Azóta tehát, hogy Jeremy Corbyn került a brit Munkáspárt élére, egymás után esnek ki az „antiszemita” csontvázak a párt szekrényéből. Hogy mifélék? Hát meglehetősen egyfélék, amint az alábbi esetek is illusztrálják. Bradford pakisztáni származású képviselője még jóval képviselővé választása előtt átvett egy Facebook-bejegyzést, pontosabban egy grafikát Norman Finkelsteintől, A holokauszt-ipar című könyv zsidó szerzőjétől, amely Izrael térképét ábrázolja az Egyesült Államokéra helyezve, „az izraeli–palesztin konfliktus megoldásaként”. (Naz Shah: My words were anti-Semitic, bbc.com, 2016. július 18.) Ugyancsak Bradford szintén pakisztáni származású volt polgármestere megosztott egy Facebook-posztot, amely azt panaszolja, hogy az afrikai milliók halálát nem tanítják az iskolákban, „az iskolai oktatási rendszer csak Anna Frankról beszél, és a hatmillió cionistáról, akiket Hitler megölt”.

Egy szintén pakisztáni származású kensingtoni városi tanácstag ugyancsak a Facebookon közzétett egy üzenetet, miszerint „sokan tudják, hogy ki volt a 9/11 mögött és ki van az ISIS mögött. Semmi bajom a zsidókkal… csak megosztom!” (Khadim Hussain: Former Lord Mayor of Bradford suspended by Labour Party over anti-Semitism, independent.co.uk, 2016. március 23.) Egy – a változatosság kedvéért őshonos – munkáspárti képviselőjelölt még a Corbyn-éra előtt a Twitteren kommentelve „gonosznak” nevezte Izraelt, Hitlert „cionista istennek” titulálta, és furcsának találta, hogy „az ISIS miért nem támadta még meg a valódi elnyomót, Izraelt”, ráadásul pedig szóvá tette, hogy a zsidóknak nagy az orruk. (Labour candidate Vicki Kirby suspended for anti-Israel tweets, independent.co.uk, 2014. szeptember 21.)

Egy perzsa származású egyetemista, Luton legfiatalabb városi tanácstagja szintén a Twitteren „a történelem legnagyobb emberének” nevezte Hitlert, és azt írta, hogy Iránnak atomfegyverrel kellene „letörölnie Izraelt a térképről”. (Muslim Labour councillor suspended amid claims she called Adolf Hitler „the greatest man in history”, thesun.co.uk, 2016. április 10.) Egy pakisztáni származású párttag a Twitteren megosztott egy blogposztot, amely A brit nép zsidó genocídiumának idővonala címmel azt állítja, hogy „a zsidók pénzelték I. Károly király Cromwell általi megdöntését és lefejezését, miután nem volt hajlandó átengedni nekik Anglia pénzügyeinek az ellenőrzését”, és azzal a váddal illeti Chamberlaint, Churchillt és Blairt, hogy „a zsidók bábjai” voltak. (UK Labour member suspended for blog claiming Jews commit „genocide” on British, jta.org, 2016. május 12.) Az Oxfordi Egyetem munkáspárti diákszervezetének (OULC) társelnöke tiltakozásként lemondott tisztségéről, mert szerinte a baloldali diákoknak „valamiféle problémájuk van a zsidókkal”, a diákklub vezetőségi tagjai „laza fesztelenséggel” dobálóznak a zsidók szokásos megjelölésére a Ku-Klux-Klan honlapjai által rendszeresített „cio” (Zio) kifejezéssel, régi klubtagok pedig a Hamásszal szimpatizálnak. (Oxford University Labour Club co-chair, Alex Chalmers, resign amid anti-Semitism row, independent.co.uk, 2016. február 17.)

A The Telegraph odáig vitte ezt a sajátos spiclikultúrát, amely az egész mai brit közéletet jellemző antiszemita paranoia nyomán alakult ki, és a média kollaborálásával igyekszik csírájában elfojtani minden nonkonform gondolatot a Magna Charta hazájában, hogy egy egész aktát állított össze a Munkáspárt antiszemita megnyilvánulásaiból, Corbyn személyes bűnlajstromára írva például, hogy vitatta egy antiszemitának kikiáltott utcai falfestmény eltávolításának szükségességét; hogy korábban olyan eseményeken (konkrétan a Deir Jaszin-i mészárlásra való megemlékezésen) vett részt, amelyeket egy közismert (egyébként zsidó származású) holokauszttagadó szervezett; hogy támogatta a megszállt területekről származó izraeli termékeket árusító üzletek bojkottálását, és hasonlók. De még egy zsidó származású munkáspárti képviselőt is antiszemitizmussal vádoltak meg, csak mert azt mondta, hogy szerinte a Konzervatív Pártot „zsidó pénz” befolyásolja. (Pres­sure grows on Jeremy Corbyn as dossier of anti-Semitism in Labour Party revealed, telegraph.co.uk, 2016. május 1.)

A falhoz szorított Corbyn persze védekezett, ahogy csak tudott: vizsgálóbizottságot nevezett ki a pártbeli antiszemitizmus felderítésére; kijelentette, hogy „a zsidó közösség a Munkáspárt és a haladó politika szívében van Britanniában több mint száz éve”; esküdözött, hogy „totálisan, kompletten és abszolút” ellene van az antiszemitizmusnak; végső érvként pedig azt is elárulta, hogy neki is vannak zsidó felmenői.

Mindhiába. Minél inkább igyekezett kikeveredni a slamasztikából, annál mélyebbre ásta magát benne. Legmélyebbre akkor, amikor egyik mentegetőző nyilatkozatában óvatlanul párhuzamot vont Izrael és az Iszlám Állam között, megjegyezve, hogy „zsidó barátaink ugyanúgy nem felelősek Izrael tetteiért, mint muszlim barátaink az úgynevezett iszlám államokért vagy szervezetekért”. Ezzel izraeli elvtársainál is kicsapta a biztosítékot, és az ottani Munkáspárt vezére egyenesen „a nemzetközi munkásmozgalom értékeinek az elárulásával” vádolta meg azon az alapon, hogy „következetesen gyűlölködő hozzáállást képvisel Izraellel szemben”. (Labour’s Corbyn: Jews No More Responsible for Israel Than Muslims Are for Islamic Organizations, haaretz.com, 2016. június 30.)

Ezután elszabadult a pokol: a kontrollált média meglincselte, a Konzervatív Párt a földbe döngölte, saját pártjának parlamenti képviselői tömegesen elhatárolódtak tőle. Egyikük, egy bizonyos Emily Thornberry egyenesen Izrael londoni nagyköveténél meakulpázott pártelnökének előbbi szavai miatt. Corbynnak, mint látjuk, igazán nincs szüksége ellenségekre, ha ilyenek az elvbarátai. Kész csoda, hogy egy magafajta veszélyes gondolatbűnöző még a posztján, sőt egyáltalán szabadlábon lehet.

Orwell szerint „az a nép, amelyik korrupt, renegát, csaló, tolvaj és áruló képviselőket választ magának, nem áldozat, hanem cinkos”. Valószínűleg a legvadabb lázálmaiban sem merült fel benne, hogy egyszer majd éppen a saját fajtájára fog leginkább passzolni a szentenciája.