tehát szerintem kommunikációs szinten lehet és kell is kezelni. A hatóságoknak, amelyek a választási eljárásban részt vesznek, az az egyetlen feladatuk, hogy őrködjenek a jogszabályok betartása felett. Az, hogy megy ez a hangulatkeltés, rám mint uniós ügyekért felelős miniszterre azt a feladatot rója, hogy minden lehetséges csatornán, Twitteren, Facebookon, nyilatkozatokban világossá tegyem: ezeknek a vádaknak semmilyen alapjuk nincs; mindössze a baloldalt segítő nemzetközi kommunikációról van szó. Brüsszelben a magyar választási kampány már közel egy éve megkezdődött, olvassuk a különböző jogállamisági jelentéseket, látjuk a brüsszeli központú és más nemzetközi NGO-k, think tankek teljesen elfogult felméréseit, indexeit. Most már eljutottunk oda, hogy egyenesen rákos betegségnek nevezték a konzervatív magyar kormányt. Ez is mutatja, milyen mélységekbe zuhant a frusztrált brüsszeli baloldal megnyilvánulásainak stílusa.

– Maradva Brüsszelnél: bár sokáig tagadták, egyre nyilvánvalóbb, hogy a helyreállítási alap forrásait azért tartják vissza, mert Magyarország nem hajlandó visszavonni a tavaly nyár elején elfogadott gyermekvédelmi törvényt. Valóban ez van a háttérben?

– Természetesen, ez már csak abból is látszott, hogy egy nagyon jó dinamikájú tárgyalást blokkoltak le nyáron a gyermekvédelmi törvény elfogadásának hatására. Magyarország az elsők között nyújtotta be szakmai programját, és egészen addig, amíg a jogszabályt el nem fogadtuk, jól haladtak a tárgyalások, ott voltunk a finisben, olyannyira, hogy Von der Leyen informálisan időpontot is kért, hogy júliusban ideutazhasson és kezet rázhasson Orbán Viktorral. A gyermekvédelmi törvény azonban megakasztotta ezt a folyamatot, meg is jelent a bizottsági levelezésekben, hogy amíg nem vonjuk vissza, szó sem lehet a továbblépésről. De magam is kaptam olyan levelet egy másik tagállam liberális igazságügyi miniszterétől arról, hogy amíg én nem teszek meg mindent a törvény hatályon kívül helyezéséért, addig ő nem hajlandó velem semmilyen más ügyről beszélni.

– Nyilván a koronavírus-járvány okozta válság közepén nincs is ennél fontosabb.

– A politikai hisztéria, a baloldali elfogultság és az LMBTQ – nyugati fősodrú – lobbijának nyomása alatt teljesen irracionális gellert kapott az uniós politika. Nehéz mit kezdeni ezzel a gyűlöletcunamival, hiszen ez a jogszabály a gyermekeket védi és a magyar szülők jogait biztosítja arra vonatkozóan, hogy az általuk helyesnek tartott normák szerint nevelhessék a gyermekeiket. A törvény összhangban van az uniós chartával és más nemzetközi elvárásokkal is, hiszen a gyermekvédelem szabályozása a nemzeti szuverenitás területéhez tartozik. Ebbe nem szólhatnak bele az uniós szervezetek vagy EP-képviselők. Ez a fajta lobbi kerítésbe ütközik Magyarországon. Mi nem akarjuk azt, ami Nyugaton immár általános, ezért ez egy preventív, Alaptörvényben rögzített és alsóbb rendű jogszabályban is kimondott védelmi szint. De hangsúlyozom: a szabályozás nem foglalkozik a felnőtt emberek életével, hiszen a diszkriminációmentesség, az emberi méltóság tisztelete olyan kivívott szabadságjog, amelyért a jelenlegi kormányfő is küzdött harminc évvel ezelőtt.

– A baloldali sajtó ennek ellenére rendszeresen homofóbnak bélyegzi a törvényt.

