Az amerikai CNN hírcsatorna nemrégiben közzétett közvélemény-kutatásának eredményei szerint a lehetséges republikánus elnökjelöltek iránt egyelőre nagyobb a szimpátia, mint a demokratákkal szemben. Az előbbiek népszerűségét csak az a buta hiba rontja, hogy a csatorna George W. Busht is megnevezte a top háromban, holott 2008-ban egészen biztosan más indul a republikánus párt színeiben, hiszen az elnök második ciklusát tapossa és harmadik nem lehet.

A republikánus párt másik két – a CNN szerint – lehetséges jelöltje New York városának korábbi polgármestere, Rudy Giuliani és Arizona állam jelenlegi szenátora, John McCain, aki immár 1987 óta tudhatja magáénak a megtisztelő címet. Bár a korábbi polgármester valamivel népszerűbb, nem szabad megfeledkeznünk McCainről sem, hiszen a politikus már régóta a republikánusok első vonalát erősíti, s 2000-ben is csak az utolsó pillanatban előzte meg őt a párton belül az elnöki jelölésért folytatott versenyben az azóta másodszor is megválasztott ifjabb Bush. John McCain az 1999-ig az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó, Panama-szigeteki Coco Solóban született 1936-ban. Nagyapja és édesapja is tengernagyként szolgált az amerikai haditengerészetnél, ő maga pedig 1958-ban végzett a haditengerészeti akadémián. Tengerészpilótának tanult a Florida államban található Pensacolában, s kiképzése során túlélt egy zuhanást a texasi partoknál. 1967 nyarán aztán ismételten megmenekült a halál torkából: akkor egy, a vietnami partoknál véletlenül elszabaduló Zuni rakéta zuhant McCain éppen indulásra készülő gépére. A fiatal pilóta a robbanás előtt még ki tudott mászni a pilótafülkéből. A lábát és a mellkasát szilánkok sebezték meg súlyosan, ám ez semmi nem volt ahhoz képest, hogy a robbanás okozta tűzben összesen 134 tengerész veszítette életét és 20 repülőgép semmisült meg. 1967 más szempontból is emlékezetes év maradt a későbbi szenátor számára, októberben ugyanis Vietnam felett a szovjetek lelőtték az általa vezetett Skyhawkot, ő pedig a következő öt és fél évet hadifogolyként töltötte Hanoiban. Később így beszélt az ezzel az időszakkal kapcsolatos emlékeiről: „Ne nevezzenek engem »háborús hősnek«! Sok minden vagyok, de az ugyan nem! A tény, hogy elég ügyetlen voltam ahhoz, hogy a háborúban kétszer is eltalálják a gépemet, igazán meggyőzhetne mindenkit erről”. Végül 1973-ban szabadult a fogságból. Újra repülhetett, s később ő lett a haditengerészet összekötő tisztje a szenátus felé. Kapitányként szerelt le 1981-ben. Leszerelése napján temették édesapját nagyapja mellé az arlingtoni temetőben… Az amerikai szenátusban ma rajta kívül még két vietnami veterán szolgál: a szintén republikánus Chuck Hagel és a demokraták korábbi elnökjelöltje, John Kerry. Amikor 1982-ben az akkor már hosszú ideje arizonai republikánus képviselő, John Jacob Rhodes úgy döntött, visszavonul a politikai élettől, helyette McCain indult el – és el is nyerte a képviselői helyet. Négy évvel később az állam akkori szenátora, Barry Goldwater is bejelentette visszavonulását, s helyette McCain indult a választásokon. 1987-ben meg is nyerte azt, s közel húsz éve ő a déli állam szenátora, miután 1992-ben, 1998-ban és 2004-ben is újraválasztották. A nyolcvanas évek végén ő volt az egyik szenátor, akit azzal vádoltak meg, hogy segítették Charles Keating ügyvéd-bankár megtakarításokkal és banki hitelekkel kapcsolatos manipulációit. A szenátus etikai bizottsága aztán 1991-ben azt állapította meg, hogy McCainnek nem volt szerepe a csalássorozatban, de az ezzel kapcsolatos „megkérdőjelezhető viselkedéséért” elmarasztalták. A szenátor többször is hangoztatta, hogy szégyelli magát, amiért egyáltalán belekeveredhetett az ügybe, s később azt állította, ez végül nagy szerepet játszott a kampányfinanszírozási reform érdekében tett erőfeszítéseiben. 1997-ben a Time magazin az Egyesült Államok 25 legbefolyásosabb embere közé választotta. Az elnökválasztás szempontjából félelmetes fontosságú New Hampshire állambéli előválasztáson meggyőző, 60-40 arányú győzelmet aratott, s szakértők úgy vélték, hogy ha ezt sikerül megismételnie Dél-Carolinában is, akkor megállíthatatlan lesz. Ám a siker elmaradt, ami lehetőséget adott George W. Bushnak, aki sikeresebben mozgósította az állam protestáns szavazóit. A jelöltségért folytatott kampányában McCain megpróbálta elhitetni a későbbi elnökről, hogy az valójában katolikusellenes nézeteket vall, s nagy visszhangot kiváltó szócsatába keveredett a Bob Jones Egyetemen a vallásos jobboldal képviselőivel – sokak szerint ez a két nagyon fontos momentum okozta végső vereségét. Mindennek ellenére támogatta Bush 2004-es újraválasztási kampányát, amiért egyesek politikai köpönyegforgatással vádolták, ám számtalan olyan szavazó szívébe sikerült magát belopnia, akik szerint Bush politikája szélsőségesen jobboldali, s akiknek szimpatikusabb a McCain-féle mérsékeltebb hozzáállás. A szenátor még nem adott egyértelmű választ arra, elindulna-e a 2008-as elnökválasztási jelölésért folytatott versenyben, s úgy tűnik, a 2006. november 7-én megtartandó „félidős választások” előtt erre nem is számíthatunk. 2008-ban McCain már 72 éves lesz, s ha az elnökválasztáson ő lesz a republikánusok jelöltje, azzal ő lehet az Egyesült Államok legidősebb megválasztott elnöke. Erősségei közt országos ismertségét, a kampányfinanszírozási reformban játszott szerepét, katonai múltját, a veteránok megsegítésére létrehozott alapítványok támogatását, illetve a bizonytalan szavazók iránta érzett szimpátiáját említik leggyakrabban. Ellene szólhat azonban a kora és a republikánus szavazók körében gyakran visszatetszést kiváltó, számos demokratapárti politikussal fenntartott közeli kapcsolata.