A klímaváltozásban játszott állítólagos emberi felelősség körüli egyetértés mítoszát legutóbb Howard C. Hayden, a Connecticuti Egyetem nyugdíjas fizikaprofesszora leplezte le. „A Föld felmelegedéséről szóló propaganda mögött pénzkérdés rejtőzik”, mondta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmelegedés a naprendszer egészében megnyilvánul, és hogy nem emberi, hanem természetes okok állnak az éghajlatváltozás mögött, amely a történelem egész folyamatát jellemző jelenség. „Igen, a jégtakaró csökken, mégpedig a Marson, ahol kis dombok tűnnek el, és felmelegedési tendenciákat a Jupiteren, a Szaturnuszon és a Tritonon is megfigyelhetünk”. Emlékeztetvén arra, hogy az emberi tevékenység a Föld széndioxid-kibocsátásának csupán 3 százalékáért felelős, Hayden megjegyezte, hogy a légkör CO2-szintje 400 ezer éve állandóan ingadozik, és 300 ezer év óta most a leg alacsonyabb. Ugyanakkor a Föld felmelegedésének kérdését elsősorban nem civil önvédelmi szervezetek, hanem szupranacionális nagyvállalatok propagálják, amelyek hasznot húznak a széndioxid-kutatással és -kereskedelemmel kapcsolatos fogalmak eladásából.

Ily módon tehát egy nonkonformista vélemény fogalmazódik meg a CO2-kibocsátás és az úgynevezett üvegházhatás teóriája kapcsán, amely egyébként távolról sem élvezi a tudományos körök egyöntetű támogatását. Feltehető a kérdés, hogy egy összehangolt médiaművelet keretében mindez vajon nem arra szolgál-e, hogy az európaiak lelkiismeretére hatva elfogadtassa velük 150 millió „éghajlati menekült” 2050-ig történő befogadását, mint azt az ENSZ és klímaváltozást vizsgáló kormányközi szakértő csoport (GIEC) javasolja.

A RIA Novosztyi hírügynökség 2006 februárjában tette közzé Olga Vtorova interjúját Kabibullo Abdusszamatovval, amelyben az Orosz Tudományos Akadémia pulkovói Obszervatóriuma Űrkutatási Laboratóriumának vezetője a maga részéről szintén megerősíti, hogy a globális éghajlatváltozás a múlt században különösképpen felerősödött naptevékenység eredménye, miközben a szén-dioxidkibocsátás gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a folyamatra. Az orosz tudós emlékeztet rá, hogy az Antarktiszon és Grönlandon mintegy 3 kilométer mélységben vett jégminták tanulmányozása alapján felfedezték, hogy a légkör széndioxid-tartalma jelentős változásokat mutatott az ipari korszak előtt is, az ember ipari tevékenységének teljes hiányában. „Megállapítást nyert, hogy az atmoszférában tapasztalt, akár jelentős szén-dioxid-tartalom sohasem okozta a Föld éghajlatának felmelegedését, éppen ellenkezőleg, ilyen emelkedés mindig a hőmérséklet-emelkedés következménye volt. Másként mondva, még egy jelentős szén-dioxid-felhalmozódás sem vezet gyakorlatilag sohasem a földi hőmérséklet növekedéséhez”, fogalmazott Abdusszamatov, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a szén-dioxid-koncentráció légköri növekedése lényegében összefügg az óceánok hőmérsékletének a növekedésével, amelyet viszont a növekvő intenzitású napsugárzás okoz. Külön kihangsúlyozta, hogy az óceánok felső rétegeinek kezdődő lehűlése valódi meglepetést jelent a klimatológusok számára, ami nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy a Föld már elérte a globális hőmérsékleti maximumot: „Az emberek a legcsekélyebb mértékben sem képesek befolyásolni a globális éghajlatváltozást, és a felmelegedést elkerülhetetlenül a Föld jelentős lehűlése fogja követni”. Szerinte az 1990-es évek közepe óta csökken a Napból a Földre érkező energia mennyisége, ezért „a 2012–2015-re jósolt általános felmelegedés helyett a hőmérséklet lassú csökkenésére kell számítani. A Nap által sugárzott energia folyamatos – a minimumát 2040 körül elérő – csökkenése miatt 2055–2060 környékén a földi klíma jelentős lehűlésére számíthatunk”, hasonlóan az északi féltekén 1645 és 1715 között bekövetkező időszakhoz, amikor Hollandiában befagytak a csatornák, Londonban a Temze, Párizsban pedig a Szajna. A legutolsó tanulmányok szerint ez a helyzet mintegy 50 évig fog tartani, és a Föld hőmérséklete csak a XXII. század elején kezd el ismét emelkedni.