Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

Szécsényiné dr. Fekete Irén

1957-től napjainkig tanárként és edzőként dolgozik, hat évtizede áll a ritmikus gimnasztika, a tánc, a testnevelés szolgálatában. Tíz évig tanított általános iskolában, hat évig gimnáziumban, harmincöt éven keresztül oktatott a Testnevelési Főiskolán, ezzel párhuzamosan tíz évig a Táncművészeti Főiskolán. Az aerobik első hazai szakvezetője. Megalapította a Szécsényi Fitnesst. Számos versenyzője szerepelt sikeresen, legeredményesebb tanítványa a többszörös fitneszvilágbajnok, Béres Alexandra. Olyan ismert művészek, személyiségek is nála tanultak, mint Keresztes Ildikó, Esztergályos Cecília, Kondor Katalin. Idén töltötte be 88. életévét, szeptembertől már nem tart több kurzust, utolsó könyvén dolgozik, melynek megjelenését decemberre tervezi.

– Nemcsak az élsportolóknak adott alapot, hanem a hitvallása minden tanítványa számára egész életére meghatározóvá vált, és még most is fáradhatatlanul dolgozik.

– Az utolsó könyvemet írom, amely a mozgásműveltségről szól – ami egyenlő a test képzésével, a test mozgástudásával – azért, hogy minden ember próbálja meg a neki leginkább megfelelő gimnasztikai mozgásokat megtalálni. Azt vallom, a testműveltségnek helye van a műveltségek körében. Legalább olyan fontos, hogy az ember ne csak a munkájában, a kultúrában is legyen jártas, ne csak az érzelmi, szellemi élete legyen gazdag, hanem a teste is a kapja meg a fejlesztéshez szükséges segítséget. Sajnos sokszor eléggé elhanyagoljuk, és nem foglalkozunk ezzel a témával a megfelelő szinten. A tanítás során gyakran tapasztalom, hogy az iskolában és a felnőttoktatásban – talán a sok más sportág kínálata mellett – a gimnasztika leszűkült néhány gyakorlatra, pedig anatómiailag az emberi test minden egyes elmozdulása gimnasztikán alapul: vagy erősít, vagy nyújtja az izmokat, koordinál, és segíti az elmozdulások minőségi értékének növelését. Éppen ezért a testképzés alapjának tanítását a kisgyerekkorban el kell kezdeni, hiszen egyes sportágak speciális mozgása létrehozhat olyan izomtömeget, ami a későbbiekben deformitáshoz vezethet.

– A mozgás szerepe egyre fontosabb. Sokan sportolnak, de nem megfelelően?

– Hadd utaljak vissza az időszámításunk előtt élt legkiemelkedőbb ókori filozófusra. Platón azt vallotta, aki a szellemi képzést és a testképzést össze tudja kötni, az válik harmonikus emberré. Lehetne ez a szlogen ma is. Hiszen így valósítható meg mind a gyermekek, mind a felnőttek számára az az edzésfolyamat, amely biztosítja egészséges életmódjukat és a megfelelést azon a területen, amelyet tehetségük révén választanak.

– És mi a véleménye arról, hogy az élsport nem feltétlenül az egészségről szól?

– A sportolók és edzők nyilatkozatai alapján az edzéseik tükrözik azt a sok munkát, amelyet naponta elvégeznek, és ezért köszönet és tisztelet jár. Azonban azt is tudom, hogy az élsport eredményességét nagymértékben befolyásolja a speciális izomfejlesztés, azaz a test igazodik a sportági igények eredményéhez, ami természetes folyamat. De főleg gyermek- és serdülőkorban nagyon fontos a többi testrész megfelelő kompenzálása. Ehhez segíthet hozzá a jól vezetett gimnasztikai tréningek alkalmazása. Az edző munkáját megkönnyíti, hogy napjainkban a korszerű gépek segítségével ellenőrizni tudja sportolójának fejlettségi szintjét, hiányosságait és tervezési feladatát. A gimnasztika óriási mozgásanyaga segítséget ad ahhoz, hogy a kiegészítő edzések gazdagabbá váljanak.

– Elegendőnek tartja a gimnasztikát ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja az eredményeket?

– A gimnasztika oktatása komoly szakmai munkát igényel. Hiszen testünk felületes és mélyizmai, az ízületi rendszer teljes átdolgozását segítheti elő, ha jól tervezett mozgásanyagot alkalmazunk az edzések során. Úgy gondolom, a gimnasztikát nem lehet elhagyni, mert megfelelő alkalmazása hatalmas pozitív változásokat idézhet elő mindenkinél.

– Éveken keresztül tanított általános iskolában, gimnáziumban és több mint harminc évig a Testnevelési Főiskolán (TF), felnevelt több ezer gyereket. Hogy látja, több most a lehetőség, csak nem élnek vele megfelelően?

– Óriási kincsnek tartom például a mindennapos testnevelés bevezetését az iskolában, mert ezzel elérhető, hogy a szülőknek ne kelljen külön sportfoglalkozásra hordani a gyereket délutánonként. Kivéve azt, aki sportolói pályára készül. Azt tapasztalom a gyerekek elmondása alapján, hogy nem szeretik a gimnasztikát, unalmasnak tartják, és egyhangúnak. Úgy gondolom, azért, mert nem kapnak megfelelő élményt a gimnasztikavezetés során. Mivel több korosztállyal is foglalkozom, úgy látom, mindegyik megérti és megérzi a gimnasztika gyakorlásakor végzett munka örömét és eredményességét. Én izolációkra alapozom a mozgásoktatást, és legfontosabbnak a törzs fejlesztését tartom, hiszen ma már mindenki naponta több órán át a számítógép mellett ülve végzi napi feladatait. A törzs tartása elsősorban egészségünk miatt fontos, de nem elhanyagolható az esztétikus megjelenés sem.

