Azt hihetnénk, hogy az emberi civilizáció fejlődésével, a technikai újdonságok bevezetésével, a szürkeállomány mind nagyobb részének kihasználásával csak nyert az emberiség. A mesterségesen kialakított kényelem, a fizikai munka kényszerétől mentes élet, a korlátlanul fogyasztható ételek és italok könnyű hozzáférhetősége, a közlekedés, a lassan mindenki számára elérhető sokféle szórakozás paradicsomi állapotokat látszik teremteni elsősorban a fogyasztói társadalmaknak. A nagy tömegek számára az egészséges bizalmatlanság nem létezik, a gondolkodás pedig egyenesen terhes: nincs rá szükség, majd megoldják azok a problémákat, akiket azért fizetnek. A lassacskán kialakuló művilág, a természettől való elszakadás olyan helyzetet teremtett, amelyben az emberiség ellen fordulnak azok az eszközök, amelyeket kényelme érdekében hozott létre.

Veszedelmes vírusok

Nem is túl hosszú idő telt el azóta, hogy az ember fölmondta azt a szerződést, amit az élő természettel kötött fönnmaradása érdekében. Növények, állatok és különböző mikroorganizmusok nélkül bolygónk olyan lenne, mint a Naprendszer többi, halott égiteste. Mégsem becsülik meg az emberek kivételes helyzetüket: rátámadtak a légkörre, az élőlényekre, a termőföldre, a vizekre, sőt egymásra is. Elvágva azt a faágat maguk alatt, amin ülnek.

Az utóbbi helyzet sokkal rövidebb idő alatt alakult ki, mint amíg békében éltünk a természettel. A következmények mára szinte elviselhetetlenek lettek, tömérdek szenvedést okozva azoknak is, akik ebben nem vétkesek. Vizeink elszennyeződtek, a Föld klímája visszavonhatatlanul változik, új és régi betegségek tizedelik az embereket, fogy az energiahordozók köre, a valaha gazdag, változatos élővilág faj- és egyedszáma rohamosan csökken, a mesterségesen megnövelt táplálékmennyiség ellenére nő az éhezők száma. A kultúra iránti érdeklődés csökken, a Gutenberg-galaxis lassan átadja helyét az elektronikus információs világnak, annak minden hátrányával és előnyével.

Olvasóink közül többen gondolhatják, hogy mindez a napi riogatások közé tartozik, de néhány példával bizonyítható, hogy rosszabb a helyzet, mint hinnék. Az emberek száma a Földön meghaladta a hatmilliárdot. Nem kell nagy matematikai tehetség ahhoz, hogy megsejtsük: megmérettünk és soknak találtattunk. Ennyi ember már azok életét is veszélyezteti, akik ügyködéseik révén előállították ezt a mesterséges világrendet.

Ugyanakkor azt is fölfedezték, hogy sok embert „ellátni” nagy profitot jelent. Akarva-akaratlanul megindult a földön egy olyan öngerjesztő folyamat, amit egyesek kihasználnak, mások belepusztulnak.

Kezdjük a legutóbbi veszéllyel, az új típusú influenzavírussal. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már évek óta figyelmeztetett egy pandémiára, amely influenza esetében 30-40 évente ismétlődhet. Korábban fölbukkantak állati vírusok, amelyek csak ritkán betegítették meg az embereket, akkor is csak hosszas, közvetlen kontaktus után. Az igazi veszélyt az emberről emberre, cseppfertőzés útján terjedő kórokozó jelenti, mivel annak igen nehéz gátat szabni.

A jóslat az idén tavasszal bevált: Mexikóban megjelent a H1N1 vírus, amelyik hihetetlen gyorsasággal terjed, jelenleg több mint hatezer fertőzöttről tudnak, 60 fölött van a halálos áldozatok száma. Az új vírus kialakulását csak találgatják, nem értik, hogy milyen módon találkozhatott egymással a sertés-, a madár- és az emberinfluenza vírusa, miközben géncsere révén megjelent a H1N1 kórokozó. Ezen több virológus is elgondolkodott, és Adrian Gibbs ausztrál kutató el is mondta véleményét a WHO-nak és az Egyesült Államokban működő speciális laboratóriumoknak (Cdc).