– Ez igazi ferdítés, a különböző vitákban el is szoktam mondani: ne kérjék számon rajtunk azt, amit a saját médiájuk alaptalanul terjeszt. A gyermekvédelmi jogszabály nem valakik ellen, hanem valakikért van. Az államnak alkotmányos feladata, hogy biztosítsa az egyén életútjának háborítatlanságát. Egy gyermeket a születésétől a felnőtté válásáig nagyon sok hatás érhet. Legyen az egyéni döntése, hogy felnőve milyen életformát választ. Ennek a fejlődésnek a mindenféle külső befolyástól való mentességét kötelessége lehetővé tenni az államnak. Főleg olyan esetekben, amikor a szülő nem tud ott lenni, és nem képes kontroll alatt tartani a gyermek nevelését – ami egyébként nemzetközi szerződések által védett joga –, például az óvodában, iskolában.

– Bár az ember látja, milyen folyamatok zajlanak a világban, mégis egészen megdöbbentő, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt esünk el a hazánknak jogosan járó uniós forrásoktól. Tényleg ennyi támogatója van az LMBTQ-ideológiának?

– Ha a kormányok szintjén nézzük, többféle magatartást szoktam azonosítani. Van a lobbista, akinek az a célja, hogy mindenkire ráerőltesse azt az ideológiai irányzatot, ami számára fontos. A német kormányprogramban is látjuk azt az óhajt, hogy a különböző családfogalmi lazításokat kiterjesszék az ország határain túlra. Vannak ugyanakkor olyanok is, akik szerintem opportunista módon mérlegelnek és jobbnak tartják, ha nem mondanak ellent a fősodornak, hiszen látják, hogy milyen támadásoknak van kitéve, aki ezt megteszi. És vannak természetesen megtévesztettek is. Ha viszont az Európai Bizottságot, annak szakértőit és a folyosókon rohangáló NGO-kat nézem, ott egyértelmű az ideológiai motiváltság. Ők egy nemzetek feletti föderális masszában gondolkodnak, céljuk tehát szétlőni azokat az alapegységeket, kötelékeket, beleértve a családot is, amelyből a nemzeti identitás felépülhet.

– Mit tehetünk ez ellen?

– A gyermekvédelmi népszavazás nagyon fontos abban a küzdelemben, hogy meg tudjuk óvni a gyermekeinket, a nemzeti szuverenitásunkat. A szabadság, a demokrácia olyan alapvető érték, amit tisztelni kell az európai döntéshozatalban, vagyis a népszavazáson kinyilvánított egyértelmű akarattal még a brüsszeli többség se mehet szembe. Ezt a migráció kapcsán is láthattuk, a 2016-os referendum eredménye nagyon fontos támasztékot adott a kormánynak, hogy sikeresen tudja megvédeni a határokat, nemet mondhasson a kötelező kvótára és kitarthasson azon véleménye mellett, hogy a migráció káros Európa jövőjére, kultúrájára nézve. Zárójelben jegyzem meg, lehet, hogy sok nyugati országban meglepődnének az eredményen, ha ugyanezeket a kérdéseket feltennék a saját polgáraiknak, hiszen az elit, az erős baloldali média támogatásával, gyakorlatilag ellopja a valóságot a választóktól. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban a migrációról vagy az LMBTQ-kérdésekről nem rendeznek népszavazásokat.

– Február 16-án, az interjú megjelenése napján hoz ítéletet az Európai Unió Bírósága Magyarország és Lengyelország keresetének ügyében. Mire számíthatunk?

– Nincsenek illúzióink, hiszen mára nyilvánvalóvá vált, hogy Brüsszel újra visszaél a hatalmával csupán azért, hogy eltöröltesse a gyermekvédelmi törvényt és mindenkit beállítson ebbe a baloldali mainstreambe. Mostanra világossá vált, hogy a bíróság tulajdonképpen meghajolt a balliberális ideológia előtt, és a tagállami szuverenitást aláásva, politikai intézményként tolja tovább Európát a föderális integráció irányába. Egyet azonban Brüsszelnek is meg kell értenie: csak a magyar szülők dönthetnek a magyar gyermekek neveléséről. Az április 3-án esedékes népszavazás eredményét pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania.

– Ami a hazai baloldalt illeti, már nem is nagyon titkolják, hogy amennyiben tavasszal győznek, akár feles többséggel is nekimennek az Alaptörvénynek. Mennyire reális ez a veszély? Engedné ezt az unió?

