Egyre gyakoribbak a gyermekkori daganatos megbetegedések

A rosszindulatú daganatok előkelő helyet foglalnak el a haláloki statisztikában. Különösen élen jár a rákos megbetegedések számát tekintve hazánk, és ami a legszomorúbb, a gyermekeket sem kíméli. Bár a rosszindulatú daganatok gyermekkorban ritkák, a legnagyobb gyermekgyógyászati problémát jelentik, gyógyításuk nagy szakmai kihívás. Az egy éven felüli gyermekek halálozási okai között a daganatos betegségek – a balesetek után – hazánkban is a második helyen állnak.

A daganat a sejtek kóros szaporodása és korlátlan burjánzása révén kialakult rendellenes szövetszaporulat. A rosszindulatú daganat elpusztítja a környező szöveteket, a véráramba jutva áttétet képez, és gyakran kiújul. A tizenöt éven aluli gyermekekben gyakorisága évente 150 új megbetegedést jelent egymillió gyermekre számítva. Ez azt jelenti, hogy hazánkban évente 150-200 új gyermekkori daganatos megbetegedés fordul elő.

A gyermekkori daganatok pontos okai ismeretlenek, bár léteznek bizonyos tényezők, amelyek növelik a kockázatot. Kromoszóma-rendellenességgel született (például Down-kóros) gyermekeknél nagyobb az esély a leukémiára. Radioaktív sugárzás (csernobili katasztrófa), mérgező vegyszerek, alacsony dózisú sugárzások, elektromágneses sugárzások mind gyanúba hozhatók. Szerepet játszhat az öröklött hajlam is, a környezeti és immunológiai tényezők, és a vírusfertőzések is fogékonnyá tehetik a gyermeket a daganat kialakulására. Jelenleg sajnos nincs rá mód, hogy az orvosok előre jelezzék vagy megakadályozzák a gyermekkori daganatok kialakulását. Ezért a legfontosabb, hogy megvédjük gyermekeinket azoktól a környezeti ártalmaktól, amelyekről már tudja az orvostudomány, hogy rákkeltő hatásúak, vagy legalábbis gyanúsíthatóak a daganatkeltő hatással. Magyar-országon a leggyakoribb gyermekkori daganatos betegségek: a leukémia (24,2 százalék), rosszindulatú limfóma (11,4 százalék), központi idegrendszeri daganat (29,1 százalék), neuroblasztóma (10,7 százalék), lágyrészszarkóma (6,5 százalék), vesedaganat (4,2 százalék), csontdaganat (4,2 százalék), és a retinoblasztóma (0,9 százalék) .

Mint említettük, igen nagy kockázatot jelentenek a környezeti ártalmak; még a mindennapi használati eszközeink is tartalmazhatnak veszélyes kémiai anyagokat. Elég nehéz elhinni, hogy kárpitozott bútoraink, kozmetikai szereink vagy akár számítógépünk is ártalmas lehet, nem szólva például az ételeinkbe bejutható rovarirtó szerről. A szervezetünkbe került vegyszerek más-más sebességgel bomlanak le. Igazán veszélyesek azok az anyagok, amelyek hoszszú ideig benn maradnak a biológiai rendszerekben, és mérgezhetik az élőlényeket.

A WWF (World Wildlife Fund) 350 európai ember vérét vizsgálta meg, azt keresve, vajon a környezetünkbe kerülő mesterséges vegyületek milyen mennyiségben találhatók meg a szervezetünkben. Tizenkét európai országból három generációt – nagymamát, anyát, gyermeket – is bevontak a vizsgálatokba; 107 vegyületet (mesterséges kémiai anyagot) elemeztek. A csecsemők és a gyermekek szervezete fokozottan érzékeny a kémiai szerekre, ezért ők nagyobb veszélynek vannak kitéve. A várandós anyákra és magzatukra különösen ártalmasak azok az anyagok, amelyek hatása már kis mennyiségben is érvényesül; ilyenek például a hormonrendszerre ható anyagok. A 107 keresett vegyületből 73 jelenlétét tudták kimutatni a vizsgált személyek véréből. A nagyszülők vérében találták a legtöbb olyan kemikáliát, amelyeket már régen kivontak a forgalomból, például többféle rovarirtó szert. Az újabb vegyszerek viszont a fiatalabb nemzedék vérében voltak nagyobb mennyiségben jelen.

Megvizsgálták az időnként a figyelem középpontjába kerülő teflonbevonatok egyik alkotóelemét, a tapadásgátló PFOS-t is. (Néhány rokon tapadásgátló vegyület májkárosodást okozhat és megnöveli a húgyhólyagrák kialakulásának kockázatát.) Az elmúlt évben tizennégyen perelték be a multinacionális DuPont céget arra hivatkozva, hogy elmulasztotta fölhívni a figyelmet a teflonból származó anyagok lehetséges egészségkárosító hatására. Az Egyesült Államok Környezetvédő Ügynöksége (EPA) újraértékelte a PFOS (perfluoroktánsav) hatását. Így egészségkárosító hatását átsorolták, eddig „lehetséges rákkeltő” volt, ma állatkísérletekre támaszkodva „valószínűleg rákkeltő” besorolást kapott. A DuPont cég nem ismerte el a felelősségét, továbbra is azt állítja, hogy a PFOS nem jelent veszélyt a lakosságra.

