Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Hirdetés

„Első siker! Ma az emberi jogokkal, demokráciával foglalkozó bizottság ülésén vagyok az EP-ben. A szakbizottság nem szavazta meg a bizottság alelnökének a fideszes Hidvéghi Balázst” – örvendezett Dobrev Klára július 10-én Facebook-bejegyzésében.

Az Európai Néppárt összesen öt fideszes képviselőt jelölt különféle szakbizottságok alelnöki pozícióira. A veteránnak számító Deutsch Tamást és Gál Kingát – vélhetően eddigi munkájuk megbecsültsége és az érintett bizottságok összetétele miatt – gond nélkül választották meg a költségvetési ellenőrző szakbizottság, illetve a biztonságpolitikai testület alelnökének. A másik három, EP-ben újoncnak számító magyar kormánypárti politikusról, Bocskor Andreáról, Trócsányi Lászlóról és Hidvéghi Balázsról viszont elhalasztották a szavazást, miután a szociáldemokrata és a liberális frakció is közölte, hogy nem támogatja a fideszes politikusok jelölését. Pár nappal korábban Járóka Lívia európai parlamenti alelnöknek való megválasztása került veszélybe a liberális frakció tiltakozása miatt.

Mindez merőben új jelenség az Európai Parlamentben. A különféle bizottsági pozíciók elosztása ugyanis alapvetően nem a konkrét pártok, hanem a pártcsaládok alkuján múlik. A fideszes jelöltek elgáncsolása elsősorban nem a külföldi ellenfeleknek, hanem a magyar ellenzéknek, azon belül is az EP-be frissen kijutó Momentum képviselőinek a lelkén szárad. Miután Ujhelyi István MSZP-s képviselő egy június 3-i Facebook-posztban megtámadta Járóka Líviát, a Momentum, felvéve a fonalat, rábírta az újjáalakult liberális pártcsalád képviselőit, hogy ne válasszanak meg magyar vagy lengyel kormánypárti képviselőt fontos bizottsági tisztségekre. Mivel pedig a zöldek eleve nem szavazták meg a Fidesz és a lengyel PiS képviselőit, és a szocialisták is közölték, hogy nemmel fognak voksolni, a magyar jelöltek helyzete tovább nehezült.

A Fidesz az ellenzéki támadás ellenére nem gördített akadályt sem Ujhelyi István közlekedési és turisztikai bizottsági, sem pedig Dobrev Klára EP-alelnökké választása elé. Mi több, Járóka Lívia a választás után gratulált Dobrev Klárának, amit a magát a „legeurópaibb pártként” hirdető DK képviselője már nem viszonzott.

Ahogy az idei választások rekordmagas részvételi aránya is mutatja, az Európai Parlament ázsiója egész Európában emelkedőben van. A régóta uniós tag nyugat-európai országok hagyományosan politikai elfekvőként tekintenek az Európai Parlamentre, ahova azokat a politikusokat küldik ki, akik a hazai mezőnyből már kikoptak, de valamiféle beágyazottságuk azért még van. Nem így Magyarországon és a többi, az Európai Unióhoz később csatlakozó országban, ahol fontos társadalmi és politikai státust jelent az európai parlamenti képviselőség. A magyarok pártvonalon erős (Deutsch Tamás, Szanyi Tibor), jelentős politikai munkát végző (Morvai Krisztina, Szájer József), valamint bizonyos alterületekhez jól értő, így a szakmai bizottságokban érdemi munkára alkalmas képviselőket (Gál Kinga, Járóka Lívia) igyekeztek delegálni.

Ennek ellenére a kisebb, ezáltal itthon szűkösebb költségvetésből gazdálkodó magyar pártok EP-képviselőire a folyosói pletykák szerint sokszor jellemző volt, hogy érdemi munka helyett az őket pozícióba juttató háttéremberek kompenzálására fordították a havi 25 ezer eurós (8 millió forint) szabadon elkölthető képviselői keretük egy részét. A Jobbik EP-képviselői közül például többekkel kapcsolatban felmerült, hogy a párt 2009-től 2017-ig működő Barikád című hetilapját finanszírozták, hálából a jelölésükért. A kémvádakkal szembenéző Kovács Bélával kapcsolatban pedig nyíltan megfogalmazódott az is, hogy 2012-ben és 2013-ban négy magánszemélyt foglalkoztatott papíron gyakornokként úgy, hogy nem végeztek tényleges munkát. Mindez most megváltozott. A DK és a Momentum akciója után egyértelmű, hogy a kisebb ellenzéki pártok, idén először, harcosokat küldtek Brüsszelbe.

A magyar ellenzék egészen mostanáig nem vett tevőlegesen részt a Magyarország elleni uniós támadásokban. Noha 2013-ban a Tavares-jelentést a magyar szocialisták is támogatták, a 2018-as Sargentini-beszámolót az MSZP, a DK és a Párbeszéd delegáltjai is megszavazták, az ellenzék összességében passzívan állt az efféle ügyekhez.

Most a fideszes jelöltek elleni támadásokkal az ellenzék immár Brüsszelt is a belpolitikai harcok terepének tekinti. Érdemes megjegyezni, ez a szokásos európai gyakorlathoz képest is új jelenség. Például a spanyol jobb- és baloldal a katalán ügyben, a migráció kérdésében és egyebekben folytatott késhegyre menő küzdelmek ellenére sem gátolta soha egymás jelöltjeinek megválasztását. Ugyanez mondható el a lengyel Polgári Platformról és a PiS-ről vagy bármely ország nagy politikai riválisairól is. Nem így a magyar ellenzékről.