– 2006-ban konkrét emberijog-sértések történtek Budapest utcáin, az EU mégis hallgatott. Eddigi uniós tapasztalataim alapján tehát bármit és annak ellenkezőjét is el tudom képzelni. Amikor először hallottam ezt az ötletet az Alaptörvény kapcsán, elmosolyodtam és azt mondtam magamban, hogy komoly jogászban fel sem merül ilyen gondolat. Ha ez beugró kérdés volna a kettesért az alkotmányjogi vizsgán, akkor hasonló választ hallva, valószínűleg nekiszegeznék a hallgatónak, komolyan gondolta-e a pályaválasztást. Hiszen vannak bizonyos vörös vonalak, amelyek átlépését jogállamban még csak kósza gondolatként sem illik felvetni. De úgy hiszem, működik az emberek zsigeri jogérzéke, Márki-Zay Pétert például a közelmúltban egyetemisták tették helyre egy pódiumbeszélgetésen, hogy az alkotmány módosítására irányuló kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Az, hogy ilyen ötletek mégis felmerülnek még komoly jogászok részéről is, engem az uniós vitákra emlékeztet: ha van egy erős és frusztrált politikai akarat, ami a szabályok betartásával képtelen elérni, amit szeretne, akkor úgy alakítják a jogot, hogy a politikai akaratot tudja kiszolgálni. A jog elvben a politikai cselekvés korlátja. De Brüsszelben a politikai cselekvés végrehajtásának eszközévé kezdik torzítani.

– Mit tart a választás legfontosabb tétjének, milyen veszélyekkel fenyegetne a baloldal hatalomra kerülése?

– Az ország uniós politikája szintjén azzal, hogy visszatérünk a „tanuljunk meg kicsiknek lenni” irányelvhez. Ahhoz a politikához, ami azt nézi, hol kell aláírni, hogyan legyünk jóemberkedő európaiak, akár a nemzeti érdekeinket elfeledve is. Az elmúlt tizenkét évben megmutattuk, lehet úgy is együttműködni, hogy közben mindvégig a nemzeti érdeket tekintjük elsődlegesnek. Ezt szem előtt tartva gyűjtünk szövetségeseket is, az egyes vitákban nemcsak a V4-ekkel, hanem adott esetben más, nagyobb tagállamokkal is együttműködve, ha az érdekeink közösek. Megmutattuk, hogy ha kell, az utolsó utáni körben sem engedünk a negyvennyolcból vagy az ötvenhatból, legfeljebb majd erővel lenyomnak minket. De a cél az, hogy definiáljuk a nemzeti érdekeket, azokhoz keressünk szövetségest, építsünk stratégiát, olvassunk a sorok között és próbáljunk meg mindenféle magyar fondorlattal, jogászkodással, együttműködéssel ezeknek érvényt szerezni. Ez még az olyan szakmai kérdésekben is így van, mint mondjuk a kis- és középvállalkozások helyzete vagy ipari szabályozási kérdések.

– A baloldali külpolitika elvei szerint szégyen minden, Brüsszellel folytatott vita…

– Valóban, ha megnézzük Gyurcsány Ferenc felesége vagy a momentumos képviselők megszólalásait, ők nem a nemzeti érdekeket érvényesítve akarnak jó európaiak lenni, hanem úgy tűnik, elsődleges feladatuk az idomulás, és akár a magyar érdekekkel ellentétes jogszabályokat is megszavaznak. Hasonlóan komoly veszélyeket látnék a gazdaságpolitika terén, ha a munka megbecsülése és a családok támogatása helyett visszatérnénk ahhoz a liberális gazdaságpolitikához, amelynek keretében újra eltörölnék a különböző családtámogatásokat és ismét nem a teljesítményt díjaznák. Ha megnézzük a háttérkormányuk környékén felbukkanó szakértőket, akkor láthatjuk, hogy olyan emberek vannak ott, akik nem tudnak mást, csak azt az irányt, amely korábban már kudarcot vallott. Nagyon remélem, hogy nem térünk le a helyes útról és arról a fejlődési pályáról, amelyen közösen elindultunk, mert Magyarországnak előre kell mennie, nem hátra.