Gibbs szerint elképzelhető, hogy emberi mulasztás révén jött létre az új vírus, nem is véletlenül. Elméletét igazolandó emlékeztetett arra, hogy 1977-ben hasonló (!) vírust hoztak létre egy oroszországi laborban. Hogy igaz vagy sem a fenti föltevés, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Csakúgy, mint egyéb, időnként fölbukkanó, gyógyíthatatlan kórt terjesztő mikroorganizmusok esetében.

Mára mindenki úgy gondolja, hogy a HIV-vírus mindig is létezett. De ez nem igaz. A „semmiből” bukkant föl, és azóta sem oldották meg a rejtélyt. De példálózhatnánk a SARS (atípusos tüdőgyulladás) vírusával, a madárinfluenzával, az ebolával (vérzéses láz) és társaival, és ki tudja, még hányféle kórokozóval.

Olcsó, kínai

Ugyancsak friss hír, hogy Kínából importált bőrkanapék okoztak ismeretlen kórt több ezer brit állampolgárnál. Az ok arra vezethető vissza, hogy a Távol-Keletről hozott árut dimetil-fumaráttal (DMF) kezelték, hogy a bőrön ne telepedjenek meg penészgombák.

A sértettek bőrirritációt, szemproblémákat, nehéz légzést jelentettek orvosuknak, de daganatos megbetegedések is előfordultak. Az ártalmas szer azonosítása hosszú időt vett igénybe, addig kétszázezer kanapé talált gazdára a szigetországban. A DMF-et pedig idén márciusban tiltotta be az EU, habár 1998 óta nem engedélyezettek az unióban a DMF-fel történő kezelések; utóbbi az import árura nem vonatkozott.

Számos vegyszer hasonló hatást vált ki, de a profi t megszerzése mindig megtalálja a mellékutat. Fölösleges lenne fölsorolni a dioxinos húst, az aflatoxinos paprikát, a melaminos tejes tápszert, a guargumit, a mérgező játékszereket, az ólomtartalmú babaelőkéket és így tovább.

Daganatok terjedésével foglalkozó orvosok észrevételezték, hogy az utóbbi években igen megnőtt a rosszindulatú daganattal küzdő gyermekek száma. Olyannyira, hogy mára külön gyermekonkológiai osztályokat kellett létesíteni; eddig általában csak felnőttosztályok voltak. Nagyon sokféle oka lehet a jelenségnek, egy biztos nem: a gyermek. Az már valószínű, hogy a környezeti ártalmak jobban hatnak a fiatal szervezetre, gyengítik az immunrendszert és a daganatsejt támadása sikeres lesz.

De említhetnénk a hormonokkal, antibiotikumokkal kezelt állatokat, amelyeknek húsa korábban nem tapasztalt tüneteket és betegségeket vált ki. Közelednek egymáshoz a másodlagos nemi jellegek, csökken a fiatalok termékenysége.

Só, sütő, telefon

Hosszú évek, évtizedek óta békésen vesszük tudomásul, hogy természetes táplálékainkat akaratunk ellenére manipulálják. A cél vonzó termék előállítása lehetőleg olcsón és minél hosszabb ideig; így kevesebb a ráfordítás, többet vesznek belőle, nő a profit. A felhasznált színezékek, állományjavítók, ízesítők, tartósítószerek többsége szintetikusan előállított vegyület, hatásukat hosszú távon nem ismerik, mert „nincs idő” az alapos vizsgálatokra.