Mivel a Momentum nem szerzett magyar parlamenti helyeket, európai parlamenti szereplésével próbál felkészülni a közelgő önkormányzati választásokra. Igyekszik keresztbe tenni a Fidesz jelöltjeinek, figyelmen kívül hagyva, hogy bármely magyar párt bármely képviselőjének uniós pozíciószerzése nem elsősorban a pártnak, hanem az országnak az érdeke. A Momentum taktikája merőben új, hiszen amikor a Jobbik 2009-ben úgy került be az EP-be, hogy még nem volt országgyűlési mandátuma, képviselőinek eszükbe sem jutott más magyar pártok jelöltjeinek megfúrásával egyengetni karrierjüket.

A Demokratikus Koalíció motivációi még a Momentuménál is visszásabbak. Gyurcsány Ferenc a harmadik fideszes kétharmad után alighanem végképp szembesült azzal, hogy nem tudja megszólítani a magyar társadalmat. Ezért arra juthatott, hogy a szavazók leghamarabb akkor hiszik el, hogy veszélyben a jogállam, ha Brüsszeltől hallják, vagy ami még jobb, a saját zsebükön érzik. Aligha lehet véletlen, hogy a Demokratikus Koalíció következetesen támogatja a hetes cikk szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen.

A magyar kormány ellenlábasa, Emmanuel Macron francia elnök vagy a német szociáldemokrata Martin Schulz számos alkalommal érvelt amellett, hogy „az uniós értékek súlyos és rendszerszintű sérülése” esetén Brüsszelnek vissza kell tartania a Magyarországnak járó uniós pénzek kifizetését. Hasonló a helyzet az Európai Ügyészséghez való csatlakozás sürgetésével is, amely folyamat végén szintén a Magyarországnak kijáró pénzek megvonása állhat. Ez ellen a Demokratikus Koalíció sem tiltakozik.

– Az efféle taktika Európa szintjén és Magyarország viszonylatában is új – mondta a Demokratának Becsey Zsolt, aki még az MSZP kormányzása alatt, 2004 és 2009 között volt a Fidesz delegáltja az Európai Parlamentben.

Amikor 2004-ben Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztosa túlzottdeficit-eljárással fenyegette Magyarországot, amiért a Gyurcsány-kormány meghamisította a gazdasági mutatókat, Becsey Zsolt a gazdasági bizottság tagjaként vérre menő küzdelmet folytatott azért, hogy a politikai felelősséget mind a magyar kormány, mind a bizottság részéről megállapítsák, de a Magyarországnak járó támogatások megvédése végig stratégiai célként lebegett a szeme előtt.

– A nagy projektekért felelős kohéziós alap felfüggesztésével nem a Gyurcsány-kormány, hanem az ország járt volna rosszul. Ezt pedig nem engedhettük meg – emlékezik vissza Becsey Zsolt.

Az internacionalizmus önmagát egyszer már alaposan lejárató szellemével kacérkodó magyar ellenzék láthatóan nem ismeri el, hogy az Európai Unió általában véve nem a pártpolitikának, hanem a nemzeti érdekképviseletnek a terepe. Mintha új osztályharcot hirdetnének, és mintha új proletariátusra áhítoznának, amelynek segítségével meg lehetne dönteni a nemzeti burzsoázia uralmát. A kormánypártoknak fel kell készülniük arra, hogy a jövőben nemcsak a külfölddel, de saját honfitársaikkal is meg kell küzdeniük Brüsszelben.


Támadás balról

Megfúrta a szocialista ellenzék Hidvéghi Balázs, valamint Bocskor Andrea és Trócsányi László megválasztását a szakbizottságokban. Erről kérdeztük az egyik érintettet, Hidvéghi Balázst.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata, archív


– Miként értékeli a magyar balos ellenzék brüsszeli támadását?
– Miután az ellenzék a magyar választásokon elbukott, most Brüsszelben próbál bevándorláspárti szövetségeseket keresni magának. Az aknamunka és áskálódás, amit a fideszes jelöltek ellen folytattak, szembemegy a választói akarattal, és mélyen antidemokratikus, hiszen az Európai Parlamentben a pozíciókat – beleértve a bizottságok és szakbizottságok elnöki és alelnöki tisztét – a választások eredményének arányában osztják szét, tehát az ellenzék a nekünk kijáró helyeket támadta.
– Számítottak rá?
– Minden bizottságnak más az összetétele. Éppen ezért nem lepett meg, hogy a legerősebb támadás éppen az állampolgári jogi, belügyi bizottságban ért minket, hiszen ez a testület arról várt hírhedtté, hogy gyűjtőhelye a legszélsőségesebben bevándorláspárti és liberális politikusoknak. Nem csoda, hogy éppen itt foglal helyet Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára, illetve a Momentum részéről Donáth Anna. A költségvetési ellenőrző, valamint a biztonságpolitikai albizottságban – az ottani pozíciók Gál Kingát és Deutsch Tamást érintik – szerencsére kiegyensúlyozottabb viszonyok vannak.
– Magyarországot mennyiben éri hátrány a kialakult helyzet miatt?
– Annyiban mindenképpen, hogy az ellenzéki képviselők magyar emberek fontos tisztségbe jutását akadályozzák. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy minél több magyar van Brüsszelben pozícióban, annál jobb az országnak. Ez olyan alapelv, ami túlmutat a párthovatartozáson. Mi ehhez tartjuk magunkat, ők azonban láthatóan szűk pártpolitikai érdekek szerint politizálnak. n