Az első sikeres leszállást a Venyera-7 hajtotta végre, aztán a Venyera-9-et és 10-et már tv-kamerával is fölszerelték, 1975-ben érték el a Vénuszt. A Pioneer Venus 1978-ban, egy későbbi Venyera (-15 és -16) 1983-ban, a Magellán 1989-ben adott felvilágosítást a bolygó felszínéről.

Olyan érdekes alakzatokat mutattak, amilyenek más naprendszeri bolygókon nem láthatók. Ennek az lehet az oka, hogy a Vénusz sűrű légkörében súrlódás következtében felhevülnek a lehullani készülő testek, és valósággal szétrobbannak, darabjaik pedig egymás közelében csapódnak be. Így jönnek létre a furcsa alakzatok a felszínen: parketták, palacsinta-vulkánok, koronák és egyebek.

A Vénusz felszínének több mint fele hullámos síkság, egyharmada mélyföld és kevés hegyvidék. Meglepő felfedezés volt, hogy a Földhöz hasonlónak vélt bolygónak nemcsak a légköre más, hanem a felszín uralkodó formái is. A Vénusz geofizikai értelemben nem földszerű. Ugyancsak feltűnő, hogy a becsapódási kráterek száma nagyon kevés, mintegy ezer nyomot azonosítottak, amelyek egyenletesen oszlanak el a felszínén.

Geológiai értelemben a bolygó ma is aktív, a vizsgáló szondák térképein „forró pontokat” fedeztek föl és ezeken a helyeken erősebbek a hősugárzások a környezetüknél.

Az Esthajnalcsillag a Földdel ellentétes irányban, lassan mozog. Felhőzete vastag, zárt, ami kénsavat, kénessavat, kevés sósavat és más, ismeretlen aerosolt tartalmaz. Felszínén a hőmérséklet 500 Celsius-fok, és mivel forgástengelye majdnem merőleges a bolygó pályájára, szezonális változások nincsenek rajta. Mivel a hőmérséklet-különbségek kicsik, nagyon gyenge szelek fújdogálnak. Villámok keletkeznek a felszínén, de mintegy feleannyi, mint a Földön.

Mindenképpen nagy csalódás volt, hogy a gyönyörű bolygó ilyen kellemetlen, emberi létre alkalmatlan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik.

Müller Regiomontanus neves porosz csillagász szerint a „Vénusz természet szerint hideg és nedves. Jegyzője a világi vigasságnak, éneklésnek, mindenféle hegedű-, trombita-, sípszónak, drága ékességnek és czifrának; övé a zöld szín és a zsályaszag.”

Amilyen különleges bolygó az Esthajnalcsillag, olyan érdekes és ritka eseményeket produkál. Ezért érdemes ezeket a jelenségeket megfigyelni, mert lehet, hogy a mi generációnk életében már nem ismétlődnek meg.

Az év csillagászati eseménye a június 6-án zajló Vénusz-átvonulás lesz. A látványosság napkeltekor már zajlik és röviddel hét óra előtt ér véget. Körülbelül egy órán át láthatjuk a Vénusz csöpp korongját a Nap fényes arcán.

Előzőleg 2004-ben figyelhettünk meg Vénusz-átvonulást a Nap előtt. Az idén a bolygó útja 6 és fél órán át tart a belépéstől – amikor a Vénusz sötét korongja megjelenik a Nap keleti peremén – a kilépésig (amikor a másik oldalon elhagyja azt); hazánkból csak az utolsó órát és a kilépést lehet látni.

A kilépés lesz a jelenség leglátványosabb része, mert ekkor különös fényjelenségeket figyelhetünk meg.

Ha valaki fotózni is szeretné e ritka látványt, jól föl kell készülnie. Ha felhős az ég, előre el kell készíteni egy tervet, hogy hová lehet elmenni, ahol esetleg derült égre találunk. A következő átvonulásra ugyanis 2125. december 18-ig kellene várni, de akkor is csak az átvonulás eleje lesz látható.

A Vénusz-átvonulások különlegességét a jelenség ritkasága adja. Amióta a távcsövet feltalálták, összesen hét alkalommal fordíthatták a Vénusz felé. Az elsőt 1639. december 4-én Angliából észlelték. 1716-ban Edmund Halley felhívta a figyelmet arra, hogy a Vénusz-átvonulás alkalmas a Föld-Nap távolság – a csillagászati egység – meghatározására. 1761. június 6-án Hell Miksa csillagász Bécsben nézett végig egy átvonulást.

Miért ennyire ritka ez a jelenség? Az egymást követő átvonulások között rendre 8 utána 21,5, ismét 8 majd 105,5 év telik el.

A Föld június elsején és december elején keresztezi a Vénusz keringési síkját, így csak akkor jön létre ez a jelenség, ha az Esthajnalcsillag éppen első együttállásban van a Nappal. Most június 6-án is ez következik be.

Hazánkban nagyjából minden helyről jól látható az esemény, de keletebbre és északabbra némileg hosszabb ideig látható, főleg a Nyírségben, mivel ott előbb kel a Nap. Nagyon fontos, hogy szemünket védjük a Nap sugaraitól, így jó minőségű sötét szemüvegen át nézzük. Bár szabad szemmel is látható az átvonulás, senki ne kockáztassa a szeme épségét, inkább optikus szakembertől kérjen tanácsot.

Hankó Ildikó