E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítését érte el; egy rész azé, aki a fiziológia vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tett”. A másik két résszel az irodalmi alkotások szerzői közül jutalmazott valakit és a béke terén eredményesen működő testvériségen munkálkodó embert. Később a svéd jegybank alapított 1969-ben egy Alfred Nobel-emlékdíjat.

Az 1900-ban létrejött Nobel Alapítvány vagyona az induláskor 33 233,8 ezer svéd korona volt. Azóta a pénz értéke erősen lecsökkent, így már többször megemelték az alaptőkét. Az idén tízmillió svéd korona jár a díjazottnak (vagy a díjazottaknak megosztva), ami mintegy 319 millió forint. A díjak odaítélését az azzal megbízott intézmények öttagú bizottsága végzi. A javaslatokat minden év február 1-jéig, a döntést október elsején (közepéig) hozzák nyilvánosságra.

A fizikai, a kémiai és a fiziológiai díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmit a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat a norvég parlament képviselőiből alakult testület ítéli oda. A díjak átadása az alapító halála napján, december 10-én történik. Ezek: egy aranyérem, egy oklevél és egy csekk. A díjak legfeljebb három személy között oszthatók meg és elvileg csak élő személy kaphatja. Kétszer tettek kivételt, Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében.

Aranyat érő immunológia: oltással a rák ellen?

Közismert megállapítás, hogy az alapkutatás a jövő tudománya. Ezért nem véletlen, hogy gyakran díjaznak olyan kutatókat, akik munkásságukkal előkészítettek egy-egy gyakorlatban jól fölhasználható tudás alapjait. Pedig a XXI. század globális profi tszerző világa nem szereti kivárni a hosszabb kutatásokra alapuló eredményeket. Sőt, minél gyorsabban készül el valami piacra dobható termék, annál gyorsabban térül meg a ráfordított összeg. Az végképp nem érdekli a profitéhes világot, hogy az emberiségnek kára származhat elhamarkodott, a jószerével ki sem próbált újdonságokból.

Ezen a téren példamutatóan járt el az orvosi-élettani Nobel-díjat odaítélő bizottság. Olyan alapkutatást jutalmazott, amely az egész emberi szervezet védelmét, veszélyes állapotát jelzi. Az immunológiában elért eredményeikért megosztva adták az amerikai Bruce Beutlernek, valamint a luxemburgi születésű Jules Hoff man-nak és a kanadai Ralf Steinmannak, aki a kihirdetés előtt néhány órával elhunyt, de a bizottság nem nevezett meg újabb díjazottat.

Az immunitásnak van veleszületett és szerzett formája is. Hoff mann és Beutler az előbbivel foglalkozott, míg Steinmann a szerzett immunitásban főszerepet játszó, dendritikus sejtek felfedezéséért kapta az elismerést. A kétféle immunitás megismerésével új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek terápiája felé.

A szervezet számára kétféle élősködő létezik: a külsők, vagyis a kórokozók és a belső élősködők, vagyis a ráksejtek. Az immunrendszer aktiválásához szükséges alapvető elemeket is azonosították. A teremtés csodája, hogy az úgynevezett Toll-gén, amelyik aktiválása szükséges a szervezet sikeres védekezéséhez, szinte ugyanaz az embernél, mint az ecetmuslicánál. Az élővilág ilyen egysége csak a fejlődés célirányos módján jöhetett létre. A felfedezés alapján már joggal próbálkozhatnak vakcina használatával a rosszindulatú daganatok megelőzésében.

Eddig három magyar részesült orvosi Nobel-díjban: Bárány Róbert 1914-ben, Szent-Györgyi Albert 1937-ben és Békésy György 1961-ben.

Elismerés a kitartásért: lehetetlen kristályok

A kémiai Nobel-díj ez évi története valóságos detektívtörténet. Az izraeli Daniel Shechtman 1982-ben látott meg elektronmikroszkópjában olyan kristályokat, amelyek ugyan léteztek a természetben, hiszen látta, de létrejöttüket minden tudós lehetetlennek tartotta. Szakmai körökben szó szerint nevetség tárgya lett a most hetvenéves tudós, de ő kitartott állítása mellett.

A szilárd anyagok közismerten különböző kristályokból állnak; az ásványok kristályai például szabályos, periodikusan ismétlődő elemekből épülnek föl. A konyhasó kockákból, a gyémánt oktaéderekből és így tovább. Az amorf anyagok nem rendelkeznek kristályos szerkezettel, például ilyen az üveg, a borostyán, az opál, az obszidián és mások. Ez az oka annak az érdekes jelenségnek, hogy az üveg, ha nagyon lassan is, de folyik a belsejében. Például római üvegekben jól látszanak a folyásnyomok.