– Egész életét a tornateremben töltötte, kutatott, könyveket írt, tanított, mindig a fejlődést kereste. Mi hajtotta ezen az életúton, hiszen még most is dolgozik egy újabb könyvén.

– A Testnevelési Főiskolán szereztem diplomát, ahol megismerkedtem későbbi férjemmel, a világhírű diszkoszvetővel, Szécsényi Józseffel (olimpikon, Európa-bajnoki bronzérmes, Európa-csúcstartó – a szerk.). Mint diszkoszvető megszállottja lett a diákkorában művészettörténet órán bemutatott Mürón: Diszkobolosz szobornak. Nagyon sokat segített nekem a sportolóim edzéstervének összeállításában. Egymást támogatva és inspirálva haladtunk ezen az úton, és ennek köszönhető, hogy még mindig ezzel foglalkozom. Hálás vagyok érte, és nagyon sok köszönettel tartozom a férjemnek.

Fotó: Demokrata/Vogt Gergely

– Mikor derült ki az ön számára, hogy a versenyzés helyett inkább a mozgás oktatásának, a tanításnak és nevelésnek szenteli az életét?

– A mozgás az egész életemet meghatározta. Gyerekkoromban az iskolában néptáncoltam, úsztam, atletizáltam, mert erre volt lehetőségem. A diplomámat 1957-ben kaptam meg, azóta is tanítok, immáron 66 éve. Életem nagy részét teremben töltöttem, gyerekekkel foglalkoztam, szerettem az ő őszinte légkörüket. Felnőttekkel 1981-ben kezdtem először foglalkozni, amikor kijutottam Amerikába, és megismertem Jane Fonda (kétszeres Oscar-díjas színésznő – a szerk.) aerobikiskoláját. Tetszett, hogy magas ismétlésszámmal végezteti a gyakorlatokat, ugyanakkor kevésnek tartottam a mozgásanyagát. Miután hazatértem, úgy gondoltam, átalakítom, átformálom, gazdagítom gimnasztikával.

– Így indította útjára itthon az aerobikot.

– Felkértek, hogy 1982-ben lépjünk fel a Színészek és Újságírók Rangadójának szünetében a Népstadionban, nyolcvanezer ember előtt. Az összes akkori híres színész fellépett. Összeállítottam egy tízperces zenés programot a gyerekekkel, álló tapssal tombolt a közönség. Ettől kezdve a TF felkarolta az aerobikoktatást, folyamatosan tartottuk a hazai és nemzetközi továbbképzéseket.

– Nemcsak az óráiról híres, hanem a szigoráról is, mégis legtöbb tanítványa pont azt mondja, ez a fegyelem sokat segített nekik az életük más területén is.

– Szigor nélkül nem lehet tanítani. Aki azt mondja, nem kell követelni a gyerektől, az számomra nem pedagógus. Nálam mindig rend és fegyelem volt, mozgást másként nem lehet oktatni. Amit akarok, mindig elérem a tanítványaimnál, és mindig visszaigazolást nyer a szigorúság, mert nekem és nekik is örömet okoz, amikor sikeresen végrehajtják. Jól tanítani nehéz és kemény munka. Egész életemben az volt a célom, amíg tanítottam, hogy műveljem a testüket.

– Ahogy említette, hatvanhat éven keresztül oktatott, több ezer gyermekkel foglalkozott, sokan az élsportig is eljutottak, generációknak adta át tudását, tapasztalatát. Önnek mi jelentette az igazi sikert?

– Szerettem a tanítást, nagy öröm volt látni, hogy óráról órára hogyan alakul a testtudatuk, és hogyan akarják formálni önmagukat. Tanításom egyik fő célja volt az önismeret megtanításán túl az egészséges életmód, a tiszta gondolkodás, a test és szellem harmóniájának megteremtése.

Korábban írtuk

– Egyébként naponta tornázik, gimnasztikázik?

– Mindennap reggel hat órakor kelek, és az ágyam szélén ülve legalább egy fél órát gimnasztikázok. Naponta 2-3 órát dolgozom a kertben, általában délelőtt tíz óráig kint tartózkodom. Utána írok, kutatok, olvasom a szakirodalmat. Ez tart szellemileg is frissen. És főzök az unokáimnak.

– Szellemi örökségét, mindazt, amit évtizedek alatt felépített, létrehozott, továbbviszik a következő generációk? Megmarad a gimnasztika a jövőben is?

– Feltétlenül hiszek benne, és még egyszer hangsúlyozom, hogy a mozgásműveltség egyenlő a testműveltség fejlesztésével. Sokan talán ezt túlzásnak vélik, de úgy látom, az élsport rohamos fejlődése és a mai ember életmódja a fentebb említettek szerint feltétlen szükségessé teszik, hogy jobban megismerjük mozdulataink értékét, lehetőségeit és edzésmódszertanát. Nem elég pár megszállott edző, mindenkinek ajánlom, hogy alaposabban tanulmányozza a gimnasztika által adott fejlesztési lehetőségeket. A gimnasztika minden mozdulat alapja. Az ember nem tudhatja, meddig él, de próbáljon törekedni minőségi életre, amely egészség, test, lélek, szellem összhangján alapul.