Merkel csúfos energiapolitikai öröksége
Angela Merkel, a fizikus végzettségű, kvantumkémiából doktorált politikus akár „klímakancellárként” is bevonulhatott volna a német és egyetemes történelembe, ám az atomerőműveket leállító és időjárásfüggő megújulók részarányát drasztikusan növelő Energiewende óriási kudarc lett. A zöldenergia támogatása miatt ugyanis elképesztően megemelkedett a lakossági áram ára, emellett a klímacélok elbukása, a megújulók ellenére növekvő környezetszennyezés és ennek következtében évi 1100 ember idő előtti halála jellemzi a mostani helyzetet. Ráadásul a német ipar bizonyos ágazataiban a hanyatlás jelei mutatkoznak, és egyre több német cég vonul ki az országból.
Németország az elmúlt évtizedekben folyamatosan növelte a megújuló energiaforrások arányát. Az állami szubvencióknak köszönhetően szinte az egész országot elborították a szél- és naperőművek. A klímavédelmi célok teljesítése érdekében 2010 szeptemberében a német kormány még hozzájárult az atomerőművek üzemidejének meghosszabbításához. A jórészt már amortizált atomerőművek üzemeltetőinek extraprofitjából a költségvetés is jókora részt szeretett volna lecsípni extraadók formájában, ami évi mintegy húszmilliárd eurót jelentett volna. A befolyó pluszadókból a megújulókat kívánták támogatni.
2011-ben azonban megborult a rendszer, aminek a következményeit azóta sem sikerült helyrezökkenteni. A fukusimai súlyos atomerőművi baleset hatására a német társadalomban irreális félelmek születtek, és felkorbácsolódott az atomellenesség. Ennek nyomán 2011. március 14-én megszületett a politikai döntés a német atomerőművek 2022 végéig történő bezárásáról, valamint a nap- és szélerőművek erőltetett ütemű fejlesztéséről. Mindez súlyos következményekkel járt Németország számára, sőt, hatásai egész Európára kiterjednek.
Tiszta célokból környezetszennyezés
Az Energiewendeként emelgetett energetikai kísérletről mára kiderült, hogy totális zsákutca. Európában ma rekordmagasak a német áramárak, a magyar lakossági ár háromszorosára rúgnak. Ezt az okozza, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez szükséges irdatlan támogatásokat a lakossági fogyasztókra terhelik. Emiatt csökken a német ipar versenyképessége, ráadásul úgy, hogy a megfogalmazott cél, a klímatudatos energiafelhasználás sem teljesül. A rendszerbe integrált egyre számosabb szél- és naperőmű miatt ugyanis növelni kell a gázerőművi kapacitást is, amire az egyenletes termelés miatt akkor van szükség, ha nem fúj a szél és/vagy nem süt eléggé a nap. A paradox helyzetet jól példázza Olaf Scholz leendő kancellár közelmúltbeli interjúja, amelyben arról beszélt, hogy a zöldátállás felgyorsítását tervezi, ezért átmenetileg új gázerőműveket is épít majd Németország.
A német energiamix nem tudja nélkülözni a szénerőműveket sem, ami a terjeszkedő bányák miatt falvak lerombolásával, természetpusztítással is jár. A szénerőműveket 2038-ig kívánják üzemeltetni, ami ellen éppen tüntetéseket tartanak a világ egyik legnagyobb külszíni lignitbányájánál, Garzweilernél. A külszíni fejtés terjeszkedésének eddig 14 település esett áldozatul, és további hat sorsa bizonytalan.
Ma már teljesen egyértelmű, hogy időjárásfüggő megújulókkal nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nap- és szélerőművek beépített, közel 120 ezer megawatt kapacitásából csak pár ezer áll rendelkezésre időjárás-függőségük következtében. Ilyen esetekben a még üzemelő klímabarát német atomerőművek folyamatosan működnek, ám a termelés döntő részét a klímavédelmi szempontból roppant káros szén- és gázerőművek adják. Merkel ezért is ragaszkodott az Északi Áramlat–2 földgázvezeték megépítéséhez, hiszen földgáz nélkül nagyobb áramszünetek lennének. Sok esetben azonban ez sem elég, hiszen szükség van például Franciaországból származó importra is, amelynek döntő része egyébként atomerőművekből származik…
Évi 1100 emberélet
A növekvő fosszilis termelésnek súlyos következményei vannak, hiszen csak ebből kifolyólag 2021 első felében húszmillió tonnával több szén-dioxid került a légkörbe. Ez mintegy 25 százalékos növekedés a tavalyi első félévhez képest. Ha pedig az egész évet nézzük, akkor 47 millió tonna többletkibocsátással számolhat Németország a fosszilis részarány növekedésével, ami rekordérték 1990 óta. A többletkibocsátás ráadásul a magas szén-dioxid-kvótaár miatt tovább növeli az áramét is.
