Egy kulturált nemzet tehetséges fiaival hamar bekapcsolódik a technika fejlődésébe is. A magyarság a kezdetektől fogva ismert volt találmányairól, ötleteiről. Nem üres kézzel és fejjel jöttek a Kárpát-medencébe, Európa sok mindent tanult a magyaroktól, akik egyedüliként a Keletről jött sztyepi népek közül politikai és kulturális identitásukat megőrizve, eredetiségüket felhasználva szereplőivé – néha főszereplőivé – váltak az európai történelemnek.

A pozsonyi egyetem megalapításával és iskoláink létesítésével kiemelkedő tudósok sora hagyta el az iskolapadokat. Sok más világhírű tudósunk közül Bay Zoltánt említjük, akinek vezetésével egy magyar tudóscsoport több mint 60 évvel ezelőtt „megérintette” a Holdat. Valójában elsőként a világon, de mint mindig, hazai lehetőségeik csak a döntetlen eredményt hitelesítették amerikai kutatók mellett. Bay Zoltán működése óta beszélhetünk Magyarországon űrkutatásról, ami nem kis eredmény. Őt tekinthetjük a radarcsillagászat megalapozójának. Új méterszabványt dolgozott ki, amelyet a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Konferencia 1983-ban elfogadott. Azóta egy méter az a távolság, melyet a fény a másodperc 1/299 792 458 része alatt vákuumban megtesz. Bay Zoltán és munkatársai az első európai tudósok, akik Budapestről üzenetet váltottak a Holddal, vagyis „kiléptek” a világűrbe. A nemzetközi hírű Tungsram gyár laboratóriumában készített lokátor segítségével 1946-ban radarvisszhangot fogtak a Holdról.

Ki volt Bay Zoltán és milyen zseniális ötletekkel írta be nevét a nemzetközi tudományos élet nagykönyvébe? Tudományos teljesítménye értelmezésekor nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy milyen eredményeket ért el, hanem azt is, hogy milyen körülmények között. A zseniális tudós a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraként indult. A hadügyminisztériumtól kapott feladatként rádióradar fejlesztését bízták rá, a kísérletek színhelyéül a Tungsram gyárat jelölték ki. Ekkor már javában dúlt a második világháború. A német megszállás után az előbbi megbízást nem látták érdemesnek folytatni, mert már ugyanezen dolgoztak a németek, az amerikaiak és az angolok is. Ekkor – 1944 elején – fogalmazta meg tervét Bay Zoltán: „mérjük meg a Holdat.” Elvégezték az elméleti számításokat, majd a radarszerkezetet kezdték összeállítani. Kellett egy radaradó, egy radarvevő, egy kiváló antenna, és néhány segédáramkör; ez a háborús hónapokban nem volt kis kívánság. A német megszállás után a szövetséges hatalmak 1944-ben elkezdték Budapestet bombázni. A Hold-radar-kísérletet a Tungsramból kimenekítették Nógrádverőcére egy átalakított panzióba. Hónapok múlva oda is elért a front, így a kísérletet visszahozták Budapestre. A háború vége felé a csoport egyes tagjait elvitték katonának, mások hadifogságba estek, volt, aki eltűnt, megint mások öngyilkosságot követtek el félelmükben a felelősségre vonástól. Ezzel nem ért véget a megpróbáltatás: a szovjet csapatok jóvátétel fejében elvitték a Tungsramból a legfontosabb eszközöket, műszereket, így a Hold-radar mérőeszközeit is. Újra kellett mindent kezdeni, óriási lelkierővel.

Értékelhető adatokat először 1945 végén mértek, de erről csak egymás közt beszéltek. 1946. január végén váltak biztatóvá az eredmények, és ekkor már kívülállók is tudtak a kísérletről. A bravúros teljesítmény lényege az volt, hogy az adóból kisugárzott jelet, amit a Hold „visszavert”, meg kellett „szűrni” a világűr egyéb zajaitól, hogy mérhetőek legyenek. Egy coulométer segítségével összegezték a sok gyenge jelet, így jól elkülöníthetővé váltak a „zajoktól”. Mindez 1946. február 6-án történt és másnap megtartották a sajtóbemutatót.

Az elsőbbség azonban hamar veszélybe került. Az amerikai Hold-radarkutatók 1946. január 10-én jelentették be, hogy ők is felfogtak a Holdról visszavert jeleket. Békében, a háborútól távol dolgozó versenytársak pár nappal megelőzték Bay Zoltánékat.

Elismerő gesztusként a tengeren túli kutatók úgy értékelték a kísérlet eredményét, hogy két helyen egyszerre valósították meg a Hold-radart. A Bay-csoport reakciója igazi tudósokhoz méltó volt: „így is megérte”.

Bay Zoltán az állandó politikai kellemetlenkedések elől 1948-ban külföldre ment, és ott halt meg 1992-ben. Hamvait kérése szerint hazahozták, és szülőhelyén, Gyulán 1993-ban temették el. Tiszteletére hozták létre a Bay Zoltán Intézethálózatot és a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítványt, amely ma is működik.

Ettől, a nem magyar dimenziójú kutatástól számítjuk a magyar űrkutatást. Különösen akkor érzékelhetjük a teljesítmény nagyságát, ha meggondoljuk, hogy az amerikaiak is ettől az időponttól számítják saját űrkutatásuk történetét.