A Magyar Televízió Szabadság téri ostroma és az azt követő napok utcai csatározásai nyomán különböző értelmezések, teóriák láttak napvilágot. Vannak, akik a népharag spontán megnyilatkozásainak tartják a történteket, mások tudatosan kiprovokált drámai eseménynek értékelik a tüntetők és a rendőrök összecsapásait. A rendőrség a polgárok segítségét kéri számos, az események során készült fotón látható személy beazonosításához és előkerítéséhez. Ez bevett szokása a hatóságnak. A közölt felvételek némelyikén azonban különös módon kikockázták néhány ember arcát.

A tévészékház ostroma és a következő napok utcai csatározásai számos kérdést vetnek föl. Az tény, hogy a Szabadság téren elszabadultak az indulatok, amelyek a kisiklatott rendszerváltozás miatti frusztráltságból, keserűségből táplálkoztak. Hogy ezeket az indulatokat ki hogyan és miért irányította, az talán egyszer minden kétséget kizáróan kiderül. E sorok szerzője szemtanúként annyit állíthat felelősséggel, hogy a tévészékház előtti tömeg a közpénzből táplálkozó hazugság esszenciális jelképét látta a Magyar Televízió épületében. Ez nyilván leegyszerűsített fölfogás, ugyanakkor logikus következménye a folyamatos médiaháborúnak és a szemérmetlenül elfogult, virtuális valóságot közvetítő médiamagatartásnak. A Szabadság téren történtek ettől függetlenül súlyos kérdéseket vetnek föl. Mindmáig senki nem adott érdemi és elfogadható magyarázatot például arra, hogy a tévészékház védelmére kirendelt közlekedési rendőröket ki és miért vezényelte oda a feldühödött tömeg szétoszlatásának legkisebb esélye nélkül, hiányos, özönvíz előtti felszereléssel. Feletteseik magyarázattal tartoznak azzal kapcsolatban is, hogy a kétségbeesett segélykérésre miért nem reagáltak a helyzet súlyosságának megfelelően. Utólag elemezve a történteket úgy tűnik, mintha fel akarták volna áldozni az épületet védő néhány tucat rendőrt. Felmerül a kérdés, hol volt ekkor a Készenléti Rendőrség, amelynek marcona legényei (és perverz módon néha leányai) máskor pillanatok alatt odaérnek a helyszínre, hogy aztán rövid úton és meglehetős brutalitással feloszlassák a tömeget. A tévészékháznál történt rendőri sérüléseket, egyes információk szerint, pszichés doppingszerként használták a következő napokban bizonyos rendőri vezetők. A rendőrség fellépése 19-én, kedden és 20-án, szerdán mindenesetre rendkívül brutális volt, olyannyira, hogy a végén már mindegy volt az egyenruhásoknak, kit vernek össze és vetnek börtönbe. Az elvakult revánsvágy nyilvánvaló volt kedden és szerdán este. Szeptember 18-án este, úgy tűnik, néhány tucat gyengén fölszerelt rendőrt vetettek oda a Magyar Televízió tisztességesnek és közszolgálatinak egyáltalán nem nevezhető híradásain feldühödött tömeg elé. Hogy ez súlyos szakmai hiba-e, vagy a helyzetteremtés tudatos szándékával levezényelt akció, a jelenlegi információk birtokában még nem tudhatjuk biztosan. A gyanú azonban fennáll, hiszen a frontvonalba küldötteknél sokkal jobban fölszerelt rendőrök sokasága várakozott a közelben bevetésre készen, ám hiába várták, nem kapták meg a parancsot, amelynek értelmében társaik segítségére siethettek volna. Ha ez tudatos tervezés eredményeként történt így, akkor riasztó következtetések vonhatók le mindebből. Ebben az esetben ugyanis tudatos provokáció történt a hatalom részéről. Ezt a gyanút erősíti egy különös jelenség is. A tévészékház ostroma és az azt követő napok utcai harcai miatt utólag nagyjából ötszáz embert keres a rendőrség, hogy gyanúsítottként vagy tanúként hallgassa meg őket. A felderítéshez a lakosság segítségét is kérte a hatóság. Az Országos Rendőr-főkapitányság internetes honlapján (www.orfk.hu) több száz, az események során készül felvételt tettek közzé, amelyeken a keresett személyek egy része látható. Eddig nincs semmi szokatlan az eljárásban. Ám a fotók között akad olyan, amelyen egy-egy személy arcát kikockázták, hogy felismerhetetlenek legyenek. A kérdés csak az, vajon mi célból tették ezt. A Demokrata nem volt rest, és megkereste Schőn Pétert, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivőjét. Ő kérdésünkre azt a választ adta, hogy a kikockázott arcú emberek valószínűleg olyan személyek, akiket már meghallgattak, és ezért nem keresik őket. Felvetésünkre elvetette annak lehetőségét, hogy az illetők esetleg szolgálatban voltak a Szabadság téren a tévészékház ostromakor, és megismételte, hogy a kikockázottakat már meghallgatták és nem keresik. Ez akár így is lehet, de ebben az esetben fölmerül az a kérdés, hogy miért nem kockázták ki azokat az arcokat, akik más fotókon egyes keresett személyek hátterében láthatók, de érdektelenek a körözés szempontjából. Számos ilyen kép látható ugyanis a honlapon. Schőn Péter erre nem tudott magyarázatot adni, csupán annyit mondott, hogy nem mindenkit gyanúsítottként keresnek, vannak, akiket pusztán tanúként akarnak meghallgatni. Makacs érdeklődésünk ellenére sem kaptunk hát kielégítő választ a furcsa, ellentmondásos fotókra. Ezért számunkra továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogy vajon kik a kikockázottak, mit csináltak a Magyar Televízió épületénél, és miért nem akarja a rendőrség, hogy a polgárok felismerjék őket.