Eközben Észak-Rajna–Vesztfáliában 2020. május végén üzembe helyezték az új Datteln IV szénerőművet. Vagyis miközben a klímabarát atomerőműveket leállítják, helyettük új szénerőművet adnak át, és növelik a gázerőművek termelését. Sőt, több, korábban már leállított szénerőművet fogtak ismét termelésbe. Ma már biztosnak látszik, hogy a németek az atomerőművek nélkül elbukják a 2030-ra meghatározott klímavédelmi cél teljesítését. Mi több, végeredményben a leállított atomerőművi blokkok helyét fosszilis erőművek veszik át. Egy amerikai tanulmány szerint az általuk okozott többletlégszennyezés évi 1100 ember idő előtti haláláért felelős.
A Stahl-Holding Saar (SHS) acélipari konszern vezetője nemrég arról beszélt, hogy ágazatának nagy kockázattal kell szembenéznie, hiszen az éghajlati célok miatt át kell állni a zöldenergia-alapú acélgyártásra. Ehhez azonban a zöldáram és a szükséges távvezetéki összeköttetések hiányoznak, emiatt megkezdődött a cégek elvándorlása. Csak az acéliparnak országosan éves szinten közel 130 terawattóra zöld villamos energiára lenne szüksége a szabályozás miatt, de ez nem áll rendelkezésre. Ez a mennyiség a hazai éves villamosenergia-fogyasztás közel háromszorosa.
Mindezek a bizonytalanságok most arra késztették a céget, hogy áthelyezze az acélgyártást Franciaországba, ahol klímabarát atomerőművek termelik az áramot. Az SHS már két acélművet is vásárolt a szomszéd országban.
Rossz volt az igénybecslés
A problémát tovább súlyosbítja, hogy a német kormányzat rosszul tervezte meg a jövőbeli villamosenergia-igényeket. A zöldek reményeivel ellentétben ugyanis nem csökken az áramfogyasztás, sőt, nő. 2030-ra a hivatalos előrejelzés összesen 580 TWh volt, de a kormány az e-mobilitás és a hőszivattyúk további térnyerése miatt már inkább 650 TWh-val számol, és sok szakértő ennél is magasabb értéket vár. Mindezt úgy kellene kielégíteni, hogy 2030-ra az áramtermelés 65 százaléka klímabarát legyen. A német válasz erre egyelőre változatlan: még több megújulót a rendszerbe.
Európa most szembesül azzal, hogy nem lehet évtizedeken át büntetlenül olyan energiapolitikai döntéseket hozni, amelyeket nem szakmai érdekek diktálnak. Napjainkra egekbe emelkedtek az energiaárak, miközben az ellátási gondok kárvallottja a nyugat-európai lakosság. Az okok között leginkább az ellátásbiztonságot garantálni nem képes időjárásfüggő megújuló kapacitások elburjánzását, az alaperőművek leállását és a gázhiányt lehet említeni. Merthogy amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, drága szénnel és gázzal kell áramot termelni, különösen, ha az olcsón és klímabarát módon termelő atomerőművek kiesnek, ahogy Németországban történt. 2021 első fél évében a szélhiány miatt például jelentősen lecsökkent a német szélerőművek termelése, miközben a szén- és gázerőműveké folyamatosan növekedett. Ráadásul gázhiány van, a gázárak pedig a csúcson, amely helyzetben a rendszerirányítók inkább a szénerőművek teljesítményét növelik. Mindez azonban összességében tovább növeli az árakat, ráadásul egyes német szénerőművek már annyira csúcsra jártak, hogy elfogyott a szén…