Bár lehet, hogy ennek még nincsenek tudatában. Még nem tudják, hogy ismét megszületett, pontosabban mondva öntudatára ébredt az a társadalmi réteg, amelyik mindig is a polgárosodó Magyarországon a rend, a jólét, az igazságosság támasza volt. Némi paródiába illő operett-közjáték után megjelent a magyar politikai élet színpadán a legfontosabb, legerősebb és legtisztább erő, megjelentek a gazdák.

Ne nevezzük őket kisgazdáknak. Még akkor sem, ha történelmi értelemben az egykori kisgazdamozgalom örökösei és letéteményesei ők. Ezt a nevet sajnos hosszú időre lejáratta egy ügyvéd-bonviván, a derűs hangulatú, de annál sötétebb ívet leíró Torgyán doktor, kinek élcein egy ország kacagott, mígnem elment a kedvünk a kacagástól.

Azért sem kisgazdák ezek a mostani gazdák, mert legyen bármekkora is a föld, amelyet művelnek, a lelkük és a hitük hatalmas. Soha senki nem lett volna képes arra, amire ők vállalkoztak. Bizony, gondolj csak bele, te városi polgár, te jó szándékú derék ember, aki másfél évtizede jársz gyűlésekre, szórod a szórólapokat, ragasztod a hirdetményeket, részt veszel minden fontos megmozduláson, ott vagy minden lélekemelő rendezvényen, polgári körökbe szerveződöl és hiszel az összetartozás és a szeretet erejében, s e hit téged három és fél éven át meg tudott tartani… mondd tehát, te képes lettél volna fölkerekedni egy szál ruhában, pénz nélkül és egy huzatos öreg autóba ülve elindulni a világba, elérkezni valahová az ország másik szegletébe, letáborozni ott egy téren úgy, hogy azt sem tudod, este hol fogsz aludni, alszol-e majd egyáltalán, lesz-e mit enned reggel, lesz-e hol megmosakodnod… elindultál volna-e így? És kitartottál volna-e a csikorgó hidegben több mint két héten át?

A gazdák erre képesek. Képesek voltak arra is, hogy kicsikarják a hatóságtól annak jogát, hogy begördüljön kétszáz traktoruk az Országház elé, melyre nem volt példa a magyar történelemben. És úgy jöttek ki onnan, olyan elegáns könnyedséggel, s példátlan fegyelemmel, mint egy szuperhadsereg, amikor hadgyakorlatot tart.

Tudod-e, kedves városi ember, barátja az igazságosságnak és a polgári erénynek, hogy a gazdák majd nyolcszázezren vannak, s ha hozzájuk vesszük a családtagokat is, akkor bizony több millióra rúg a számuk? Ezekkel akasztott tengelyt Gyurcsány, az idegbeteg milliárdos és rosszarcú kormánya. Amivel nagy hibát követett el. Mert a gazdák észrevették egymást. Megismerték egymást, miáltal megismerték azt a nyugodt erőt, amellyel soha senki ebben az országban idegen hadsereg segítsége nélkül nem tudott megküzdeni.

Ezért mondom, hogy a gazdák már győztek, függetlenül attól, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele. Már tudják, hogy a szervezkedésben van erő, s tudják azt is, hogy ők aztán igazán értenek ehhez. Honnan értenek ehhez ennyire? Tán a génjeikben hordozzák. Tán honszerző őseiktől örökölték azt a képességet, hogy ha kell, egyik pillanatról a másikra megmozduljanak. Tán tényleg igaz lehet, hogy a parasztemberben isteni bölcsesség lakozik.

Pedig sokan szeretnék őt a nyugalmából, a magabiztosságából kibillenteni. Sokan reménykednek abban, hogy lassan felőrli idegeiket a várakozás, a kényelmetlenség, a tétlenség, a távollét. De nem árt nekik semmi. Egy kicsit tán meghíztak a lelkes pestiek jóvoltából, mert hát mit csináljanak a várakozás végtelen óráiban, eszegetnek valamit, de az is jól áll nekik. Majd tavasszal, amikor hazatérve kimennek a földre, hamar elkopik, amit itt fölszedtek.

Az összefogás semmihez sem fogható ereje azonban nem kopik el. Felébredt a nagy bajban és magára talált a gazdatársadalom, és bizonyosak lehetünk abban, hogy most már soha nem veszíti el az éberségét. Az utolsó pillanatban fölocsúdott, amikor a mohó seftesek már a házát, a földjét, a gépeit kerülgették, fölocsúdott és legyél bizonyos abban, te derék pesti polgár, hogy ezek a gazdaemberek képesek lesznek megvédelmezni magukat.

Jól teszed, hogy kilátogatsz hozzájuk, mert közöttük te is erősebb vagy, hiszen a testvéreid, és meglátod majd, történjen bármi az elkövetkezőkben, ezt a hatalmas szövetséget, amit a város és a falvak népének legjava kötött, ezt soha senki nem tépheti szét.