Az olimpiai és paralimpiai sikerek összekötik a magyarokat – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken az Országházban, ahol Áder János államfővel és Kövér László házelnökkel kitüntetésben részesítette a riói olimpiai és paralimpiai játékokon érmet szerző sportolókat.

Fotó: mti, illyés tibor
Fotó: MTI, Illyés Tibor

Fotó: mti, miniszterelnöki sajtóiroda></figure><figure class=Fotó: mti, koszticsák szilárd


Amikor önök dobogóra lépnek, nagyszerű és határtalan érzés magyarnak lenni, amely „összeköt minket” Erdélytől a Felvidékig, Ausztriától Amerikáig – fogalmazott a Kupolacsarnokban összegyűlt sportolók, edzők és sportvezetők előtt a kormányfő.
    
Mint mondta, az olimpiai, paralimpiai érmesek az egész nemzet példaképei lettek, „a mi hőseink, akiktől megtanulhatjuk, hogyan győzhetjük le lovagias küzdelemben ellenfeleinket”.
    
Közölte: meggyőződése, hogy ma Magyarországon egy kisgyermek nem sportösztöndíjak vagy új sportlétesítmények miatt kel fel hajnalban edzésre indulni, hanem hogy ő lehessen egyszer az új Hosszú Katinka, Kozák Danuta, Szilágyi Áron, Szász Emese vagy éppen Cseh László. 
    
Ahhoz persze, hogy a legjobbak és a legelszántabbak elérhessék céljukat, kellenek úszómedencék, csarnokok, ösztöndíjak és példaképek is – tette hozzá. Azt ígérte, a kormány ezután is mindent megtesz azért, hogy minél több gyermek léphessen erre az útra.
    


Orbán Viktor szerint az olimpia megrendezéséért vívott küzdelemben is talán a magyar olimpikonok és paralimpikonok lehetnek a legjobb példaképek. A „közös álomnak”, az olimpia megrendezésének megvalósítása „egyre közelebb araszolgat” – jegyezte meg.
    
„Ha azzal a lelkesedéssel és kitartással dolgozunk a budapesti olimpiáért, amit Rióban önöktől láttunk (…), ha sikerül a fülünk mellett elengedni a cinikusok huhogását”, és ha a szerencse is meglesz hozzá, akkor „Dávid legyőzhet két Góliátot is” – utalt a Budapest mellett a 2024-es nyári játékok megrendezésére pályázó másik két városra, Párizsra és Los Angelesre.
    
A riói érmeseknek gratulálva a miniszterelnök úgy fogalmazott: ami az olimpián történik, az egy versenyzőnek már csak a hegy csúcsára vezető ösvény legutolsó szakasza, igaz, a legmeredekebb, ahol már levegőt is alig kap az ember. 
    
„Most, amikor megemeljük a kalapunkat az összes kijutott versenyző előtt, függetlenül attól, hogy hányadik helyen végeztek, magunk előtt látjuk sportolóink egész pályafutását: a végeláthatatlannak tűnő edzéseket, a versenyek hosszú sorát, izzadságot, könnyeket, sérüléseket, a kudarcok utáni újabb és újabb talpra állásokat” – mondta.
    
Már az esélyig eljutni is rendkívüli teljesítmény – folytatta, megjegyezve, hogy nem mindenkinek sikerül „fülön csípni” ezt az esélyt például fáradtság vagy balszerencse miatt, egészségi vagy lelki okokból, vagy éppen egy vitatható bírói ítélet miatt.
    

Hirdetés
Hirdetés

Sport /