Shechtman éppen azt észlelte, hogy az általa látott „kristályok” szerkezetileg a valódi kristályok és az amorf anyagok között helyezkednek el. Felfedezését csak két év múlva publikálhatta a szabályosan felépülő, de nem periodikus kristályokról, mert nem hitték el neki, hogy ezek léteznek. Az új anyagokat kvázikristályoknak nevezték el. A kutató által fölfedezett „kristályt” shechtmanitnak titulálták, amelyben ötös kristályszimmetriát azonosítottak. Igazi kristályokkal, azok geometriai alakzatával egy sík maradéktalanul lefedhető (3, 4, 6 vagy 8-as szimmetriájú alakzatokkal), ötszögekkel azonban nem.

A friss Nobel-díjas annyira ragaszkodott az elképzeléséhez, hogy kutatócsoportját is el kellett hagynia. Azóta számos kvázikristályt fedeztek fel, amelyek jól felhasználhatóak hő- és kopásálló bevonatok készítésére. Az anyagszerkezeten múlik a szilárd testek fizikai tulajdonságainak túlnyomó része, ezért ezek a kristályok rendkívül fontosak.

Shechtman heves csatát vívott a hivatalos tudománnyal és nyert 10 millió svéd koronát, amellett, hogy igaza volt.

Magyarok közül eddig öten kaptak kémiai Nobel-díjat: Zsigmondy Richárd (1925), Hevesy György (1943), Polányi János (1986), Oláh György (1994) és Avram Hershko (Herskó Ferenc) 2004-ben.

A világegyetem gyorsulva tágul: a sötét energia

A fizikai Nobel-díjat gyakran kapják csillagászok, hiszen fölfedezéseik az univerzumban előforduló anyagok vagy antianyagok természetével, az égitestek mozgásával, az energia mibenlétével ismertetnek meg.

A csillagászok-fizikusok figyelme ismét egyre jobban a világűr felé irányul, hiszen a technikai eszközök fejlődésével bepillanthatnak, behallgathatnak, üzenetet küldhetnek a végtelenbe.

Az idei elismerést három csillagásznakadták: Saul Perlmutter amerikai, Brian P. Schmidt ausztrál, valamint Adam G. Riess amerikai kutatóknak, akik megosztva örülhettek a sikernek. Az indoklás szerint „a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.”

A világegyetem tágulásának felismerése több mint 100 éve történt. A kezdőpontot nevezték ősrobbanásnak (Big Bang, Nagy Bumm). Sokáig úgy hitték, hogy a tágulás üteme a gravitáció miatt lassul, így valamikor le is kell állnia, és akkor lesz a „Nagy Reccs”; a tágulás akkorra összehúzódásba megy át.

A három csillagász éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit eddig hittek. A gyorsuló tágulás hajtóerejének az úgynevezett sötét energiát gondolják (vigyázat, nem a sötét anyagot!) Az egyik legnagyobb csillagászati rejtélyt, a sötét energia mibenlétét ugyanakkor még nem sikerült megfejteni. Néhány dolgot a főbb jellemzőik közül már megismertek, ezek: nem bocsát ki fényt, a hozzá tartozó nyomás nagy negatív érték, eloszlása közelítőleg egyenletes. Mivel nyomása nagyságrendileg megegyezik energiája sűrűségével, ezért inkább energia, mint anyag jellegű.

Ha a világegyetem valóban gyorsuló ütemben tágul, akkor néhány milliárd év múlva távcsövekkel az eget vizslató utódaink más éjszakai égboltot fognak látni. Üresebb lesz, a galaxisok közül több eltűnik – nagyon magányos lesz a világ. A fölfedezett ötven halványabb szupernóva megléte ezt bizonyítja. A gyorsulva táguló Világegyetem felfedezése is valódi alapkutatás. Ismerete nélkül bolygónk keletkezését, vagy majd egyszer a végét enélkül nem érthetjük meg. A csillagászok sikerét egy szép hullócsillag-zápor (Draconidák meteorraj) fogadta, és a mosolygó telihold.

Magyar származású tudósok eddig hárman kaptak fizikai Nobel-díjat: Lénárd Fülöp (1905), Wigner Jenő (1963) és Gábor Dénes (1971).

Hankó Ildikó