Az Európai Unióban 2005. január elseje óta tilos forgalmazni és felhasználni az azbeszt bármilyen fajtáját. Hazánkban már 1982-ben betiltották a szórt azbeszt alkalmazását. Épületek tetején máig 150 négyzetkilométernyi azbesztpala mérgezi a környezetet, nagyjából százezer ember környezetében megtalálható ez a veszélyes ásvány. Nem azonnal okoz megbetegedést, általában 20-30 év lappangási idő után öl. Így az első megbetegedési hullámhegy néhány felmérés szerint 2010 és 2015 közé várható.

A tüdőrák terjedése hazánkban – de másutt is a világon – veszedelmes méreteket öltött. Nemcsak a káros szenvedélyek (dohányzás, kábítószer, alkohol), hanem az általánosan romló szociális viszonyok is felelősek. A világon egyre inkább elválik egymástól egy nagyon jó módban élő társadalmi réteg és az egyre inkább elszegényedő, hatalmas tömeg. Utóbbiak képtelenek megvásárolni az egészséget, részben, mert nem is tudják, mitől kell óvakodni, részben pedig, ha valaki szomjazik és éhezik, nem válogatós. A legyengült szervezet immunrendszere képtelen ellenállni a mérgező anyagok támadásának, így könnyebben megadja magát mindenféle halálos betegségnek.

Hazai számítások szerint évente több száz tüdőrákos betegért tehető felelőssé az azbeszt: belélegezve megindíthatja a sejtek rákos elfajulását és szaporodását. A házba beépített azbeszttől az önkormányzatok nehezen szabadulnak meg, mivel nincs rá fedezetük, központi állami keret pedig eddig egyszer állt rendelkezésre. Uniós forrásokat lehetne lehívni regionális operatív programon keresztül, de eddig nem vették napirendre az ügyet. Uniós társfinanszírozás formájában eddig két évvel ezelőtt írtak ki pályázatot és jutottak pénzhez azok az önkormányzatok, amelyek elég gyorsak és ügyesek voltak: Budafok-Tétény, Győr és Tatabánya nyert akkor nagyobb összeget. Tatabányán idén augusztusban kezdték meg a bánhidai lakótelep mentesítését, ami úgy emésztett fel 200 millió forintot, hogy a munkát nem tudták befejezni.

Mi is az azbeszt és milyen módon károsítja az egészséget? Elnevezése görög eredetű és annyit jelent, hogy „éghetetlen”. Rostos szálakra szedhető magnézium-szilikát ásvány, bányászattal nyerik. Két fajtája van: a szerpentinazbeszt és az amfibólazbeszt. Az egyik finom rostos; tűzálló szöveteket, hő- és elektromos szigetelőket készítenek (készítettek) belőle. Savakkal szemben is ellenálló azbeszttel kevert cementből gyártották az eternitpalát, amelyet tetőfedésre, csövek, asztallapok készítésére használták.

Évekkel ezelőtt riasztó statisztikát tett közzé a londoni Times: a következő tizenöt évben az azbeszt jóvoltából legalább 250 ezren lelik halálukat rákos daganatban. Kutatásaik eredménye szerint a gyilkos kór elsősorban az 1945–1950 között születetteket veszélyezteti, hiszen akkor élte virágkorát az azbeszt felhasználása. Az előrejelzések szerint az akkor születettek közül minden százötvenedik ember gyors lefolyású mellhártyarákban (mesothelioma) veszti életét. A veszélyeztetettek főleg az építő- és műszer iparban dolgoztak, ahol sok azbesztet használtak. A kór lappangási ideje 20-30 év közé esik, ezért az elkövetkezendő évtizedekben az azbeszt eredetű halálesetek száma több mint kétszeresére fog emelkedni. A veszélyt súlyosbítja, hogy a mellhártyarák azon daganatok közé tartozik, amelyre nincs hatásos gyógyszer, nem operálható és az ebből kiinduló rákos sejtek sugárkezelésre alig vagy egyáltalán nem reagálnak.

A mellhártyarákon kívül az azbeszt okozta megbetegedések közé tartozik az asbestozis és a tüdőrákok egy jó része. Különböző országokban végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az asbestozisoknak közel 100 százalékában, a mellhártyaráknak 85 százalékában, a tüdőrák öt százalékában mutatható ki, hogy a betegek foglalkozásuk során azbeszthatásnak voltak kitéve. Mivel a tüdőrákok 4,6 százalékát – hazai vizsgálatok szerint – azbeszt okozza, az évi mintegy hatezer tüdőrák okozta halálozásból 200-300 eset az azbeszt számlájára írható. Ehhez jön még az évenkénti mintegy 100 mellhártyarák okozta haláleset, amelyet csaknem kivétel nélkül azbeszt provokált. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a környezeti azbeszthatásnak is (közlekedésből, gyárak kibocsátásából eredő, illetőleg öltözeten hazavitt hatásnak).