A Birmingham Egyetem (Nagy-Britannia) kutatói szerint a közlekedésből származó égéstermékeknek kitett gyermekeknél nagy a daganatok kialakulásának kockázata, sőt elsődleges tényezőnek számít. A megnövekedett esetszámok a szén-monoxid, nitrogén-oxidok, 1,3-butadién, benzin, dioxinok, benzopirén stb. feldúsulásával mutatnak összefüggést. A tanulmányban közölt adatok szerint egy 500 méteren belüli, forgalmas autóbuszmegálló mintegy hatszorosára növeli a rák kockázatát a környéken élő gyermekek körében. A kritikus periódus magzati korban van, illetve röviddel a születés után. Vasútállomások, olajfinomítók, nagy közlekedési csomópontok és a kórházak környékén a nagy forgalom ugyancsak kockázatnövekedést jelent. Ezek után gondoljunk a településeken átrobogó kamionáradatra és az utcán babakocsit toló anyákra.

A passzív dohányzás a gyerekek negyedénél károsabb. Egy amerikai felmérés szerint azt találták, hogy azok a gyerekek, akik otthon dohányfüstnek vannak kitéve és hordozzák a tumor nekrózis faktor nevű gén 308A variánsát, sokkal többet hiányoznak az iskolából légzőszervi panaszok miatt, mint más génvariánst hordozó társaik (ez szájnyálkahártyából vett DNS-mintából kimutatható). Az említett 308A variánst 100 gyerekből 24 hordozza. Akik közülük egy vagy két dohányossal élnek egy háztartásban, átlagosan négyszer többet hiányoznak az iskolából alsó légúti megbetegedés miatt, mint azok, akik szintén hordozók, de nincsenek kitéve a dohányfüstnek.

A daganatos betegségek kiváltó okaként az ionizáló sugárzásokat (alfa-, béta-, gamma- és röntgensugárzás) ismerik és vizsgálják. Leginkább a Japánt ért atomtámadás túlélőire alapozták az ismereteket, de ebben az esetben egyszeri, nagyon magas sugárterhelést elszenvedő embereket vizsgáltak. Ezért tizenöt ország részvételével indítottak egy olyan összehasonlító vizsgálatot, amely az alacsony dózisú, de folyamatos sugárterhelést tanulmányozta. Az elemzésben több mint 400 000 ember adatait vizsgálták, elsősorban a daganatos megbetegedések okozta halálozás kockázatát emelve ki. A mintából leukémia (196 haláleset) és egyéb daganatok (6519 haláleset) voltak megállapíthatók. A leukémia kiemelését az indokolta, hogy ez a leggyakoribb sugárzás indikálta betegség. A kutatók szerint 100 mSv kumulatív dózis elszenvedése a leukémia kockázatát 20, az egyéb daganatokét 10 százalékkal növelheti meg. Mindez elsősorban azokra a munkavállalókra igaz, akik olyan munkahelyeken dolgoztak, ahol állandó kis dózisú ionizáló sugárzásnak voltak kitéve. A lakosság sugárterhelése ennél lényegesen kisebb, de a tanulmány azt megerősíti, hogy az ionizáló sugárzás, ha csak kis mértékben is, de megnövelheti a rák kockázatát. Az 1986. április 26-i csernobili katasztrófa lakossági hatása a legmagasabb becsült effektív dózist nézve 200 miliSv volt az erőmű dolgozói és a katonák között, a szennyezett területeken élőknél az átlagos effektív dózis 20-50 miliSv. A Pakson 2003. április 10-11-én bekövetkezett balesetnél a legmagasabb becsült effektív dózis 0,12 mSv, a szennyezett területeken élők átlagos effektív dózisa 0,01-0,02 mSv között volt.

A radon gáz a földkéregben található uránium lebomlásából keletkező radioaktív nemesgáz. Fő támadáspontját a tüdőszövet jelenti (belélegzés), de a kisvérkörön keresztül más szövetekhez is eljut, például a vér fehérvérsejtjeinek előalakjaihoz. Német kutatók 61 személyt vizsgáltak meg, akiknek lakásában a radonkoncentráció magasabb volt, mint a németországi átlag. Az eredmények azt mutatták, hogy egy adott határérték fölött hozzávetőleg két és félszeres, magasabb évi értéknél közel háromszoros a kromoszóma-aberrációk száma. Ez fölveti a leukémia- és a radongáz-kitettség lehetséges összefüggését is.

A mobiltelefonok egészségkárosító hatásáról régóta vita folyik. Abban egyetértenek a felek, hogy ha van károsító hatása, az leginkább gyermekekre hat, hiszen idegrendszerük még fejlődésben van, a fejük, koponyájuk kisebb, vékonyabb, az agyszövet több energiát nyel el, mint a felnőtteké. Egy 2004-ben lezárult kutatás a mobiltelefonok lehetséges DNS-károsító hatását elemezte. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió 2000-ben indított el egy felmérést tizennégy ország – köztük hazánk – részvételével. Az eddigi eredmények szerint a tíz éve mobilozók körében négyszeresére nőtt a hallóideg-daganat kockázata. Egy vizsgálat az agydaganat kialakulásának veszélyeit kutatja, de ez még nem zárult le. A brit kormány nemrégiben kérte a szülőket, hogy nyolcévesnél fiatalabb gyermekeik ne kapjanak mobiltelefont és a 8-14 évesek is csak keveset telefonáljanak.

(hankó)