Szeptember 11. volt az az ár, amit az USA-nak fizetnie kellett külpolitikájáért, amelyet oly sok éve folytatott… Lényegében ezt állította Wright, sem többet, sem kevesebbet, ami egyszerű személyes véleményként is értékelhető, holott valójában igaznak bizonyult tény, azt is mondhatnánk: egyszerű mechanikus hatás. Köztudomásúlag 1979 óta az Egyesült Államok finanszírozta, segítette és manipulálta a harci iszlamizmust Afganisztánban és máshol, mielőtt elárulta volna azzal, hogy katonai bázisokat telepített a mozlim szent helyeknek otthont adó Szaúd-Arábiába az első öbölháború idején. Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy korábbi szövetségeseit cinikusan lecserélte. Így maga John McCain is az antikommunista harc hőseként árulja magát választóinak, pedig ha az indokínai háborúban a CIA nem támogatja a Vietminht a franciák ellen, akkor a mostani elnökjelölt továbbra is nyugodtan nyesegethette volna a pázsitot a Coco Solo-i családi birtokon, Panamában. Később pedig nem kellett volna néhány évet hadifogolyként éppen a Vietminh átnevelő táboraiban eltöltenie, a jelek szerint egyébként nem sok eredménnyel, hiszen a háborúskodástól, úgy tűnik, még a vietkongok sem tudták elvenni a kedvét – legalábbis az Irán elleni kardcsörtetése erre enged következtetni. Hogy országának a hőse volt-e, vagy inkább a balekja, mint egy szegény Rambo, az tehát csupán nézőpont kérdése.

Ami pedig lelki támaszát, Hagee-t illeti, az amerikai média szerint a Cornerstone Church (San Antonio, Texas) nevű evangelikál gyülekezet vezető lelkésze, az egyik legbefolyásosabb tele-evangelista, az Egyesült Keresztények Izraelért (Christians United for Israel) alapító-elnöke a Vatikánt nemes egyszerűséggel a Biblia „babiloni szajhájával” (great whore) azonosítja, mivel szent meggyőződése, hogy „a keresztes háborúktól az inkvizíción keresztül a soáig” a katolikus – vagy kedvenc szófordulatával élve: „aposztata” – egyház lenne „általában a világot és különösen a zsidó népet sújtó csapások” oka. Két éve megjelentetett Jerusalem Countdown című könyvében kijelenti, hogy a történelem bizonysága szerint Hitler és a katolikus egyház „összeesküdött a zsidók kiirtása végett”, a náci vezér antiszemitizmusa pedig katolikus neveltetésében gyökerezik. Az Antikrisztus? Nyilvánvalóan az „Európai Unió jövendő elnöke” (hogy duplán is pikáns legyen a dolog, adott esetben valószínűleg Bush volt „ölebe”, az időközben katolikussá lett Tony Blair), akit még időben el kellene tenni láb alól, mielőtt alkalma lenne elkövetni jövendő bűneit. Ki ellen? Természetesen Izrael ellen – és a Hagee-félék gondolatmenete itt vesz egyszerre abszurd és morbid fordulatot.

A helyi keresztény jobboldal és a politikai támogatóiknak számító vallási fundamentalisták millenarista agyrémeiben ugyanazt a szerepet játsszák a zsidók, mint a pedofilek erotikus álmaiban a kisdedek. A biblikus „aranykor” bekövetkeztére várva mindenáron siettetni szeretnék a „végidőket”, amikor majd egy apokaliptikus vérfürdő, egy új „holokauszt” nyomán a héber állam maradék lakói végül is megtérnek a kereszténységbe. Röviden, ebben a több felvonásos rémdrámában azoknak, akiket John Hagee védelmezni akar, valójában kulturálisan és vallásilag is el kellene tűnniük, mégpedig végérvényesen.

Addig is persze preventív csapást kell mérni Iránra, Izrael ügyeletes főellenségére, elvégre Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy „megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azokat, akik téged átkoznak” (Gen 12,3), ami Hagee olvasatában azt jelenti, hogy ha Amerika nem áll Izrael oldalán annak háborúiban, akkor kivívja maga ellen Isten haragját. Az általa képviselt ún. diszpenzációs teológiában Izrael a végidők fókuszpontja: a hitvalló keresztényeket Isten állítólag csak azt követően fogja „elragadni” a mennybe (ez az ún. Rapture-teória), miután egy minden eddiginél véresebb világkonfliktusban a jeruzsálemi Al-Aksza-mecsetet lerombolják, és helyén felépül a zsidók harmadik temploma, ahogyan ezt a Bibliából kiolvasni vélik (Dániel 9,24-27). Ahmadinezsád legfeljebb Izraelt akarja leradírozni a térképről, Hagee viszont magukat a zsidókat tüntetné el. Akkor most kettejük közül ki is az eszelősebb?

John McCain lelki támasza persze csak egyike azoknak a speciálisan Amerikában kitenyésztett félnótás prédikátoroknak, egzaltált szektaguruknak vagy éppen neokon evangelistáknak, akik a Mayflower „alapító atyáinak” nyomdokain haladva az Óvilág és a „pápisták” elleni hangulatkeltésre alapozzák egzisztenciájukat. Hagee egyébként nem tett mást, mint hogy kimondta azt, amit oly sok amerikai gondol az ún. Biblia-övezetben (Bible Belt), a vallási integrizmus mintegy 300 évvel retardált logikájának megfelelően. Ugyanebben a logikában a mayfloweriánusok, ezek az új típusú teokraták, Istent is besorozták a zászlajuk alá, és ezzel – a civilizált népek történelmében példátlan módon – simán beléptették a vallást a politikai szférába. Mivel felfogásuk szerint ők testesítették meg a „jót”, a többiek tehát szükségképpen a „gonoszt”, és aki ellenállt nekik, azt meg kellett semmisíteni. Innen az indiánok lemészárlása, a (katolikus) franciák, spanyolok és mexikóiak kiűzése. Ez az állítólagos jezsuita és vatikáni összeesküvésekr0e alapozott szellemi állapot egy szisztematikusan Európa-ellenes és antikatolikus paranoiás irodalmat táplál, immáron kétszáz éve. John Hagee inkriminált mondatai ugyanezt a szellemiséget tükrözik. Embert barátjáról. Elnökjelöltet támogatójáról.