Az azbeszt rákkeltő hatása 1955 óta ismert, Magyarországon a hatvanas–hetvenes években mégis tömegével használták szigetelésre. Ezeket a felhasználásokat jogszabály nem korlátozta, kit érdekelt a Kádár-rezsim „jóléti” rendszerében, hogy mi lesz 20-30 év múlva. A lényeg az volt, hogy gomba módra nőjenek ki a földből a sokemeletes panelházak. Azzal senki sem törődött, hogy beépítik az épületbe a halál kockázatát is.

Nemzetközi konzorciumi pályázat keretében nemrég Budapesten 124 épületet, óvodát, iskolát, köz- és lakóépületet vizsgáltak át. A gyűjtött 536 anyagmintából akkor 101 mintában, 49 épületen azonosítottak be azbeszttartalmú anyagokat. Jelenleg a legfertőzöttebb terület Győr, Sopron, Tatabánya és Budapesten a rózsakerti lakótelep. Összesen húszezer lakásról volt szó. A szórt azbeszttel terhelt terület eléri a négyszázezer négyzetmétert. A becslések szerint az ország azbesztmentesítése tizenhatmilliárd forintba kerülne, és ez csak az azbesztszigetelésekre vonatkozik, pedig veszélyesek az azbesztes tetőpalák és fékrendszerek is. Az azbesztmentesítésben eddig csak ott sikerült eredményt elérni, ahol az önkormányzatok az Európai Unióhoz fordultak támogatásért. Ebben a felállásban a minisztériumnak csak az önrész kifizetéséhez kellett hozzájárulni. A XXII. kerületi rózsakerti lakótelepen így kezdhették el a mentesítést. A munka szigorú biztonsági intézkedések mellett zajlott, az adott területet hermetikusan lezárták, a munkások pedig szkafandert viseltek. A BKV még 1999-ben elkezdte a legöregebb metrókocsik mentesítését az azbeszttől, mivel a járművekben a zaj elnyelésére használták a veszélyes anyagot. A hangszigetelő rész a kocsi tetőlemezén, a padozatokon és az oldalfalakon volt, de az utastérrel nem érintkezett.

Az illetékes minisztériumnak komolyabban kellene kezelni ezt a problémát, hiszen több ezer ember egészségéről, sőt életéről van szó. Szinte az összes Kádárkori lakótelepi épület szigetelésénél azbesztet használtak, így az eddig elvégzett munka vajmi kevés.

Az azbeszt megsemmisítése sem egyszerű dolog. Olaszországban például külön gyárat építettek erre a feladatra. A mentesítés után a veszélyes hulladék eltakarítása is igen költséges, és ha nem elég gondosan végzik, újabb veszélyforrást jelent. Elrettentő példaként említhetjük a Budapest Sportcsarnok lebontását, ahol óriási munkagépek döntötték le a kormos falmaradványokat és az azbesztet is. Európa boldogabb felén nem fordulhatott volna elő, hogy egy közel kétmilliós világváros közepén úgy bontsanak le egy azbesztet tartalmazó épületet, hogy a szálló por a levegőbe kerülhetett.

A tisztességes döntés az lett volna, ha az azbeszt káros voltának bebizonyosodása után nem használják még évtizedekig ezt az életveszélyes anyagot. A Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége Zellei János vezetésével minden alkalmat megragad, hogy a forrásokhoz hozzájussanak a veszélyeztetett emberek, önkormányzatok. Nehezíti a pénzszerzést, hogy az unió csak a középületek, közterületek mentesítésére ír ki pályázatot, márpedig a panellakások nagy része magántulajdonban van, méghozzá nem a gazdagabb társadalmi réteg kezében. A Nemzeti Azbesztmentesítési Program (NAP) 10 éves terve szerint 2012-ig 120 ezer négyzetméternyi felületen tisztítják meg a szigetelőréteget, ami az előzetes számítások szerint 10-15 milliárd forintba kerülne. A mai napig a veszélyes épületek alig több mint 20 százalékát tisztították meg, ez mint egy 33 ezer négyzetmétert takar. Az azbeszttel burkolt panelházak főleg a nagyobb városokban gyakoriak, ez elsősorban a megyeszékhelyeket érinti, illetve a korábbi ipari központokat. Miközben szünetel a mérgező anyag eltávolítása a környezetből, a gyilkos kórok terjednek; úgy látszik nincsenek „tekintettel” a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformjára.

(hankó)