Herta Müller romániai születésű német írónő az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje

Román irodalomtörténészek szerint a díj Romániáé is, annak ellenére, hogy Müller Ceausescu diktatúrája elől menekült Németországba a nyolcvanas évek végén.

„Nagyon boldog vagyok, nem érdemeltem meg” – mondta Herta Müller, miután kihirdették, hogy ő az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje. Az 56 éves írónő 1987-ben menekült el Ceasescu Romániájából, jelenleg Berlinben él. Munkásságában arról ír, hogy milyen stresszben és elnyomásban élnek az emberek egy diktatúrában.

Maga román-németnek nevezi az általa használt nyelvet, és – mint fogalmazott – örök életére befolyásolni fogja a két nyelv kölcsönhatása. Minden nyelv saját szemmel látja a világot – magyarázta. A svéd televíziónak adott nyilatkozatában mindezt azzal egészítette ki: a halál németül hímnemű, románul viszont nőnemű szó, és ettől a különbségtől lehetetlenség eltekinteni.

Herta Müller 1953-ban született Romániában, a bánáti Niczkyfalván. Germanisztikát és román irodalmat tanult a temesvári egyetemen, majd 1976-ban fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, de három évvel később kirúgták, mert volt hajlandó együttműködni a román titkosszolgálattal. Óvónőként dolgozott, és mellette magánórákat adott német nyelven. Az első könyve 1982-ben jelent meg Romániában, német nyelven, jelentős cenzúra mellett.

Herta Müller 1987-ben hosszas gyötrődés után hagyta el hazáját, és Németországban telepedett le férjével, a szintén író Richard Wagnerrel. Először 1984-ben engedték ki az országból, hogy részt vehessen a frankfurti könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. „Nem akartam elmenni. Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat."

Aztán nem bírta tovább az állandó zaklatást. Azóta Berlinben él, német egyetemeken rendszeresen tart kurzusokat, de megmaradt szabadúszó írónak. Németországban az első kötete Niederungen címmel 1984-ben jelent meg, ekkor fedezte fel őt a német irodalom, és fogadták örömmel három évvel később. Elsősorban a román történelemmel foglalkozó könyveivel több nemzetközi elismerést vívott már ki, műveit több, mint húsz nyelvre fordították le.

Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bréma városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka-díjjal tüntették ki. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni.

A múltjával sosem szakított, 1997-ben például azért lépett ki a német PEN klubból, mert egyesült a volt keletnémet tagszervezettel, tavaly pedig nyílt levélben tiltakozott a román kulturális intézet elnökénél, mert egy olyan román–német nyári szabadegyetemet támogatott, amelynek szervezésében a Securitate két ügynöke is részt vett.

„Szóval számomra az írás valami ilyesmi, aminek több köze van a hallgatáshoz, mint a beszédhez. Valaminek az elhallgatásához… Hisz mindig egyensúlyozni kell, mit ad közre az ember, ha ír, ha saját magáról ír, vagy nagyon közeli barátairól, és mindezt ráadásul irodalmi formában, egyes szám első személyben teszi. Igen, a mondatok sem engedik, hogy azt tegyen velük az ember, amit akar. Ez az egyensúlyozás: mi az, amit elhallgatok, mi az, amit közzéteszek, mi az, amit elmondok, és mi van a kettő között. Hasonló helyzeteket egyébként a mindennapi életben is átélek, néha beszélni kell ahhoz, hogy semmit ne mondjunk!" – mondta az ÉS-nek adott interjúban 2004-ben, amikor a könyvfesztivál vendége volt.

Tanúirodalom az övé is, emiatt értelemszerű az összehasonlítás Kertész Imrével – jelzik a svéd irodalomtudósok. Magyarul A rókák csapdába esnek című könyve jelent meg 1995-ben. Herta Müller a Nobel-díjjal 10 millió svéd koronát, mintegy 260-270 millió forintot is kap.

Amerikai, izraeli és brit tudós kapta a kémiai Nobel-díjat

A kémiai Nobel-díjon egyenlő arányban hárman osztoznak. Thomas Seitz, Ada Yonath és Venkatraman Ramakrisnan az indoklás szerint a riboszómák struktúrájának és funkciójának tanulmányozásáért kapta az elismerést Stockholmban. Hallgassa meg!

A három tudós kutatásai leegyszerűsítve arról szólnak, hogy a DNS kód hogyan változtatható életté, azaz az élet keletkezésének legalapvetőbb folyamatait tanulmányozták. Felfedezésük következtében új gyógyszereket lehetett kikísérletezni, például olyan antibiotikumot, amely különösen nehéz fertőzésekben is hatásosnak bizonyul. Mindhárman egy úgynevezett röntgenkristallográfiai módszerrel dolgoztak, amelynek segítségével feltérképezték és megállapították a helyét annak a több száz atomnak, amelyek a riboszómák építőkövei. Ez a tudás rendkívül fontos, hogy megértsük az életet tudományos szempontból. A ma használatos antibiotikumok egy része úgy működik, hogy a baktériumok riboszómáit hatástalanítja, működő riboszómák nélkül pedig ezek elpusztulnak. – írja a Svéd Tudományos Akadémia a díj indoklásában.

Venkatraman Ramakrishna 57 éves, Indiában született, jelenleg Angliában, Cambridge-ben a Molekuláris Biológiai Laboratóriumban dolgozik. Thomas Seitz 1940-ben született, Amerikában a Yale Egyetemen tanít. Ada Yonath 70 éves, izraelből származik és a Weizman Institute of Science-ben dolgozik. Ada Yonath egyébként a negyedik nő, aki megkapta ezt a rangos elismerést. Utoljára 1964-ben adták nőnek a kéminai Nobel-díjat. Yonath első két tudományos fokozatát a jeruzsálemi héber egyetemen szerezte meg, majd a Weizmann-intézetben doktorált, később Amerikában folytatta tanulmányait és kutatásait. A nyolcvanas évektől izraeli munkája mellett a német Max Plank intézettel is vezetett együttműködést. Már 2002-ben megkapta a legmagasabb helyi elismerést, az amolyan izraeli Kossut-díjat, az Izrael-díjat kémiában, majd 2007-ben az Amerikában kutató George Fehérrel együtt a rangos kémiai Wolf-díjat, idén pedig a legmagasabb elismerést, a Nobel-díjat.

Bár nem együtt dolgozták ki a módszert, szinte egy időben publikálták, hogy hogyan lehet a kristallográfia segítségével éles képeket produkálni. 2000 augusztusában és szeptemberében hozták nyilvánosságra saját kristálystruktúráikat atomszintű nagyításban. Ezért döntött úgy a Nobel Bizottság, hogy a díjat egyforma mértékben osztja meg közöttük.

(hírTV, MR)