Dilemmák, útkeresés, megoldás

Egy évtizede indult el az edzői pályán, megtapasztalta az edzői lét minden oldalát, mélységeket és magasságokat is. Előadásában beszélt a kezdeti kételyekről, a nyomás hatásairól, félelmeiről, és bemutatta, milyen önismereti szakaszokon át jutott el addig, hogy magabiztosan és hittel hozza meg döntéseit és kitartson mellettük. Tíz éven át a Ferencváros felnőttférfi-csapatának vezetőedzője volt, egy évtized alatt a kiesés elől menekülő együttesből bajnokcsapatot nevelt. Egy éve vette át a férfivízilabda-válogatott irányítását, azóta Európa-bajnoki ezüstérmet nyertek, idén világbajnokok lettek, és megszerezték az induláshoz szükséges kvótát a párizsi olimpiára.

Hét éve dolgozik együtt Goschi Gabriella sportpszichológussal, kezdetben a Fradiban, most már a válogatottnál is. A konferencián tartott beszédével saját példáján keresztül minden edzőnek – de talán a sportszektor minden szereplőjének – adott olyan információt, amely a hétköznapokban a későbbi döntéseik során segítséget jelenthet.

Úgy véli, az edzőkre gyakran használt szakember kifejezésből kell kiindulni. Az első fele a szónak vonatkozik az adott sportág magas szintű tudásának, például a taktikának az elsajátítására, ugyanakkor emberi oldalról is törekedni kell a legmagasabb szint elérésére: a szakember mindkét területen a legkiválóbb kell hogy legyen. Az emberi oldalt pedig ugyanúgy kell fejleszteni, képezni, mint a szakmait, ehhez szükséges igénybe venni a szakemberek – sportpszichológusok – támogatását, segítségét.

Sydney olimpiai bajnoka hosszú élsportolói pályafutást követően lépett az edzői pályára. Az átmenetet megszenvedte, gyorsan rájött, hogy egy játékos életfilozófiája nem vihető át egy az egyben a medencepartra.

– Az első öt évem útkereséssel telt: önmagam folyamatos elvesztése és újra megtalálása, felépítése. Többször elérkezett az a pont, amikor úgy éreztem, ez nem az én utam, nem láttam a módszereim hatékonyságát. Volt egy bevett stratégiám és filozófiám játékosként; ha valami nem működött, addig csináltam, amíg nem sikerült. Ha napi több óra pluszedzés kellett a vízben egy lövés, egy mozdulat elsajátításához, tökéletesítéséhez, akkor addig gyakoroltam. Edzőként is ebben a szellemben kezdtem, az aktuális csapatommal rengeteg többletmunkát végeztettem, de azt láttam, ez a fajta felfogás tönkreteszi őket, kiégnek tőle. Teljes egészében el kellett engedni azokat az életstratégiáimat, amik korábban beváltak.

Varga Zsolt arra világított rá, hiába töltött évtizedeket játékosként a vízilabdában, ettől még ha valaki kijön a vízből, nem válik edzővé. Öt évre volt szüksége, amíg minden oldalát megismerte ennek a pályának, és ki merte jelenteni: most már edzővé vált. Olyanfajta tét- és stresszhelyzet, nyomás nehezedik minden oldalról egy edzőre, amire egyedül nem lehet felkészülni.

– Nem ennek a sokszintű nyomásnak az elviselésére születtünk, erre nem születik ember – állította a kapitány, aki az edzői lét minden oldalát bemutatta a konferencia résztvevőinek. Csak egy önismereti utat végigjárva, folyamatos fejlődéssel és a megfelelő szakember segítségével lehet addig eljutni, amíg az illető a terhet elviseli, bírja és felülemelkedik rajta. Adott a klub- vagy szövetségi vezetés részéről, a sportolók, a játékosok, a csapat felől érkező magas szintű elvárás, az önmagával szemben támasztott követelmények, a szülők, a média és a szurkolók által is ránehezedő teher. Ezt a fajta terhelést megfelelő módon kell kezelni, és soha nem szabad továbbadni a csapatnak, legyen bármekkora a probléma vagy a krízis.

– Nem volt olyan évem az elmúlt 10-12-ből, amikor ne lett volna krízishelyzet, olyan, hogy nem megy a játék, nem találjuk egymást, kicsúsznak a kezünkből a mérkőzések, sok gólt kapunk. Hiába csalódunk edzőként, és nem azt látjuk a külvilágban visszaigazolásként, amit gondolunk magunkról, a munkánkról és az egész élethelyzetről, nem rakhatjuk át ezt a terhet a csapatra. Ez a fajta belső nyomás extrémen hat és rendkívül frusztrálttá tesz, de ilyenkor sem borulhatunk meg.

Varga Zsolt szerint ha egy edző igazi szakember, és józanul, higgadtan felépített egy programot és stratégiát az egész évre, ha pontosan tudja, mikor kell a legjobb állapotban lennie a csapatának, akkor a kívülről érkező nyomás és elvárás sem billentheti ki. Végig kell menni az úton, kivéve ha saját maga szakmai okok miatt látja indokoltnak a változtatást.

Ez a fajta többszintű nyomás leginkább mérkőzésen, kiélezett helyzetben hozhatja ki az edzőből a legrosszabbat, amikor nem a megfelelő módon reagál. A szövetségi kapitány hangsúlyozta, ezért kell az emberi oldallal is sokat foglalkozni, mert az egy edzői döntés, hogy téthelyzetben hogyan reagáljon és mit közvetítsen a csapatának. Hiszen a sokrétű nyomás félelmet gerjeszt, a félelemalapú munka pedig nem vezet eredményre. A sportpszichológussal való együttműködés azért elengedhetetlen, mert ezekre az élethelyzetekre, esetleges elakadásokra önmaga megismerésén és feltárásán keresztül tud az ember a lehető legjobban reagálni.

Varga Zsolt a folyamatos fejlődésben hisz, és kifejezetten hibás lépésnek tartja, ha csak vészhelyzetben fordul valaki szakemberhez, épp ezért a sportpszichológust is lépésenként vonja be a csapattal való közös munkába, és inkább az egyéni konzultációk a hangsúlyosak.

– Nem az a jó döntési pillanat az életünkben, amikor épp megyünk lefele, és gyorsan keresünk valakit, aki megoldja a problémát. Rövid távon talán lehet eredménye, de az biztos, hogy nem hoz végleges megoldást, és érkezik a következő krízis. Kontroll nélkül sem lehet átadni a csapatot. Ha el akarod küldeni a játékosod pszichológushoz, mit mondasz neki? Kezeltesd magad? Ez a megközelítés biztos nem működik. Ismernünk kell a játékosunkat, tisztában kell lennünk a problémával, és konkrét feladattal elküldeni, hiszen a sportolók hozzászoktak a feladatmegoldáshoz.

Varga Zsolt azt mondja, edzőként tisztában kell lennie a játékosai és a teljes stáb állapotával, esetleges családi problémákkal vagy a háttérben húzódó egyéb láthatatlan, kibillenést okozó helyzetekkel. Ehhez nagyfokú bizalom szükséges, amit folyamatos odafigyeléssel, kommunikációval lehet kiépíteni.

A szövetségi kapitány előadása végén összegzésként elmondta: csakis az önismeret vezethet fejlődéshez. Az edző legfontosabb eszköze a kontroll és a bizalom egyensúlyban tartása. Az általa vázolt felfogás, filozófia, munka nem az egyszerűbb út, de hosszú távon ez vezethet eredményre.