Nehezíti a helyzetet a multik és a szakértők közötti összefonódás, független szakértőket pedig alig lehet felkutatni. Háztartások talán legkedveltebb eszköze napjainkban a mikrohullámú sütő. Karrierje 1946-ban indult egy amerikai hadmérnök véletlen fölfedezésével. Az élelmiszerek a mikrosütőben rövid idő alatt elérik a kész állapotot, ami rohanó világunkban előny. Arról nem szól a fáma, hogy a mikróba tett fehérjék másképp denaturálódnak, mint a hagyományos tűzhelyen készített ételekben. Elektromos sütő-főző edényben készült ételben a vízmolekulák szerkezete élettani szempontból káros hatásúvá válik. A témával foglalkozó Weixl-Várhegyi László mérnökradioesztéta véleménye szerint a degenerált molekulákból nem lesz egészséges sejtépítés, egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetben, és ez már a rák előkapuja lehet. Elgondolkodtató, hogy gyermekeink, unokáink mikróval főzött – melegített – ételeken nőnek föl, de az idősek is így esznek például az öregotthonokban. Mindkét csoportnak egyébként is gyengébb az immunrendszere.

A természetben nincs olyan intenzív mikrohullámú sugárzás, mint a sütőben, így az ember nem szokhatott hozzá, ez teljesen új hatás. Hiába bizonyosodott be mindez a mikro föltalálása után, mégsem hozták nyilvánosságra, mivel óriási üzlet a termék eladása. Svájci orvosok 1992-ben arról számoltak be, hogy egy kísérletsorozat eredményeként első alkalommal találtak mikrózott ételek fogyasztása után látható változásokat a vérben. A mikrohullámok legelső vizsgálata óta ismert a szakértők előtt, hogy a mikrohullám károsítja a biológiai rendszereket. A kísérlet során igazolást nyert, hogy a mikrózott ételek hatására a kísérleti alanyok vérében csökken a hemoglobin-érték, valamint a HDL és LDL koleszterin aránya. A fehérvérsejtek (limfociták) számában pedig rövid ideig tartó, erőteljes süllyedés következik be.

Az sem változtat az eredményeken, hogy sokan úgy vélik, a mikrohullám hatása az eszközön belül marad. Közel 20 méter az a távolság, ami bekapcsolt mikrónál élettanilag veszélyes (a mikrosütők 2450 MHz-en üzemelnek).

Hasonló módon káros a mobiltelefon is, amely lényegében olyan, mint egy kis mikrosütő, üzemelésük 900-1800 MHz frekvencián történik. Egy rövid mobilozás is felmelegíti az agyat, mivel épp ott hat – a fülnél – ahol a csontos koponya védtelenül hagyja a központi idegrendszer ezen részét. Tehát a mobilozók a fülnyílásukon keresztül mikrózzák az agyukat. Mégis, szinte minden gyerek nyakában ott lóg a telefon, sőt, a serdültebbek szinte megállás nélkül használják is.

A fenti témával – az elektroszmog kialakulásával és káros hatásával – a Németországban dolgozó Varga András professzor sokat foglalkozott a heidelbergi orvosegyetemen. Beigazolódott, hogy a mikrohullám romboló hatást fejt ki a sejtmembránra, és hatása kiterjed az oxigén nélküli (anaerob) légzésre, a sejtosztódásra, egészen a leukémiáig és genetikai változásokig.

Új paradigma kell

Lehetne még sok példát írni a környezet egészségkárosító hatásáról, de ennyi is elég meggyőző. Pedig még nem is szóltunk a radioaktivitásról, a zajártalomról, az allergénekről, az egyre erősebb napsugárzásról, a vízszennyezésről, a GMO-növényekről, a szmogról, a porról. Pedig a megoldás adja magát. Vissza kell fordulni a természetes élethez, táplálkozáshoz, a természetes hőhöz (gáztűzhelyhez, sparhelthez, gőzhöz, napenergiához, geotermikus energiához stb.), a jó levegőhöz, a gyalogláshoz, az elektronikus eszközök minél kevesebb használatához, a természet kíméléséhez és szeretetéhez, vízkincsünk megőrzéséhez és óvásához.

Ha a fiataloknak élhető programot adna egy újjászervezett társadalom, még lenne remény a „fejlett civilizáció” túléléséhez.

Hankó Ildikó