Ha nem is egyértelmű esélyesként, de összességében reménykedve várhattuk a magyar és a görög labdarúgó-válogatott vasárnap esti, budapesti Eb-selejtezőjét. A görögök mellett inkább a múlt szólt: egyrészt az elmúlt bő évtizedben sokkal jelentősebb eredményeket értek el, mint a magyar csapat (gondoljunk például a 2004-es Európa-bajnoki címre), ráadásul tétmérkőzésen 1987 óta nem kaptak ki tőlünk. És azért persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a hellének keretében jó néhány erős bajnokságban futballozó, rutinos játékos található. 

A legutóbbi időszak viszont felénk billentette a mérleget: míg a második selejtező óta irányító Dárdai Pál vezetésével mi hét pontot szereztünk, addig a görögök három vereség mellett mindössze egy döntetlenre voltak képesek, így új kapitánnyal (Sergio Markarián) is érkeztek a budapesti mérkőzésre.

Dárdai Pálnak leginkább a védelem összeállítása okozhatott gondot. A térdsérülést szenvedő Korcsmár Zsolt mellett ugyanis egy másik rutinos játékos, Vanczák Vilmos is kidőlt a sorból. A kapitány végül a balhátvédként is bevethető Kádár Tamásnak szavazott bizalmat Juhász Roland mellett, míg a védelem bal oldalára Leandro Almeida került. A brazil származású futballista – néhány hónapos megszakításal – tízéves magyarországi pályafutása alatt lett magyar állampolgár és főleg ebben az időben kapott meghívást a válogatottba, mióta azonban 2010-ben Ciprusra igazolt, nem nagyon számoltak vele a csapatban.

Kérdéses volt még a kapusposzt is: legtapasztaltabb hálóőrünk, Király Gábor többnyire a padon ül Angliában, sérülése után Bogdán Ádám is kimaradt a kezdőből klubjában, míg a ferencvárosi Dibusz Dénes közel ötszáz perce nem kapott gólt, viszont a nemzeti csapatban rutintalannak számít. Dárdai végül egykori csapattársa, Király mellett döntött.

Az első félidőben összességében kiegyenlített, s ahogy mondani szokták, taktikus játék folyt a pályán. A görögök többet birtokolták a labdát és jóval többet is passzoltak, viszont kapura nem voltak igazán veszélyesek. Lövéssel ugyanakkor mi próbálkoztunk kétszer annyiszor, mint a hellének, Dzsudzsák Balázs és Stieber Zoltán próbálkozása után is védenie kellett a vendégkapusnak, sőt egy védelmi hiba után Gera Zoltánnak is volt egy nagy helyzete, de a kapu fölé lőtt.

A második félidőt rosszul kezdtük, a görögök jóval lendületesebben és veszélyesebben játszottak, mi ugyanakkor nem tudtuk megtartani a labdát. Ám a vendégek helyzetei kimaradtak, így sikerült átvészelni ezt a periódust. A játékrész közepén aztán kijöttünk a szorításból – Dárdai Pál egy Szalai–Nikolics-cserével próbált is frissíteni elöl –, több szögletet is elvégezhettünk, de mi sem tudtunk a kapuba találni.

A rendes játékrész utolsó öt percében aztán két nagy helyzetünk is volt, eldönthettük volna a meccset – a csereként beállt Pintér lövését követően kellett nagyot védenie Karnezisznek, majd Nikolics Nemanja lőtt közvetlen közelről fölé –, ám végül maradt a gólnélküli döntetlen.

Bár nyilván jobb lett volna nyerni, s a görög csapat nem is volt verhetetlen, ugyanakkor az egy ponttal sem jártunk rosszul. A négypontos finnek előtt, kétszer annyi egységgel, megerősítettük a harmadik helyünket, így a pótselejtezőt jelentő pozíció megszerzése továbbra is elérhető cél.

Bándy Péter

Magyarország–Görögország 0-0
Üllői út, Groupama Aréna, 22 ezer néző

MAGYARORSZÁG: Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Elek (Pintér Á., 70. p.), Tőzsér – Stieber, Gera, Dzsudzsák – Szalai (Nikolics, 68. p.). Szövetségi kapitány: Dárdai Pál

GÖRÖGORSZÁG: Karnezisz – Papasztathopulosz, Manolasz, Toroszidisz, Sztafilidisz – Papadopulosz, Szamarisz – Fetfatzidisz (Gianniotasz, 77.), Kone (Katszuranisz, 77.), Krisztodulopulosz (Fortunisz, 70.) – Athanasziadisz. Szövetségi kapitány: Sergio Markarián

A csoport állása: 
1. Románia 13 pont, 2. Észak-Írország 12 p., 3. Magyarország 8 p., 4. Finnország 4 p., 5. Feröer 3 p., 6. Görögország 2 p.